Petőfi Népe, 1959. november (14. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-29 / 281. szám

I «. oldal 1959. november 39. vasárnap „Szegény, itn&tuk életének festífa." Fényes Adolf 1867-1945 Ma képeket köszöntünk. És tesszük ezt százszoros büszkeséggel és lelkesedéssel* mert nagyot fordult itt a világ az elmúlt évek alatt: ma már a legegyszerűbb dolgos ember­hez is eljut a kép* a művészi alkotás már nem csupán, né­hány ember kivételes joga* Ma már a dolgozó ember szobájában is ott ékeskedik a kép, mint ahogy a rádióból felhangzó szimfonikus zene is a lelkükhöz ér el, és a köny­vek is nekik íródnak* Ma képeket köszöntünk. K épeket, melyek szépítik az életünket és megmu­tatják nekünk az élet és a vi­lág titkait, szépségeit A legnagyobb alkotások mel­lett, miket a századok épen megőriztek számunkra, kö­szöntjük a hozzánk közelebbi alkotók munkáit: Fényes Adol­fét Révész Imréét, Iványi- Grünwaldét és a mai, élő ma­gyar művészek, közöttük me­gyénk festőművészeinek alko­tásait, melyeket szeretünk és megbecsülünk. Ám. amikor ezt mondjuk* egyben arra is kérjük őket: alkossanak még szebbet és bát­rabban, fejezzék ki képeken* szobrokon a kort, melyben élünk, az embert, aki egy új világ építésén fáradozik* M a képeket köszöntünk. Mélytónúsú tájképeket, meghitt szobabelsőket, kedves csendéleteket, erőteljes kompo­zíciókat, jellemeket mutató arcképeket, téli és tavaszi tá­jakat, sejtelmes alkonyokat, és bíbor naplementéket. Azokat a képeket, melyek az embert és az emberi munkát, az ember harcát ábrázolják. Ma nagy, nagy szeretettel képeket köszöntünk; Varga Mihály Fényes Adolf: Mákoskalács Gondolatok a művészetről ónban — akiknek mind ez ideig Fényes Adolf neve nem túl sokat jelentett — felfigyel­nek. Annyit tudtak csak róla; különféle németországi iskolák­ban tanult, magyar mesterek­től aránylag keveset lesett el, korai művei az akadémizmus némely jegyeit is magukon vi­selik és — meglepő szívósság­gal, következetességgel és cél- tudatossággal formálja önön­magát, Mivel a túlzásoktól tartózko­dott és a zsenialitás, — óh, hányszor hamisnak bizonyuló — „ismérveit” nem fedezik fel fiatalkori képein, a nagyközön­ség sem foglalkozott véle túl­ságosan sokat. De ez a tárlat: a „Szegény emberek élete”* az addiginál nagyobb számban vonzza a látogatókat és a pár­tolók hűvösen szenvtelen sze- retete egyszerre felforr, szen­vedélyessé válik. Táborok ala­kulnak, seregek szakadoznak. Ha következményeinek mére­teiben és sodrásában nem is hasonlítható ez a kiállítás Ady: Űj versek című kötetéhez, az elfogultság jóindulata nélkül is rokonítható vele. A bírálók derékhada, az „egy­szerűség és az igazság költői Vélemények a képzőművészeti hónapról Az újszerű rendezvénysoro­zat iránt városszerte nagy ér­deklődés nyilvánul meg. La­punk munkatársa ezért néhány nyilatkozatot gyűjtött össze, Gombos Aladár elvtárs, az MSZMP városi bizottságának a titkára: — Kecskemét képzőmű vé- Bzeti hagyományokban viszony­lag gazdag. Neves festők éltek itt. Életművüket meg kell is­mertetni a város dolgozóival. Majdnem minden emberben él a szép utáni vágy. de saj­nos sokakban elferdül, kifica­modik. Nem ismervén a rea­lista művészi alkotásokat, gics- csekben, különféle tákolmá­nyokban lelik örömüket. Ha si­kerül ezt a még fellelhető, íz­léstelenséget valamennyire is visszaszorítani, elmondhat­ják a rendezők: nem fáradoz­tak hiába» Végezetül fontosnak tartom, hogy maguk a művészek is ismerkedjenek meg a gyárak­ban, földeken dolgozó emberek életével, a »-szürke« hétközna­pokkal, amelyek nagyon sok szépséget rejtenek magukban. Ott keressenek és találni fog­nak feldolgozandó témákat. Ezek a találkozások ne alkal­mi, ünnepi kiruccanások legye­nek, hanem tartós és gyümöl­csöző