Petőfi Népe, 1959. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-01 / 230. szám

t. olöal

1959. október 1, csütörtök

i|ergmann József így évő- dik velünk:

— Biztos ennének egy jó pincepaprikást, amelyre kiválóan csúszik a kadarka? Korán jöttek ahhoz, barátaim. Majd ha mindenütt befejeződik a szüret és forrni kezdenek a borok, akkor itt bármelyik pincében megkóstolhatják ezt a nemesnádudvari különlegességet.

Huncutul mosolyognak a szemei. Egy féldecis poharat vesz a kezébe, megtölti a vérvörös musttal és szívesen kínálja: — Kóstolják meg, ez idei termés. Az oportót leszüreteltem már. Ke csodálkozzanak azon, hogy féldecis a pohár. Ez nálunk mindenütt így van. Féldecisnél, tíecisnél nagyobb ivószerszámot nem találnak itt az egész soron.

Kimutat a bágyadt őszi napfényben vakító fehéren világító pincesorra, ahol szorgalmasan serénykednek a gazdák, készítik a hordókat az új termés fogadására. A szőlő az idén 25—30 százalékkal lesz kevesebb — a becslések szerint — mint tavaly volt.

Érdekes szokás ez a pinceépítkezés ebben a községben. Mintha egy dunántúli faluban Járna az ember, hosszú utcákat alkotnak a pincék. 1947-ben ffiófj maidnem annyi volt belőlük mint lakóház. Azóta ez utóbbiak száma jóval felülmúlja a pincékét, közben néhány régi pince összedőlt, másrészt számos új családi ház épült.

Élelmes fotoriporter kollégám mindjárt készít egy-két felvételt az érdekes pinceutcáról. Az ilyenfajta építkezésnek megvan az oka. A talajvíz magas errefelé, ezért a házakhoz nem . tudtak pincét építeni. A domb oldalán fúrtak a szőlősgazdák egy. vagy több vájatot, aszerint hogy ki milyen módos volt, aztán építettek rá egy présházát.

— Bizonyára azért vannak itt csak féldecis és decis poharak, mert a gazdák sajnálják a vendégtől az italt? — ugratom újdonsült ismerősömet a présház hűvösében. Kalauzunk, Németh István, a községi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese erre cinkosan elmosolyodik.

De Bergmann József érti a tréfát, nem sértődik meg, hanem rávágja:

— Akkor nem ismeri a mi községünket, ha így vélekedik. Nálunk az a szokás, hogy fenékig ki kell ihni a poharat, ilyen kis pohárnál másképp nem is lehet.' Az ivószerszain mindig körbejár, s a huszadik

körnél már bizony megérzi az illető, hogy ivott.

Még egy pohárral megkínál, de most már a tavalyi termésből.- Fél holdról 37 hektót szüretelt tavaly. Az idén 26 hektóra számít, ekkora területről ez is jó termés.

Azt hiszem, igaza van Bergmann Józsefnek, ha még néhány pohárral meginnék, bizonyára duplán látnám a pincesort. Hiába,’ sok kicsi sokra megy.

ra | ielőtt folytatnánk kör- útunkat a községben, néhány történeti érdekességet hadd említsek meg. Már a honfoglalás előtt lakott hely volt. Szlávok éltek itt. Egy bizonyos ideig megtartották önállóságukat, de lassan beolvadtak a magyarságba. Az akkori időkben itt élő szlávok életéről, berendezkedéséről, életmódjáról, az ásatások alkalmával felszínre került leletek, arany- és ezüsttárgyak, fegyverzetek tesznek tanúbizonyságot. Az első írásos feljegyzések 1431-ből származnak. Ezek szerint a község neve Nagdwar volt. Mátyás király idejében úgynevezett major feküdt itt, náddal volt körülvéve, sőt körül ültetve, amely egyben védekezésül is szolgált. Történelmi nevezetessége a községnek, hogy 1468- ban Mátyás király itt kötött békét a makrancos oligarchákkal, köztük Szapolyai Imrével és Varjú Pállal. A török hódoltság idején a többi alföldi településekhez hasonlóan Nemesnádudvar is elpusztult. A község nevének kialakulására vonatkozóan még annyit, hogy mivel Mátyás király egy nemesnek adományozta ezt a települést, ezért került ajz elnevezésbe a nemes szó a nádudvar elé.

Később Bajorországból és Franciaországból elszegényedett jobbágyokat telepített a bécsi kormány Nemesnádudvar területére. A lakosságnak jelenleg is 60 százaléka német és 40 százaléka magyar. A régi francia telepesek utódai elma- gyarosodtak már. Egy-két név maradt meg csupán az ősöktől. Ilyen például, hogy: Wilia- me Fülöp.

A híres nemesiiuuuuvari pincén cgjme.

MHil a Kussuni XemieiuszuveuiCivt új

A második világháború idején itt is lábra kapott a soviniszta uszítás, sokan beléptek a Bundba, számos egyszerű embert félrevezetett a propaganda. A legvadabb uszítok zöme a felszabadulás után Nyu- gat-Németországba ment. Ezek helyébe magyar családok települtek Délvidékről, valamint a Felvidékről. Ezek a telepesek földet, házat, szőlőt, pincét és gazdasági felszerelést is kaptak.

É^örútunk másik állomása a Kossuth Termelőszövetkezet, amelynek agronómus- elnöke. Zrínyi József arról tájékoztat bennünket, hogy bizony sok problémával küzdenek, és még számos nehézséget, akadályt kell leküzdeni ahhoz, hogy mintaszerű szövetkezetté váljon ez a közös gazdaság.

— Főként a munkafegyelemmel van sok baj. Ezt az elmúlt években eléggé elhanyagolta a vezetés. Papíron 201 taggal rendelkezünk, 14 nyugdíjasunk van, de csak 150 tag dolgozik rendszeresen a közösben. Pedig van bőven tennivalónk. . 33 . hold kertészetünk, 44 hold gyümölcsösünk, 60 hold szőlőnk van. Ezek megművelése sok munkáskezet igényel és bizony jobb eredményeket értünk .volna el, ha minden tagunk alaposan kiveszi a részét a munkából. Ennek ellenére számos eredményről számolhatunk be. Most épül egy 52 férőhelyes, magtárpadlásos marhaistállónk állami hitelből, de a nyári szállásokat a szarvas- marhák és a juhok részére saját erőből építettük. Ezer köbmétert silóztunk, hogy megvessük a jó, helyes tákarmányo- zás alaniát

h

Szép, egészséges almákat terem a törpegyümölcsös.

szén állandóan látogatják a szakemberek és más érdeklődők. Bár az idén egy kicsit mesténázta a termést a fáev,

A földinűvesszovetkezet felvásárló telepén kintjártunüKor éppen majoránnát vásároltak fel. Metzingcr Jánosnc és özv, Éogl Jánosné csomagolják a fűszert.

nemesnádudvari határ jelentős részét, kereken négyezer holdat, egy mintaszerű nagyüzem, a Hosszúhegyí Állami Gazdaság foglalja el. Walter János pincevezetővel és Preczner Ferenccel, az üzemegység vezetőjével járjuk a második számú üzemegységet, ahol megkezdődött már a szüret.

— Ez a kis darab kékfrankos, de. szüreteljük már az oportót, meg az ezerjót ife — magyarázza az üzemegységvezető, amint a vidám szüreteink között rójuk a szőlősorokat.

de még így is eléri fánként a 8 kilós átlagot. A mosolygó, pirospozsgás lányok, asszonyok nagy szakértelemmel szedik az egészséges, szép gyümölcsöket.

— A törpegyümölcsösé a jövő — magyarázza az üzemegységvezető. — Könnyű, gyors a megművelése és a védekezés, egyszerűbb a szedés.

j^tielött elbúcsúznánk a * községtől, meglátogatjuk Cserháti Gyulát, a végrehajtó bizottság elnökét. O számol be az utóbbi évek községfejlesztési eredményeiről.

— Patikát, kapott a község, utakat, bölcsődét, napközi ottSzánvos új ház épült a községben. Az 1956-os jegesárvíz sok hajlékot elpusztított, a régi lakások helyett szebbek épültek.

— Jöjjenek, nézzék meg a feldolgozást — invitál bennünket. — Mi a termést géppel bo- gyózzuk, ezáltal jobb minőségű bort nyerünk.

Megállunk a Carola nevű szőiőbogyózó előtt. A bogyók a musttal együtt gumicsüvön át kerülnek a cefrekádba.

Nemcsak a szőlő, hanem a gyümölcsös is mintaszerűen művelt itt. A gazdaság három éves, 35 holdas törpealmását már az egész országban isménk, hihont. Kultúrházunk van, mozink — sorolja fel gyors egymásutánban a létesítményeket. Ezer méter új járda épült. Tervezzük a villanyhálózat kibővítését, törpevízmű létesítését, Elmondja, hogy fellendült az utóbbi időben a . kulturális élei is. A német tánc- és kultúr- csoport sikerrel szerepelt a KISZ bácskai népi együttesében az országos fesztiválon. Szöveg: Kereskedő Sindot Foto; Pásztor Zoltán

fry jkv _ /a »r«nrna7- «fffli

____—&3L xl l:^.-jfTíui2._fiiT'l ^J?T^—_jíLíT^_^5lA X5ÖL-.J

^W

TM^irxiiidi TOjl»T~ /linr Éjf Twa _ VllllüßS"

—^müül»—2^ai*li>í^nűii/xiikíi^^ ti^— *2J krStf íüüb»—am» MuuüTäw/ m