Petőfi Népe, 1959. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-06 / 209. szám
1959. slept. 6, vasárnap 3. oldal Főleg a he’yi feladatokról és lehetőségekről tanácskoztak a párftaggyűfések Megyénkben a hónap első hetében közel 100 párt-alapszer- vezet kommunistái tartották meg vezetőség- és kuldöttválasz- tó taggyűlésüket. Ezeknek a gyűléseknek első tapasztalatai — kevés kivételtől eltekintve — kedvezőek. Üj. lendületet, pezs- dülést nyer a kommunisták tevékenysége a mostani taggyűléseken. Érthető, hogy a párttagság jelentőségének megfelelő fontosságot tulajdonít a mostani tanácskozásoknak. Az eddig lezajlott taggyűléseken a párttagok és tagjelöltek csaknem kivétel nélkül megjelentek. Számos olyan pártszervezetet lehetne felsorolni, mint a Kiskunhalasi Barnevál, a Kiskunhalasi Sütőipari Vállalat, a Helvéciái Állami Gazdaság, ahol egyetlen kommunista sem hiányzott a VII. Pártkongresszusra való felkészülés eme fontos állomásáról. Nagyon figyelemre méltó, hogy a taggyűléseken szinte minden pártszervezetben tartalmas, hasznos vita bontakozott ki a pártmunka időszerű kérdéseiről. Igen nagy volt a hozzászólók száma. A kalocsai járásban például három taggyűlésen 27 elvtárs szólalt fel. A taggyűlések vitájához jó «lapot adott a vezetőségek gondosan elkészített beszámolója. Bár a beszámolók nem voltak teljesen hibamentesek, alapjában véve azonban megfeleltek az igényeknek, mert a Központi Bizottság téziseire és Kádár János elvtárs győri beszédében elmondott kérdésekre épültek. Röviden ismertették a párt 40 éves harcát, azt hangsúlyozva, hogy a kommunisták mindig a dolgozók jogos követeléseinek megvalósításáért küzdöttek és a haladás zászlóvivői voltak. A beszámolók háromnegyed részét a helyi pártszervezet tevékenységének vizsgálata, a pártmunka helyi kérdéseinek elemzése foglalta el. Figyelembe vették a pártszervezet sajátosságait, adottságait -és lehetőségeit. Az üzemekben foglalkoztak a munkásosztály helyzetének megjavításáról hozott határozat végrehajtásával és a március 6-i párthatározattal, a kongresszusi munkaverseny eredményeivel. Azokban az üzemekben, ahol sok női dolgozó van, a nők problémáiról, községi párt-alap- szervezeteinkben a községfejlesztési tervről, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének kérdéseiről, a tömegszervezetek pártirányításáról, a tsz-ekben a közös gazdaság megszilárdításáról, a jövedelem gyarapításáról tanácskoztak. Szőlős vidékeken a szőlőtermelést, a kalocsai járásban a paprika termelés fejlesztését, máshol pedig az állat- tenyésztés és a taikannány-ter- melés tennivalóit vizsgálták behatóbban. A termelés feladatait a pártmunkával szerves összefüggésben nézték. Foglalkoztak a pártcsoportok feladataival és személy szerint az egyes kommunisták munkájával is. A beszámolók zöme önkritikusan vizsgálta a pártszervezet munkáját, de még inkább érvényesült a bírálat a hozzászólásokban, a vitában. A Borotai Gépállomás kommunistái szóvá tették, hogy a párt újjászervezése óta eltelt időben — két év óta — egyetlen tagjelöltet sem vettek fel párt- szervezetükben. összegezve megállapíthatjuk, hogy az eddigi taggyűlések többsége megfelelt a várakozásnak. Tapasztalatuk felhasználása segítséget nyújthat a so- ronkövetkező