kapcsolatok kiinduló­pontjai. Tanuljanak és tanít­sanak a gyárakban, így lesz mindkét »fél«, művész és kö­zönség részére eredményes ez a kapcsolat. A szocializmus kimeríthetet­len lehetőségeket biztosít az alkotók számára: éljenek vele okosan, hűségesen a néphez. Nitsch Lászlóné, megyei könyv­tár kölcsönzési csoportjának ve­zetője: Örülök, hogy a város­ban rövid idő alatt hat ilyen 6zép kiállítás megtekintésére nyílik alkalmam. Bár én kü­lönösebben a »régebbi«, a szá­zadele ji művészeket szeretem, kíváncsian várom a mai ma­gyar mesterek alkotásait is. Úgy tudom, hogy Bemáth Aurél, Hincz Gyula, Poór Ber­talan, Szőnyi István, Vedres Márk, Ferenczy Béni, Medgyes- sy Ferenc alkotásait is bemu­tatják Kecskeméten. Helyes­nek tartom hogy iparművészeti kiállítást is rendeznek. Katona Csongor, nyomdász: A képzőművészeti hónap meg­rendezését úttörő és követen­dő kezdeményeződnek tartom. A főváros közelségéből adódó lehetőségeket , ugyanis kevesen használták ki eddig a képző­művészet kecskeméti rajongói közül. Ez a megmozdulás so­kat segít a giccs elleni harc­ban is. Üzemünkben közös előadás- és tárlatlátogatást szervezünk. Ezt más szervek­nek is ajánlom. A »MÜVÉSZTELEP MÜLT JA« KIÁLLÍTÁS ANYAGÁBÓL^ Iyányi-Griuiwald Béla; Tájképi TV/Teghitt estéink kedves ba­J-v-L rátái a képek, amint a (alakon szerényen megsimul- nak. A sokszínű világ egy-egy részletét adják nekünk a ké­pek, keretekbe vonva a táj szí­neit és tárgyait, az ember éle­tét és sokféle harcát. Ülünk a széken és nézzük a színeket: a melankolikus bar­nát és a megnyugtató zöldet, a lángoló vöröset és a hideg kéket, nézzük a vonalak har­móniáját, a fonnák ritmusát: nézzük az összhangot, mely ha­talmába keríti a lelket. Látunk vizet, amint a habok féltor­nyosulnak, fákat, amint koro­nájukkal az eget kifúrják, há­zakat, melyek az emberi élet nyomairól tanúskodnak, arco­kat, szép és szenvedő arcokat; és a művészet varázsa fogva tart. Ma képeket köszöntünk. E s emlékezünk nagy él­ményeinkre, amit a ké­pek okoztak, Láttuk Leningrádban az Er- mitázs csodálatos termeit, hol a parkett fényében világhíres alkotások tükörképe látszott. Megdöbbenve álltunk a félel­metes nagyságú Rembrand ké­pei előtt és Tizian vérbő alak­jai mind megannyi nagy lobo- gás világították be a termeti Renoir figurái a világ minden színében égtek, a lélek legmé­lyebb zegzugát is mutatva, és közben, könny szökött a sze­münkbe . * * Időnként, ha elmegyünk egy- egy múzeumba, képtárba, hogy gazdagodjunk a művészettel való találkozás által, elfog ben­nünket valami nagyon külö­nös érzés. Szeretnénk felkiál­tani, hogy de szép az élet, mennyi itt a szépség! Kellenek a képek lelki táp­lálóknak, kellenek nagy gyö- fiyörködtetőnek* JCéfiek kaizöntéie 1905 november. Képkiállftási hirdetnek a fővárosban* Ami­kor a gyűjteményes tárlat össze­foglaló. — „programxnegj elölő” címe ismertté válik, a szakma­beliek közül sokan furcsálkod- va néznek össze. Jó néhányan ábrázolásának” érezte a mun­káslegényeket, munkásasszonyo­kat és a proletárélet jellegze­tes mozzanatait megörökítő festményeket. Ezeket a képe­ket 1897-től, tehát majdnem nyolc esztendőn keresztül fes­Az életrajzíróik egy-két mon­dattal elintézik családi vonat­kozásait: Jómódú szüleitől va­gyont örökölt és nem árnyé-1 kolta be mindennapjait a meg-1 élhetés gondja. De az apa ki-*: váló jelleméről keveset hallót-1 tunk. Nagyszerű ember voltJ 1846-ban, 25 éves korában ke-/ rülit Kecskemétre és tudomá-J nya, szerénysége, becsületessé-^ ge csakhamar megnyerte a2 emberek rokonszenvét. lib­ben pedig — társaival — bátor fellépésével megmentette a vá­rost a te) jec. ■ kirablástól. Aj Kecskemétet váratlanul elfog-; laló császáriak szörnyen harati gudtak a lakosságra, mert az itteniek szinte kivétel nélkül rokonszenveztek a szabadság- harc célkitűzéseival. Több mint 3000-en vettek részt valamilyen formában a harcokban. Bo&z- szújukat a zsidó hitközség sem kerülte el. Július 27-én az ak­kor itt állomásozó Haynau sarn coló levelet irt alá: „A hitköz­ség gyalázatos és törvényelle­nes magaviseletével általában... törvényes császárja és királya iránti rossz lelkületét oly kéz­zelfogható módon hozita nap­fényre, hogy kónytelanítve ér­zem magam a következő kár­pótlást kiróni: 10 ezer pár né­met cipő, 5000 gyalognak való bugyogó..