Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-18 / 297. szám
1959. december 18, péntek' 3. oM.il Megvitatták a község mezőgazdasági problémáit Jászszentlászlón Jászszentlászlón a művelődési otthonban 200 egyénileg dolgozó paraszt és több tsz-tag részvételével megtárgyalták a község mezőgazdaságának helyzetét, összehasonlítást téve a kisparaszti gazdálkodás, s a szocialista nagyüzemi termelés eredményessége között. A községi párttitkár beszámolója után többen hozzászóltak. Vass János tízholdas középparaszt elismerte, hogy az iparcikkek egy része is drága még. Arra a következtetésre azonban nem juwtt, hogy az ipari és a mezőgazdasági termelésnek összhangban kell lennie, az áruk olcsóbbodása csakis így következhet be. És érmék az összhangnak a megteremtését éppen az akadályozza, hogy amíg az ipar nagyüzemi, a mezőgazdaság még jó részben kisüzemi módon termel. Ennek tarthatatlanságára többen rámutattak. A megbeszélésen szintén részt vevő Kiszely István elvtárs, a kiskunfélegyházi járási pártbizottság első titkára a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről szóló pártkongresszusi referátumok ismertetésén kívül válaszában tisztázta a vitás kérdéseket. Öt megelőzően Németh Sándor 3 holdas egyénileg gazdálkodó arról beszélt, hogy Jászszent- lászló dolgozó parasztsága akkor léphet előre, ha megvalósítja a pártunk és kormányunk által kitűzött feladatokat, Seres Antal tsz-tag pedig a hozzászólásában példákkal bebizonyította, hogy egy jól dolgozó termelőszövetkezeti tagnak nagyobb a jövedelme, mint egy hasonlóképpen jól dolgozó 10—12 holdas egyéni gazdálkodónak. A gyűlés barátságos hangulatban azzal az eredményei ért véget, hogy. a részvevő egyénileg dolgozó parasztok előtt sikerült tisztázni olyan gazdasági és politikai kérdéseket, amelyek eddig problémát jelentettek számukra. Papp Ádám, a községi tanács v. b. elnöke Mi rombolja egy szervezel tekintélyét? ('ílnntpdt a (Vízg.azdálkodáiL Tjántilat Nagyszabású ünnepséget rendezett Jászszentlászlón a kul- túrház nagytermében a vízgazdálkodási társulat. Az ünnepélyen megjelent a Szegedi Vízügyi Igazgatóság vezetője, Forgó László főmérnök, valamint munkatársa, Balló Béla. Az ünnepségen, amelyen több mint 150-en vettek részt, megjutalmazták a jászszentlászlói csa- tomaépítkezéseknél kitűnt munkásokat. A vízgazdálkodási társulat munkája iránt a községben egyre nagyobb az érdeklődés, s ezt bizonyítja — többek között —, hogy a községből ilyen sokan vettek részt 'ezen az ünnepségen is. Vvwwvww«ééé<vsA<wwvwwvi Újabb ápolónőképző tanfolyamok kezdődnek januárban Mint ismeretes, a megyei kórházban gyakorlati munkával NEM A LEQJOBB REKLÁM Kecskemét központi részén, a Nagykőrösi és » Budai utca rkán van a Kiskereskedelmi Vállalat képünkön látható, ütött- >pott, s mondjuk meg őszintén: nem valami ízlésesen rendezett rakata. A bolthelyiséget nem használják árusításra, s kirakata csupán reklámcélokat szolgál. Véleményünk szerint, miután kirakat nem válik sem a város, sem a Kiskereskedelmi Vállat díszére és nem is a legjobb reklám, érdemesebb lenne tkább lehúzni a rolóját. egybekötött ápolónőképző tan- tólyam kezdődött az ősszel érettségizett lányok számára. Miután kevés érettségizett lány jelentkezett a tanfolyamra és még jó néhány állást be kellene tölteni a megye kórházaiban, az Egészségügyi Minisztérium engedélyezte, hogy nyolc általános iskolát végzett leányok is jelentkezhessenek az ápolónői gyakorlati munkával egybekötött tanfolyamra, melynek előnye: a részvevők fizetést is kapnak. A megyei tanács egészség- ügyi osztályának és az ápolónői iskola vezetőségének tájékoztatása szerint ápolónőképző tanfolyam indul Baján, Kalocsán, Kiskunfélegyházán és Kiskunhalason a városi kórházakban. A januárban kezdődő tanfolyamokra a városi kórházak igazgatóságánál lehet jelentkezni. A legmagasabb iérli a világon Az amerikai Robert Wadlov volt a legmagasabb férfi, aki valaha élt: 267 centiméter magasra nőtt. A női magassági »világrekordot« a 255 centiméter magas Marianne Weh de német nö tartja. Nem valami filozófiai fejtegetésbe kívánunk bocsátkozni e kérdés feltevésével, annál is inkább, mert nem elvont, hanem nagyon is gyakorlati, mindennapi dologgal kapcsolatos. A válasz a címben feltett kérdésre egy mai elemistának sem