taggyűlések /ikeréhez. Nagy József Vállalataink figyelmébe Kötelező a munkaközvetítés Gyakran tapasztaltuk, különösen az utóbbi időben, hogy vállalataink vezetői nem tartják be a Munkaügyi Minisztériumnak a dolgozók munkaközvetítésével kapcsolatos korábbi rendeletéit. A munkaügyi miniszter ezért egész sor ilyen irányú tapasztalatot értékelve 9/1959 Mü. M. számú szigorító rendeletével Kecskemét városban — a vezető állások kivételével — valamenynyi munkakörre vonatkozóan kötelező munkaközvetítést rendelt el szeptember 1-i hatály- lyal. Az említett rendelkezés értelmében vállalataink vezetői kötelesek munkaerő igényüket a városi tanács v. b. munkaügyi csoportjának mielőbb bejelenteni, hogy a csoport a dolgozók közvetítését eszközölhesse. A betakarítással egy időben saját erőből juhhodályt épít a bugaci Béke Tsz Bugacon a több mint ezerholdas Béke Termelőszövetkezetben szorgalmasan végzik a nyárvégi betakarítást, s ezzel egy időben a jövő évi termés ágyának a »megvetését« is. Az 50 mázsás átlagot Ígérő és 70 holdon termesztett burgonyát már javában szedik, s hétfőn kezdik meg a 8 hold fűszer- paprika betakarítását. Őszi árpa és rozs alá összesen 140 holdon a Jakabszállási Vasárnap nyílik meg Kecskeméten Goár Imre gyűjteményes kiállítása Gépállomás gépei készítik elő a talajt, s úgy tervezik, hogy ezen a területen szeptember 20-ig a vetést is befejezik. A munkák más vonatkozásban sem szünetelnek: a tsz saját építőbrigádjával nemsokára megkezdi egy 300 férőhelyes juhhodály építését* amelyhez már kiverték a szükséges mennyiségű vályogtéglát; 25 ezer forint értékű anyag felhasználásával a szarvasmarha-istállót is rendbehozzák. A fésű A kecskeméti vasútállomás** róí az 1-es autóbusszal a kórház felé utaztam. Minden megállónál néhány felszálló. A tanácsháza előtt csaknem kicser rélődtek az utasok. Az új felszál- lók között volt egy 11—12 év körüli kisfiú. Szeplős értelmes ar- cából kék szemek tekintettek a forgalmas utcára. Öltözete tiszta, de foltos ing, rövidke nadrág, lábán tornacipő. Haja kissé kuszáit, kócos volt, s ahogy megállapítottam, nem lehet már mesz- sze az az idő, amikor fel kell keresnie a borbélyt. Egyszóval az egész gyereken látható volt az édesanyja gondos keze, de az is, hogy jelenleg nem a gyermekdivatlapokból tudja öltöztetni csemetéjét, — elsősorban anyagi okok miatt. Amikor vizsgálatomban eddig eljutottam, el is indult az autóbusz. A Kőrútnál ismét nagyobb mozgás következett be. A kisfiú mellett ülő két férfi leszállt, a helyük néhány másodpercig üresen maradt, de amikor a busz újra nekilódult már akadt ülni- akaró utas. Én csak arra lettem figyelmes, hogy az egyik leülni készülő férfi felemel egy szinte teljesen új szarufésűt az ülésről és odaszól a kisfiúnak: — Fiacskám! A tiéd ez a fésű? — Nem? Nem az enyém. Valószínűleg az egyik bácsié, aki most leszállt — feleli halkan. f, gy pillanatig tanácstalan- ság lesz úrrá a megtalálón, látszik rajta, hogy töri a fejét, mit tegyen a talált tárggyal? Zsebébe tegye, vagy adja oda a kalauznak, aki a kocsi közepén éppen felénk tart? Nem teszi egyiket sem, hanem végignéz szomszédján a kócos kisfiún és mosollyal az arcán felé nyújtja a fésűt. — Nesze fiam! Tedd el, neked nagyobb szükséged