Petőfi Népe, 1959. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-13 / 215. szám

I 1959. szept. 13, vasárnap 3. oldal Másképpen élnek, másképpen dolgoznak A márciusi párthatározat végrehajtása állt a faggyá.és érdeklődésének előterében Kemeneemunkások, ége­tők, rakodók, gépkezelők, kő­művesek, műszaki irányítók né­pesítették be a műszak befeje­zése után a Kecskeméti Tégla­gyár Vállalat irodáját. Öltöze­tük egyszerű munkaruha, a perc azonban mégis felemelő, ünnepélyes. Kullai Ferenc nyugdíjas tég­laégető, a munkásmozgalom ve­teránja emelkedik szólásra. Üd­vözli a megjelenteket, néhány keresetlen, szívből fakadó szó­val méltatja a közelgő párt- kongresszus jelentőségét, majd javaslatot tesz a vezetőség és küldöttválasztó taggyűlés elnök­ségére. Az értekezlet gördülékenyen folytatja munkáját. A vezetőség beszámolóját Keresztes László, a pártszervezet titkára ismer­teti. Kicsit hosszú a külpoliti­kával foglalkozó része, azonban a titkár elvtárs élénken, len­dületes beszél, mintha a jegy­zet nem is lenne a kezében, a jelenlévők pedig figyelmesen hallgatják. Megemlékezik a pártszervezet újjászervezésének időszakáról, az ellenforradalom okozta eszmei és gazdasági zűr­zavar felszámolásáért folytatott harcról, ezután pedig a már­ciusi párthatározat végrehajtá­sát elemzi részletesebben. Az üzem dolgozói 13 és félmilliós tervüket másfélmillió db tégla gyártására tett vállalással tol­dották meg. A pártkongresz- szusra való készülődés, a mun­kaverseny fellendülése valóság­gal szárnyakat adott nemcsak a kommunistáknak, hanem a vál­lalat egész munkáskollektívájá- uak. Ex abból is kitűnik, hogy első féléves tervüket és felaján­lásuk időarányos részét nemcsak teljesítették, hanem félmillió téglával többet is gyártottak an­nál. Szép eredményekkel járt a takarékossági mozgalmuk is. A felajánlott 289 ezer forinttal szemben 399 ezer forint meg­takarítást értek el. A sikerekben nagy szerepe volt a KISZ-fiatalok lelkes munkájának is. Az üzem KISZ- szervezete méltán nyerte el a városi pártbizottság kongresz- szusi versenyzászlaját, az üzem pedig első féléves eredménye alapján az élüzem címet. Tizenegy párttag s két tag­jelölt okos, figyelmes arca szót­lanul is a beszámolóban el­hangzottak helyeslését tükrözi. A vezetőség tagjai a beszámoló elkészítésekor csaknem minden párttaggal beszéltek, kikérték véleményüket. Ennek ellenére mindenkinek maradt mondani­valója. Kemény Endre, az első fel­szólaló arról beszélt, hogy a jó termelési eredményekben nagy szerepe van a megnövekedett munkakedvnek, a dolgozókról való fokozott gondoskodásnak. Elmondotta, hogy 1957-ben gé­pesítették az üzemet és ezzel mentesítették a legnehezebb fi­zikai munka alól a dolgozókat. Most már nem görnyednek a sárhordó kubikostalicska alatt, nem tapossák az agyagot és nem tömködik a kézi íormázó- kat. Gép végzi a keverést, az adagolást és gép préseli a téglát is. Hozzátartozik ez az életszín­vonal emeléséhez? — kérdezte a jelenlevőktől. — Hozzá bi­zony — mondták többen is. Helyeslés kísérte Kemény elvtársnak azokat a szavait is, amelyekkel a gyár dolgozóinak megváltozott gondolkodásmód­ját, emberibb, kulturáltabb éle­tét, szórakozását ecsetelte. Meg­szűnt az iszákosság és a fiata­lok nem a