Petőfi Népe, 1959. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-04 / 207. szám

1939. szeptember 4, péntek 3. oldal Segiíeífek a fiatalok ugyancsak gimnáziumba jár, szülei, földművelők. Nagy egyetértésben és szorgalommal dolgozgattak, a tűző napon, pedig senki sem noszogatta őket. Weinrauch Magda még a lábát is I elsértette valami szerszámmal, a közeli építke­zésen kapott kötszert, majd is­mét beállt a többiek közé. TALÁN VAN aki azt mond­ja erre: csekélység, miért kell ennyit beszélni róla. Pedig nem így van, mert. szerencsére egyre általánosabb vonások ezek. A mi. fiataljaink új arc­vonásait tükrözik, s azt mu­tatják: kellő irányítással, az ifjúsági szervezet ösztönző ere­jével sok szép cselekedetre iA pctöfiszállasi új iskola udvarának rendbehozásán uak a gaJambosi KISZ-fiatalok tlolgoz­GYAKRAN lehetett hallani a nyár folyamán, hogy a leg­különbözőbb munkaterülete­ken önként vállalj feladat­ként segédkeztek a fiatalok. Nemcsak a nagy > táborikban voltak ipegtalálhatók, bár itt is akadt jó néhány, de minde­nütt, ahol valami nasznosat végezni lehetett *— tsz kerté­szetekben, a községi ej icszt.esne! etb. S mindenben élenjártak a KISZ-fiatalok. EGY ILYEN kis segítő cso­portra bukkantunk a múltko­riban, amikor a petóíiszállási új iskolát és a mellette épült új tanácsházát' látogattuk meg. Az iskola körül —. ami mo­dern berendezésével akárme­lyik városi iskolával felveszi a versenyt —> egy kis csapat fiú és lány tevékenykedett, tisztogatták az udvart, hogy az is rendben legyen, mire megérkeznek a kis iskolások. Szóba elegyedtünk velük. Elmondták, hogy valamennyi­en a. közeli G*alE),in hasra valók, az ottapwKISÉ-szervezet 'tag­jai és most segíteni jötték, hallották, hogy szükség van rá. Elmondták még, hogy a galambosi iskolánál is végez­nek társadabni ínunkat az is­kola takarításnál. LEGINKÁBB akkor lepőd­tünk meg, amikor megkérdez­tük a nevüket és azt, hogy egyébként mivel foglalkoznak. A legváltozatosabb válaszokat kaptuk. Pallagi József pl. a Bányászati Berendezések Gyá­rában dolgozik, most a szabad idejét áldozta erre a munká- ra, Kovács János egyébként földműves, Kádi István szin­tén, de akadt tanuló is közöt­tük. Weinrauch Magdolna és Ildikó a Móra Ferenc-gimná­zíum növendékei — édesany­juk tanítónő a galambosi isko­lánál —, Varga Éva a leány­gimnázium tanulója, édesapja áíloiriásfönök, Dobált: Zsuzsa képesek. S- ezeket a hajtáso­kat ápolni kell. Dicséret és el­ismerés illeti azokat a fiatalo­kat, akik nyári szabadidejüket is feláldozva vagy munka után a község szépítésén, s egyéb szép feladat elvégzésén tevé­kenykedtek. I. P* Élménybcszán loló Kiskun!najsa n A napokban a kiskunmajsai KlSZ-szervezet tagjai előtt far- be Rezső, a kiskunfélegyházi járás KISZ-bizoltságának titká­ra, valamint Horváth József, aki nemrég érkezett haza Szov­jetunióból , élménybeszámolót tartottak. A fiatalok nagy ér­deklődéssel hallgatták a VII. VIT-ről szóló beszámolót s mé­lyen elítélték azokat az aljas mesterkedéseket, amelyekkel az imperialisták meg akarták zavarni a bécsi VIT-et. Ezután került sor Horváth József elv- társ előadására. Beszámolója után lejátszottá hanglemezről Lenin elvtárs beszédét, ame­lyet a frontra induló katonák­hoz intézeti. A KlSZ-taggyűlés utolsó ak­tusaként a községi pártbizott­ság titkára értékelte a községi és középiskolai KlSZ-szerveze- tek munkáját. Megállapította: a község fiataljai képesek arra, hogy a feladatukat jól végre­hajtsák. Dícsérően szólt a kö­zépiskolások KlSZ-szervezeté- nek nyári hansági munkájáról. Végezetül arról a jó kapcsolat­ról beszélt( ami a KlSZ-alap- szervezelek Jwzött megvan. — Helyeselte, hogy a közös mun­kától a KlSZ-tagok nem zár­kóznak el . és ehhez a szüksé­ges támogatást a gimnázium igazgatója is megadja. U. 1. levelező Két kiváló dolgozó a Kiskunfélegyházi ifohánybeváltában A Kiskunfélegyházi Dohány­beváltó üzemben a napokban a megszokottnál is gyorsabban haladt a munka. Mindenki igyekezett, hogy a délután 4 Órakor kezdődő ünnepségen —, melyet az üzem kultúrtermé­ben rendeztek meg — ott le­hessen. Nagy Imre üzemvezető be­széde után Gál Pál körzeti fel­ügyelő és Bállá Franciska cso­portvezető nem kis örömmel vette át a jól végzett munka jutalmaként a vállalat kiváló dolgozója kitüntető jelvényt és oklevelet és az ezzel járó 800, illetve 000 forint pénzjutalmat. A dohánybeváltó munkásai kö­zül még tizenkilencen részesül­tek 150—800 forint pénzjuta­lomban kiváló munkájukért. A kis ünnepség után az üzeni' minden dolgozója öröm­mel sietett haza azzal a tudat­tal, hogy a dolgozók államá­ban megbecsülik a jól végzett munkát. (Gál Ilona levelező) Kiskunfélegyháza éjszakai éle­tének egyik közismert alakja volt Fazekas László. 29 éves, Jó­sika u, 6. szám alatti lakos aki különösen a Béke étterem kár­tyásai között volt sűrűn látható. Fazekas László egy időben az Állami Áruház dolgozója volt, nem tudni miért (bizonyosan nem a jó munkájáért) onnan ki­került. Később a kunszállási földművesszövetkezet boltveze-^ tője lett. { Ebben a minőségben rövid két' hónap leforgása alatt a szövet­kezeti pénzből elkártyázott és és elmulatott 33 ezer forintot, összetévesztve a szövetkezeti kasszát saját pénztárcájával. Felesége, aki a Cipőüzem dol­gozója, gyakran figyelmeztette férjét, de eredménytelenül, leg­nagy tanyavilággal rendelkezik és mind gazdasági, mind kultu­rális téren bizonyos fokig el* maradott. Terveimet és elgon­dolásaimat . úgy állítottam össze, hogy azok megfeleljenek a köz­ség legégetőbb gondjainak és problémáinak megoldásában — ismerteti terveit. — Még ebben az évben be kei! fejeznünk a község villamosítását, előbbre kell lépni határozottabban a fa­lusi kultúrális élet fejlesztésé­ben, hogy az apróbb tennivalók­ról ne is beszéljek. J ól működő termelőszövet­kezetünk és termelőszö­vetkezeti csoportunk van. Ügy gondolom, hogy a községi tanács és így az ón legfontosabb tenni­valóm az, hogy elsősorban eze­ket az új szocialista gazdaságo­kat segítsük előre a szocialista úton — mondja befejezésül Keszthelyi Lajos elvtárs, Az új tanácselnök tervei és munkaprogramja szép és hasz­nos. Keszthelyi Lajos fiatalem­ber még, hiszen 1925-bep szüle­tett fiatal, de tapasztalt .kommu­nista, akinek eddigi áldozatos tevékenysége feljogosít bennün­ket arra. hogy bizton reméljük,' hogy a lakosság segítségével ter­veit valóra is fogja, váltani. j Romaics Fere na ' feljebb családi botrány volt oly­kor az eredmény. Fazekas végül a rendőrségen, kötött ki és ott várja megérde­melt büntetését. Ugyancsak bűnvádi eljárás ín* dúlt Térjék János, Jász u, 10 szám alatti lakos, volt szabó el* len is. aki állandóan részeges- kedett, ittas állapotban üldözte, ütötte-verte családját, t, m, RUHÄ TESZI A KENYERET? Olyan sok mindennel fog­lalkozik a kereskedelem, — Gyönyörű, új, modern ön* kiszolgáló, ÖnkiVála&ztó bol­tokat létesít, gondoskodik . a lakosság ellátásáról, de az apróságok néha elkerülik a figyelmét. Apróság? Érdemes ezen' elgondolkodni. A Zománcipaxi Művek Kecskeméti Gyáregységében olvaséankétot tartott a Pe­tőfi Népe szerkesztősége. Itt- hallottuk, hogy a város kül­területén gyenge a kenyér minősége, s egy-két boltban a jó ruhába öltözött ember­nek adják a friss, ropogós kenyeret, kevésbé jól öltö­zöttnek pedig száraz, szik­kadtat. Az emberek egyenérté­kűek. Az utcaseprő, aki nap­hosszat a melegen izzad és munka közben szalad be a boltba, éppen úgy megér* demli a friss és jó kenyeret, mint a hivatalnok vagy akárki más. Ezt nem értenék meg egyes boltosok? Igaz, á jól öltözött ember általában ma­gabiztosabb és visszaadja a meg nem felelő árut, a munkából hazatérő ember pedig gyakran fáradt és csak a táskájába teszi. Az eladók arra hivatkoz­hatnak hogy el kell adni a szikkadt kenyeret. Igen; el kell adni, de a vevők vá­logatása nélkül, — mert nem ruha teszi a kenyerét! Az ital és kártya következménye: sikkasztás«, liotráuyokozái BESZÉLGESSÜNK... södő egységét, egyre fokozódó munkakedvét, a vezetési és gazdálkodási színvonal töretlen fejlődését, valamint a szövet­kezeti élet más új hajtásait, úgy nyugodtan mondhatjuk, hogy az új nagyüzemek már az első évben bebizonyították fölényüket. Ha az új szövet­kezeti parasztságunk az ősz folyamán is hasonló lelkese­déssel dolgozik szocialista éle­tének kialakításán, a helyen­ként még előforduló nehézsé­gek is rövidesen megszűnnek. Gondolkodó és a mezőgaz­dasági termeléshez értő ember­nek ma már nem is keli bi* zoBygatni, hogy a régi terme­lőszövetkezetek tagsága a szo­cialista gazdálkodás utján mi­lyen nagyot lépett előre ebben az esztendőben is. Régi szö­vetkezeteink jelentős többségé­nek előrelátható gazdasági eredményei feljogosítanak ben­nünket arra, hogy kijelentsük — kevés olyan több esztendős szövetkezet lesz az ősszel, amelynek eredményei ne ha­ladnák meg az átlagos közép­paraszti színvonalat. Van tehát miről beszélget­nünk és van mit mondanunk. Most már csak az szükséges, hogy a szövetkezetek gazda­sági megszilárdítása a vezető- ségváfasztásokra és a párt- kongresszusra való felkészülés mellett ténylegesen kezdjük is meg a beszélgetést. Hiszen a választásokra, a kongresszusra való felkészülés csak akkor lehet eredményes, ha a párt­élet belső kérdései mellett nagy gondot fordítunk az említet» fontos és időszerű kérdésekre. K. F. A nagy nyári munkák — az | aratás és a hordás — a csép- ; lés kivételével befejeződtek. : Pártszervezeteink előtt most ! az őszi munkákra való felké­szülés, valamint a régi, de ; különösen az új termelőszövet­kezetek gazdasági megszilár- : (Utasának nagy feladata áll. Már a cséplés alatt is, de külö­nösen annak befejezése után szükséges tehát, hogy széles körben hozzáfogjunk a dolgo­zó parasztok közötti agitációs munkához, a szokásos őszi, nagy beszélgetéshez. Az osztályellenség, de sokan ; a kicsiny hitüek is a tavaszi ; előrelépést, a mezőgazdaság ! szocialista átszervezésében úgy ! igyekeztek beállítani mint okta- | lan és megfontolatlan lépést, j Száz és száz esetben biarony- \ gatták, hogy a tavasszal meg- | alakult új szocialista gazdasá- | gok életképtelenek és nem ; lesznek képesek arra, hogy fel- ; vegyék a versenyt a kisáru- : termelő gazdaságokkal. | Az ellenségnek cs a kishi- ; íücknek ez a rágalomhadjárala \ súlyosat! megbukott. Még tá- j vo! vagyunk ugyan a gazda- ; sági év lezárásától és a vég- | leges eredmények megállapítá­sától, de már ma is látható, hogy ellenségeink reménye bu- - kasra van ítélve. Az új szö- ; vetkezetek gabona- cs gyü- ; mölcstermelcse, a várható ka­pás- és szőlőtermelés! credinc- j nyék ékesen bizonyítják, hogy | ezek a szövetkezetek a kisáru- term eless el folytatott verseny­ben már az első fél esztendő­ben győzelmet arattak. Ha eh­hez még hozzátesszük az új szövetkezeti tagság egyre erő­si szükség van a falut sze­rető, a mezőgazdasághoz értő kommunistákra és szakembe­rekre. Ezért jöttem haza, ezért vállaltam ej. a tanácselnöki tisztséget itt, a szülőföldein kö­zelében, Kunpeszéren. ...... i unka, az rengeteg van .f olytatja. — A dolgozó parasztok részéről,. de mások felől sem éreztem eddig bizal­matlanságot, a személyem iránt. Inkább úgy érzem, hogy az emberek .sokat várnak tő­lem, mint olyan, embertől, aki már sok helyen járt és elég sokat tapasztalt. Nem fogada­lomként .mondom, de komo­lyan elhatároztam, úgy fogok dolgozni, hogy ne csalódjanak bennem azok, akik bizalommal és reménységgel közelednek felém. Sok nehézségem van persze, mégis csak új ember vagyok akinek meg kell is- meritedni -min den részletkér­déssel a községben és elsősor­ban meg, kell ismernem az em­bereket. Magam részéről ezt tártom ä legfontosabbnak, Kunpeszér , a többihez ké­pest Isis ísözség, irdatlaa Soltról, a gépállomásról kerül­tem később ismét Budapestre, most már a Nehézipari Mi­nisztériumba, onnan pedig majd az ellenforradalom után a Munkaügyi Minisztériumba, ahol főoktató és egyben a pártszervezet titkára voltam. — 1959-ben — folytatta Keszthelyi elvtárs ;— felkeres­tek az elvtársaim, ismerőseim, innen a mi vidékünkről és felkértek arra, hogy jöjjek ismét haza, a szűkebb szülő­hazámba dolgozni. tf^römmel és gondolkodás nélkül vállaltam a vidé­ki munkát, pedig tudom, hogy egyáltalán nem kényelmesebb a pestinél. Ide, erre a vidékre húznak a régebbi, a gyermek- . kori, de a későbbi emlékeim is. Nagyon szeretem ezt a vi­déket. De nemcsak erről van szó — folytatja elgondolkozva. Kommunista vagyok, érzem is, meg tudom is, hogy az el­következő években itt, a me­zőgazdaságban, a faluban dől el a szocializmus ügye. Nagyon jól tudom,- hogy a községek­ből- a mezögazdasásfea» oriá­% kunpeszéi'i tanácsháza elnöki szobájában be­szélgetünk az új, alig néhány hónapja lett tanácselnökkel, Keszthelyi Lajos elv társsal. ar­ról, hogy hogyan, milyen kö­rülmények között került visz- sza dolgozni szülőföldjére, hogy érzi magát az új munkahe­lyén, milyen tervei vannak a jövőre nézve. — Itt születtem, ezen a vi­déken — mondja Keszthelyi elvtárs. Iskolába is itt jártam, Kunszentmiklóson végeztem el a középiskoláimat. Az iskola­évek után Pestre mentem dol­gozni, a műszerész és a lakatos- ipari szakmát tanultam ki. A szakma megszerzése után so­káig a Budapesti Lámpagyár­ban dolgoztam. — A második világháború és a/, utána következő időszak hazavetett a szülőföldem kör­nyékére, Solton az akkor ala­kult gépállomásra mentem dolgozni, ahol vontatóvezet» voltam. Ott, a gépállomáson ismerkedtem meg közelebbről a párt tanításaival, ott lettem párttag is 1947-ben. 1943-ban a gépállomás kommunistái párttitkárrá választottak. Égé- ■ szép 1950 dszéiő ú&gQztmi ott. ÚJRA Oil HON

Next

/
Oldalképek
Tartalom