Petőfi Népe, 1959. november (14. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-17 / 270. szám
4. oldal Tanulmány készül megyénk ivóvíz-ellátásának helyzetéről Néhány hónappal ezelőtt hírt adtunk arról, hogy a megyei tanács építési osztálya megyénk minden városáról és községéről kútkatasztert készített. Ez a munka akkor igen komoly lépést tjelentett az ivóvíz-ellátás helyzetének megállapítására. Amikor azonban a kútkataszter elkészült, a szakemberek rájöttek arra, hogy ez csak az első fázisa lehet a munkának, amelynek alapiján ki lehet dolgozni a további tennivalókat a 100 százalékos ivóvíz-ellátottság megteremtésére. — Erre a munkára vállalkoztunk most — mondta Bolhóy László, a megyei tanács építési osztályának megbízott vezetője t—, s még ebben az évben elkészül az a tanulmány, amely városonként és községenként rögzíti: milyen volt az ivóvíz- ellátás a felszabaduláskor, mennyit fejlődött azóta, meghatározza, hol, milyen lehetőségek vannak, és hol, milyen módon kell fejleszteni a mélyfúratú kutak hálózatát, illetve a törpevízművek rendszerét. A tanulmányt képekkel, vázrajzokkal illusztrálva, több Száz példányban nyomtatják ki. Ez nagy segítséget jelent majd a helyi tanácsok' vezetőinek és az ivóvíz-ellátás fejlesztésén dolgozó szakembereknek a második ötéves terv időszakában, amikor teljesen megoldjuk megyénk lakosságának jó ivóvízzel való ellátottságát. ÓVODAI NEVELÉS — FALUN Délelőtt van. Az izsáki óvodában komoly »munka« folyik. Míg, a szakácsnők a konyhában a kicsinyek ebédjének elkészítésével fáradoznak, az óvoda egyik »tantermében« a szőnyegen sokféle alakú és színű fakockákból mozdonyt, házat, hidakat épít 21 kisgyermek. Közben nevetnek, beszélgetnek, míg fantáziájuk nyomán egy- egy kis álom megvalósul. Alkotó játék ez, mégpedig a javából. Iskoláskor elölt A csöndes, halkszavú Óvónő- Vei, Berente Máriával félrevonulunk az egyik sarokba, hogy a gyerekeket ne zavarjuk, s mégis róluk beszélgethessünk. — Szeretik-e az óvodát a falubeliek? — Gondolom, szeretik, hiszen mind több szülő szeretné beíratni. gyermekét. Egyre inkább megértik ők is, hogy az első osztályba kerülő gyermekekkel már az iskola megkezdése előtt is tudatosan és tervszerűen kell foglalkozni. Az Óvodából kikerülő gyermekeket szívesebben fogadják a pedagógusok is, hiszen mindegyiken meglátszik az óvónő iskolára yaló előkészítő munkája. — Mit tanulnak meg az óvodások iskoláskorig? •— A számokat tízig, soksok verset, mesét, ezenkívül itt kezdődik a gyermek nevelése a folyamatos, tiszta, érthető beszédre, s már ebben a korban javítjuk a beszédhibákat. Fejlődési fokának megfelelően itt tanítjuk, ismertetjük meg a gyermekeket olyan új fogalmakkal, amelyelv megismerésére a szülői környezetben tálán nem is gondolnánk, de amelyek már fontosak a gyermek fejlődése szempontjából. A pontos napirend betartására, s a tisztaságra,. egészséges életre való nevelésben szintén nagy szerepe van az óvodának. Már bevezettük a külön törülköző használatát, s a nagy csoportban most akarjuk rászoktatni a gyermekeket a fogkefe és a fésű önálló használatára. Mindenben pótolja az óvoda az otthont ? Az iskoláskor előtt levő gyermek nevelése még nem erhet véget az óvodában. Célszerű, ha az otthoni és az óvodai nevelést nemcsak városon, de faluhelyen is egyre inkább ösz- szehangoljuk. Miközben erről beszélgetünk, Berente Mária is elmondja, hogy a községben e téren még értetlenséggel találkoznak. A szülők nem mindig mutatnak megfelelő érdeklődést óvodáskorú gyermekeik nevelése iránt és sokan még a negyedévenként megrendeztorc kerülő szülői értekezletre sem jönnek el. Gyakran hallja az óvónő azt is; »hogy van türelme ilyen sok, rakoncátlan gyerekkel foglalkozni. — méghozzá verés nélkül?