Petőfi Népe, 1959. november (14. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-26 / 278. szám

t oldal

1939. nöréttiEer 26! csütörtök

CIKKÜNK NYOMÁN

flz Élelmiszeripar! Minisztérium szerint van mid a megye élelmiszeripari dolgozóinak szakmai továbbképzésére

— Jlcoíl a technikumi oktatóidéi —

J

Két ízben is írt már lapunk arról, hogy szükséges-e Kecskeméten élelmiszeripari technikumot szervezni, Az Élelmezésügyi Minisztérium Műszaki Főosztálya 1959. október 25-i cikkünkre a következő levelet írta szerkesztőségünknek.

»ÖRÖMMEL szereztünk tudomást arról, hogy foglalkoznak az élelmiszeripari szakemberek továbbképzéséveh A szakmai továbbképzés állandó problémája iparunknak, hiszen a termelés magasabb követelményed sürgetően írják elő a szakemberek tudásának fejlesztésé^

Szívesen szervezünk akár dolgozók esti technikumát, akár levelező tagozat konzultációs csoportját Kecskeméten. Az elmúlt időszakban nyilván a hiányos tájékoztatás következtéből nem volt annyi jelentkező, hogy ilyen képzést Kecskeméten is indíthattunk volna. A dolgozók esti technikuma tagozatának megindításához például a tartósító és húsipari szakon a felvételi feltételeknek megfelelő 30 fő sikeres felvételi vizsgát tett jelentkező szükséges,

LEVELEZŐ tagozaton konzultációs csoportot már tíz fő jelentkezése esetén is szervez^vwvwawVwwvw«

hetünk, ami annyit jelent, hogy havi 10 óra tanári segítséget kapnak és csak három alkalommal kell a tanév folyamán beszámolóra, illetve vizsgára Budapestre utamiok, A teljes iskolai apparátus Kecskemétre történő helyezése olyan sokba kerülne, amelyhez anyagi eszközök ma még nem állnak rendelkezésünkre. Reméljük, hogy a következő tanévre kellő számban jelentkeznek Kecskeméten és így *— e tartósító iparát fejleszteni kívánó városban — módunk nyílik az élelmiszeri dolgozók technikumi továbbképzésére.«

A levelet szükségesnek tartottuk nyilvánosságra hozni, hogy a következő évre már most megindulhasson városunkban is a fentiek szerint a szervező munka. Szeretnénk, ha cikkünkre — amelyre már a debreceni Dohányipari Technikumból, s az Élelmezésügyi Minisztériumból is jött válasz — most már közölhetnénk a kecskemétiek véleményét is.

Tűzoltó-közgyűlés Tiszakécskén

Az elmúlt napokban tűzoltó-gyűlést rendeztek Tiszakécskén, ahol Janossy János, a megyei tűzoltóság parancsnoka tartott előadást a tűzoltó-élet fellendítéséről. Az előadó méltatta a község tűzoltóinak eddig elért eredményeit, s új célokat tűzött ki eléjük. Elmondotta, hogy ifjúsági szervezettel kell megerősíteni a tűzoltóságot. Rudiik Imre levelező

Bővíteni kellene a megfiatalított Ókollégiumot

^vawwwWvvw

Kulturális figyelő

A „Nyugat" olvasása közben

Sürgős kötelességek szorítanak mostanában. Kétszer is meggondolom, míg valami »terven felüli« cikk, vagy egyéb írásmű gépeléséhez fogok.

Mégis, alig hajtottam össze a Nyugat 1928. januári számát, már nyúltam gépem után. Érdekes, jelentős közfigyelemre méltó alkotásra bukkantam. A címe: »Fjodor Gladkov Cementje és az új orosz regény.« — Négyoldalas, igen alapos, merész szempontokat alkalmazó, feltűnően bátor hangú írás. így kezdődik: »A magával megsebzett és idegen világban meg áldatlan magányában álló ember: ez volt az európai regénynek Dosztojevszkij óta az uralkodó problémája. De mintha most valahogy születőben volna valami, eleddig hiába próbált új, a XX. század világának eposza... kollektiv eposz, nép eposz. Még nincs meg, de úgy látszik, hogy készül, s a mai Oroszországban készül. Nem egy költő alkotása, hanem egy népé, mely népköltőket hív életre, hogy az 6 történetét, az ő valóságát számára kifejeznék. ..«

Hasonlóan szép, igaz helyeket tucatjával idézhetnék az Ivanov: Páncélvonat No. 14—69, Dorochov: Golgotha, Ljebedinszkij: Egy hét, Vereszajev: A zsákutca és — hosszasan — Gladkov: Cement című művét pártos szenvedéllyel, alapos felkészültséggel elemző írásból. Az említett írók szerepét igen világosan rajzolja, s meglepő összefüggéseket talál. Néhány, bizonyára a hiányos értesülésekből adódó tévedéstől eltekintve — Sinkó Ervin írását ma is találónak, hitelesnek érezzük.

Sokan tudják ma is városunkban: Sinkó Ervin a városparancsnoki tisztséget viselte Kecskeméten a Tanács- köztársaság időszakában. Az írás tanúsága szerint: 1928-ban sem tagadta meg eszméit, érzelmeit.

A tanulmány szerzője németnyelvű fordítások alapján írta men müvét.

HELTAI NÁNDOR

1830-ban épült a mai Ökol- légiumnak nevezett, akkoriban jogakadémiának ismert épület Kecskeméten. A kollégium idei renoválásakor nagy gondot fordítottak a tetőzet kijavítására, a csatornázás felújítására, a külső és belső falépcsők kicserélésére, a tantermek parkettázására és berendezésére. Az épület felújítása alkalmával — amely nem kevesebb mint 320 000 forintba került —. nagy igyekezettel óvták meg műemlék jeljellegét.

A kollégiumban nyert elhelyezést a közgazdasági technikum, ahol a pedagógusok áldozatkész munkájának eredményeképpen ismerkednek meg a hallgatók a tananyaggal. Igó Elek igazgató megelégedéssel sorolta fel, hogy délelőtt négy osztály 147 tanulóját, ezenkívül hetenként háromszor 204 levelező hallgatót is tanítanak az iskola tanárai. Ezenkívül 176 tanulóvaL ismertetik meg a gyors- és gépírás technikáját.

Sajnálattal kell megállapítani azonban, hogy kevés a hely A megyei tanács ebben az iskolában szokta megszervezni a pénzügyminisztérium könyvelői tanfolyamait és itt működik az iparitanuló-iskola is. Bővíteni kellene az iskolát) hiszen a mezőgazdaságban, az iparban egyre több, jól képzett számvitelt szakember szükséges.

A közgazdasági technikum túlnőtt a város határain. Évről- évre több hallgatója van, s úgy vélem a város vezetőinek tenni kellene valamit annak érdekében, hogy az itt levő helyhiányt valamiképpen kiküszöböljék. Szűcs Antal levelező

onnan

DDODOüQ

in FiL

Pár lépés a határ

A valóságból merítette Mesterházi Lajos Pár lépés a határ című nagysikerű regényének témáját, amelyből Hubay Miklós írt izgalmas, fordulatos forgatókönyvet.

1921-ben, amikor a film cselekménye jtászódik, az igazság, a haladás képviselői, mint mindig hazánk újkori történetében áz üldözöttek, a kommunisták voltak. Érthető tehát, hogy a parasztok, a munkások rokonszenve az úri rend. kopói elől menekülő illegális kommunistákat kísérte. Ez tette lehetővé, hogy a fogdmegek bevált módszerei sorra csődöt mondtak.

Miért és hogyan? Erre ad

feleletet a Pár lépés a határ című film, mely Keleti Márton Kossuth-dijas filmrendezőnk legújabb alkotása. Mindenegyes kockája a filmnek a munkás- szolidaritás erejét hangsúlyozza. Híven idézi fel a film a kor fojtogató légkörét, s bemutatja az egymással szembenálló tábor képviselőit. Szirtes Ádám és Szabó Gyula egyszerű és természetes játéka a siker két fő biztosítéka. A másik oldalt, a Horthy-féle rendőrség képviselőjét Várkonyi Zoltán, az epizódszerepeket Ladányi Ferenc, Bara Margit, Kiss Manyi, Makláry Zoltán, Kiss Ferenc és Szabó Ernő alakítja —. Képünk jelenet a filmbői.

A Fetttfi Népe elintézte

»Nagyon szépen köszönöm a Petőfi Népe szerkesztőségének fáradozását, hogy olyan gyorsan elintézte személyi igazolványom kiadatását. Igazán örülök annak, hogy bármilyen kérdéssel fordultam a Petőfi Népéhez, minden esetben gyorsan és lelkiismeretesen intézkedtek. Ismételten megköszönöm önzetlen segítségüket.«

Kürschner Keresztélyné Csengőd

Szerkesztői üzenetek:

Szászváry Tibor Kecskemét: Kedves kispajtás! Nem tudjuk, mi volt az oka, hogy nem kaptál jegyet, de ez ne vegye el a kedvedet. Vasárnaponként járjál csak el a matiné előadásra.

Nemes Kálmánná Baja: Problémájával egyetértünk. Ügyében csak a Bajai Városi Tanács intézkedhet. Válaszunkat rövidesen megkapja.

Luther-udvar lakói, Kecskemét:

Észrevételük helyes. Ügyükben rövidesen intézkedünk, addig legyenek türelemmel.

VMtaziU a Uus-kcfnéii

T

izenöt érvvel ezelőtt ilyentájt indult el a szabadság útján Kecskemét dolgozó népe. Azóta olyan hatalmas fejlődésen ment át, amilyenhez a felszabadulás előtti időkből hiába is keresnők a hasonló példát.

De ne tekintsük most az egyéni, a családi életek, a társadalmi együttélés tartalmának a gazdagodását, •— a város arculatának a megváltozása is hűen tükrözi a fejlődést. Akik nap nap után a szemlélői ennek, nem veszik úgy észre a növekedés ütemét mint azok akik máshonnan, néha-néha látogatnak el ide. Ök mondják lelkesülten, hogy mennyit szépült megyénk székhelye, hogy különösen a központjában rá sem lehet ismerni az azelőtti »hírős városra«.

És én most mégsem erről akarok írni.

Itt állok künn, a belsöballó- szögl tanyaházak között, ahova a városnak már csali a halk zsongása hallatszik. Ez a hang jelzi Kecskemét közelségét, az Szövi át ezer és ezer linóm szállal e táj hangulatát.

Vaknak kéne azonban lennem, ha csak ennyit észlelnéd a város »kisugárzásából«, a szememnek azonban nem kell kutatnia, hogy felfedezze: másban is lemérhető a megye- székhely hatása errefelé, s , gondoskodása erről a tanyavilágról, amely, akárcsak azelőtt, közigazgatásilag most is hozzá tartozik.

Mit látok? A szőlő-parcellák szegélyén szerénykedő, zömében apró házak amíg a múltat idézik, közelségükben kiáltó ellentétként büszkélkedik a Külső-Ballószögre vezető műút mellett az oiVosi lakásos modern egészségház, s tőszomszédságában a két-, illetve (mert a szertárt is átalakították) háromtantermes iskola.

A

z egyiket tavaly ősszel, az iskolát több mint félmillió forintért ez év tavaszán emelték. S új a köves- út is. A felszabadulás után két részletben, először hét esztendeje a településtől K jlső-Balló- szögig, majd két éve a Kecskemétre futó dunaföldvári mű- útig építették meg. S az itteniek tájékoztatása szerint az idén a korhánközi utat is megjavították, kiszélesí tették.

Ennyit látni a környék külső képének megváltoztatásából, s még valamit. Naponta háromszor jár' ide a városból az autóbusz, máskülönben a keikét és fél kilométerre levő homokbánya és a kecskeméti nagyállomás között negyedóránként fordul meg az 1-es társasgépkocsi. (Nein árt megemlíteni, hogy a felszabadulás előtti időkben Kecskemétről csupán a Széktóig járt autóbusz, 5 8 fillér, négy tojás ára volt a viteldíj.)

— Óriási a Változás Belső- Bullószögön — mondja Zilahi Sebes Béla, az iskola igazgatója, aki a látottakat megtoldja még a következőkkel. — Amíg a múltban — a százezer forintért nemrégiben átalakított —■ két régi iskolában három nevelő- tanított kétszáz gyereket, most tíz a pedagógusok, s kétszázharminc a tanulók száma az újjal együtt háromra szaporodott tanintézetben. (Különben eggyel több pedagógusnak van beosztása, de a Katona József Gimnáziumba áthelyezett tizenegyedik helyét még nem töltötték be.)

E

gyébként nemcsak a táj változott itt meg, de természetesen — az ember is. Jellemző e tanyavilág lakói »belső arculatának« átformálódására: amíg a felszabadulás előtt — akárcsak más ,hasonló településeken — a termelő munkában valp foglalkoztatás végett többen- kivették gyermeküket az iskolából, most csaknem kivétel nélkül minden szülő arra törekszik, hogy gyermeke rendelkezzék a nyolcosztályos iskolai Végzettséggel. Szépen példázza ezt, hogy túlkorosság miatt kilenc ifjú számára kérték és kapták meg idén az. engedélyt, hogy elvégezhessék az iskolát,

Meglátszik az itteni parasztság, különösen a fiatalok öltözködésén is u változás; mint az

igazgató tájékoztat: »Régen & jómódú városi polgárság sem járt ilyen divatosán.«

És lehetne még felemlíteni számos hasonló megnyilvánulást, mint olyan tényt, amelyek e vidéknek a fejlődő városhoz való idomulását bizonyítják. Erre azonban rühes hely. Azt viszont nem lehet elhallgatni, hogy minden előrelépés alapja, a termelés struktúrája is kezd megváltozni; Két helyütt hagytak mér fel a csak egy helyben topogást biztosító, s nem egyszer a visszafejlődést okozó egyéni termeléssel, és léptek a társas gazdálkodás útjára. AZ Üj Tavasz Tsz már régebb idő óta működik, s évről évre sikerrel bizonyítja be a nagyüzemi termelés fölényét (már a villanyt is bevezették), a tavasszal megalakult Mathiász János Tsz pedig már az első gazdasági évében a tervezettnek csalinem a kétszeresét könyvelheti el bevételként.

A térképen már megjel- ték Belső-BaLíószög tanyaközv /htjának a helyét is, s a következő lépés a fejlődés Útján az lesz, hogy a valóságban is beépül majd e környék centruma;

■j7"étség nem fér hozzá, hogy a jövendő tizenb* esztendő alatt hatványozott a bb mértékben még közelebb kerül e tanyavilág a városhoz, jóllehet kilométerekkel mérve ugyanannyira terül el maja tőle mint eddig is.

T. L