Petőfi Népe, 1959. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-09 / 186. szám

1959. augusztus 9. vasárnap 5. oldal Szépek a bajai járás csemetekertjei Az országgyűlés 1959. július hó 30-án egyhangúan el­fogadta a Polgári Törvényköny­vet, amely a társadalmi és gaz­dasági viszonyoknak igen szé­les körét szabályozza. Felejthe­tetlen élmény volt számomra, hogy meghívás folytán jelen le­hettem az országgyűlés ezen ülésén, amikor a Polgári Tör­vénykönyv megalkotásának több mint százéves program­ja valósult meg. A Polgári Törvénykönyv létre­hozásának szükségessége már 1848-ban, az ősiség eltörlésekor felmerült, azonban a szabad­ságharc, után kialakult osztály­viszonyok a magánjogi törvény- könyv megalkotására nem vol­tak kedvezőek. 1900-ban, 1913­ban, majd 1928-ban elkészült ugyan a magánjogi törvény- könyvnek egy-egy tervezete, — ezek azonban törvényerőre nem emelkedtek, mert az uralkodó osztály érdekének sokkal job­ban megfelelt a könnyen ala­kítható, bíróság alkotta szokás­jog mint egy átfogó törvény által a polgárok összességének nyújtott jogbiztonság. A magyar magánjog tehát a felszabaduláskor túlnyomó ré­szében nem volt szabályozva törvényileg, hanem a szokásjog volt legfőbb forrása, ami a jog­ban járatlanok részére szinte tehetetlenné tette a magánjog anyagának megismerését. A fel- szabadulás után a magánjog to­vábbi részterületei kerültek törvényszabályozás alá, az azon­ban a problémát nem oldotta meg, mert a részlet jogszabályok szaporodása nem könnyítette, hanem bizonyos tekintetben még áttekinthetetlenebbé tette a polgári jog szerteágazó anya­gát. A joganyag bonyolult, át­tekinthetetlen volta mellett ége­tően szükségessé tette a felsza­badulás után a kodifikációt az is, hogy az addig létrehozott törvények és kialakított szokás­jog elavult és tartalmánál fog­va is alkalmatlanná vált a népi demokrácia rendszerének fej­lesztésére. Égetően szükségessé vált tehát egy olyan polgári törvény- könyv létrehozása, amely egy­ségesen tartalmazza a polgári jog szabályait, s tartalmánál fogva is alkalmas arra, hogy mint jogi felépítmény vissza­hasson alapjára és hozzájárul­jon a szocialista gazdasági alap továbbfejlődéséhez. Kormánybizottságot hozott lét­re a Minisztertanács 1953-ban, az igazságügyi miniszter veze­tésével a Polgári Törvénykönyv tervezetének elkészítésére. Az Igazságügyi Minisztérium a leg­kiválóbb szakemberek bevonásá­val elkészített, majd a kormány- bizottság által megvitatott szö­veget széleskörű vitára bocsá­totta, s ennek során a jogász és nem jogász dolgozók igen sok értékes javaslatot tettek. Bács megyében is több ankét keretében vitattuk meg a tör­vényjavaslatot, s ezeken az an­kétokon a Bács megyei jogá­szok is — köztük legaktívab­ban a bírák — sok helyes, rész­ben érdemi, részben szövegezé­si javaslatot, észrevételt tettek. Az országgyűlés által elfoga­dott Polgári Törvénykönyv nem tartalmazza a szocialista jog­ban a polgári jogtól különvált családjogot és munkajogot. Ezek korábban már külön törvények­ben nyertek részletes szabályo­zást. Egyébként a Polgári Tör­vénykönyv — elvi kereteiben — a polgári jog egész anyagát át­fogja. A 685 szakaszból álló Polgá­ri Törvénykönyv egységes rend­szerben szabályozza a szocia­lista szervezetek és állampolgá­rok jogait, kötelezettségeit, biz­tosítja a polgári jog területén a szocialista törvényesség kö­vetkezetes megvalósulását. A szocialista fejlődés perspektí­váit is figyelembe véve azon­ban a törvénykönyv általában nem tartalmaz részletekre kiter­jedő szabályozásokat, hanem megadja a lehetőségeket a bíró­ságoknak arra, hogy a szünte­lenül fejlődő társadalmi és gaz­dasági viszonyoknak, a dolgozó nép érdekeinek, a szocializmus építése érdekeinek megfelelően alkalmazzák és értelmezzék a törvénykönyv egyes rendelke­zéseit. Nagy feladatot ró ez a bíróságokra, mert ezáltal a bí­róságok a szocialista irányú jogíejlesztésnek és ezen keresz­tül a szocializmus építésének igen fontos tényezőivé válnak. Az országgyűlés által elfoga­dott és külön jogszabállyal ké­sőbben életbe lépő Polgári Tör­vénykönyv öt főrészből áll. A "Bevezető rendelkezések» a Pol­gári Törvénykönyv célkitűzé­seit tartalmazzák, megszabják a törvényi szabályok értelmezé­sének módját és azt, hogy mi­lyen módon kell a törvény- könyvben . biztosított jogokat gyakorolni és hogyan kell a kö­telezettségeket teljesíteni. »A személyek" című második rész foglalkozik az ember jogi ké­pességével, cselekvőképességé­vel, valamint az állam és jogi személyek jogalanyiságával. Kü­lön szabályozza a legfontosabb szervezetek: az állami vállala­tok, egyéb állami gazdálkodó szervek, költségvetési szervek, szövetkezetek, társadalmi szer­vezetek és egyesületek jogala­nyiságának kérdéseit. »A tulaj­donjog« címet viselő harmadik rész a tulajdonjog formáiról, tárgyáról, tartalmáról, védelmé­ről, megszerzéséről, a közös tu­lajdon szabályairól és a külön­böző használati jogosultságokról rendelkezik, majd foglalkozik a társadalmi tulajdonra vonatko­zó külön szabályokkal és a birtok intézményével. »A kötel­mi jog« című rész a szerződé­seket és a szerződésen kívüli jogellenes károkozásból kelet­kezett felelősséget szabályozza. Az általános szabályokon kívül tartalmazza a legtipikusabb szerződésfajtákra vonatkozó kü­lön szabályokat. Rendezi a pol­gárok egymás közötti, valamint a szocialista szervezetek szer­ződéseire irányuló jogszabályo­kat is. »Az öröklésjog" című rész összefoglalja a törvényes öröklést, a végintézkedéseken alapuló öröklés szabályait, to­vábbá a köteles rész intézmé­nyét. Nincs lehetőség arra, hogy e cikk keretében részlete­sen ismertessem a törvény ren­delkezéseit, ezért csupán néhány olyan új rendelkezésre, illetve alapelvre szeretném a figyelmet felhívni, amely az eddig ér­vényben lévő szabályokkal szemben a fejlődés érdekeinek megfelelően új megoldásokat tartalmaz. A törvénykönyv át­töri azt az eddig érvényben volt általános magánjogi tételt, hogy a földön emelt épület tu­lajdonjoga a föld tulajdonosát il­leti meg. A telek és az épület tulajdonjogának kettéválasztá­sára elsősorban a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetek fejlődé­sének biztosítása érdekében volt szükség. A szövetkezetek ugyan­is nem rendelkeznek saját tu­lajdonú földingatlannal, azon­ban a használatukban álló föld­ingatlanokon maguk is építe­nek. Biztosítani kell tehát, hogy ezekre az épületekre a szövet­kezetek, valamint a törvényben meghatározott esetekben a más tulajdonában lévő földterületre építő magánszemélyek is tulaj­donjogot szerezzenek. Amikor a föld és a rajta emelt állandó épület más-más személy tulaj­donában van, a törvény értel­mében az épületre vonatkozó te­lekkönyvi adatokat is külön telekkönyvi betétben kell nyil­vántartani. A törvénykönyvnek az elbir­toklásra és elévülésre vonatko­zó rendelkezései, különösen az elbirtoklási és elévülési idő te­kintetében mutatnak igen jelen­tős eltérést jelenlegi jogunkhoz képest. A szokásjogi úton több- száz év óta kialakult általános elbirtoklási, valamint elévülési idő 32 év. Az elbirtoklási és elévülési időnek ily rendkívül hosszú időtartamban való meg­állapítása a technikai fejlettség jelenlegi foka mellett már szük­ségtelennek mutatkozott és ép­pen ezért a Polgári Törvény- könyv ezen intézmények céljá­nak megfelelően az elbirtoklási időt tíz évre, az elévülési időt pedig öt évre szállította le. A törvény által szabályozott használati jogok közül igen je­lentős és elsősorban a kialakuló szocialista földtulajdoni viszo­nyoknak megfelelően szabályo­zott a földhasználati jog. Jellem­zője, hogy a társadalmi tulaj­donban vagy kezelésben levő földterületen áll fenn, ingyenes és határidőhöz általában nem kötött. Ilyen földhasználati jo­got gyakorolnak például az álla­mi tulajdonban, levő földeken az állami gazdaságok, a terme­lőszövetkezetek és jogot kap­hatnak erre bizonyos feltételek fennforgása esetén egyes állam­polgárok is, A birtokhoz fűződő jogha­tásoknak jelentős része a bir­tokvédelem. A birtokvédelem jelenlegi szabályait jelentősen módosítja, s a jogos önhatalom és a birtokper mellett bevezeti az államigazgatási úton elnyer­hető védelmet is. Ez az intéz­mény lényegében a régi sommás birtokper helyébe lép és alkal­mas arra, hogy a jogcím kér­dését nem vizsgálva, csupán a tényleges helyzet alapjan, a legrövidebb úton visszahelyez­ze jogaiba a megzavart, vagy a birtokától megfosztott birtokost. Igen érdekes, új megoldást tartalmaz a Polgári Törvény- könyv az uzsorás szerződések, valamint az egyébként jogsza­bályba ütköző és ennélfogva ér­vénytelen szerződések tekinte­tében. A törvény vonatkozó rendelkezései szerint ugyanis a tiltott, a dolgozó nép érdekeibe ütköző, vagy egyébként csa­lárd módon eljáró fél részére — a szerződés érvénytelensége folytán — visszajáró szolgálta­tást a bíróság nem az ilyen módon eljárt félnek ítéli visz- sza, hanem az állam javára. Az öröklési jog lényegében a jelenlegi jogállapotot tartalmaz­za, fenntartja a népünk által ismert és megszokott intézmé­nyeket, szabályokat. Nagyfokú egyszerűsítésre való törekvés hatja át azonban a törvény- könyv ezen részét is, ami első­sorban a korábbi merev szabá­lyok megváltoztatásában nyil­vánul meg. Kiemelem, hogy a törvénykönyv lényegesen enyhí­tette a végrendelet alakisághoz kötöttségét, mert a cél az, hogy minél nagyobb mértékben le­gyen biztosítva a végintézkedési akarat érvényre juttatása. A végrendeletek érvé­nyessége körül folyó polgári pe­rek azt mutatják, hogy a vég­rendeletek nagyrésze formahibá­ban szenved és ezen sokszor je­lentéktelen formahibák miatt nem érvényesülhet az örökha­gyó végakarata, Fenntartja a törvény a nép­tudatba teljesen átment és meg-' szokottá vált ági-öröklés jogin­tézményét is, de itt is helyesen küszöböli ki a túlhajtásokat, szűkiti egyrészt az ági örökösök, másrészt pedig az ági-vagyon körét. Ügy vélem, hogy a csak váz­latosan említett néhány szem­pont is mutatja, hogy az új Polgári Törvénykönyvben kö­vetkezetesen érvényesülnek a szocialista jog alapelvei, a szo­cialista építés- további igényei. A Földművelésügyi Miniszté­rium rendelkezése értelmében a növényvédő állomások agronó- musai felülvizsgálják növény­egészségügyi szempontokból az erdei csemetekerteket. A bajai járásban a Duna-ártéri Erdőgaz» daság három erdészetében felül­vizsgáltuk a csemetekerteket. Az érsekcsanádi, a bajai és a her­cegszántói csemetekertekben az elmúlt éveknél sokkal egészsé­gesebb állományt találtunk. Szé­pen fejlődnek a fenyő, a nyár, a tölgy, a szil stb, csemeték és T1 urcsa meghívást kaptam •*- a minap egyik ismerő­sömtől. Az iránt érdeklődött, hogy volna-e kedvem egy éjféli riportot írni. Nem árulta el, hogy miről lesz szó, de a szín­helyet megnevezte. Kecskemé­ten, a IV. kerületben levő Bocskai utca, Mikes utca és Nyár utca környéke a kérdé­ses terület. Nem szeretem a zsákba macskát, s ezért még délelőtt helyszíni szemlét tartottam, de a szűk kis utcákban sem­mi olyan különöset nem ta­láltam, ami ezen a csendes környéken riporttémaként szó- bajöhetne. Vegyes érzelmekkel vártam az estét. A kíváncsi­ság is furdalt, így már 10 órakor elindultam a találkára. Barátomnak igaza volt. Amit tapasztaltam, tényleg cikkbe kívánkozik. A nappal oly csen­des utcák még éjfél előtt be­népesedtek. Ügy éreztem ma­gam, mintha legalább is Bu­dapesten lennék, a Nagyvásár­csarnokban. A szűk utcákban majdnem egymást érték a te­herautók. A járdák telerakva gyümölcsösrekeszekkel, ládák­kal, különböző zöldségféléket rejtő zsákokkal. Mellettük és mögöttük alvó vagy hangosan trécselő emberek, asszonyok, kofák, gyümölcstermelők. Az egyik utcai lámpa alatt éppen piros negyvenszáz ultin vitat­koznak. Nem messze tőlük bor­sos vicceken nevet egy kisebb sofőrgárda. A sarkon egy sze­relmes suhanc a csini babát énekli eléggé fals hangon. Nem messze tőle a Mikes utca sarkán egy peches gépkocsive­zető csokorba gyűjti a szente­ket, hogy már megint defektes a gumija. Szomszédságunkban pedig a sertéstenyésztésről fo­lyik élénk vita. A rra persze senki sem gondol, hogy a környe­ző házakban pihenni vágyná­nak a lakók. — Idilli hangulat, nem mondom, csak legyen, aki bír­ja — mormolom magara elé. alig találkoztunk kártevőkkel, illetve betegségekkel. Ahol eset­leg ilyesmi előfordult, azonnal védekeztek. Ma már a csemete­kertek vezetői megfelelő szakér­telemmel védik meg az állo­mányt. Különösen szép látványt nyújt az érsekcsanádi csemete­kertben lévő gyönyörű, sűrű ál­lományú fenyőültetvény. A gyomosodás elleni küzde­lemben persze még vannak hiá­nyosságok. Kevés a munkaerő, Ezt a problémát is sürgősen meg kell oldani. Szűcs József — Látod, ezért hívtalak ide — mondja a barátom —, hogy személyesen győződj meg, mi­lyen csendes tud lenni Kecs­kemét éjjel, — Ugyan kinek volt az ötle­te, hogy ezen a szűk utcájú la­kott helyen bonyolítsák le a TEFU Budapestre menő gyü­mölcsszállítmányainak rakodá­sát — szólítom meg az egyik gépkocsivezetőt. — Ezt a főnököktől kellene megkérdezni, én biztos nem laknék itt semmi pénzért — válaszolja. — Készen vagyunk — közli az egyik rakodó. A kocsi veze­tője már a fülkéből búcsúzik, Becsapja az ajtót, gázt ad a motornak és irány Budapest. A Csepel Diesel robajától visszhangzik az egész környék. A többi vezető is készülődik. Hangos ajtócsapkodások, mo­tortúrázta tás. — Kezdődik a finálé — jegyzi meg barátom. Egy kis incidensnek azért még tanúi vagyunk. Az egyik szomjas polgár az utolsó percekben még átlépett a Rákóczi úti halászcsárdába tankolni, s majdnem elkésett. Társa ide­gességében »kissé« kikelt ma­gából, s az indulás előtt spon­tán anatómiai vitát rögtönöz­tek. Hangjukat csak a távolodó motorzaj nyelte el. A környék végre elcsende- sedett, de csak egy órára. A nagy harang alig kongatta el a tizenkettőt, a járdák újra megteltek, újabb teherautók érkeztek és kezdő­dött minden elölről, akár a Mikszáth »Korlátfájában«.., Barátom, aki kissé ironikus ember, ezekkel a szavakkal búcsúzott tőlem; — Tudod, legalább ez a csend-rendelet ne lenne. Mind­járt bérelnék éjszakára egy Zetort, annak olyan csendes hangja van, hogy biztos álom­ba ringatna bennünket. Szerintem van más megoldás is. Remélem a városi tanács ezt fogja választani. Sándor Géza 1 Polgári Törvénykönyv jelentősége Irta: dr. Bodóczky László, a Bács-Kiskun megyei Bíróság elnöke NEM MARADNAK ÜRESEN A vaskúti Petőfi Tsz kihasználatlanul álló baromfitelepéit három évre kibérelte a bácsbokodi Szalvai Mihály Termelőszö­vetkezet. Máris 6000 darab csirkét nevel a baromfiólakban. A Szalvai Mihály Termelőszövetkezetben jó baromfinevelő szak­emberek vannak, akik megígérték: átadják tapasztalataikat a többi vaskúti termelőszövetkezetnek. ÉJFÉLI RIPORT avagy a csendrendelet és a TE* U darabáru-forgalma

Next

/
Oldalképek
Tartalom