Petőfi Népe, 1959. november (14. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-05 / 260. szám

1959. novemoer 5, csütörtök 5. oldal !<*S Eredményeink kozmetikusai f^t-hat esztendeje, amikor az egyik fővárosi lap­nál dolgoztam, a felsőbb szer­vek tájékoztatásai szerint ek­kor és ekkor befejezték az egész országban a tavaszi ve­tést, ' Vagy egy hétre • rá, a földművelésügyi miniszter nyi­latkozott és kijelentette, .hogy még 600 ezer holdon nincs földben a mag. A miniszter­nek volt igaza, mi pedig talál­gattuk, hogy mi az oka az egy­mástól eltérő tájékoztatóknak. Nemsokára egy Somogy me­gyei élenjáró termelőszövetke­zet elnökével beszélgettem a »rejtélyről«, aki megfejtette — a titkot. Az volt a véleménye, hogy alulról felfelé majdnem minden egyes illetékes szerv meghamisította, »szépítette« a jelentéseit, amelyeknek az ösz- szevetésekor nagyarányúvá duzzadt a különbség a való­ság és az arról való tájékoz­tatás között.. Elmondotta az elnök, hogy ők például meghatározott idő­pontig el akarták végezni a vetést, s úgy , látszott, tervüket teljesítik is. Egy nap kellett még hozzá, hogy a hiányzó 25 holdon is elvégezzék a fontos munkát. Azon a napon azon­ban a távolabb eső vasútállo­másra a tsz-nek műtrágya-szál­lítmány érkezett, amit azonnal a végső rendeltetési helyére kellett juttatniok, különben kötbért kellett volna fizetniük a vasútnak. A fogatokkal te­hát nem vetni, hanem fuva­rozni mentek, s ezt a tényt aznap délután a tsz-elnök be ■is jelentette a községi tanács­nál. — Nem baj — volt a ta­nácselnök válasza —, mire a járáshoz érkezik a jelentés, úgyis befejezitek a vetést. Holtbizonyos, hogy a ta­nácselnök nemcsak a tsz, ha­nem az egyéni gazdák vetés- jelentésével kapcsolatban is a könnyebbik végét fogta meg a dolognak, s mert feltehetően a többi községi tanácsvezetö, meg járási, sőt' megyei illeté­kes is (tisztelet a kivételnek) hasonlóképpen cselekedett, a 19 megye a legfelsőbb szerve­ket már 600 ezer holddal — enyhén szólva — csapta be. iá ülőn magyarázat nélkül **• Is érthető, hogy az ilyen­fajta eljárás miért támaszt za­vart, s szülhet bizonyos mér­tékig anarchiát. Akkori politikai életünk hi­báinak egyike volt a szépít- getés, de tény, hogy pártunk mindig következetesen harcolt ROTODIN A Rotodin nevű angol repülő­gép a helikopter és a lökhajtá- sos repülőgép keresztezése. Nagy terhek szállítására alkalmas. Próbaútján 35 méter hosszú acél hídszerkezetet szállított el három mérföldre és ott ügyesen letette a kijelölt helyre. a megszüntetéséért, s küzdel­mével ezen a téren is jelentős eredményt ért el azóta. Sajnos, ma is felbukkannak azonban néha-néha még a va­lóság »kozmetikusai«. Nemrégiben megyei értekez­leten az egyik vállalat »has­számokkal« traktálta meg a részvevőket, de vesztére, mert az adatokat ismerő« azon me­legében leleplezték a hamisí­tást, s az értekezlet utasította a vállalatot jelentésének korri­gálására. Járásaink egyikének tanácsi illetékese az őszi mun­kák elején úgy jelentette a megyei tanácsnak, hogy a já­rásban a vetés 85 százalékát elvégezték, a megye egyik ve­zetője azonban gyanúsnak ta­lálta az »eredményt«, a való­lóságban ellenőrizte, s kide­rült, hogy a szántóterületeknek csak a 13 százalékát vetették be. Aflegyénk egyik nagyközsé­1 gének a tanácselnöke is éppen a napokban panaszko­dott e sorok írójának, hogy a mezőgazdasági felügyelő nem mindig szavahihető, a határ­ban elvégzett munkák pontos­ságát illetően. Mi magunk, új­ságírók is nem egyszer tapasz­taljuk, hogy az egyes szervek egyik vagy másik beosztottja néha-néha pontatlan adatokat ismertet velünk. Egyszóval: úgy látszik, egye­sek még azt hiszik, akkor tesznek jó szolgálatot a szocia­lizmus építése ügyének, ha — mondjuk csak ki magyarán — hazudnak. Pedig csak megnehezítik a hamis jelentésekkel, adatszol­gáltatásokkal a felsőbb szer­vek tervszerű Irányító munká­ját (ami elengedhetetlenül szükséges fejlődésünkhöz), s in­dokolttá teszik az ellenőrző apparátus megnövelését (amely­nek a ténykedéséhez felhasz­nált összeget gazdaságosabban is lehetne gyümölcsöztetni). A valóság elferdítése mögött nem más búvik, meg, mint a »szépítők« restsége, akik a rá­juk bízott feladatok elvégzése (szervezés stb.) helyett kényel­mesebbnek tartják az ered­mények meghamisítását. A karrieristáknak is kedvenc gya­korlata a hatáskörükbe tarto­zó munka produktivitásának a felnagyítása. rre nekünk nincs semmi ■B“4 szükségünk. A felszaba­dulásunk. óta elért eredmé­nyeinkre méltán lehetünk büsz­kék, az azokkal való »manipu­lációt« azonban nem tűrhet­jük. Hiszen pártunk politiká­ját az őszinteség jellemzi, ered­ményeink egyre gyorsuló nö­vekedése is ennek köszönhető. így, csakis így mehetünk to­vább is előre, s aki ezt nem érti meg, áz dolgozzék' olyan beosztásban, ahol nincs meg a lehetősége, hogy talmi fényűén tündökölhesse azokat az ered­ményeket, amelyeket el sem ért, Tarján István 14-ről 20 százalékra emelte fel a községfejlesztési hozzájárulást a szabadszállási tanács (Községi tudósítónktól.) Több napirendi pontot tár­gyalt a Szabadszállási Községi Tanács legutóbbi ülésén. Meg­vitatták az állami tartalékte­rületek hasznosítását, az állami tartalékterületek után járó ha­szonbér fizetésének állását, a jövő évi községfejlesztési fel­adatokat, valamint a jövő évi költségvetést. A legnagyobb érdeklődést ta­nácstagjaink között a község­fejlesztés' váltotta ki. Sokat beszéltünk erről a tanácsülé­sen, hogy kikérhessük a ta- nácstagOik véleményét, javasla­tát a végleges terv összeállítá­sához, valamint, hogy mozgósí­tani tudjuk a tanácstagok se­gítségével a község lakosságát a jövő évi társadalmi se­gítség már most beinduló szervezésére. A tanácstagok a közeli napok­ban tartják körzeteikben a be­számolókat és egyben véle­ménykutatást végeznek a -köz­ség dolgozói között a község- fejlesztési feladatokról. A tanács végrehajtó bizott­sága javasolta, hogy a községfejlesztési alapot 14 százalékról emeljük lei 20 százalékra. Ezzel a kozségfejlesztési ala­punk közel 380 ezer forinttal növekedik. Javasolta továbbá azt is. hogy 800 ezer forintos bankhi­tellel fejezzük be a fürdő építését a tanácsválasztási»« 10. évfor­dulójára. A hitelt a tanács há­rom év alatt fizetné vissza. így a jövő évi kozségfejleszlesi alapunkból a járda, a víz és a villany közül arra fordíta­nánk a legtöbb pénzt, amelyet a lakosság többsége óhajt. A tanácsülés a végrehajtó, bizottság javaslatát egyhangú­lag elfogadta. HADI JELENTÉS BODAKÚTRÖL Látogatóban a Kunszentmiklcsi Gépállomás Peíőti-brigádjánal Hadijelentést harcról szok­tak írni, s Bodakúton az otta­niak legjobb tudomása szerint ilyen nincs. Pedig tévednek-. Hat nehéz dübörgésű traktor hátán csatázik itt egy elszánt traktoros-raj, dacolva dühödt szelekkel, kőkemény rögökkel, sürgető őszi idővel, hogy gyor­sabban az esőt ígérő felhők tö­mörülésénél, földbe kerüljön a búza magja. Egy táblán S—6 gép dot gozik A Kunszenlmiklósi Gépállo­más körzetében, a Kiskunsági Termelőszövetkezet birtokán járunk. A termelőszövetkezet ma már 5000 holdon gazdálko­dik; a gépeknek 1000 hold őszi Emléklap a felszabadulás 15. évfordulójára Emléklap-soroza­tot bocsátott ki a felszabadulás 15. év- . fordulója alkalmá­ból a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság. Az emléklapok 2, 5 és 10 forintos cím­letekből állnak. Ahol a ssív együtt dohban siezte a tengeritorest. .Keresztes Antal, Visz- meg István, Táncos Erzsébet, Farkas Mar­git, Szebelédi Erzsébet a brigád minden tagja megelégedetten törölte le homlokáról a jól végzett munka verej- tékcseppjeit. Még ezzel sem elé­gedtek meg. Ha már minden ilyen jól sike­rült, a szárat is haza hordják. ígéretüknek eleget is tettek. A 16 fiatalra büsz­ke lehet a Petőfi Tsz és büszke lehet a falu is. Bieliczky Sándor vetést és 300 hold mélyszán­tást kell elvégezniük. — Tizennyolc géppel az egész brigádom itt -van — mondja Bakos Béla, a Petőfi-brigád vezetője. — Hogy gyorsabban végezzünk egy-egy táblával, nem aprózzuk el az embere­ket. Egyszerre 5—6 gép is szánt egymás mellett. Az a tábla, amelynek a sar­kán állunk, már kész is. Szán­tás után kétszer ment át rajta a tárcsa, egyszer a gyűrűshen- ger, a mag fölött pedig sima henger- járt. Az asztalhyi szá­raz, kemény rögökből csak így lehetett jó magágyat csinálni. Olajos, széltől cserzett arcú emberekkel kezelünk. Most ke­rekednek fel éppen, hogy egy újabb, még szárítatlan táblára húzassanák. Mint valami gépe­sített nomád-család, majdnem hogy hátukon a házuk, keblü­kön a kenyerük. A hálókocsi« szalmazsákján alszanak, bog­rácsban főznek napokon át. Mikor aztán 'kedvük támad az otthoni dunyhára, no meg az asszonyok főztjére, — mindjárt modern emberekké válnak, fel­pattannak a motorkerékpárra műszakváltás után, s egy-egy estét otthon töltenek. A Petőfi-brigád büszkesége Megkurtított este bizony az, mert egy nap 14—16 órát is dolgoznak. A brigádvezető egy délceg, csizmás-kucsmás fiatal­emberre mutat. — Ez a Kálóczi Feri meg olyan gyerek, hogy ha éjfélkor felzörgetjük álmából, nem azt kérdezi, hogy »mit akartok?«, — hanem, hogy »hova kell menni?« Kálóczi Ferenc egyik büsz­kesége a Petőfi-brigédnak. Ez a 26 esztendős traktoros az ifjú traktorosok országos ver­senyében jelenleg a harmadik helyet foglalja, őszi tervét már teljesítette, és az évessel is 130,3 százalékon állt október közepén. Egyedül a legutóbbi tíz nap alatt- 120 hold műtrá­gyaszórást végzett, bevetett 45 holdat és sok a szállítása is. — Ha a szövetkezet hirte­len nem tud embert adni, ma­ga is rakodik — dicséri a bri­gádvezető. — Legutóbb is 30 mázsa répát hányt fel és le egyedül a vontatóról. De Kálóczi arról is neveze­tes, hogy bár gépével már ré­gen főjavításra mehetett vol­na, még mindig kifogástalan állapotban van a traktora. Sze­gény főmérnök — ragaszkod­va a szabályokhoz —, hiába sürgeti naponta. Kálóczi Fe­rencet hétről hétre ném látni a műhelyben, a barázda vé­gében maga végzi a karban­tartást, javítást, — méghozzá vasárnap, hogy a munkaidőből egy óra sem vesszen el. Amitől megbékél az asszony — De vajon mit szól ehhez az asszony? — aggodalmasko­dom. — Hát néha görbén néz, de fizetéskor mindig megbékül — így a válasz. Ami nem csoda, mert havi háromezer forintos átlagkereset a legkőszívűbb hitvest is kiengesztelné. Szep­temberben pedig 4114 forint volt a borítékban,' nem beszél­ve május—júniusról, amikor kétszer egymás után 4300 forin­tot keresett. A kicsit hosszúra nyúlt hadi­jelentést a valódi harci tudó­sítások távlati stílusában zá- zom: a Petőfi-brigád ezekben a napokban már jóval éves ter­vén túl dolgozik, dübörgő gé­peik nyomában zölden sarjad a búza... G. K. A Petőfi Népe jánoshalmi teijesztői között A jánoshalmi postán Imre Zoltán hivatalvezető szobájá­ban a napokban megbeszélésre jöttek össze a posta kézbesítői. Elhatározták, hogy a pártsajtó terjesztését fokozzák és a ré­gebbi kampányszerű munkák helyett állandóan foglalkoznak a terjesztéssel. Adóm Antal elvtárs, a posta versenyfelelőse komoly segítsé­get nyújt ehhez a munkához. Hasznos tanácsokat ad a kéz­besítőknek és az elért eredmé­nyeket közli a nyilvános ver­senytáblán. A hivatalnak bél­és külterületen kilenc kézbesí­tője van. Horváth Mihály bácsi, a legöregebb postás, aki máj- 30 éve dolgozik a szakmában, így nyilatkozik: — Én is, mint a többi postás­kollégám, azon fáx-adozunk, hogy az újságot, amely ma már igen fontos a tanyákon is, minden­hová eljuttassuk. Tuskovics Jó- zsef hozzáfűzi: — Az egyes példányok eladását nemrégen kezdtük el. Naponta már hat példányt is viszek magammal kézbesítői utamra és ezt min­den esetben eladom. Így nyilatkoztak a többiek is: Bozár Ferenc, Karip Mihály Csorba Mihály, Lakatos István, Barna Pongrác, Csorba Imréné és Ceglédi Antal kézbesítők. huszita József V ember, három, hold föld. A KlSZ-brigád- ban 16 fiatal szorgos­kodik. Határozat szü­letett, hogy szombaton délután megkezdik a munkát. Még a vasár­napjuk sem érdekelte őket, hiszen a szív együtt dobban és ki gondol most a szóra­kozásra! Az idősebbek mit sem sejtettek az »ősz- szeesküvísről«. Csak akkor néztek nagyot, amikor földjükön meg­jelent a nótáskedvű brigád, Szabó Antal­nak, a tsz normásá­nak vezetésével. Fele sem tréfa — húztál: össze szemöldökül cet. Vajon mit akarnak ezek? A kiszisták nem di­csekedtek, ingujjra vet­kőztek, s nekiláttak a munkának. Kupacba gyűltek az aranyló ten­gericsövek, s a ciró­gató szellő megsímo- gatta napbarnított ar­cukat.'- A tataházi föl­dek közös birtokán a termelőszövetkezeti mozgalom fiatal hír­nökei is sikeresen vizsgáztak. A 16 lelkes fiatal vasárnap délután be- I összedugták a fejü­ket; izgalom fénye vibrált arcukon. Azon tanakodtak, hogyan is kezdjenek a munká­hoz. Meglepetést akar­tak szerezni. Egyönte­tűen úgy döntöttek, hogy közösen letörik a kukoricát az idős tsz-tagok háztáji föld­jén. Ügy érezték, így követeli meg a KISZ- szervezet becsülete. Megnézték, kik is a legidősebbek a tata­házi Petőfi Termelő- szövetkezetben? Vörös János, Horváth János, Busa Gergely. Három

Next

/
Oldalképek
Tartalom