Petőfi Népe, 1959. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-07 / 184. szám

4. oldal 1959; augusztus T, péntek Bronzkori temetkezésre bukkantak Kunszentmiklóson Az elmúlt napokban érkezett meg a híre annak, hogy a kunszentmiklósi Kiskunság Termelőszövetkezet istállójának építkezésénél az építőmunká- 60 k az alapozás közben ókori leletekre bukkantak, A lelet felfedezése után azon­nal értesítették az illetékes szerveket. A Nemzeti Múzeum Adattára Draveczky Balázs fiatal régészt küldte ki a ku­tatás folytatására és a lelet értékének megállapítására; Felkerestük Draveczky Ba­lázst és kérdést intéztünk hoz­zá a kutatással kapcsolatban. Kérdésünkre a fiatal régész a következő választ adta: — Mielőtt válaszolnék, sze­retném megköszönni Bajusz Lajos és Godán Ambrus épí­tőmunkásoknak és Erdei Lajos építésvezetőnek felbecsülhetet­len segítségét, akik mindent megtettek, hogy a kutatómun­kát eredményesen folytathas­sam; A munkások az épület északi oldalán 60—80 cm mélyen ur­na-sírokat találtak. Az urnák magassága 40—65 centiméter. A vizsgálat arra enged követ­keztetni, hogy 3300—3400 esztendő előtti bronzkori égetéses temetke­zésről van szó, A temetkezési hely a vatyai csoporthoz tartozik (az elneve­zés mindig a legjelentősebb le­lőhelyekhez kapcsolódik). Ed­dig 50—53 lelőhelyét ismer­jük ennek a csoportnak. A háború előtt ebből a csoport­ból származó leletek gazdag mennyiségben voltak képvisel­ve a kecskeméti múzeumban is. A fasiszta német hadsereg katonái ezeket az értékeket barbár módon elpusztították. Az említett csoportba tartozó lelőhelyek általánosak a Du­na—Tisza közén és a vízpar­tokon. Sztálinvárosban például ugyanebbe a csoportba tartozó 1600 sírt találtak. Az a nép, amelynek a temetkezését meg­találtuk,. főleg földműveléssel és halászattal foglalkozott, te­lepeik dombokon, vizenyős te­rületeken épültek fel. Sajnos ezeknek a maradványaiból még keveset találtunk meg a temetkezési helyek mellett. A sírok leletei arra enged­nek következtetni, hogy egy békés, gazdálkodó nép­ről van szó. A sírokban fegy;'ért alig ta­lálni, inkább csak a békés gazdálkodás eszközeit. Jelentős körülmény, hogy valószínűen e nép telepeire és temetkezési helyeire a szarmaták települ­tek rá. A feltárt négy sír a követ­kező képet mutatja: Az urnák finoman elkészített anyagból, szépen simítottad és fogantyúk helyett apró bütykökkel ellát­va készültek. Az egyik urnát egy feketés színű tányér bo­rította. Bronz mellékletet egyik urna sem tartalmazott. Minden edényben vagy amellett egy virágcserép nagyságú bögrét találtunk, amelyekben minden bizonnyal élelmiszereket tá­roltak. Jelentősebb leletre is bukkantunk, Az egyik urná­ban lábakon álló áldozati ol­táráét fedeztünk fel, amely ritkaságszámba megy az em­lített temetkezéseknél; Feltehető, hogy ezen a területen több temetkezési hely és telep is található. A további kutatás során re­méljük, hogy megtaláljuk azt a telepet, amelynek népe a feltárt helyen temetkezett — fejezte be nyilatkozatát Dra­veczky Balázs kutató, R. F. Vaskúttöl — Balatonkeneséig Látogatás Weiutrágor Adolf vasKúti festőművésznél "1ÄT eintráger Adolf vaskúti '" festőművész neve nem ismeretlen megyénkben. Több­ször szerepelt