kocsmában, hanem egyre inkább a sportban és a tanulásban találják meg szóra­kozásukat. Az üzem nemrégen szervezett sportkörének 110 tag­ja van. A KISZ-szervezetnek színjátszó- és tánccsoportja, va­lamint énekkara működik. Vidámabbak az emberek és munkájukat is jobban ellátják, mint régen. Természetesen még hiányosság is akad. Kemény elvtárs megemlítette, hogy az első félév jó eredménye után augusztusban kisebb lemaradás jelentkezett a termelésben, bár ez csak néhány tized százalé­kos, azonban mégis csak elma­radás. Nagy megilletődöttséggel hall­gatta a taggyűlés Kullai Ferenc felszólalását. Az idős harcos emlékeztetett a tőkés gyárában folyt 14—16 órás munkanapra. Arra kérte a jelenlevőket, hogy soha ne feledkezzenek meg er­ről. Kiss Lajos igazgató a dolgo­zók még nagyobb megbecsülé­sének fontosságát hangsúlyozta. Rámutatott arra, hogy a gyár eredményei a párttagok és pár- tonkívüliek közös erőfeszítésé­nek köszönhetők, öryendetes, hogy az öntudatos munkások maguk figyelmeztetik a fiata­labbakat a takarékosságra, a tégla kímélésére. Hét elvtárs szólalt fel az értekezlet vitájában. A taggyű­lés a régi vezetőség tagjainak szavazott bizalmat és a legfon­tosabb, napirenden levő felada­tok megoldására mozgósította a kommunistákat. A tanácskozás igazi eredményét a pártélet pezsdülésében, a párttagok, va­lamint a pártonkívüliek barátsá­gának erősödésében és az üzem termelési eredményeiben lehet majd hamarosan lemérni. Nagy József AZ ÜJÍTÓ ÉS TALÁLMÁNYA Kiss Gyula, a Kecskeméti Konzervgyár Il-es telepén a clo* bozüzemet irányítja. Az ő nevéhez fűződik az alumíniumfólia tasakzárógép elkészítése, amelyet a leveskészítményeknél alkal-* maztak. A gép segítségével megszüntették a kézi tasakzárástj Ez azt jelenti, hogy egy műszakban 6—7000 különféle leveské- szítménnyel telt tasakot lehet lezárni, A képen az újító látható találmányával, a (asakzárógéppeh 100 hold kajszibarackot telepítenek Kajszibarackost telepít száz katasztrális holdon a toun- adaesd Kossuth Termelőszövet­kezet, a bajai Vörös Fény pe­dig ugyanekkora területen ve­gyes gyümölcsöst létesít Na­gyobb gyümölcstelepítést vége» az idén a dunavecsed Virágzó, amely 80 holdon, s a kunszent* mitólósi Kiskunság, amely 50 holdon telepít gyümölcsfákat. 1800 óra társadalmi munka Üj telephelyre költözik a kecskeméti IKV Évek óta visszatérő problé­ma volt a Kecskeméti Ingat­lankezelő Vállalatnál a munka­szervezés, a szállítási költsé­gek csökkentése, az ellenőrzés, nem kevésbé pedig a társa­dalmi tulajdon védelme. Épí­tési és karbantartási anyagai­kat a város négy különböző pontján tárolják még ma is, s így bizony minden esetben élég körülményes és hosszú ideig tart egy-egy munkához, kisebb javításhoz a szükséges anyagok összeszedése. Ez az állapot nemsokára megszűnik. A vállalat több mint 200 ezer forintot kapott végleges telephelyének kiala­kítására. A Reiszmann Sándor utca 20, szám alatti telken már javában folynak az épí­tési előkészületek. A Kecske­méti Ingatlankezelő Vállalat 73 dolgozója mintegy 1800 óra társadalmi munkát ajánlott fel, hogy második otthonuk minél kevesebbe kerüljön és minél szebb legyen. Munka­idő után és szombat délutánon­ként hetek óta végzik már az új telephely kialakításával kapcsolatos