Petőfi Népe, 1959. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-29 / 254. szám
4. oldal 1989. októl)« 29. csfl«rtó* A FEHER AJTÓK HOGOn Orvosi rendelő — az orvos szemével Félpercesként csapódik a rendelőintézet üvegajtaja: reggeltől öreg estig szüntelenül fogadja és bocsátja el a gyógyulást kereső betegeket. Naponta 1500-at. Egy év alatt 400 ezret. Ila ezt a forgalmat összevetjük Kecskemét lélekszámúval, azt mondhatnánk, hogy városunk minden lakosa évenként legalább hatszor kényszerül Ide. Bizony, kell itt az orvos.,. Még több kellene. Mert a szakrendeléseken mindig sűrű embercsoport várakozik, mérgelődik, türelmetlenkedik: a hosszú ácsorgás majdnem olyan kínos, minit az odvas fog ha- sogatása. Soltút költ a* SZTK-ru a tanács... Alighanem kevés sikerem lenne, ha egy zsúfolt előszobában magyaráznám: a magyar betegbiztosítási rendszer elsőrangú a világon, s hogy csupán Bács megyében évenként 105 millió forintot fordít a tanács az egészségügyi intézmények fenntartására, — a megye költségvetésének majdnem 30 százalékát! (Mert a rendelőintézetet a tanács tartja fenn és nem a szakszervezet: az SZTK elnevezés tévesen ment át a köztudatba.) A fehér ajtók mögött kemény munka folyik. A rendelőintézet 49 orvosa naponta összesen 236 órát tölt a betegek gondozásával. Hogy ez ilyen forgalom mellett milyen megfeszített tempót, munkabírást, állandó figyelmei és micsoda türelmet kíván, talán felesleges is elbeszélni, A sebészeten Koncz István doktor szívesen foglalkozik betegeivel. Foglalkozna még többet is, de a folyosón este 6 óraikor még 15 beteg várakozik (a sebészeten átlagos forgalmú napon 180 200 beteget kezelnek): ketten cipelnek egy fiatal lányt, an nak még helyre kell tenni ; kificamodott bokáját; az idős gépgyári munkás karja meggyógyult és egy elektromos vágó kellene, mert negyedóráig is eltart, míg leszedik a gipszet a gyógyult törésről.:. Bizony, itt nincs idő a körülményes szóáradatra. A doktor megadja a szükséges u-tasítást és máris kéri a következőt. «-Bezzeg a magánrendelőkben készségesebbek« — mormolja a páciens a folyosón. Naívság a sebet a magánrendelőben is ugyanúgy keli bekötözni, gipszet sem lehet másképpen feltenni a kötésre, az injekciós tű is ugyanolyan^ Legfeljebb ott kény elmesebben, nyugod- tabban dolgozhat az orvos, nem kényszeríti őt ilyen tempóra a sok várakozó beteg. De Koncz doktornak nincs magánrendelője. A tüdőkórház egyik kis szobájában várja az egész napi munka után, ott lakik fiatal feleségével, hatodik éve. j\upi száz beteg kezelése után... Pillantsunk be a másik ajtón. A fogászation négy orvos dolgozik szakadatlanul, de 14- nek is jutna munka, ha lenne elóg orvos, akik vállalják a vidéki munkát. Klein Ernő dr. vállalta: pesti otthonából jár le, hetenként négyszer teszi meg ezt az utat, minthogy Kecskeméten nem kapott lakást. Szinte minden szabadidejét utazással tölti. Egy-egy hétfői napon több mint -száz beteget kezel. A száz közül ki veszi észre, hogy a doktor estéi-e már nagyon fáradt, hiszen reggel 5 óra óta talpon van? Senki, mert a betegnek ezt nem szabad észrevennie, óh a beteget ilyenkor is mosolygó türelemmel kell fogadni . * j Ha késő este fejeződik be a munka, Kecskeméten kell maradnia. A kollegák hazamennék. Lepihenne ő is; Ugyan hol? Hát kérem, valamelyik moziban, esetleg az egyik cukrászdában, És h a a rendelőből az utolsó takarítónő is elment, akkor visszamehet és alhat az egyik vizsgálódfványon;.. A nyári hónapok valahogy csak eltelnek. De most jön a teL Kinek a gondja, hogy ebben a nagy városban laíkáshoz jusson? Igaz, ő nem is panaszkodik. Csak szűkszavú, véletlen megjegyzéseiből lehet megsejteni gondjait. Felületes, futó pillantásunk persze nem lát meg mindent és mindenkit a rendelőben, nem méri fél az ösiszes problémákat, ami az orvosokat és a betegeket foglalkoztatja. De ennyi is élég, hogy lássuk a lényeget: lelkiismeretes, jó szakemberek vigyáznak egészségünkre a fehér ajtók mögött. Legdrágább kincsünk őrei: becsüljük meg őket és fegyelmezett, kulturált magatartásunkkal segítsünk nekik fáradságos, nehéz munkájukban. Saját érdekünkben is ..: Ad ám Eta A dávodi kis vöröskeresztesek Az idei tanév megindulása óta szervezetten, szakemberek vezetésével végzik a dávodi iskolások a vöröskeresztes munkát. A község orvosa, védőnője örömmel foglalkozik a gyermekekkel. Az iskola igazgatója a tanévnyitó értekezleten Bódás Lajos tanárt bízta meg a vöröske- reszles munka megszervezésével és irányításával. Bódás Lajos önzetlen, odaadó munkával szervezte meg az iskola vöröskeresztes csoportját, melyben jelenleg 25 gyermek dolgozik nagy lelkesedéssel. Munkatervet is készítettek, amelynek alapján máris eredmények születtek. Az úttörőcsapat kara- pancsai számháborúja alkalmával több »sebesült« gyermek, úttörővezető tanár kapott elsősegélynyújtást. A számháború napján összesen 14 esetben kötöztek »szúrt« és »égési« sebet. Milyen izgalommal, féltő szeretettel bántak a vöröskeresztesek a »sérültekkel«! Külön dicséretben kell részesíteni Mészáros Valéria, Bácsi Piroslca, István Éva, Mándity Katalin, Horváth Anna és Lovas Ilona Vili. osztályos tanulókat, akik több éves gyakorlatukkal, munkaszeretetükkel járultak hozzá a nap sikeréhez. Az iskola igazgatósága és az úttörőcsapat vezetősége nevében köszönetét mondunk a dávodi iskolai vöröskeresztes csoportnak eddigi munkájáért, és azt kívánjuk, hogy a jövőben még több sikerrel végezzék ezt a nemes feladatot. Magyar János levelező Cikkeink nyomán Fizetjük a szemétpénzt, de nem hordják el a szemetet A közelmúltban olvastam »■Maszek szemét =-s köz szeméUi című cikket, amelyre Igénytelen vagyok = önöknek igazat adva — személyes sérelmünket megírni. Tudomásom szerint a Csáky utca 1. számú ház minden helyisége után fizetjük a Községgazdálkodási Vállalat számára a megszabott szemétpénzt, de a szemét, sajnos, hónapok óta ott büdösödik az udvaron. Ebben az évben csupán Izétszer: husi vétkor és augusztus 20-a előtt vitték el a szemetet az udvan ból, hiába jártam fenn személyesen is a vállalat központjában. Cikküket olvasva határoztam el, hogy most már nyílt levél formájában próbálok eredményt elérni: hátha így a mi "ma-» szék« szemetünket is elszállíttatja majd a vállalat. Üdvözlettel: Somodi László, Kecskemét, Csáky utca l. sz. TL''^JPOSTtJI>Í'3EC 2V Szerkesztőségünk az alábbi levelet kapta: »-Az egy szemétrakás évfordulójára című cikkükhöz szeretnék hozzászólni. Igaza van annak, aki szóváteszi, hogy a Sétatér utca sarkán állandóan ott bűzlik a szemét. De nagy kár, hogy csak gúnyolódik a cikk írója, ahelyett hogy mór régen azt szorgalmazná: csinálnának oda egy szemétgyűjtő ládát. Beköszöntött a fűtés időszaka, járunk, taposunk a salakban, mert a lakók kihordják az utcára a salakot is. Kicsik az udvarok, oda nem fér, tehát kénytelenek kihordani. Szeretnénk: ahelyett hogy a város közepét díszítenék neonvilágítással és parkírozással — a szemétkihordás megszervezésére is gondot fordítanának. Horváth Jánosné« Szerkesztőségünk — ugyanakkor, amikor teljesen egyetért Horváth Jánosné javaslatával: a szemétládák fclállításáSzerkesziöi üzenetek: N. M. Kecskemét. Közlését köszönjük. Észrevételeit közöljük a városi tanács lakáshivatalával. Kovács József. Katymár. Akaty- mári vasútállomásról irt sorait a MÁV Szegedi Igazgatóságának juttattuk el kivizsgálás céljából. Pozsgai Zoltán, Kiskőrös. A kiskőrösi tűzesetről szóló levelét a megyei tűzrendészet! parancsnokságnak küldtük meg. 11. M. Helvécia: Panaszával egyetértünk. Levelét eljuttattuk az állami gazdaság igazgatójának. Kovács Margit, Kisvaszar: A Dunántúli Napló szerkesztőségének címe: Péus. József Attila utca 10. Szász Mózes, Kisszállás: Levelét az AUatforgalmi Vállalat központjának küldtük el kivizsgálás céljából., val — azt is helyesnek látja hozzáfűzni a levélhez, hogy az egyes körzetek lakosai társadalmi munkával is segíthetnének a Községgazdálkodási Vállalatnak a szemét eltakarításában. Bizonnyal a levélíró is szívesen venne részt ilyen munkában, hiszen — mint már többször megírtuk — a vállalatnak kevés fogata, még kevesebb utcaseprő alkalmazottja van. * ' Ami pedig a város középpontjának «neonosltását« illeti, ebben kénytelenek vagyunk ellentmondani Horváth Jánosáénak. A korszerű fénycsővilágítás ugyanis sokkal kevesebb áramot fogyaszt, mint a régi közvilágítás, s így meglepően rövid idő alatt behozza a befektetés költségét, s aztán pedig — hogy úgy mondjuk — állandóan kamatozik a város háztartása számára, amelyből természetesen több közintézmény beruházását lehet majd megoldani. HÚZD MEQ, ERESZD MEQ! 80 tanulóra ügyelnek a császártöltési általános iskola napközijében. A kispajtások egy része a házi feladat elvégzése után kötélhúzással szórakozik. 