és még másfél­tucat hasonló nagyságú tétel* A rabbi, Fényes édesapja fel­kereste a főhadiszállásit és a halálos fenyegetésekkel szem- beszállva megtagadta a sarc ki­fizetését. A következő évtize­dekben is példás életet élt és ezért halálakor méltán jegyez­ték fel róla: -Az élet küzdel­meit megismerve megsajnálta az emberi nem szenvedéseit és ezek enyhítését tűzte ki élete céljául...” A szegényeken való segítés vágyát a fia is örökölte. Ezért nyúlt a paletta után, amikor elcsigázott testű mosónőt látott. A nyomor ábrázolásával segí­teni akart az elesetteken; „Ezt a szomorú világot azért festeni, — jegyezte fél szavait barátja- —, mert talán így felrázom a tárlatok szépen élő, gondtalan látogatóinak lelkiismeretét. Csa­lódtam. Képeim, mint az em­beri nyomorúságok dekorációi hatottak, szívesen vásárolták is őket, de minden maradt a ré­giben.” 1 A társadalmi bajokat szép költemények, kifejező festmé­nyek — önmagukban — nem szüntethetik meg. Ez a tény azonban mit sem von le Fó-! nyes Adolf próbálkozásának je­lentőségéből, emberi és — ez-' úttal csak néhány mondattal jelzett — művészi kiválóságál ból* Heltai Nándor tette; A kdforott gondolkodású, nagytudású művész 30 éves korában — akkor fordul a va­lódi népélet felé, amikor a köz­életben csak a párducos Árpád dicsőségéről és a jövendő 30 millió magyarjáról szavaltak. Ilyen körülmények között lett, vált Fényes Adolf — ha talán elsődlegesen nem is poli­tikai megfontolásból, és semmi­esetre sem a gazdasági és tár­sadalmi törvényszerűségek és jelenségek elemzése által — a szegény emberek festőjévé. Mi­ért hát, miért hát? Feljegyezték, „jó szíve” volt. Miért? Végvári Lajos szerint barátjának, Kemstak Káröly- nak, az Agitátor alkotójának szocialista nézetei hatottak rá* A művészettörténészek azt is kiderítették, hogy weimari mes­tere, Max Thedy, az elterjedt „Arme Leute-Malerei” (sze- gényember-festészet) irányzat­hoz tartozott. Thedy és társai — Végvári szerint — „legaláb­bis rokonszenveztek a szocia­lista munkásággal”. Ezek az okok és az akkori levegőtlen, sivár, a jobbakat elcsüggesztő «vagy dacos harc­ra, önvizsgálatra és nemzet­vizsgálatra kényszerítő magyar élet hatása mellett említenünk kell a szülői házban látotta­kat, hallottakat. Enélkül hamis­sá válna a Fényes Adolfról al­kotott két »A művészeteknek sem a természettől, sem az erénytől eltávolodniuk nem szabad és nem is lehet, anélkül hogy önma­guk torzképeivé ne váljanak.« (Tornyai János) »A művészet a népé. Gyökereivel mélyen a dolgozók nagy tömegeibe kell hatolnia, olyanná kell lennie, hogy a tömegek megértsék, megszeressék.« (Lenin) »Megható, de súlyos örökség az alföldieké. Ember legyen a talpán, aki méltó akar lenni remekeihez. Pedig a szocialista művészet mai kialakítóinak nem szabadna alább adniok, leg­alábbis ami a nép szeretetét, a haza üdvét, a kommunista jövendőt illeti. Tomyaiék idézése legyen a fiatal nemzedéknek bátorító figyelmeztetés és ihlető tanulság.« (Pogány ö. Gábor az »Alföldi festészet« című vita zárszavában.) »Csak az a művészet, amely az alkotó egyéniségében fel- Oldva a tömegek érzéseit fejezi ki.« (Magyar Alföld)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom