Petőfi Népe, 1959. november (14. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-08 / 263. szám

6. oldal 1959. november 8, vasárnap cánk van. Részben saját erő­ből, részben állami hitelből vettük. Felkészültünk az igé­nyes fajta továbbszaporítására. 130 sertésünk hízik jelenleg. Ezeket decemberben szándékoz­zuk leadni. Rendszeresen hiz­lalunk sertést, jövőre többet szeretnénk mint az idén. Érdemes megemlíteni, hogy az állatok számára szükséges férőhelyről a tagság maga gon­doskodik. A saját erőből tor­építkezések eddig az el­san ki tudják használni az esőztető öntözés lehetőségeit. Cukorrépát és lucernát öntöz­tek már vele, ennek eredmé­nye — az elnök szerint —, hogy cukorrépából a vártnál legalább 30 mázsával több lesz a termés holdanként. — A tavaszra — magyaráz­za az elnök — még 79 holdon létesítünk öntözőtelepet, tehát összesen 148 holdon öntözünk a következő évben. Főként lu­cernát, silókukoricát. Éppen egy értekezletre csöp­penek. A község két termelő- szövetkezetének elnöke, meg a tanácselnökhelyettes tárgyal. Arról folyik a szó, miképp le­hetne földcserékkel megoldani a két szövetkezet táblásítását, mert a szétszórt parcellák ne­hezítik a gazdálkodást. A té­len ugyanis mindkét szövetke­zetbe sokan léptek be, akiknek földje a község különbőz» ré­szén van. Már megegyeztek az elnökök. Sikerült közös neve­zőre hozni az elgondolásokat, nagyjából egy helyre csoporto­sítani a szövetkezeti földeket. Blinszki Istvánt, az Üj Élet elnökét kérdezem először, lát­va, hogy gondfelhők borítják az arcát — Min gondolkozik olyan erősen Blinszki elvtárs? A keményarcú parasztember rámemeli tekintetét: — Mindig van bőven fel­adat, móst meg különösen megnagyobbodtak a gondok Az Úttörő és a Béke Termelő- szövetkezet tagsága csalakozott hozzánk Most már 1000 hol­don gazdálkodunk 110 taggal. Igyekvő szövetkezet hírében áll az Űj Élet. Már kint jár­tunkkor befejezés előtt állt a vetés (a megyei pártértekez­letre vállalták az őszi munkák befejezését, azóta már bizonyá­ra földben van a mag). A megnagyobbodott szövetkezet­ben 100 holddal több őszi ár­pát, 50 holddal több őszi bú­zát vetettek, mint az elmúlt évben a három termelőszövet­kezet. Az elnök szívesen tájékoztat a tervekről. — Az állattenyésztés fejlesz­tése a legfőbb célunk Nagy- baracska régi állattenyésztő község. Szívesen, kedvvel csi­nálják ezt termelőszövetkeze­tünk 'tagjai, akik egyéni pa­raszt korukban is sok jövede­lemre tettek szert az állatte­nyésztésből. 26 fehér anyako­a dús fűrtöben lógó szabolcsi dohányt. Tíz holdon vetettek belőle az idén. Azt mondják a szakértők, hogy ilyen szép dohány nem volt messze kör­nyéken. Körülbelül 100 má­zsa száraz dohányra számíta­nak. Kenderből 66 holdon 42 mázsa termett katasztrális hol­danként Több mint háromne­gyed része elsőosztályú. Jövőre új kultúrát honosí­tanak meg. öt holdon íekete- ribizlit telepítenek. V község mind a két szövet­kezetében tehát legfőbb üzem­ágként az állattenyésztést te­kintik, ezt akarják fejleszteni. Érthető, hiszen erre megvan a lehetőség. A nagybaracskaiak tapasztalt állattenyésztők, ön­tözéssel pedig akár kétszere­sére tudják növelni a takar­mányfélék termésátlagait. A belterjes takarmánytermesztés lehetővé teszi a belterjes ál­lattenyésztést, természetesen csak a mezőgazdasági nagy­üzemben. Meglátogatunk egy híres ál­lattenyésztőt A Szlanyinka név ma már szinte országos hírű. A Szlanyinka-testvérek híres sertéstenyésztők. A leg­idősebbet, Szlanyinka Ferencet látogatjuk meg. Az ezüstöshajú parasztember nagy szeretettel gondozza a szép berksir kocákat süldőket A turcsi orrú, csillogószemű jószágok úgy illegetik magu­kat a fényképezőgép előtt, mint valami sztárok. — Sokat fényképezték eze­ket — mondja nevetve a gaz­dájuk. — Az ország minden ré­széből jönnek vendégek, akik megcsodálják őket Valóban ilyen szép jószágo­kat kevés helyen látni. Szla­nyinka Ferenc elmondja, hogy 1937 óta foglalkozik ennek a fajtának tenyésztésével. Meg­szerette, mert gyorsan növő, küllemre szép jószág. Egy lá­dára való kitüntetést, serleget érmet, oklevelet nyert már ve­lük a Szlanyinka-dinasztia. A legutóbbi