Petőfi Népe, 1959. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-13 / 215. szám

/ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BA'CS-KISKUN MEGYEI Mire kiváncsiak a félegyházi kiszesek? »Május óta a városi KlSZ-bi- •ottság két ízben, egy esetben pedig a megyei KISZ-bizottság kérte a Kiskunfélegyházi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságát: adjanak feladatokat a fiatalok­nak, mondják meg, hol végez­nének társadalmi munkát.. .** •— ez olvasható a megyei KISZ- bizottság egyik nyárvégi jelenté* •ében. Terbe Dezső, a kiskunfélegy­házi járási KISZ-bizottság tit­kára szerint ez pontosan meg­felel a valóságnak. Éppen emiatt kénytelenek a félegyházi kisze­dek keserű szájízzel mondani: a 150 ezer forintos községfejlesz­tési felajánlásukból szeptember elejéig csupán 51156 forintot teljesítettek. Kizárt dolognak látszik tehát, hogy év végéig eleget tudnak tenni vállalásuk­nak. Félegyházán — mint minde­nütt — sok munkalehetőség van, •mellyel a város képét szebbé tehetnék. A harmadik kerület vízhálózatának tervei például nemrégiben készültek el, — a vízhálózat lefektetésén a Datá­lok is munkálkodhatnának. A főutcai neoncsövek felszerelése sem megoldott probléma: a Gép­gyár, s a Bányászati Berendezé­sek Gyára fiataljainak jelentős társadalmi munkát biztosítana • szerelési munkák előkészítése. Ezenkívül a volt Korona-szálló épületén is dolgozhatnának a fiatalok. »Lehetne”, s »dolgozhatná­nak”... A fiatalok nem e felté­teles módban kimondott szavak­ra kíváncsiak, hanem arra, hogy mit lehet és mit kell elvégezniük • társadalmi munka felajánlár salk teljesítése érdekében? P. J. 1999. szesrt, IS, vasárnap LAPJA MIRE JÓ? Visszapillantó tükröket szerel­tek fel Budapesten, a Nagykör­úton közlekedő 12-es antóbusz belsejében, hogy az ölőkalauz, aki a jegyeket árulja, jól lát­hassa helyéről a hátul történő leszállást. Képünk azt a pillana­tot ábrázolja, amikor az egyik pesti nő — ötletes lévén — máris hasznát veszi az újításnak. De mit beszélünk a pesti nőkről? A kecskemétiek talán nem „ta­lálták” volna fel ezt az újítást? Ne keserítsék meg öreg napjait. Mielőtt e kis írás lényegére térnék, bemutatom cikkem ala­nyát: Magony Julianna nyugal­mazott igazgató-tanítót. Már 78 év szállt el feje felett és hófe­hérre festették haját. Szabadszállás-Aranyegyháza pusztán töltött 43 évet és taní­tott meg sok-sok nemzedéket a betűvetés tudományára. Hálás tanítványai közül még ma is sokan eljönnek hozzá Kecske­métre, pedig legtöbbjük már túl­jár élete delén. Most, hogy bemutattam Ma­gony Juliannát, hadd beszéljek jelenlegi életéről. Mindenki azt hihetné. hogy boldog, derűs öregkora van, s gondtalanul él­vezi hátralevő napjait. Igaz. a megélhetés miatt nincs oka pa­naszra. mert a postás minden hónapban megjelenik, és kezébe számolja nyugdiját, de házából — az Erzsébet körút 4. alól — mégis messze költözött a jókedv Alantas torzsalkodás teszi- szinte pokollá — életét Tizenöt évvel ezelőtt költözött házába családjával együtt Bank Gyula, a ládagyár alkalmazott­ja. Hosszú ideig nem is volt semmi baj. Csend és béke ho­nolt a kis udvarban. Két évvel ezelőtt azonban a lakó valamit a pinceajtóhoz rakott — ami gátolta annak kinyitását —, s emiatt kérte Juliska néni Bankékat: vigyék el azt az út bői. Talán idegesebbek lehettek INDUL A BUQACI ..EXPRESSZ' Két kis, keskeny vágány, rajta Játékszernek tűnő masina. S mégis, ki tudná megszámlálni, hányszor tette már meg az utat Kecskemét és Kiskunmajsa kö­zött utasok százaival megrakot­tan? S vajon meddig bírja még a versenyt