Petőfi Népe, 1959. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-04 / 207. szám

4. '»i'lal 1959; szeptember 4, péntek ÉRDEMES VOET Félmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek eddig a 'félegyházi járásban dl QijüniöLeilermtt&k figyelmébe: Mivel szabad permetezni a téli almát □romra U3.F.ILMEK Önvád Fiatalkorú bűnözőkről szól ez az új csehszlovák film, mely* nek forgatókönyvét a rendezővel, Wdclav Krskával együtt Pa­vel Kohout írta. Mint ismeretes, a. kecskeméti színház tavalyi évadjának egyik legnagyobb sikere Pável Kohout Ilyen nagy szerelem című drámája volt. Három jóbarát históriáját doglozza fel a film művészi esz­közökkel, s alapgondolatát abban lehetne összefoglalni, hogy a kalandvágy, a könnyelműség, de nem utolsó sorban a rossz társaság könnyen bűnbe sodorhatja a jóakaratú fiatalokat. A három barátot alakító színészt eddig nem láttuk még csehszlovák filmen, a további két főszereplő, dana Didetová és Karel Höger azonban jó ismerősünk. Képünk: Jelenet az izgal­mas, új csehszlovák filmből. Tapéta-fűtés A Kiskunfélegyházi Járás községei 1959-ben minden eddi­ginél nagyobb mérvű községfej­lesztési feladatok megvalósítá­sát tűzték ki célul a lakosság kommunális ellátottságának to­vábbfejlesztése érdekében. Már 1958-ban sokat foglal­koztak a tanácstagok a kis- gyűléseken a lakosság legége­tőbb problémáival. Terveket és javaslatokat készítettek, hogy hol van leginkább szük­ség a villanyhálózat bővítésére, járdaépítésre, útjavításra stb. Ennek köszönhető, hogy a köz­ségek fejlesztési tervei olyan tökéletesen találkoztak a lakos­ság igényeivel. Ez a magyará­zata annak a nagyarányú tár­sadalmi munkának is, amelyet a községek lakói végeztek és végeznek. örömmel lehet megállapíta­ni, hogy a Félegyházi Járás községeiben a tanács vezetői a lakossággal összefogva, közö­sen vesznek részt a falu szebbé tételében. A társadalmi munká­nak már nem kevesebb mint félmilió forint az értéke pe­dig még szeptemberben további kót-háromszázezer forint érté­kű társadami munka várható. Jellemző a lakosság igyeke­zetére, hogy Alpáron a Zárdái út építéséhez, ünnepen és éjjel érkezett meg a nagymennyisé­gű salak. Csak egy házhoz kel­lett beszólni az elnöknek és pár óra múlva már kirakták a vagonokat és a szükséges hely­re is elszállították a salakot. Tíszaújfalun a nagy munka­időben érkezett több vagon kő az útépítéshez. A lakosság a távoli állomásról, a napi munkája mellett még a kő be­hozatalát is állandóan és kitar­tóan végezte. A vagonok kira­kásában a tanács vezetői is részt vettek. Nem riadtak vissza a nehéz­ségektől más községekben sem. Gátéron például az aratás ide­jén a vízhálózat árkát a nők és a fiatalok ásták a távollevő férfiak helyett, de este a fér­fiak is segítettek a napi mun­kán felül. A társadalmi mun­ka 45 ezer forint megtakarí­tást jelentett. Kiskunmajsán a vízmű fejlesztésnél segít a la­kosság, ennek értéke eléri a százezer forintot. Kömpöcön egy tűzoltószertárat építenek saját anyagból, csaknem telje­sen társadalmi munkával. Még sokáig lehetne sorolni, milyen sok eredménye van a lakosság tömegmozgalommá A megyei tanács mezőgazda- sági osztálya az alábbiakra hívja fel a gyümölcstermelő gazdák figyelmét: A téli alma gombabetegségei — főleg a varasodás — ellen eddig nagyrészt bordóilével vé­dekeztek a termelők. A nép- gazdasági érdekek és a külföldi igények egyaránt megkövete­lik, hogy bordóilevet augusztus második felétől egyáltalán ne használjunk, mert gyümölcse­ink iránt egészségügyi szem­pontból a külföldi államok ilyen igényt támasztanak. Biz­tosítani kell tehát, hogy az al­ma szedésekor és szállításakor ne legyen bordóilé maradvá­nyokkal szennyezett. A varakodás elleni permete­zésre a bordóilé helyett alkal­mas a DNRB paszta és a Vi- tigran koncentrátum. Ezekből úgy készítünk permetlevet, hogy fejődött társadalmi munkájá­nak. Ennek köszönhető, hogy a megyei tanács v. b. által meghirdetett versenyben eddig községeink olyan szép ered­ményt értek el. A megyei ver­senyben a legutóbbi értékelés szerint járásunk 126 ponttal az első helyen áll a bajai járás előtt. S ezt a helyet meg is szeretnénk tartani. A lakosság­gal összefogva, közös erőfeszí­téssel — ami mindannyiónk ügye — reméljük, ez sikerülni is fog. Kiss Antal, a Kiskunfélegyházi Járási Tanács községfejlesztési előadója 100 liter vízhez 40 dk DNRB-t, vagy 10—30 deka Vitigran-t adunk. Ha az almamoly hernyója is veszélyezteti a termést, ak­kor a fenti permetléhez hek­toliterenként 30—40 deka ni­kotint is kell adni. Káliszap­pant ne használjunk, mert a Vitigran és a DNRB nem ke­verhető vele. Ahol az óvó rendszabályok betarthatók, az almamoly és a pajzstetű ellen Wotafox parathiohos permete­zést is végezhetnek a terme­lők és a gazdaságok, de ezt a helyi orvosnak előzetesen be kell jelenteni. Az almások permetezésére a fennálló rendeletek szerint dar- sint, pernitet s egyéb idegmér­get most már nem szabad al­kalmazni. A mérgezés elkerü­lése végett a wofatoxos per­metezést is be kell fejezni a szedés előtt két héttel. A moszkvai vegyi technoló­giai intézet tudományos dol­gozói új fűtési módszert java­soltak. Különleges szintetikus anyagokból olyan tapétákat szerkesztettek, amelyek segít­ségével a helyiségekben a hő­mérséklet kellő fokon tartható. A tapéták háromrétegű gumi- lapokból állnak. Az egyik ré­teg áramvezető és közben 40 fokra melegszik. Az ilyen tapé­ták nemcsak lakások, hanem a vasúti kocsik, repülőgépek és autók fűtésére is felhasználha­tók. Kuklis Jenő kiskunmajsai parasztember valamikor bá­nyász volt, s nem csoda hát, ha nyolc gyermeke közül a legnagyobb, Vilmos is bányász szeretett volna lenni. Vágyai teljesültek: a komlói vájár­iskolában tanult, ahonnan ked­ves és megelégedett hangú le­veleket írogatott haza szülei­nek. 1954-ben azonban hosszú ideig hiába várta az édesanya Vilmos levelét. Végül is ő írt az igazgatónak, akitől azt a választ kapta, hogy fia — disszidált! Másfél éven át nem érke­zett hír Vilmosról. Végre elő­ször a klagenfurti jezsuita kaszárnyából kaptak levelet, majd Nürnberg bői kis csoma­got. Az írta Vilmos, hogy bi­zonyos geológus iskolán van, ahonnan majd Belgiumba me­het. „...died in Korea... asresult oí a gunshot wound..." Ógy. tnayyac fiatat Uatáta dü-Koz&áhan Kuklis Vilmos vándorlása A szülők azt gondolták, s gondolják ma is, hogy Vilmost a pénzkeresés vágya vitte Bel­giumba, hiszen ott gazdag szén- lelőhelyek vannak, a jó geoló­gusnak nem lesz nehéz az el­helyezkedés. Meglepődtek azon­ban, amikor — ismét hosszabb idő elteltével — Dél-Ameriká- ból, Kolumbiából kaptak leve­let. Ez a levél már bevallottan szomorú volt: »Nem egészen oda megy az ember, ahova akar« — írta Vilmos. Kaptak ezután levelet a szülők a vi­lág több részéről fiuktól, aki megírta, hogy Dél-Korea és Japán után Hawayba, Ameri­kába, majd onnan Olasz- vagy Németországba utazik. Csodálkoztak a szülők. Miért van szükség ennyi utazásra egy »negyedosztályú« szakem­bernek, mint amilyennek Vil­mos magát írta. A kérdésre Azonban — ezúttal azt kell mondanunk: sajnos — hamar megkapták a választ. 1959 ta­vaszán ugyanis az amerikai sasos címerrel díszített, a bu­dapesti amerikai követségtől érkezett levélpapírról a követ­kezőket fordították le az an­golul tudók: »Az Amerikai Egyesült Államok hadserege titkárságának felkérésére köz­löm önökkel a szomorú hírt, hogy fiuk, Kuklis Vilmos R. 10 813147. számú negyedosztá­lyú szakember 1959. február 21-én puskalövés következtében meghalt. Az eset kinyomozá- sáröl értesíteni fogom önöket.« A hír annyira hihetetlen volt, hogy mikor a szomorú levél kézbesítése után hóna­pokkal felkerestük a családot, az édesanya még akkor sem akarta elhinni, hogy fiát pus­kagolyó terítette le. Első kér­déseinkre azt válaszolta, hogy valamilyen geológiai »műszer« robbanhatott fel fia kezében. A levélből kiderülő igazságot azonban mi is csak megerősí­teni tudtuk. A halott ingósága — propagandaeszköz Most már világos: miért utazgatott annyit Kuklis Vil­mos. Nem jószántából! Az eset rekonstruálása során gondol­junk arra, hogy Vilmos Bel­giumba akart menni, s ami­kor ez nem . sikerült, Kolum­biából érkezett levelében szo­morúan írja: »Nem oda megy az ember, ahova akar.« A kö­vetkeztetés nem nehéz: Vilmost erőszakkal sorozták be az ame­rikai hadseregbe, hogy az el­nyomott népek ellen ágyútöl­telékként, janicsárként hasz­nálják fel, megkímélve velük az amerikaiakat. Már ez ma­gában felháborító. Meggondo­latlan, kalandvágyó vagy ép­pen jobb munkát, életlehető­séget kereső fiainkat más vi­lágrészek dolgozói ellen állít­ják csatasorba! Ami azonban a szomorú hírt közlő levél után következett, az még becstelenebb! Az ame­rikai követség katonai attaséja a következő akkurátus és min­den részletre kiterjedő levelé­ben, melyben a szülőket érte­síti fiuk megmaradt használati cikkeinek hazaszállításáról, így szól: »A Hadügyminisztérium (már mint az Amerikai Egye­sült Államok hadügyminiszté­riuma) arról értesít, hogy a múltban a személyi ingóságok­nak a világ egyes részeibe való küldésével gyakran ne­hézségek voltak tapasztalha­tók és hogy természetesen nem vállalhat felelősséget (t. i. a hadügyminisztérium) a tár­gyakért, mihelyt azok Ma­gyarországra érkeztek. Sajná­lom, hogy rá kell mutatnom e nehézségekre, de meg fogják érteni, hogy a küldemény ke­zelését és továbbítását, mi­helyt az Magyarországra érke­zett, az USA nem garantálhatja. Grant Lemmon sk. vezérkari ezredes, amerikai katona atta­sé.« Kommentárt szinte szükség­telen is a levél aljasságához fűzni. Saját hódító, imperialis­ta céljaik érdekében ontják ki Kuklis Vilmos vérét, s még a szülők számára szomorú esetet is felhasználják hazug és Igaz­talan propagandájukra. Ki me­ri azt állítani, hogy Magyar- országon nem kézbesít a posta külföldről jövő ingóságokat? De főképpen ki az az aljas és lelkiismeretlen ember, aki ép­pen egy meghalt fiatal szemé­lyi ingóságait használja fel hazug propaganda célra. Ugyan nem is kell további kérdéseket feltenni az illető személyére vonatkozólag, hi­szen a levelet alá is írta. Ő az! Grant Lemmon vezérkari ezre­des, az USA magyarországi hazug propaganda célra? Több évi szolgálat — egyetlen egy ing Még most sem teljes azon­ban a kép, amelyet megismer­tünk. Második levelükben — hiszen ők alaposait, »becsüle­tesek« és nincsen szükségük Kuklis Vilmos egyetlen egy ruhadarabjára sem — elküldték a személyi ingóságok listáját is. Nem soroljuk fel az egé­szet. Az viszont jellemző, hogy mint az édesanyja mondja, a listán nem szerepel Vilmos drága karórája, s mindössze egyetlen egy inget írtak fel a listára. Eszerint tehát Kuklis Vilmos negyedosztályú szak­ember az USA hadseregében éveket szolgálva, egyetlen egy polgári inget szerezhetett. Vi­szont két könyv is szerepel a listán. Az egyik: »Welcome to Korea«, a másik: »Welcome to Tokyo«, azaz »Üdvözlégy Ko­reában«, illetve Tokió bán. Nem ismerjük még é könyvnek egyáltalán nem nevezhető prospektusok tartalmát, de . bi­zonyosan mézesmadzagnak szánták, amellyel a kalandra és szórakozásra vágyó fiatalo­kat az amerikai hadseregbe toborozzák. Elküldték a szülőknek fiuk sírjának fényképét is. A kb. 30x20 centis fényképen nyolc Honor Guard, azaz díszőrséget álló, amerikai egyenruhába bújtatott fiatal áll egy kopor­só mellett. A koporsón viszont semmiféle felírás nincs, ami­ből az édesapa, Kuklis Jenő arra következtet, hogy ez is »csak propaganda. A koporsó­ban nem is a mi fiunk fek­szik. Valószínűleg minden meghalt szüleinek hasonló fény­képet , küldenek, amit bizonyo­san sokszorosítással állítanak elő.« i halál igazi oka Az édesapa leitételezése ké­zenfekvő. Nem állítjuk, hogy bizonyosan így van, de az a hadsereg, amely janicsárokat toboroz és nevel, az a had­sereg, amely tagjainak halá­lát hazug propaganda céljára használja fel, — bizonyosan, vezetőinek lelkiismeretfurda- lása nélkül még a sírokról ké­szült fényképből is üzletet csi­nál. A szülők megroppantak. Fiuk halála óta szinte dol­gozni sem tudnak. írtak az amerikai hadügyminiszternek, írtak ennek, írtak annak, — fiukat visszaszerezni már nem tudják. Leveleikre azonban mindig megkapják a pontos és precíz választ, amelyekből csu­pán az nem derül ki, hogy miért kellett meghalnia. Kuk­lis Vilmos 18 éves »negyed­osztályú szakembernek«, az amerikai hadsereg tagjának. Ezt nekünk kell megmon­dani: az imperialista politika érdekében, amely a világ va­lamennyi államában egymás­nak szándékozik uszítani a népet, amely ahová beférkő­zik, ott családokat, életeket tesz tönkre, amelynek semmi sem szent, s amely ellen á világ valamennyi békeszerető embe­rének küzdenie kell. (—ng—J

Next

/
Oldalképek
Tartalom