Petőfi Népe, 1959. november (14. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-15 / 269. szám
6. oldal 1959. novemEer 15. vasárnap A film az illegális oroszországi kommunista mozgalom munkájába, életébe enged be- letekintést. Két fiatal, egy fiú és egy leány találkozik a mozgalommal és egy életre eljegyzi magát vele. Az izgalmas cselekményben megelevenednek az illegális múlt eseményei, hősies helytállás felemelő példáit láthatja a nézőközönség, s egy bájos szerelem szálai teJ o 6 Sándor valósággal összegörnyed, az elkövetett hibák súlya alatt. Nem lát kiutat, nem talál megoldást abban a helyzetben, amibe egyrészt önön hibája sodorta. A vak partizántól tébollyal határos, kilátástalan kétségbeesésében a fehér botot kéri. Adja el neki azt, neki, aki kiutat akar találni a zűrzavarból, amibe az ellenforradalmat megelőző időben ő maga is belehajszolta cikkével a népet. És most őrjítő a felelősség érzése, a fájdalom és kínlódás megkötözi a lelket. A Kormos ég Joó Sándor a érzi a felelősséget, növekvő erővel érzi súlyát tévedéseinek, és szeretné jóvá tenni azt. Simon György az igazi színész tulajdonságaival hiteti el velünk, ami ilyenkor a lélekben végbemegy. És amikor a belső gyötrődés a legmélyebb, akkor igazi drámai megoldással belép a színre Joó András, az író bátyja, az szik a filmet bensőségessé. A rendezőpár — Kocsetov és Taskov — jól érzékelteti az illegális munka nehézségeit és a sodró lendületű események között főleg a jellemek formálódásának ábrázolására fordít nagy gondot. Néhány szép színészi alakítás marad emlékezetes számunkra, különösen a két fiatal szerepében Cserba- kov és Smarinova. ellenforradalmi bandák által munkahelyéről elzavart párttitkár és azt mondja, egyszerűen, s lelkesen: kiszabadítottak. Csodálatos feloldása ez annak a sötét, nyomasztó, lelket ölő drámaiságnak, ami a vak partizán botja körül Joó Sándor rettenetes kínlódása perceiben kialakult. Kiss László remek színészi képességekkel alakította, élte át ezt a jelenetet és Tánczos Tibor is, aki szívet fagyasztó módon mutatta egy volt partizán mostani bölcsességét és belső szenvedését. És vége a felvonásnak. •— András, az igazi párttitkár, az emberek vezetője és harcostársa, aki életét a munkásokért élte le, s akit igazságtalanul meghurcoltak, kiszabadult és fegyverrel a vállán bejön, bejelenti, hogy kiszabadították és megfogadja, többet soha nem teszi le a fegyvert. Megnyugodva lélegzünk fel a felvonás végén. Varga Mihály Neveljünk együtt Az elmúlt héten zajlottak le Kecskeméten azok az előadás- sorozatok, amelyekben városunk különböző intézményeiben a nevelés kérdésével foglalkoztak. Veczkó József tanár a Kecskeméti Konzervgyár lies telepének kultúrtermében igen meggyőzően bizonyította be, hogy gyermekeink semmivel sem rosszabbak, mint mi gyermekkorunkban voltunk. — Gyermekeink ma olyanok, mint amilyenekké neveljük őket. Nem szavakkal, hanem példa- mutatásainkon keresztül tetteinkkel. Az Üttörő Házban örömmel hallgattam Szilveszter András budapesti pedagógus a szocialista erkölcsi nevelésről szóló előadását. Tömör fogalmazásában pontos képet nyertem arról, hogy iskoláinkban a pedagógusok a kötelező anyagon kívül mire és hogyan tanítják az ifjúságot. Értékes felvilágosítást kaptam a szülői tekintély helytelen értelmezését illetően. Ha a szülői házban nincs tekintélye a nevelőnek, a tanításnak, az visszahat és így elveszti maga a szülő is saját gyermekéi által tanúsított megbecsülését. Végül a nevelés kapcsán a közösség felelősségéről szeretnék néhány szót ejteni. Gyakori látvány az utcán iskoláskorú gyerekek helytelen magatartása, sokszor halálos kimenetelű balesetet okozó fegyelmezetlensége. Milyen gyorsan kimondjuk a szentenciát: ilyenek a mai gyerekek! Ügy vélem, ha minden szülő, felnőtt úgy törődne a gyermekekkel — az idegenek gyermekével is — mint sajátjával, óvná, vigyázná az utcán minden gyermek testi épségét, sokkal kevesebb lenne a baj, a baleset. Az elhangzott előadások minden értékük mellett csak any- nyi gyakorlati hasznossággal bírnak, amennyit a szülők, felnőttek abból magukévá tesznek. Befejezésül szeretném elmondani azt is. nagy kár, hogy elmaradtak az elmúlt évben bevált plakátok és röplapok, így az előadásokról nem mindenki vehetett tudomást. Zsinkó József levelező A cikkben (Márkus János: A nagy kérdés: a gyermeknevelés) vázolt helyzet teljesen világos: a gyereket elkényeztették, s az most hálátlansággal fizet. Vagyis csak az -aratásnál«, vagy -fizetésnél« tudtuk meg, hogy mit vetettünk. Most már — ismétlem — teljesen világos a helyzet, világosak az okok, érthető minden. — De két kérdésre fölöttébb nehéz a felelet: hogyan munkálkodjunk, ha azt akarjuk, hogy munkánk gyümölcse nekünk is tetsszék? És mit csináljunk már most, a cikkben vázolt helyzetben? E lvi választ adunk először. Az első kérdésre: neveljünk úgy, hogy munkánk eredményét előre láthassuk, vagy legalább sejthessük, kutassuk mindig munkánk következményeit! Minél éberebben figyelünk előre, a következmények felé, annál kisebb változtatásokkal, módosításokkal úszhatjuk meg. Aki pedig nem figyel, vagy a tévedések kijavításához nincs bátorsága, az végeredményben bevárja azt a pillanatot, amikor az egészet ki kell dobni és újból kezdeni... Ha akarja, ha nem. — Én már mondtam az ifjúságnak ilyet: -Gyerekek, én is tanulok ám tőletek! — Még viselkedést is ... Amikor ti szemtelenek vagytok, akkor én szigorúbb leszek!« — És a gyerekek is megértették ezt. A második kérdésre: az apának, a szülőknek minden teketória nélkül meg kell változni. Most már kell. És egyszeriben: máról-holnapra. Nyilván így várhatjuk, hogy a gyerek is megváltozik. (És az szinte biztos, hogy nem máról holnapra). — De hogyan? Mi módon? Hogyan lássa valaki (vagy lássam magam is) előre a nevelés eredményét? És hogyan viselkedjék (mi is viselkedünk!) már most, amikor a -fizetség« így alakult? — Ez az, amire az elvi válasz maga már kevés. Az elkényeztetés kérdéséről jelenlegi viszonyaink között a következőket tudom mondani. T öbbek között anyagi jólét szükséges hozzá. Nem nehéz felfogni, hogy azelőtt, a kizsákmányolt és a nyomorban tartott néptömegek a nevelés terén távolról sem szenvedtek annyit ettől a -betegségtől«, mint a jólétben élő kiváltságos osztályok. Dolgozó népünk most gazdagodik, izmosodik, fejlődik, művelődik. De más most a gazdagodás is. Nem kuporgat senki tőkét, mert a tőke nem »forog«, nincs még levegője sem, nemhogy helye. A nép nemeseik dolgozik most, hanem él is ... A gyermeket meg különösen becsben tartjuk ... A kérdés anyagi oldala után feltétlenül szemügyre kell venni szellemi oldalát. Vizsgáljuk meg az emberek gondolkodását, elképzelését, sőt egész világnézetét. Teljes anyagi nyomorban senkit sem lehet elkényeztetni, illetve az elkényez- tetés kérdésének felvetése időtlenség lenne. Egy éhező családban a szülő lemond falatjáról a gyermek javára: ez a legemberibb cselekedet; talán nincs is olyan gyermek, aki ezt ne tudná értékelni. Amilyen lehetetlenség az ilyen helyzet manapság, olyan gyakori és jellemző volt a múltban, a proletariátus diktatúrája előtt. A felnőtt, most nevelődő nemzedék jó része még ma is ennek a hatása alatt áll. Megszokta az áldozatkészséget szülei részéről, átvette azok felfogását és most is, a változott körülmények között is, aszerint cselekszik. — Idézzünk csak példaképpen néhány elgondolást, melyeknek egyike-másika szinte már mondássá kövesedett, és látni fogjuk azt, hogy milyen élő ma is: »Ö még gyermek, lehet még része a rosszban!« »Nem is szülő az, aki nem kész mindenre a gyerekéért!« »Mindenkinek a maga gyermeke a legkedvesebb!« — Érdekes, de ezeknek az ellentéte is megtalálható még: »Csak hadd szokjon a rosszhoz!« »Mindig az enyém hibás!...« stb. Én inkább csak az első példákkal foglalkoznék, mert azok közelebb állnak 'az elkényeztetés kérdéséhez, közvetlenebbül ösz- szefüggnek vele. — De először meg kell állapítani, hogy az összes példa azonos tőről fakadt. A kizsákmányoláson alapuló osztálytársadalmak életében közismert, íratlan törvények uralkodtak: »Aki bírja — marja«, »Ember embernek farkasa«, stb. Tehát nem csodálkozhatunk azon, hogy ilyen elvek szerint nevelt az emberek többsége. cd nuíiadik faLoúnái oéqhi a Kormos ég előadásán Elkényeztetett gyermek Hozzászólás a gyermeknevelésről írt vitaindító cikkhez fodor János: A csickeMagainé kiment a piacra. Többek között egy pár csirkét is vett. Egy kakast és egy jércét. A kakas rövidesen a lábasba került, a jércét meghagyták vasárnapra. Boldogan élvezte a napsütést, sokat kapirgált és f zépen karicsált. lamarosan a ház kedvence lett. Búbos is volt, szelíd is, s fehér, akárcsak a galambok. Kézből ette a kukoricát, és ha nyilott az ajtó, a konyhába is beosont. Pisti, a szőke Pisti másnap már kijelentette: — Az enyém! Ráhagyták, de azt már nem, hogy a kiságyába maga mellé fektesse. Pisti számé könnybe lábadt: — Megfázik másképpen. Hallhattátok, a rádió is fagyot mondott. Megvigasztalták, La hó is esik, a tyúkok akkor is kint alszanak. A tollúk védi őket a hidegtől. Pisti, nehezen bár, de megnyugodott. Szombaton reggel nyomban szempattanás után már azt kérdezte: — Anyu, mikor mégy a henteshez? Az anyja a kávéját készítette és gondolkodás nélkül felelte: — Ma nem megyek. Holnap töltöttcsirkét eszünk, Pisti feljajdult. — Nem engedem a búbost levágni! Az anyja magyarázta, hogy a csirkék arravalók, hogy étel készüljön belőlük s a töltöttcsirke különben is roppant finom eledel. Tudhatja, hiszen éppen két hete mondta: — Mindig ilyet csinálj, anyu! Pisti most nem engedett. — Az nem volt búbos. _ Este az apja kivette a karjából a csirkét és a kamarába zárta. Később pedig rámordult a nyugtalankodó Pistire: — Tessék aludni! Reggel aztán fogta a kést és ment a kamrába. Alig ié- pett ki, fordult is visszá: — Eltűnt a csirke! Magamé bosszankodott. — Biztosan nem zártad kilincsbe az ajtót és kijött. Magai bizonytalanul széttárta a karját. — Nem tudom. Ügy emlékezem, hogy bezártam, de most mégis nyitva volt. Nem tudom, nem tudom. Magainé vezényelt. — Gyerünk és keressük! Az utcára nem mehetett. Valahol az udvaron lesz. Kimentek és járták az udvart, benéztek az ölfák közé, a szomszédok fásszínjébe. A csirke sehoL De a beszédre, a zajra kilépett az ágyból, Julika, a nagylány, Kovácsné is kitekintett az ablakon és néhány perc múlva valamennyi lakó a csirkét kereste. Magainé az ujjait ropogtatta és idegesen ismételgette: — Bárcsak elvágtam volna a szárnyát. Valószínű, hogy elrepült. Magai a magas kerítést nézte, Aztán megrázta a fejét, — Ilyen magasra a csirke nem tud repülni, ha csak közben galambbá nem változott. — S mivel gyors elhatározásé ember volt, így folytatta. — De elég a siránkozásból ! Megtörtént, hát megtörtént, Siess, a hentesboltba, végy húst és csinálj fa- sírtot, az is van olyan jó, mint a töltöttcsirke. Magainé a ruháját kapkodta, mert keresés közben sok idő eltelt. Amikor az esőkabátját felvette és kifelé indult, tisztán hallatszott: — Pitty... pitty... Valósággal belesápadt és elhaló hangon szólt a férjének: — Hallgasd csak. Magai ránézett. — Mit? De már az ő szeme is tágult, mert halk koppanások I Nincs szükség a rosszra készíteni gyermekünket, »farkasnak« nevelni, vagy »báránykának« őrizgetni szárnyaink alatt. Nem eszi azt meg senki, legfeljebb nagyon ügye- fogyott lesz később. .A gyermek fejlődését anya- volna ki a jércét, jgilag a legmesszebbmenően tá- de az csapkodott és I mogassuk. — De: ne az élete nem jött kdjebb. í mindenáron való megkönnyíti agai füttyentett. itését és kellemesebbé tételéi — Hogy köthette | tartsuk szemünk- előtt, hanem ez ide a lábát spár- ♦ lehetőségeihez mérten vonjuk gával? « be őt is a család életének megPistiból kibugy- | könnyítésébe és szebbé tételé- gyant a féltés és a| be. Ne becsüljük le a gyermek fájdalom. |Lehetőségeit! — Én dugtam el, J lVTagyon valószínű, hogy amikor aludtatok és | IN a szóban forgó szülők a én hoztam be, ami- Jlegtávolabb állnak minden álkor az udvaron ke- Jtalam említett elavult elkép- restétek, nem akar- Jzeléstől. Mégis tévedtek. En- tam, hogy levágjá- Jnek rengeteg más oka is lehet, tok. — S az apja |— Egyet mondhatok: minden mellett bekúszott | félelem nélkül, a sikerben a az ágy alá, az ijedt | leghatározottabban bízva lássa- jércét az arcához inak újra, új módon a mun- szorította és csen- fkához. A . gyermeknek három desítőleg suttogta: f dolgot kell észrevennie és — Búboskám, bú- T ......»éreznie már az elején: a boskám, ke dves kis ^__nőknek fáj az eset, de ma dárkám. {ugyanakkor határozottak, a Magai feltápász- | fájdalom nem veszi el erejü- kodott a szőnyegről Jket, sőt továbbra is bíznaK és halkan mondta a | benne. feleségének: I Kalapács Mihály, — Eredj, fiam, a f gimn. tanár, hentesüzletbe,___* _ . _ Kunszentmiklós 1 PT T Ú 3 FILMEK rdcoTic ----------------------------------------------Névházasság