van rá! A kisfiút áramütésként érte a felkínálás. Láttam rajta, hogy összerezzent, s azt is, hogy az „ajándékkal” őt megsértették, s hogy ez a sértés fáj neki. — Nekem nem kell a másé? feleli önérzetesen. S különben is ennek a fésűnek megvan a gazdája. Tessék a kalauznak átadni, hátha jelentkezik a tulajdonos. A megtaláló kezében félúton megáll a fésű, s amikor odaért a kalauz, valóban a legilletékesebbhez került a talált tárgy. A kisfiú a sorompónál te** szállt, s amikor az autóbusz tovább indult, a körülöttem ülők és a kalauz elégedetten, a megtaláló kissé értetlenül nézeti a távolba tűnő alakja után. Mezei István . 9 Megjegyzés Hogyan lelt a Bodriból - iá díiiöút? No, nem valami barbár esc- esetben jelentenek be kettőt, — lekedetre gondolunk arra, hogy holott sokhelyen 4—5 is szalad- a leöldösött kutyák testével tölt- gál. Az összeírást végző személy Bük meg a tanyai utak kátyúit. — tisztelet a kivételnek! — só- Csupán arról van szó, hogy a gor-komaság alapon, vagy egy hagyományos ebadó egy-egy pohár borért szívesen szemet- gazdára jutó csekély összegéből huny efelett, tni mindent lehetne községi Az ilyen ebállatok aztán ki- sziní ea megoldani, ■— ha min- maradva az oltásból, nemcsak denki lelkiismeretesen megfi- az egészséget veszélyeztetik, de Betnc. komoly kiesést okoznak a közAz ebadó tudvalévőén a köz- ségi bevételből is. Mert ha egy •égi tanácsok költségvetésének nagyhatárú községben csak 500 Baját bevételi forrását képezi s ilyen eltagadott kutya van, az ezt a pénzt rendszerint a kiilte- mindjárt 8 ezer forint, s ebből fületek fejlesztésere,' utak, hidak tekintélyes útszakaszt lehetne rendbehozására fordítják. Ezért feltölteni, vagy sok vízlevezető éppen a tanyai ember érdeke, csatornát építeni. A kutyánkint hogy becsületesen fizesse, — fizetendő 16 forint — a sok •mellett hogy az ebek nyilván- kicsi sokra megy elve szerint — tartása egészségügyi követel- t váIhat komoly iétesítmé. meny is az oltások vegett. A ..... , , , . megállapítások szerint a tanyai nyek alap-|ava “ oktalanság es ebtartók jórésze mégis „feke- könnyelműség tehát elsikkasz- tén” tart kutyát. A legritkább tani! tietek óta keszutuutk a Aecskemeu tvatona Jusséi tuuzeum Goőr Imre kecskeméti festőművész műveinek gyűjteményes kiállítására. Nemrégiben a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének képviseletében több művészeti szakember járt Kecskeméten és részt vett a kiállításra kerülő festmények bírálatában. Képünkön Csohány Kálmán és Erdős Géza, a zsűri két tagja Goór Imre egyik nagyméretű olajfestményét tanulmányozza. Pásztor Zoltán felvétele bevet nem írom meg az Cregnak, neihogy gúnyolják majd ismerősed az alább következők egy része miatt, jóllehet nem is őt illeti a finy- nyás mosolyt fűszerező megbélyegző szó, hanem a — múltat Minthogy egyike volt ha- eánk szegényjánosainak, hadd oevezzem János bácsinak. Hatvan felé jár már, s takaros háza udvarán találkoztam vele. Az eperfa árnyékában cigarettázva hűsölt, s mert látta, a meleg felhevített engem is, nyájas vendégszeretettel megkérdezte tőlem: mit lnnék? Bort, tisztán, szódával, avagy csipkeszörpöt? Az utóbbi mellett döntöttem. Jól esett az üdítő ital, de talán még jobban az, hogy itt künn, a tanyán, a