a rohamosan fejlődő technikával? A reggelenként! üzembiztonsági próba még min­dig szerény, de hosszú jövőt jó­sol neki. „Önzésére apjeLlál&k...” Vasárnap délután »Az atomháború vagy atombéke“ című könyvet olvastam a múzeum előtti pádon. Egy középkorú férfi telepedett mellém, s addig feszelgett, mig sikerült kibetűznie a könyv címét. Olvasmányom nem nyerte meg a kiváncsi szomszédom tet­szését: — Miattam már holnap kezdődhetne a cirkusz — jegyezte meg, amikor egy pillanatra feltekintettem. — Jobb előbb mint soha! Hehehe... Mondja mi történhet? Legfeljebb Budapestre hajíthatnak majd egyet-kettőL Utána aztán megint jól menne minden... Tudom, hogy érzelmi ráhatásokkal hasztalan próbálkoznék padszomszédomiuU, hiszen a becsület, a testvériség az ilyen ember alőtt ismeretlen, sőt ellenszenves fogalom. Kórosan kifejlődött önzése, önfenntartási ösztöne azonban talán jobb belátásra készteti, *A háború után jobb lettf — szzel áltatja magát. JAtre megijednénk, már vége is lesz” — igy szeretné becsapni barátait, rokonait. Nem ismerős szólamok ezek? Mintha már hallottuk volna 1943-ban és 44-ben, amikor a „Blitzkrieg” jelszavával fiatal gye­rekemberek százezreit hajtották vágóhídra a német fasiszták. Szerencsétlen padtársam! Abban reménykedik, hogy az ed­digi háborúkhoz hasonlóan néhány „ügyes” ember mégis csak megszedi magát. Azt már nem látja, hogy egy atomháborúban az egész emberiség veszítene. Hiába hallgatnának majd el a fegyverek, a sírokon újra sarjadó fű nem állná útját az ionizált moztvá/Sdkból sugárzó pusztításnak.4, aznap a lakók, mint máskor és durván szóltak vissza. Múltak a napok, a hetek, a hónapok, ta­lán szégyelték is Bankék a dol­got. de a gorombaság visszaszí­vására már nem volt elég bá­torságuk. Ha találkoztak az idős asszonnyal, csak durva és egyre durvább szavuk volt hozzá. Egy ízben már a rendőrség is figyelmeztette a Bank-családot, hogy viselkedjenek rendesen, s tartsák be az emberi és a szo­cialista együttélés szabályait. Mi azonban úgy hisszük, hogy van annyi jóérzés a Bank-család tagjaiban, hogy felül tudnak emelkedni az önmaguk által fel­nagyított, vélt sérelmükön, újra emberségesen viselkednek és nem teszik továbbra is elvisel­hetetlenné az idős tanítónő öreg napjait. Társadalmunk hálás Juliska néninek élete munkás­ságáért, s elvárja a Bank-csa­ládtól is, hogy megbecsülje őt. Nagy Ottó A honfoglalás és Kecskemét Minden évben nagygyűlést rendez a Hazafias Népfront Pusztaszer határában, emlékez­vén a honfoglaló ősök itt meg­tartott első országgyűlésére, s az 1945-ben ugyanitt kezdődött földosztásra. Az idei nagygyű­lést szeptember 6-án tartották, s azon a vidék községeiből kö­zel tízezer ember vett részt. Kecskemétet, a Kecskemét kör­nyékén élő lakosságot viszont nem képviselte ott senki, pedig, amint az alábbiakból megtud­hatjuk: az itt élő lakosságnak nagyon sok köze van Puszta­szerhez. Pusztaszer és Alpár homoka régen Kecskemét város tulajdo­nában volt. Az emlékmű is egy régi kecskeméti bérlet helyén van. Zalán bolgár fejedelem és az őt segítő görögök több száz­ezer főből álló hadseregét Béla király névte’en jegyzőjének, Anonymusnak írásai szerint itt, Alpár homokán semmisítették meg Árpád és Ond vezér csa­patai. Ez döntötte el a honfogla­lás sorsát. A nagy, sorsdöntő győzelem örömére Árpád fejedelem Ond vezérnek ajándékozta Puszta­szer és Alpár területét. Ond unokája Kalán nemzetségfő volt, s az ő nemzetsége birtokolta Pusztaszert és Alpárt évszáza­dokig. Érthető hát ebből, hogy Kecskemét és Alpár környékén ma is igen sok a Kalán nevű család, akik ma már egytől- egyig egyszerű parasztemberek. Valamikor valamennyien a Ka­lán nemzetség tagjai, vagy azok hűséges jobbágyai lehettek, akik bizonyosan a királyi trónért való küzdelmeikben a vesztes fél oldalán állhatták és a Habsbur gok elleni szabadságharcaink­ban a hazafiak oldalán harcol­tak, s így birtokaiktól megfoszt­va, szegény sorsra jutottak. Dr. Bodócs Gyula PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-KiSkun megyei Bizottság* és a megyei tanács lapja. Szerkeszti: a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16 Pártépités és ipari rovat: 11-21 Szerkesztő bizottság: 10-3Í Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tég 1/a. Telefon: n-09. Terjeszti a Magya: Posta. Előfizet­hető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 11 Ft. Bács-Kiskun megy i Nyomda V. Kecskéméi = XeU 15-29, 27-19, Hogyan lesz a semmiből - három saemfedő Néha humoros eseteket szül a könyvelés rendjének be nem tartása. A kiskőrösi Községgaz­dálkodási Vállalatnál is ilyenek­kel találkozhatunk, ha alapo­sabban betekintünk üzleti köny­veikbe. Mentségükre ugyan meg kell mondanunk: a vállalat még fiatal, ezért gyermekbetegségek­kel küzd, de az alábbiakat kis figyelemmel elkerülhették volna. Mert mit látunk az anyagnyil­vántartásokban? A temetkezési anyagoknál általános jelenség­nek lehet mondani, hogy az ana­litikus anyagkönyvelési karto­nok „követel” egyenleget mutat­nak, Mit jelent ez a gyakorlat­ban? A következő furcsa ténye­két; A vállalat keceli fiókjánál a „Sarolta” szemfedőből egyetlen egy sincs „bevételeként elköny­velve, s ebből azt gondolná az ember, hogy következésképpen Kecelen szemfedő nélkül temet­nek. Ehelyett azt a meglepő tényt kell tapasztalni, hogy a JúL 31-i zárókészlet szerint addig összesen három szemíedőt adtak ki. Ez tehát azt jelenti, hogy a semmiből három szemfedőt csi­náltak. Ügyes emberek! Aki azt gondolná, hogy ea úgynevezett elszigetelt jelenség a vállalatnál, az téved. Szintén a keceli temetkezési fióknál, „nul­la” készletből két „Béke”, roj­tos szemfedőt adtak ki. Ilyen körülmények között az­tán el lehet képzelni, hogy a vál­lalatnál nem a legteljesebb va­gyonbiztonság uralkodik. A kao­tikus könyvelés vezetőinek csak egyetlen egy szerencséjük van: munkájukról még nem értesült a Ludas Matyi szerkesztősége. Hol van Európa és Ázsia határa? Erre a kérdésre az iskolai tanköny­vek így felelnek: Európa és Ázsia ha­tárvonala az Urál- hegység gerince, a? Urál-folyó, a Káspi- tenger. a Kaukázus fővonulatának ge­rince és a Fekete­tenger. Ez a meghatáro­zás ma már nem pontos. A Szovjet­unió földrajzi társasága módo­sította. illetve az eddiginél pon­tosabban megállapította ezt a vonalat. Bár méternyi pontos­sággal ezt meghatározni nem lehet, mégis szükség volt a mó­dosítására. mert a világ külön­böző tájain megjelent térképek a legkülönfélébb adatokat tar­talmazták. Az új megállapítás szerint az Urál-hegység teljes egészében Európához tartozik, s a két föld­rész közti határ az Északi Jeges­tengertől az Urál keleti lejtői­nek lábánál vonul dél felé, májéi az Emba folyót követi. Innen kezdve a Káspi-tenger északi partja a határ, majd a vonal nyugatnak tartva átvágja a Fe­kete-tenger és a Kgspi-tenge* közötti földszorost, S az Azóvi- tengemél éri el a partot. Így a Kaukázus most már teljes egé­szében Ázsiához tartozik. Az új szovjet térképek és aa idei tankönyvek.— mint a Frei« Welt című német lap írja — mán ennek megfelelően tüntetik fel a határvonalat. gajóskapitóoy nyugdíjba^

Next

/
Oldalképek
Tartalom