« — Ilyenkor nem győzöm magyarázni a szülőknek, hogy nagyobb türelemmel, s meggyőző szóval neveljék gyermekeiket, mert a testi fenyítés felmérhetetlen károkat okozhat a gyerrriek érzelmi és gondolatvilágában. A gyermek a szép szóra is sokmindent megtesz, s az úgynevezett rossz gyerek sem tudatosan cselekszik helytelenül. Már ilyen korban is türelmes szóval kell nevelni a gyermeket a helyes viselkedésre, s a jóra. Uj óvoda épül Nemcsak a riporternek, mindenkinek öröm volna látni: milyen szeretettel, s gonddal foglalkoznak ma már a legfia- j talabb generációval is egy , olyan falusi óvodában mint az izsáki. Ehhez hadd teg^ ük Harmadik személy Javára nincs eloveiieki jég Jogszabály szerint az állami tulajdonban levő kisebb házingatlanok eladásánál az ingatlanban lakó bérlőt elővételi jog illeti meg. A kiskőrösi járásbíróság a közelmúltban mégis másképpen határozott egy ügyben. A megállapított tényállás szerint ugyan egy 78 éves, vagyontalan, alkalmi munkából élő ember bérelte az állami tulajdonban levő házat, s a községi tanács az ő megkérdezése nélkül másnak adia el az ingatlant. A házoan lakó idős ember ez adásvételi szerződés hatálytalanítása érdekében indított pert. A bíróság előtt aztán elmondta, hogy az ingatlan megvételére ugyan neki nincs pénze, de egy harmadik személy részére szeretné megszerezni az ingatlant, aki ennek fejében vállainá majd az ő eltartását. * A járásbíróság elutasította kérelmét, mert a bérlő — harmadik személy javára — nem tekinthető jogosultnak az elővételi jog gyakorlására még akkor sem, ha az egyébként az ő érdekeit szolgálná. Nem szívtelenségről és lel- kelienségröl van itt szó, hanem arról, hogy az ilyen és ehhez hasonló keresetek megítélése odavezetne, hogy egyes, állami tulajdont képező házban lakók mások számára — üzérkedő célzattal — vásárolnák meg a házat, s ez spekulációra adna lehetőséget. 1939. navémbsr 1", kedd ■»Ti üss «■, «—. —>r«- r — Korszerűsítjük a szövetkezeti községek kereskedelmi hálózatát A megye földművesszövetkezeti kereskedelme 1959-ben jelentős fejlődést ért el mind az ellátás, mind pedig a hálózat minőségének javításában. Jó úton halad ahhoz, hogy a megnövekedett igényeket kielégítse. Az idén a földművesszövet- kezelek a beruházást illetően alapvetően eltértek a korábbi évek módszereitől. Régebben az volt a gyakorlat, hogy a beruházási kereteket sok község több szár üzletére bontották le. Az idén — noha a keretek kisebbek, mint a korábbi években — lényegesen kevesebb községre bontottuk azokat, de egy-egy helyre olyan erőket csoportosítottunk, amelyekkel megfelelő színvonalat még hozzá, hogy államunk, s a községi tanács is nagy gondot fordít erre az intézményre. A múlt évben a 78 férőhelyes, háromcsoportos óvoda költség- vetése 78 ezer forint volt, az idén 120 ezer forint. Ebben a tanévben kerül sor az óvoda padlójának felújítására, sok új szakmai felszerelés beszerzésére, s egy másik napközi óvoda megnyitása is szerepel a tervben. Az idén ugyanis több mint 90 óvodáskorú felvételét nem tudták biztosítani, de december 1-re elkészül a régi iskolából átalakított 60 férőhelyes óvoda is. tudtunk elérni és 5—6 évre is megoldottuk az egyes községek ilyen irányú problémáit. Ezzel a módszerrel mintegy három év alatt a szövetkezeti kereskedelem számottevő üzleteinek zömét hosszú évekre megfelelő színvonalúvá tudjuk tenni s az élet igazolja, hogy ez a lépés a helyes. 1959-ben a kiskereskedelemben mintegy 6 millió, a vendéglátóiparnál pedig 4 millió forintot áldoztunk beruházásra. E keretből 71 egységnél nagyméretű átalakítást és szakosítást, 42 egységnél pedig nagyobb értékű korszerűsítést végeztünk, 17 községben — köztük 8 szövetkezeti községben — jelentős összegű beruházást adtunk raktárak építésére. Ez ugyan nem oldotta meg a nagy, megyei raktárproblémát, de az adott községekben sokat javított a helyzeten. Sok egységnél korszerű világítást is vezettünk be, a lakosság nagy megelégedésére. A földművesszövetkezetek pedig — anyagi erejükhöz mérten — 30 darab hűtőszekrényt, hütővitrint, 20 darab elektromos söntéspultot és sok üzletbe pénztárgépet vásároltak, amelyek könnyebbé teszik a munkát és az árukezelést. Külön kell említést tenni a vendéglátóiparban elért eredményekről. Néhány év múlva elérkezik oda, hogy az útszéli kocsmák megszűnnek, felváltják ezeket a cukrászdák, kisvendéglők. 1959-ben eddig 16 italboltot alakítottunk át kisvendéglővé! 5 teljesen új cukrászdát létesítettünk és három régit korszerűsítettünk. Igen elősegítette a hálózat rendezését, hogy a szövetkezetek szakítottak azzal a régi felfogással: mindenekelőtt a nyereség, még ha közben az üzletiek tünkre is mennek! Eddig a' szövetkezetek 940 egységnél végeztek általános tatarozást és több mint 4 millió forintot költöttek el ilyen címen a nyereség terhére. A tagság és a lakosság sem sajnálta a támogatást. Úszódon a kisvendéglő építéséhez, Mátételkénaz új üzletházhoz, Jánoshalmán és Soltvadkerten 100—100 ezer forintot, Tiszakécskén és Duna- patajon 60—GQ ezer forintot adott a tagság. A MESZÜV Igazgatóságának határozata szerint jövőre tovább korszerűsítjük a tsz-közsó- gek kereskedelmi hálózatát Erre a célra a megyei beruházási keret 35 százalékát fordítjuk. Tovább folytatjuk a tatarozásokat, különösen nagy gondot fordítunk a tanyái bolto!- rendbehozására. További erőfeszítéseket teszünk a raktár fejlesztésben, a vendéglátó ipar vonalán a színvonal eme lésében. 1960-ban további 10— 12 új cukrászdát létesítünk, ; meglevőket korszerűsítjük mintegy 40—50 egységben mo dern hűtő és melegítő gépeke biztosítunk. Piukovics Miklós Kincseiért „rejtelmeit“ a Kiskunságban A pusztákon megjelent a traktor és széles barázdái után mindenki asztalára nagyobb kenyér jutott. A nádíe- deles kis tanyaházak ösAzeros- kadnak, hogy helyet adjanak a mezőgazdasági nagy üzemeli modern épületeinek. A bugaci pásztor műanyag köpenyt vásárol és, gubancos subáját el- öröklik a múzeumok. Változik a puszta és a régmúltak Kiskunságából lassan nem marad más, mint egy-egy népdal, idöszótlanul merengünk a rőzse- tüzek lobogásába, be kell vallanunk, hogy valami faj, hogy valamitől