600 kilométer modern út épül az idén ÉvrG! évre nagyobb összegeket fordít államunk az utak modernizálására, korszerűsítésére. Az idén 600 kilométer hosszan Kártalanítják, modernizálják az utakat és száz kilométer új betonút Is épül. Hetvenhét termelőszövetkezet jut ebben az évben bekötőúthoz, az őszi betakarítást 52 gazdaságban már az új otak is gyorsabbá, könnyebbé tették. Képünkön; részlet a most épülő új bécsi műútról, ■— Dróloooe:i. DrótoOOS.:5 Ki ne hallotta volna ezt a jellegzetes, elnyújtott kiáltást, amely főleg falusi utcákon, s városok külső részein olykor-olykor felhangzik, jelezve azit, hogy itt az alkalom a lyukas lábasok, fazekak vagy éppen tepsik foltozására, reperáíásóra letört edényíülek és egyebek pótlására. A napokban kétszer is találkoztam drótossal. Először délelőtt, Kiskunhalason, úgy tíz óra körül, amint éppen kiáltásával hívta fel magára a figyelmet, majd este a Félegyháza felé vivő vonat egyik kupéjában pillantottam meg ugyanazt a drótost. Ekkor azonban nem egyedül, hanem két társával ült a pádon és csendesen beszélgettek. Cserzett, barnaarcú, szikár férfi' volt, ezer között is megismertem volna. Mellettük egy üres hely volt, odatelepedtem, s nem sok idő múlva már beszélgetésükbe is bekapcsolódjam. Érdekeli'- ez * ’’ Drótosok rom ember, s örömömre szívesen válaszoltak kérdéseimre, amelyek az életkörülményeikkel függtek össze. Nevük: Móré Mihály, Demeter Sándor és Tóili Ferenc. Félegyházán születtek, mint mondják, mindegyikük apja is született fél- egyháza. Talán a nagyapjuk származott Fel- ső-Magyarországról, s tótul mór egyikük sem beszél. A szakma apáról fiúra szállt, a dró- tosságra megtanították gyermekeiket, de a nyelvre már nem. Közel egy'korúak, a bádogos szakmát és ezzel együtt a vóndoréletet is egyszerre kezdték éh Mint mondják, minden ősük, le- cs felmenő rokonságuk vándoripa- roS, de azt akarják, hogy az ő gyermekeik már szakmunkások, esetleg tanult emberek legyenek. Keresetük után érdeklődöm, de nehezen kapom a választ, pedig megnyugtatom ókét, hogy egyik adóhivatallal sincs semmiféle kapcsolatom. Demeter Sándor áll egyedül .kötélnek, de csak tréfás felvilágosításit ad. »-Kétszáz forintot viszek haza az asz- szoinynak ennivalóra, a többit meg ruházkodásra és megélhetésre.« Hogy ez Irány forintot jelent, azt nean tudtam meg, igaz, hogy nem is firtattam különösebben. Annyi biztos, hoigy egyikőjük sem elégedetlen, mint mondják, keresetűikből rendesen megélnek) Adót pontosan fizetnék, — amit természetesen sokallnak, mint a KlOSZ-tagok mindnyájan. Megpróbáltak mór szövetkezetét alakítani — egyelőre nem sikerült. De különben is, ók vándoriparosok, akik nem tudnak egy helyben maradni huzamosabb ideig. Majd az ő gyerekeik, azoic mások lesznek! Milyenek lesznék a gyerekek? Nos, erre a kérdésre esattanus választ kapLamg ozmte egyszerre mondják, hogy Móré Mihály 16 éves leánya Fcüegyha- zán gimnáziumba jár és gyógyszerész akar lenni. Nagyon jól tanul, tehát megvalósulhat az álma: diplomás ember lesz a drótos vándoriparos gyereke, A másik két gyerek — fiúk — nem tanulnak taváibb iskoláiban, szakmunkások lesznek. Hasonlóképpen gondolkodnak a többiek ss Félogyházán, ahol jelenleg nyolcvan drótos működik, ügy sem akar a fiából vándort nevelni, vagyis halálra ítélték ezt a szakmát, miint mondják: »Nem kár érte.« Nekik még életéLe- mük a vándorlás, de felismerték, hogy az ő gyermekeiknek nem az országúton, hanem a gépek, műszerek között van a helyük. Mire eddig jutottunk, vonatunk begördült a félegyházi állomásra. Nem mondta ki egyikünk sem, de én jól láttam, örülnek a hazaérkezésnek. hlezei 1st v at i