okoz fejtörést és biztosak vagyunk abban is, hogy iskolás gyermekeink többsége helyesen válaszolna rá. Arról van szó ugyanis, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom népszerűsítése, az abban való közvetlen részvétel rombolja-e egy szervezet tekintélyét? Hogy mégis feltesszük a kérdést cs az általánosan ismert igazságot újra elismételjük, annak oka van: egyes társadalmi szervezete^ vezetőinek elmaradott nézetei. Legutóbb például az egyik járási vörö^keresztcs szervezet vezetője éppen arra hivatkozva nem adott segítséget a szövetkezeti mozgalom népszerűsítéséhez, hogy az, úgymond, rombolná a szervezet tekintélyét. Kétségtelen, hogy például a Vöröskeresztnek nem fő feladata a termelőszövetkezeti mozgalom szervezése, vagy éppen az új szövetkezetek gazdasági és politikai megerősítése. Nem is ldvánja tőlük senki, hogy erre specializálják magukat. Hiszen fontos, a társadalom számára igen hasznos és szükséges munkát végez a szervezet az emberek egészségügyi felvilágosításával, a baleseteknél nyújtott gyors segítségével, a véradó-mozgalom áldásos működésének szervezésével stb. Mindezzel a társadalom érdekeit, az emberek egészségének védelmét szolgálja. De vajon nem társadalmi érdek-e a termelőszövetkezeti mozgalom Is? Aki, ha csak felületesen is, átolvasta a nemrég lezajlott pártkongresszus beszédeit, az előtt nem kétséges, hogy napjainkban a legfontosabb társadalmi feladat es érdek éppen a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése, a mezőgazdaság átalakítása korszerű, nagyüzemi, modern, szocialista alapokra. Hiszen csak így kaphat több gabonát, gyümölcsöt, húst, tejet a város, több mezőgazdasági nyersanyagot az élelmiszer- és könnyűipar, így lehet csupán rendszeresen és jelentős mértekben emelni majd a városi és a falusi lakosság élet- és kulturális színvonalát. Egész gazdasági és társadalmi fejlődésünk központi kérdése tehát manapság a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztése. És most tegyük fel újra a kérdést: tekintély rombolo dolog-e az, iia egy társadalmi szervezet közreműködik a maga erejétől, lehetőségétől telhetőén ebben az országos érdekű munkában? Csak társadalmunk rosszakarója mondhatna erre igent. Nyilvánvaló tehát, hogy nem rombolja, hanem éppen erősíti a társadalmi szervezet tekintélyét, ha a saját munkájuk jó ellátása mellett arra is futja erejükből, hogy segítséget adjanak nagy társadalmi ügyünk sikeres megoldásához. Ehhez még csak annyit tegyünk hozzá: vajon, ha egy kicsit is megpróbálna az a »tekintélyrombolástól« félő vezető előre látni, a jövőbe pillantani, akkor is így védené szervezete tekintélyét? Nem hisszük. Hiszen az utókor, a szocialista Magyarország számon fogja tartani majd, hogy kik és mit, hogyan és mennyit tettek a szocialista építés érdekében. És áldani fogja majd azok nevét, akik bátran kiálltak a születő új mellett. P. L. Ötmillió forintos beruházás Szabadszálláson A Szabadszállási Községi Tanács rendes havi tanácsülésén többek között megvitatta az 1960-as községfejlesztési tervet. A tervben összes bevételként 5 150 000 forint szerepel. Az előirányzott összegből befejezik a strandfürdő építését, 13 kilométeres járdát építenek H arminckilenc éves, magas férfi RózLngar Frigyes, a Fülöpszállásl Vörös Csillag Tsa állattenyésztője, Arcvoná- tai, a beszédmodora rövid társalgás után elárulják, hogy olyan ember, aki gondolkodva, mindent . megfontolva szeret élni. És hát kétszer lépett a szövetkezetbe, miközben egyszer kilépett belőle, de többé nem hagyná ott a társas gazdaságot. Pedig volna min, s tudna is hogyan gazdálkodni egyénileg. És mégsem. Illetékesebbet bajosan találhatnék hát ahhoz, hogy elmondja: miért jobb a közösben. mint egyedül? D tudja, kétszer megpróbálta ezt is, Harminckétéves koráig a saját egy holdjához bérelt több mint húsz hold földön gazdálkodott, méghozzá példás eredménnyel Hosszú vajúdás, töprengés után 1952-ben belépett aztán a Vörös Csillag Psz-be, s itt csakhamar a növénytermesztők brigád vezetnie lett. Nem érezte magát rosszul a szocialista nagyüzemi gazdaságban, de a felesége kapott az apjától hét hold íöldct és Ró- zinger Frigyest megkísértette a lehetőség, hogy hátha, mégis csak jobb lesz, ha a sajátjavai együtt nyolc hold földön dolgozik, — s 1957 januárjában