műveivel megyei, sőt országos kiállításokon is. Egy évvel ezelőtt jártam ott­honában s boldog örömmel ta­pasztaltam, hogy az eltelt idő óta Weintráger művészete szem­betűnően fejlődött. Borongás hangulatú, sötét színekkel ér­zékeltetett, falusi részletei he­lyett gazdagabb szárnyalása, vidámabb életfelfogás jellemzi ecsetkezelését. Kiszakadt az egyhangúság felé hajló kötelé­kek merevségéből s derűs élet- szemlélet csillog akvarelljein. Mondhatnák, társadalmi szere­pet Icapott festészetében az em­beri munka, a táj arculatának megváltoztatása, a mindennapi örömök élvezője: a nép. gy hónapig nyaralt a ba- latonkenesei művésztele­pen s több mint száz képet fes­tett. Valóságos kiállítást ren­deztünk műtermében s így mó­dunkban állt véleményünket ki­cserélni a látottakról. A Bala­ton környéke nagy hatással volt a festőre. Nem követte a szo­kásos kompozíciói elveket, a jelenség megörökítésére töreke­dett. Színben és formában élén- kebb lett művészete. Mélyre- hangolt, telt, meleghangú líra­ként jelentkezik piktúrdjában az ember és a táj. Még a boron­gás hangulatnak is van opálos remegése. Fejlődés nála, hogy a zord érzéssel telített színek is vidámabb tónusokká oldód­tak. A jövő romantikája vibrál útkeresésé ben, témafeldolgozá­sában egyaránt. »Parasztudvar«, »Üdülők«, Pihenő«, »Vitorlá­sok«, »Kerekeskút«, »Pecázók«, »Erdei pad«, »Tihanyi Üdülő* című, kitünően sikerült képei olajba kívánkoznak. Az öncélú színfelbontásnak halvány jeleit sem találjuk egyéni látásmód­jában, Szerkesztési szempont­ból síkokra redukálva tömör­ség, erő jellemzi Balaton kör­nyéki festményeit. (»Kenesei út«, »Nyári udvar«.) Őszinte él­mény és nem spekulatív elgon­dolások vezényelték a táj reá­lis megmutatásában. 'WU'eintráger festészetében " jelentős szerepet játszik az egyhónapos kikapcsolódás. Az ismeretlen táj, a friss élmé­nyek varazsa fejlődésének új szakaszát nyitotta meg piktú- rájában. Reméljük, a közeljö­vőben önálló kiállítást rendez balatoni képeiből, s akkor a közönség is láthat ja a festő leg­szebb alkotásait. Bicliczky Sándor Megbüntették gl 2«giróss ügyvédeket A járási ügyészség vádat emelt dr. Csitári János és dr. Ficsor Karoly volt félegy­házi ügyvédek ellen, folytató­lagosan " elkövetett zugú'ászat büntette miatt, Dr. Csitári János 1928-től 1951-ig, dr. Ficsor Károly pe­dig 1937-től 1958-ig ügyvédi gyakorlatot folytatott. Annak ellenére, hogy eltiltották őket az ügyvédi hivatás gyakorlá­sától, az ügyvédi tevékenység­gel nem hagytak fel, tovább Készítették az adásvételi szer­ződéseket és megbízottként el­jártak adásvételek lebonyolí­Mit tesz a bronzhaj és a rózsaillat? SZÍN: Egy zsúfolt autóbusz Baja-—Hercegszántó között. SZEREPLtíK: Az autóbusz utasai. Bajára igyekvő paraszt- nénikék, fiatal menyecskék, fia­talabb és idősebb férfiak. FŐSZEREPLŐNK: Egy vá­lasztékosán öltözött fiatalem­ber, derékig süppedve a ké­nyelmes székbe, aki unott arc­cal szemléli a zsibongó képet. Időnként kezével egy-egy ásí­tást nyom el, majd úgy tesz mintha újságolvasással foglal­kozna. Az autóbusz zökkenve meg- ill, néhány utazni vágyó em­ber száll fel, köztük egy 70 éves idős néni. Indulás után a iegyvizsgáló hangja felharsan: — Helyet kérek a néninek! Az