tudat alatt búcsúzunk, amiről tudjuk, hogy előbb-utóbb ellép mellőlünk visszahozhalallanuL Atig néhány évtizeddel ezelőtt a Duna—’lisza. közének nagy része még futóhomokos sivatag volt, meg hatalmas le- geluk közé ékelt mocsaras szikvilág. Páratlanul gazdag növény- és állatvilága éooúgy- ,—..... . i * \ \ /•......1- v Kiskunságon ma még saKÍelé költ a gulipán. két átvészelő pásztormese, vagy kegyelettel őrzött, örökszép Petőíi-köllemény. Tudjuk, hogy minaaz, ami a helyükbe lépett, bőséget, kultúrát, magasabb életszínvonalat jelent és azzal is tisztában vagyunk, hogy mindezeket csak a múltak pusztarorpantikájá- nak íeládozása árán lehetett megteremteni. Büszkén nézzük az eredményeinket, senkinek sem jut eszébe, hogy mai kultúránkat elmarasztalva visszakívánja az emberöltőkkel ezelőtti »vad Kiskunságot«. Mégis azonban, ha az őszi pusztákon járva a magasból lehull mellénk a vadliba-szó, ha elnézzük a sziki tavak szélén a bókoló, ezüstfejű nádakat, ha nagybaj uszú, öreg pásztorokkal vonzotta a látogatókat, mint a pusztai ember életének sajátosságai és egykori idegenforgalmi szerveink --csodálatosan« értettek ahhoz, hogy elgiccse- sitsék, eltékozolják mindazt* amit ennek az Európába szakadt darabka Ázsiának tudományos és turisztikai lehetősegei nyújtottak. »Pusztai propagandájuknak« köszönhetjük, hogy Európában sokfelé és olyan sokáig gondolták rólunk, hogy Magyarország egyenlő a »Tschikosch«, a »Gulasch«, a »Betjár« fogalmával, hogy itt a végtelen pusztákon még lobogógatyás, íélvad barbárok nyargalásznak, akik közé csak áilig felfegyverkezve merészkedhet a nyugatról ide lé-védő, bátor utazó. Ugyancsak a múlt idők számlájára írhatjuk, hog. erről a rendkívül érdekes e értékes területről természettudományos síkon olyan kövese tudunk. A Budapestről kúny nyen megközelíthető perem vidékeknek annak ideje ugyan alapos-an feldolgozta az élővilágat, azonban mélye benn á pusztán csuk elvelv lordult meg egy-egy szakén bér, és adatszerű pontossággá aiig van fogalmunk arról, hot ütven-hatvan evvel czeló mennyi .érdekes állatfaj ns nyújtottak lehetőséget a Dur —Tisza közi szikes tóláncol tok. A kultúra egyre gyorsu előretörése azonban egym után szorítja ki a pusztáról igényesebb fajokat és a vissz maradókból is egyre kisei menyiséggel találkozunk. Az utóbbi három-négy é ben alkalomszerűen madarta célú kiszállások aredménj arról tanúskodnak, hogy a K kunságon a kultúrviszonyok lenére még mindig van rí menteni. Sokfelé költ a gu pán, a gólyatöcs, a székics meg a többi ritka sziki n dáríaj. E kirándulásokon f .elkesülve végre most valót megindult egy nagyobb arái: vállalkozás a Duna—Tii köze madárvilágának íelku fására. Fővárosi és helybeli nitológusok vállvetve látr a munkához és a tervbev 1900—1970-ig terjedő tíz é adatgyűjtés után a puszta zonyára aprólékosan feli majd az olyan sok időn őrzött, értékes titkait. Ha m tudni fogjuk, hogy napjsi; ban hol és milyen mennyis ben élnek még védelemre demesült termeszed kincse akkor az illetékes szer gondoskodnak arról, hogy szőbujöhetö területrésze! mint valami hatalmas,, .élő- zeumban, rezervátumok léi tésével átmentsék a kultúrt a tudomány számárad "bú zó Kiskunság ősi . madárv gának ma még mindig kim érően szép, utolsó mairat nyait. Sterbetz Istvá ornitológus x A