falutól öt kilométerre szörp is van. Csipkeszörp János bácsi háztartá- tóban! Juli néni, a felesége, vásárol mindig egy üveggel, s a szódavizet autoszifonból nyerik hozzá. Nagy szó ez. Hogy a tanyasi embernek ilyesmire Is van már igénye, no, meg pénze. A kettő egymás nélkül ugyanis nem sokat ér. Mondom, iszogatunk az öreggel az eperfa lombja alatt, s beszélgetünk erről-arról; az életről általában, különösképpen pedig az övéről. A sokáig •gy helyben topogoroLda inkább Hé-lfétt tsitUcp Fájt nekik, hogy egynek közülük ennyire felvitte isten a dolgát, míg náluk, ha kedd, ha szerda, szalonna hagymával a menü. Arra nem is gondoltak, hogy János bácsi az észrevételre befelé könnyezik, mert nem csirke az, amit eszik, hanem — ürge. Oly’ szegények, hogy még szalonnájuk se, s ezért Juli néni minden reggel kimegy a mezőre, és önti az ürgét — ebédnek, megirigyelni valónak. \ — így ettem én minden ebédre csirkepaprikást — sóhajt az öreg, s az emlékezéstől még most is felhős lesz a szeme. A mondatra, mintegy végszóra azonban ismét kijön hoznánk a felesége, s mert a mára érti férjeura szavait, szinte mentegetőzve mondja: — Mit csináljunk elvtárs. ezzel a sok csirkével? Megvan mindenünk, nem érdemes a piacra vinni, hát megesszük mindet. János bácsinak kacsintok: ne tisztázza a félreértést. Ne ■fájjon Juli néninek, hogy tudom: valamikor — önhibáján kívül — négylábú »-csirke« Totyogott a fazekában. Jarján István saját hajlékában térhet nyugovóra. Amíg szó szóra fordul, aszszonya — a házból kihozva — megmutogatja azokat a selyem és nylon ruhákat, amelyeket tizennyolcéves, szintén tsz-tag leányuknak vásároltak, aki ahány bálban már megjelent, annyiféle öltözékben tette. szerény, valami gyermekien naiv, a polgári világ »•újgazdagjainak«, s a mai parvenűknek a fitogtatasáűoz egyáltalán nem hasonlítható módon teregetik elém gondtalan életük szemmel látható, megfogható bizonyítékait, Ahogy néhány percre magunkra maradunk, János bácsi szájából mint a bot koppan a felszabadulás előtti éveket vádló szó: »Bizony elvtárs, a múlt gyakran űzött csúfot belőlünk.« És elmondja, hogy nyáridőben, amikor mint részesmunkás bandában aratott, már vagy az ötödik napon irigykedve estek neki a társai: — Fene a jó dolgod, neked mindig csirkepaprikást hoz ebéüjrs az essz&nsm veszendőbe menőről és a meg- változottról, a most már felfelé ívelőről. Merész hajlása van ennek az ívelésnek, akár a hídnak széles szakadék fölött. A semmiből indult el, s egyik pilléreként íme, itt áll mögöttünk a csinosan berendezett ház, amelyről János bácsi hiába álmodozott a múltban évtizedeken át. ötvenezer forintért vette félesztendeje, s hogy honnan vette az ötvenezer forintot?! —• valami diadalmas és hálás öröm sugározza be szavát, tekintetét, mialatt megmondja, öt éve tagja a termelőszövetkezetnek, amely félszázholdas szőlejével itt virul a szomszédságban, évről évre gazdagabban részesítve tulajdonosait —• őt is — a közös jövedelemből. Lám, János bácsinak, az egykori zsellérnek házat »szerzett« az az erő, amely nélkül — ha nem volna ő is egyik buzgó forrása — bizony, albérletben lakna, s járhatna napszámba; ha nem is éhbérért mint a múltban, viszont csak dédelgetve a vérszegény reményt, hogy valamitem a.