ülő utasok arcán közöny és érdektelenség. Az »újságol­vasó« fiatalember a lehetősé­gekhez képest még jobban el­fekszik. az ülésen és tovább folytatja »önképzését«. Az au­tóbusz egyre nagyobb sebesség? gél hagyja maga mögött a ki­lométereket, közeledik a követ­kező megálló felé. Az öreg né­ni lábal meg-megroggyannak az autóbusz zökkenésétől, s segélyt kérő tekintettel néz az uta­sokra. Az újabb megállónál 4—5 sze­mély várakozik, köztük csinos, jólöltözött, bronzhajú, fiatal no. Felszállás után az autóbusz­ban enyhe rózsaillat terjeng. Fiatalemberünk a kölni illatá­ra, vagy sejtelme sugallatára kibontakozik az újság lapjai mögül, s éles tekintettel végig­pásztázza a bronzhajú nő alak­ját, majd egy filmsztárt meg­szégyenítő mozdulattal felkínál­ja a helyét. Az autóbusz egyhangú duru- zsolással röpíti utasait a vég­cél, Baja felé. Az idős nénike meg-megroggyanó lábakkal a tetőtartó fémrúdjába kapasz­kodva áll az autóbusz ajtajá­nál. .. Salán íiiklés Uralsz« tásában. : A vádirat részletesen ismer-1 teli mindkét volt ügyvéd tény-; kedéseit, mely szerint dr. Csi-i tári János 6 esetben, dr. Fi—: csór Károly pedig • 37 esetben: járt el és vett fel különböző: pénzösszegeket az ügyfelektől,*,, HEXDnpQ IMI nnmnnn Az erőszak árnyékában A film kezdő és befejező képsora majdnerp teljesen ugyanaz, csak a szereplők személye változik. Az'első jelenetek­ben az apa, Hans Behnke jelenik meg, már akkor szűk, ki­nőtt sötétkék ruhájában, az utolsókban pedig a fia. Ami a kezdő és befejező képsor között történik, az egy család, egy nép, egy ország — az egész világ tragédiája. A film alkotói olyan ’ embert választottak hősül, aki ke­rülte a politikát, nem helyeselte a fasizmus rémtetteit, de hagyta magát sodorni az árral és csak a tragédia utolsó órái­ban értette meg, hogy passzivitásával maga is részesévé vált mindannak, ami történt. Ennek a társadalmi felelősségnek a következményeit mutatja be az Erőszak árnyékában című ke­let-német film, melyet Wolfgang Staudte rendezett. Csirkefej, mint talizmán tanyáról tanyára, sokszor családostul. Ű volt a reményte­len szerelmesek vi­gasztalója. az elva­kult babonások megkopasztója, akik sokszor csak akkor döbbennek rá, hogy valaminek lába kelt, amikor már késő. \ Farkasnét elhagy­ta egyik kenyérke­reső szerszáma, a csirkefej. Nem kell szórt őt féltenij mért amíg talál olyan médiumokat, akiknek fejében még a csirke fejé­nél is kevesebb ész van, csinál ő magá­nak újabb taliz­mánt. Tóth Miklós A bűnügyi kró­nika sokféle olyan tárgyat tart már nyilván, amelyikkel a minden hájjal megkent csalók a hiszékeny embere­ket bolonddá tették, de ezen a listán sem találkoztunk még a most napvilágra ke­rült új talizmánnal. Ezt az új „csoda­szert” a véletlen ép­pen a legilletéke­sebb helyen hozta felszínre. Farkas Mártonné, Kiskun­félegyháza, Mátyás király utca 4. szám alatti lakos egy pa­nasszal kereste fel a rendőrséget. 'Amint a pénztárcá­jában keresgélt va­lami iratot, csodák Az érem kéí oldalé Dícsélő és panaszos leve­lek fekszenek előttem, az or­vosok munkájáról szólnak. Pólyák Istvánné petőfiszállási lakos kórházban volt, s ott olyan jó bánásmódot tapasztalt, hogy hazatérve sem feledke­zett el azokról, akik mint írja: -Hosszú és súlyos betegségéből szeretettel, odaadással igyekez­tek megmenteni az éleinek.