bontást, építést. Társadalmi munkában, ké­szült az összes tervezés és költségvetés is, amit a válla­lat műszaki részlege végzett el. A felajánlott társadalmi munka összértéke így eléri majd a 80 ezer forintot. Az át­települési azonban nehezíti, hogy megoldása csak lépcső­zetesen történhet A tervek szerint a műhelyrészleg és a központi raktár átköltöztetése még ebben a hónapban meg-« kezdődik. A kiürített helyisé­gekből lakásokat alakítanak, hogy otthont nyújtsanak a ma még új telephelyükön él 8 családoknak; A vállalat végle­ges székhelyének: kialakítására csak ezután kerül sor, is. G Egy példamutató szerződés Fodor János: Dvz&e. 1>M üMtefá ttódfe Régi panasza megyénk M-» sébb létszámú községeinek, hogy nincs mód az ilyen hely-< ségeket bevonni a Kecskeméti 'Katona József Színház táj« előadásainak körébe. Ennek el­sősorban anyagi okai vannak* s nem utolsó sorban az a kö­rülmény, hogy kisebb közsé­geink kis befogadóképességű művelődési házaiban csak sú­lyos ráfizetéssel lehetne ilyen élőadásokat tartaná. Csakhogy a kultúra terjesz­tésének kötelessége alól nem mentesíthetők ezek a kisebb települések sem. A színház természetesen szívesen vállal­kozna ilyen helyeken is táj­előadás rendezésére, ha meg­felelő támogatást kapna. Ami a kecskeméti járást illeti, ez a támogatás nem is váratott magára. Szerződés jött létre a Kecs­keméti Járási Tanács és a Ka­tona József Színház között* hogy szeptemberben — és va­lószínűleg ezt követően folya­matosan — tíz alkalommal ke­resik fel a járás különböző községeit — a kisebb települé­seket is — a színház művészei egy-egy, egész estét betöltő darabbal. A közeljövőben Izsák­ra, Tiszakécskére, Lajosmizsé- re, Nyárlőrincre, Orgoványra és Bugacra megy a színház. A tanács vállalta a kis befogadó­képességű művelődési ottho­nok miatti bevétek hiányok fedezését; Jó lenne, ha a Kecskeméti Járási Tanács példamutató kezdeményezését megyénk töb­bi járásai is követnék. A me­gyei tanács művelődési osztá­lya rövidesen ilyen természetű tárgyalásokat kezdeményez _ a iárási yezst okkal* ból, a konyhába lépett és az asszonyokra ripakodott. r— Mit lustálkodtok? A csir­kék sincsenek még levágva? Így hogy lesz időre kész az ebéd? Gyerünk, gyerünk azzal a főzéssel, sütéssel, mert mind­járt én kezdek neki! Az ebédnél valamennyien csöndben voltak, csupán Dezse Pál hangoskodott szakadatlanul. — Fogjátok már meg azt a kanalat, mert elhül a leves! S a maga rántottlevesébe zsemlyét darabolt és amikor egy-egy darabkát kihalászott, viharos örvendezéssel kiáltotta: — Megvagy! Gyere csak, te máj! Most bekaplak! Hohó! A zúzát sem hagyom nektek! — Szürcsölve lenyelte, közben ka­ján tekintetet vetett a pejére és biztatta: — Te is így egyed, meglátod, jobban ízlik! Egész ebéd alatt hasonlókép­pen játszadozott. A krumplinál úgy rágcsált, mintha a csirke cimbját rágná. Itt a kisebb fiá­ra vetett derűs pillantást. — Rágjad csak, te is egész nyugodtan, Palikám. Ne félj, nem szólunk meg érte. pali elkeseredetten hara- pott bele a húsba. De az apja úgy tett, miritha nem lát­ná. Ragyogott az arca, öntötte a kancsóba a bort, magának pedig teát szűrt. Aztán mielőtt a szájához vette volna, így kö­szöntött: — Mindnyájunknak kedves egészségére! S nagyon neheztelt, mert kö­rülötte a család olyan sírásán mosolygottá. mindjárt, rögtön olyan kedv* derítővel töltetem tele, hogy egyszeribe vidámmá válik az a mord arcotok. Pénteken azonban mintha késsel vágták volna el a sza­vát. Annyira elhalkult, hogy a felesége meleg megértéssel biz- tatta: — Kóstolj bele abba a kedv* derítőbe, apa. Neked szabad. Dezse Pál csak a fejével je* lezte, hogy nem kívánja és este már az orvos utasításait hall­gatta. ___ HTehát néhány napig "*■ semmi zsírosat, húst sem ehet, a bort különösen ha­nyagolja. Csak teát igyon, rán­tottleves is mehet és krumplit is engedélyezek, persze azt is zsír nélkül. Dezse Pál elsápadt, de fe­gyelmezett ember volt és han- gosan felelte: — Értettem. — Magában pe­dig így sóhajtott fel: ■— Szer- vusz csirkepörkölt, jónapot rán- tottliús és agyő borocskái Vasárnap reggel felesége sír- va panaszolta a menyének. — Szegény öregem, pedig milyen boldogan készült erre a napra. Túltett a gyerek izgal­mán is. Seppegve mondta, de ágyú- dörgésként ért Dezse Pál fülé­hez, Nyomban kiugrott az ágy* Dezse Pál mondta: ___ psirkepörkölt nokedlival, tejfölös uborkasalátá­val és rántotthús, gyöngén, ro­pogósán. A levesbe pedig sok aprólékot. Így a jó. A csirke ússzon a lében, a lé jó zsíros legyen. Dagadjon benne a ke­nyér, ha megmártjuk. •— S mintha máris enné, jóízűeket cuppantott, de a harmadik cup- pantás után visszaszólást nem túróén emelte fel a kezét. — De azt is kikötöm, hogy a vejem nem figyelmeztethet, ha szür- csölöm a levest, mint tette leg­utóbb az üzemi banketten is. i— Felhúzta az ingét. — Ide nézz! Még most is kék az ol­dalam, annyira nyomkodta a könyökével. Kedden ekként folytatta: «— Nektek lehet aprósütemény is, torta is, dióskifli is, de ne­kem fánkot csináljatok! Annál jobb nincs a világon. Szerdán felfüggesztette gyom* ra kívánságait. — Kati nehogy megint inge­ket vegyen. Elég lesz egy pakli kártya is. De ha kevesli, mel­lékelhet hozzá egy kis barack- pálinkát is, de szilvából is el­fogadom. Csütörtökre tartogatta a leg­fontosabbat. — A bor az én dolgom. — fogta is a demizsont *=> Most r~%ezse Paláknál a születés- ^ napokat mindig meghitt családi beszélgetések előzték meg. A sütemények sorát so­rolhatták, a húsokat latolgat­ták s a borfajták különféle vál­tozatait emlegették. Így volt ez most is, mivel Dezse Pál közelgett a hatvana­dikhoz. Felesége éppen a fagy­laltot próbálta volna az étlapba beilleszteni, amikor megjelent a nagyobb fiú, Balázs felesége és tudtul adta: — Balázsba azt üzeni, hogy a pezsgőt mi hozzuk. Ahhoz ké­szítse apa a torkát. Dezse Pál szerényen megje­gyezte: Nem vagyok én olyan nagyigényű. Megelégszem a bei­vé ciai rizlinggel is, de az sem baj, ha kadarka lesz, de jöhet az Ezerjó is. A menye azonban döntő ér­vet hozott fel. t— Balázs már megvette, az üveget virággal feldíszítette. Ne tessék az örömét elrontani. Dezse Pál ezt semmiképpen $em akarta. — Rendben van. Nyelek be­lőle, de csak ebéd előtt, hogy utána bőségesen lemoshassam rizlinggel. Ebben maradtak. De hétfőn Dezse Pál már ilyet kérdezett a feleségétől: «■— Kétféle húst lehet kérni? Felesége a rántottat az asz­talra tette, fehér haját férje télieséhez érintette. *— Kivételesen lehet. Mi az áhajod't

Next

/
Oldalképek
Tartalom