kilépett a tsz-ből. _ Nagy nekilendülessel látott Aki kétszer lépett a ísz-be, de többé nem lépne ki belőle munkához, szerződéses növényeket termelt, s vállalt kötelezettségének pontosan eleget tett. Sőt, napraforgóból például másfélszer annyit adott át a termeltető vállalatnak, mint amennyiben megegyeztek. Ö mégis — mint bevallja — nem ment semmi: e. A »-miért«-re hadd idézzem a szavait: — A földemhez már kellett iga is. A fogatot azonban nem tudtam kihasználni, mert amíg kapáltam vagy arattam, és így tovább, a fogat dolog nélkül állt, — A kisparaszti gazdaságom felemésztett mindent. A kovács, a bognár, a szíjgyártó, egyszóval az iparosok elvitték a bevétel egyik részét, a másik része elment adóba. Éppen csak annyim maradt, amennyi a feleségem, ötéves kislányom és a magam megélhetéséhez kellett. A beruházásra gondolnom sem lehetett. — Láttam már az első év végén, hogy helytelenül cselekedtem, amiért otthagytam a szövetkezetét, de rőstelltcm visszalépni, a tsz-ből viszont senki nem hívott. Tavaly ilyentájt' aztán eljött hozzam az elnök és az agromómus, s én percig sem gondolkoztam, hogy ismét tsz-tag legyek. Nem úgy, mint ötvenkettőben, akkor sokat vívódtam, mert hát nem ismertem naég belülről a szövetkezeti életet. Es elmondja, hogy visszatérte után megválasztották az állatgondozók vezetőjének, azt viszont máshonnan tudom, hogy irányításával rövid idő alatt mennyit fejlődött a Vörös Csuiag 146 szarvasmarhabói, 366 juiiboi és 2Ü2 sertésből álló állatál löm ánya. T\zí egfeleiő összegű takar- mányhak mindig ugyanabban az időben történő etetésével (a takarmányt pácolják, amit egyetlen fülöpszáilási kis- paraszt sem csinál), a rend me-gkö vetélésével elérte, hogy 53 tehénnek nyáron i 3 liter volt a fejési átlaga, s a tervezett 3,8 kilogrammnál 30 dekával több gyapjút nyírtak le átlag egy-egy juhról. Nyáron az egyéves borjúkat a kívülállók ezzel a neki szóló dicsérettel illették: »Oly szépek, hogy kiállításra lehetne őket vinni.« A sertésállomány fejlődéséért hasonlóképpen dicséretet érdemel. — Persze, dolgozni kell — magyarázza —, hajnalban már kinn vagyok az istállókban. Viszont semmi másra nincs gondom, csaik az állatokra. Megvan a munkaköröm. Ha elvégzem a feladatom, este tudok a családommal is foglalkozni. Meg van időm tanulmányozni a szaklapokat, folyóiratokat is. — A jövedelmem? Eddig var lamivel több mint ötszáz munkaegységet írtak a javamra, s iü mázsa búzát. 14 mázsa árpát, 9 mázsa kukoricát, ezerszáz forintot kaptam előlegként. S még másfélszer ennyi juttatásban részesülök zárszámadáskor. Van egy hold háztáji földem is, halszáz négyszögölről 16 mázsa kukoricát takarítottam be, a tehenem 18—20 liter tejet ad naponta. T7 evesebb gonddal, mun— ÍV kával tagadhatatlanul jobban élek, mint egyéni gazda koromban. A szövetkezetben egyébként az úgynevezett nehéz munkákat fel sem vesszük. Aki próbálta, tudja, milyen megerőltető egy magángazdálkodónak például csak öt hold kalászost is learatnia. Itt meg a tagság az aratásról jóformán 600 ezer forint értékben, felújítják a mozit, rendbehozzák a sportpályát, a könyvtárat és a parkokat. A tanácstagok és a meghívott vendégek nagy lelkesedéssel fogadták a községfejlesztési tervet. semmit sem tud. Csak jönnek a gépeik, s nincs más dolog, mint összerakni utánuk a kévéket. Még a trágyateregetés nehéz, de tervezzük, hogy veszünk egy trágyaszóró gépet is; a műtrágyaszórást száz százalékig már gép végezte. Mert kézzel szórni, bizony, csúnya munka, tele az ember arca, szeme, szája, — Akárhogy vesszük, fejlettebb forma a szövetkezeti, mint a magángazdálkodás. Az egyéni parasztnak, ha volna pénze, hogy gépeket vegyen, a legprimitívebbeket sem tudná kihasználni, nem lennének számára kifizetődök, mert csali hébe-hóba üzemeltethetné őket. — Ezt meg is szoktam néhány kis- és középparaszt ismerősömnek mondani. Erre ők azzal érvelnek, hogy nekünk a szövetkezetben sokan parancsolnak. Éhben persze tévednek, mert a tsz nem kaszárnya, Nekik viszont parancsol a jószág, a föld, az egész gazdaságuk. És a piac. Negyedrészt sem függetlenek annyira- mint mi. Csak nehezen értik még meg. II I'a lassan-lassan is, két-* XT ségtelenül megértik egyszer. És akkor ők sem nyilatkoznak másként, mint egyaori sorstársuk, Rózinger Frigyes. Tarján Is tv ár.