« Csömör Jánoséknál az egész család lett beteg nemrégiben, szintén kórházba kerültek. »Az orvosok, az ápolók fáradságot nem kímélve, éjszakákat át­virrasztva győzedelmeskedtek a betegség fölött« — írja kö­szönő levelében a családapa. És hányán vannak, akik nem ragadtak tollat, ha az orvo­sok, a betegápolo személyzet jó munkáját tapasztalták? Bi­zonyára nagyon sokan, hiszen ezt ma már természetesnek tartjuk. Azt mondjuk: ez a hivatással jár. És így is igaz. Ha a munkás az esztergapad­nál, a tisztviselő az íróasztal­nál, a traktoros a szántóföldön köteles jó munkát végezni, az orvosi hivatás még tóbb fele­lősséget, áldozatot követel, hi­szen nem gépről, egy-egy «ia-ncsilcü Vár: szó, hanem az élő emberről, a legnagyobb értékről. Ezt az orvosok többsége át is érzi, mert hivatástudatból, meggyő­ződésből, emberszeretetből vá­lasztotta az orvosi pályát, Természetesen akadnak panaszos levelek is. A pana­szok legnagyobb része — ha a levelek számából ítélni lehet — a szakrendelések területéről adódik, és ennek több oka van. Az egyik ok a túlzsúfolt­ság, amely különösen hetipiaci napokon tapasztalható Kecske­méten éppúgy mint Félegyhá­zán, vagy a megye többi vá­rosában. Ezen igen nehéz se­gíteni, azonban a betegek fe­gyelmezettségén, türelmén, de a körzeti orvosokon is sok múlik. Általános tapasztalat például, hogy egyes körzeti orvosok — csakhogy a sok beteggel mielőbb végezzenek — minden vizsgálat nélkül utalják szakrendelésre a bete­get. Ez a szakorvosnak gyak­ran szükségtelen munkát, a betegnek pedig felesleges idő­töltést okoz, mert nem egy esetben kiderül, hogy a helyes diagnózist a körzeti orvos is könnyűszerrel megállapíthatta volna, | — Az orvos Is ember és a beteg sem mindig angyal — mondta az egyik főorvos is­merősöm, amikor egy pana­szos level ügyében felkerestem és példákat mondott el »rigó- lyás«, türelmetlen betegekről, akik bizony próbára teszik a legnyugodtabb orvos idegzetét is. Hozzátette azonban, hogy — csakúgy mint más társadal­mi rétegnél — itt is akadnak még akik néha, sajnos, elfe­ledkeznek a hivatásukról és a diplomájukhoz méltatlanul vi­selkednek. Ezeket — a súlyo­sabb esetekben — magának az orvostársadalomnak kell Jrire- kesztenie soraiból, mert a rosz- szul értelmezett “kollegalitás«, a hibák leplezése, könnyen valamennyiök tekintélyét sértő általánosításra készteti az embereket, Közös összefogással, a hibák őszinte feltárásával, s nesn utolsó sorban az orvos­etikai bizottság segítségével azonban remélhető, hogy a panaszok egyre fagynák és a dicsérő észrevételek sokasod­nak — mindannyiónk örömére, loth Pál i csodája, kiugrott abból egy döglött csirke feje. Farkasné gyorsan el akarta rejteni az árulkodó jelet, de későn volt. A fi­gyelmes rendőrtiszt már meglátta. Cso­dálatos egy kenyér- kereső szerszám hagyta el tehát gaz­dáját. Az összeszá­radt, sárgacsőrű, tollas-szörös csirke- fejet piros madzag­gal olyan szépen, gondosan átkötözte készítője, akár egy prágai sonkát, vagy egy fáraó évezredes múmiáját. Ezzel a primitív kis eszközzel (és sok más, hasonló csaló szerszámmal) járt

Next

/
Oldalképek
Tartalom