Országos Mezőgazda- sági .Kiállításon idős Szlanyin­ka Ferenc II. díjat nyert ser­téseivel. Ezekután nem is csodálkoz­hatunk azon, hogy ifj. Szla­nyinka Ferenc a járási tanács­nál főállattenyésztő. No, de az idő sürget Elbú­csúzunk Szlanyinkáéktól és hű­séges kísérőnkkel, Varga Pál­racska nevű nemzetséggel, már Anonymus munkájában. Mivel igen sok helységet földesuráról neveztek el, valószínű, hogy Nagy baracska is innen kapta a nevét. Ezek szerint tehát két állítás hadakozik még ma is egymással. Tény az, hogy Ba­racska nevével elsőízben Ká­roly Róbert király által kiadott adománylevélben találkozunk. Ez 1318-ban kelt Érdekes, hogy 60—80 évvel ezelőtt még Id. Szlanyinka Ferenc berksii süldőivel. 146 takács dolgozott Nagyba- racskán. Ezek ellátták a kör­nyéket is termékeikkel. Mun­kájuk nagyon híres volt A szőtteseket virágos, madaras mintákkal készítették. Most már csak két-három takács dol­gozik a községben. A felszabadulás óta, mint mindenütt, itt is ugrásszerű a fejlődés. Azelőtt 38 kerékpár­ról és 4 motorkerékpárról tud­tak. Ritka volt a rádió. Ma már minden családnak, sőt családtagnak van kerékpárja, rádió mindenütt szól, a motor- kerékpárok száma pedig szinte napról napra növekszik. Vil­lanytűzhely, mosógép, magneto­fon ma már nem ismeretlen dolog. Most épül a szélesvász­nú mozi részben állami segít­Egymásután épülnek az új házsorok. Ial, a községi végrehajtó bi­zottság elnökhelyettesével a községi tanácsháza felé bakta­tunk. Elmondja, hogy a község lakóinak egyrésze halászattal foglalkozik. Jól működik a ha­lászati szövetkezet, amelynek halászcsárdájában a messze környéken híres baracskai ha­lászlét főzik. Valamikor talán még többen foglalkoztak halászattal. Az egyik felfogás szerint ugyanis a község neve szerb eredetű. Bara, szerbül ugyanis tócsát, mocsarat jelent. Nagyon ér­dekes. hogy találkozunk Ba­séggel, részben községfejlesz­tési alapból. Szinte állandóan folyik a járdaépítés, ott ahol azelőtt feneketlen sár volt, most betonjárdán közlekednek a község lakói. Jövőre a kul- túrházat is kibővítik. Egész új utcasorok épültek. 1956. tava­szán, március 14-én, jeges ár­víz zúdult Nagybaracskára. Azóta az elpusztult házak he­lyébe új utcák épültek. A ta­nácselnökhelyettes szerint a legutolsó években legalább 250 új ház épült. Szöveg: Kereskedő Sándor Fotó: Pásztor Zoltán nök számítása szerint 300 ezei forint megtakarítást jelentet­tek. Építettek 100 férőhelye: sertéshizlaldát, 20 férőhelye: sertésfiaztatót, 500 férőhelyei juhhodályt. Mint ezüst szalagok fonjál körül a szövetkezet földjeit í csatornák, a holt Dunaág. Ez! kihasználják a növekvő állat- állomány számára szükséges ta­karmányok termesztésének nö­velésére azzal, hogy öntözőhá­lózatot építettek. Ez év augusz­tusában készült el egy 69 hol­das öntözőtelep kissé késve ah­hoz, hogy még az idén alapo­Blinszki Istvánt doktos te­endői máshová szólítják, de mi azért ellátogatunk az Üj Élet szövetkezetbe. Gyönyör­ködünk a zöldellő vetésekben, a fehér hússertés-állomány­ban, megnézzük a hízókat és megállapítjuk, hogy szorgos, lelkes munka folyik a közös gazdaságban. A másik termelőszövetkezet a József Attila. Az irodában Csemák István elnökkel és Szabó Margit könyvelővel be­szélgetünk. Ök is kihasználják az öntözési lehetőségeket, saj­nos, a 70 holdas öntözőtelep elég lassan készül. ígéretet kaptak a Bajai Vízügyi Igaz­gatóságtól, hogy az idén befe­jeződik az építkezés. Szintén takarmányt akarnak öntözni. 25 holdon új lucernát telepí­tettek. Hasznos, figyelemre méltó kezdeményezés, hogy saját sza­porulatból, megfelelő egyedek továbbtenyésztésével akarják megoldani a törzskönyvezett tehénállomány létrehozását. A nyáron összefogott a tagság és egy 4 vagonos górét épített sertésólakkal. Hasonlóképpen egy dohánypajtát is létesítet­tek. — Nézzék meg a pajtát — invitál az elnök. Megnézzük. Kattan a fény­képezőgép. máris megörökítette (Saját erőből építik az Cj Élet tagjai a takarmányelőkészítőt » sertések számára. Ez aztán a dohány, nemcsak Csemák István, hanem valameny- nyi tsz-tag büszke az új termésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom