Petőfi Népe, 1959. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-16 / 192. szám

T 6. oldal 1959. au?; 16, vasárnap y . ' A z ősi kiskun »fészek", a kiskun kapitányok egykori szék- **■ helye, Petőfi gyermekéveinek tanúja, Móra Ferenc szülő­városa, a fejlődő alföldi város, Kiskunfélegyháza mozgalmas napok színhelye lesz augusztus 20—23-ig. Ismét megrendezik a hagyományos Kiskun Napokat, s»erre az alkalomra sokezar ember látogat el a városba. Talán Ön is ott lesz, Kedves Olvasó, s ha majd a vásárt, a kiállítást bebarangolta és tanács­talanul áll meg a nagy forgatagban, hogy mit is érdemes még megnézni, s miféle kellemes emléket vihetne még magával, engedje meg, hogy útikalauzául szegődjem. Engedje meg, hogy meséljek valamit erről a fiatal és mégis szép történelmi emlé­kekkel gazdag városról. Bizony, meglepő még rágondolni is, hogy alig kétszázhúsz évvel ezelőtt, az ezerhétszázas évek elején, csak a pusztaságot, Kecskemét város árendás pusztáját, legelőjét találta itt a jám­bor utazó. Ha volt is itt korábban lakott település — lehetett, hiszen Félegyháza nevét meglelték már egy 1389-ből származó királyi menlevélen is — ezt elsodorták a történelmi viharok, a tatár, török vagy a német pusztító seregek. A mai Félegy­háza alapjait 1743-ban rakta le 219 jász család, akik megélhe­tést, művelhető földet és jószágaiknak legelőt keresve hagyták oda falujukat, Jászfényszarut. Sokat regél arról a krónika, hogy ezek a derék emberek és utódaik a Vereb, Bibok, Csordás, Térjék, Móczár, Vakulya, tvány és más, ma is fellelhető nevek viselői — hogyan csinál­tak itt várost, ha nem is a mostanihoz mérhetőt, rövid harminc esztendő leforgása alatt. Mert 1772-ben már mezővárossá emelte a települést Mária Terézia, s négy országos vásárt is engedélye­zett, a gyarapodás további lehetőségeit adva meg számukra. A kiskun kapitányok — vagyis az ősi kiskun önkormány­zat — székhelye is ide került át 1753-ban, ami szintén fejlő­dést jelentett. Még ma is áll a kapitányok egykori — illetve 1794-ben újjáépített — hajléka, most a Kiskun Múzeum épü­lete, mely könnyen megtalálható a Kecskemét felé vivő úton. Szép, patinás homlokzatával messze kiemelkedik a többi kör­nyező épület közül. l'Tgorjunk azonban egy nagyot a történelemben és gondoljuk, hogy az 1822. esztendőben vagyunk. A város közepén a vendéglő és mé­szárszék céljaira emelt épü­letben, az úgynevezett Hattyú­házban ez évben már Petro- vics István uram is ott dol­gozik mint bérlőtárs, majd 1824-től egészen 1830-ig pe­dig mint egyedüli árendátor béreli a mészárszéket. S ha a nagy költő, Petőfi Sándor szü­lőhelyének kérdésén folyik is a tudományos vita Félegyháza és Kiskőrös között, annyi bi­zonyos: a nyiladozó szemű gyermek Sándorka itt szívta magába az első élményeket. Később pedig, amikor 1848-ban már országos nevű költőként újra erre vitt az útja, itt írta azt a verset, mely a gyermek­kor feledhetetlen hangulatát idézi, melyben »Minden régi, kedves helyet bejár...« — s alá is írta: Kiskunfélegyháza. Ezeket az emlékeket örökíti meg. egy tábla a város köze­pén ma is megtalálható Haty- nyú-házon, amit megilletődve olvasnak az átutazók. Szobra is otf van átellenben, a teret is róla nevezték el. W ha már az országos ne­^ vezetességeknél tartunk, hadd kalauzoljam el a kedves idegent a Daru utcába, amit Móra Ferene gyönyörű novel­láiból már úgy is ismer. Most ezt Móra Ferenc utcának hív­bemutatásához. Felvonul ott a környék ipara, mezőgazdasága és kereskedelme, hogy egy­mással versengve a gazdag öt­letekben, bemutassák: mire ké­pes a megújhodott alföldi vá­ros dolgozó népe Mi azonban most tekintsük meg talán »ma­dártávlatból« a várost, ahogy az Ó-templom öreg tornyából látszik. Látjuk innen — amint fotóriporterünk lencséje is megörökítette — a szép, nyíl­egyenes, frissen parkosított Kossuth Lajos útat, a virágos tereket, a füstölgő gyárakat, sőt még a távoli gabonaaszta- gokat is. A két nagyüzemet, a Gépgyárat és a Bányászati Be­rendezések Gyárát, ahol sok száz környékbeli fiatal talál magának új hivatást. Az eme­letes, modern, tíztantermes Jó­zsef Attila általános iskolát, amely ha nem is oldotta meg egy csapásra a város régi tan­teremgondjait, de javított rajta. Látjuk az Autóbuszüzem sür­gölődő járműveit, amelyek munkába vagy kirándulásokra A Bányászati Berendezések Gyára az iparosodó Félegy­háza ifjabbik »szülötte«, or­szágosan is elismert üzem. Képünkön: Nagy Lajos szak­munkás a hatalmas karusszel­esztergán dolgozik. Tavaly készült el a strandfürdő medencéje, az idén újabb félmilliót költöttek a fürdőre, kabinok építésére, A vidám, strandolok százai keresik fel naponta. A város legrégebbi üzeme a Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat, melyet még 1878-ban alapítottak. — Képünk: a beérkező zöld dohányleveleket szárításhoz készítik elő. Móra Ferenc szobra Kisnunjel- egyházán a Móra Ferenc utca elején. ják, s az író szobra az utca legelején szinte hívogatja az errejárót. Igen, itt teltek Móra gyermekévei, a kis házban, amit ma aranykoszorú és emlék­tábla jelöl. Aki azonban ennyivel be nem éri, látogasson el a mú­zeumba is (Vöröshadsereg út­ja), ahol sok szép Móra- és Petőfi-emléket láthat össze­gyűjtve, az egyéb érdekes lát­nivalók mellett. (Kár, hogy ezeknek, hely hiányában egy állandó szobát még mindig nem rendezhettek be.) A mú­zeum igazgatója — maga is lelkes kutató — azonban akár órákon át is szívesen mesél mindezekről az érdeklődőknek. A közelebbi múlt egy részét hadd idézzem még fel a várost nézőknek: az 1919-es emlékeket. Négy kommunista mártir em­lékét hirdeti a tábla a múzeum bejáratánál és bent három termet betöltő kiállítás a Ta­nácsköztársaság dicső lapjait tárjg elénk. /A mai Félegyházának nagyszerű kis tükre lesz az augusztus 20-i kiállítás és vásár, egy egész újságoldal is kevés lenne az. elmondásához, röpítik a dolgozókat. A távol­ban messzire futó villamosve­zeték is jelzi, ho'gy a tanyavi­lág is egyre közelebb kerül a városhoz. A negyvenhétezer holdas határból már 25- száza­lék a szocialista nagyüzemeké Félegyházán, s ha távcső len­ne nálunk, innen a magasból biztosan láthatnánk néhányat a kiépülő új tanyaközpontok­ból, meglátnánk a Vörös Csil­lag Tsz 50 holdas szép kerté­szetét, az Űj Élet 52 férőhe­lyes új tehénistállóját, s a nyolc termelőszövetkezetben zajló életet. De hiszen a Kis­kun Napok éppen ezeket mu­tatja majd be közelebbről. S ha elfáradt a látogató, en­gedje meg, hogy megírná táljain egy pohár sörre a most épülő Kiskun Étterem (mennyi »kis­kun« elnevezés van itt!) szép kerthelyiségébe. Csak azt ne kérdezze meg tőlem, hogy mi található ott fönt az emeleten, mert akkor restellkedve kel­lene bevallanom, hogy egy »Luca széke« módjára készülő színházterem, amire nagy szük­sége volna a városnak, hiszen a régi kultúrházat átadták más célokra, de az új helyen csak a csupasz falat találja már hónapok óta az ember. Az idén még csak hat holdas öntözéses kertészete van , ß Lenin Tsz-nek, de jövőre 50 kh lesz. — Képünk: Petkov Péter kertész vezetésével kapálják a paprikát a tsz-tagok. i A város vezetői, ne vegyék zokon, hogy a sok elismerő szó mellett az ismeretlen városnézőnek néhány fogyaté­kosságot is elárultam, de tartozom ezzel az őszinteséggel mind­azoknak, akik jószívvel jönnek el ide a nagymúltú falak közé. Sarkallja ez — éppúgy mint az a sok figyelő tekintet, mely a Kiskun Napok alatt szemléli majd a várost — még nagyobb tettekre, újabb sikerekre Kiskunfélegyháza vezetőit, lakóit egyaránt, :F, Tóth Pál—Pásztor Zoltán i uűssvul. ------- —ifflL rfüjy -iS57iíSt^rítS£_EJTa _ mkr?' _1 MöI3T3BIIi ^Bgi/ffliir-y —á\m\m 7M!lMf^)'/^!ÍTMr7tiir~WiP^ TtiVm-íiíüpr-Tmmi?— i ^iliilF" t^MT-mn^Mj/ ÉJ lm ísrim ^mas—~wz—7niiiingy^^Hugr~7nmi7mryriy mr—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom