Petőfi Népe, 1959. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-30 / 203. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÄCS-- KISKUN MEGYEI LAPJA M Q E M l t K E f KI K ? 4 kecskeméti posta régi háza Udvarias magyar beszéd Nem értek egyet Kertész Manóval, aki három évtizeddel ezelőtt könyvet írt az udvarias magyar beszéd történetéről. Véleménye szerint: „Az udvariasság elsősorban a művelt osztályok sajátja... nagy társadalmi magasságban eredő je­lenség.” Én ellenben úgy gondolom, hogy a tisztelet megadása, mondanivalónk illő formába csomagolása elsősorban a jel­lemtől és a közfelfogás alakulásától függ. Amikor nyolc esztendővel ezelőtt katona voltam, az ez­redparancsnok szigorúan megfenyítette a káromkodókat: „Csak a fegyelmezetlen és tehetetlen ember emlegeti mind­untalan a szenteket...” — hirdette. A polgári életben ilyen eljárásra nincs mód, sem szükség. Igaz, évszázadokon át tör­vény büntette a káromkodókat. A napokban olvastam a Kecskemét város főbírája által j€78-ban kiadott rendeletet, amely szerint „aki ebben tapasztaltalak, minden kedvezés nélkül száz pálca lészen büntetése”. Es mi számított akkor ká­romkodásnak? Az „attateremtette”, az „eb aki lelke vagyon”, s az „ördögadtá”. Ilyen „káromkodásokért” járt akkor száz pálca! Sokaknál pedig az a baj, hogy sajnos nem látják elég világosan a mindenkinek szépet mondó lakájnyelvi a szóki­mondó, határozott, de a személyiséget mindenkor tiszteletben tartó stilus, és az egyén becsületében taposó, megalázó beszéd közötti határvonalakat. El kellett mondanom mindezt, mert a fiatalok között ta­lálkozunk viszonylag 1tg- gyakrabban „csúnyaszájúak- kal”. Magyarázzuk meg ne­kik: szabad emberek társa­dalmában élünk. Az eddigi­nél minden tekintetben jobb körülményeket akarunk ma­gunknak és utódainknak te­remteni, ezért csiszoljuk, fi­nomítjuk a közösségi élet sza­bályait, ezért hadakozunk a múltból ránk maradt rossz szokások, így a káromkodás ellen is. Heltai Nándor Új művelődési házat kap Dunapataj (Községi tudósítónktól.) Dunapataj község lakóinak régi vágya teljesül: a községi tanács modern kultúrház épí­tését határozta el júliusi ülé­sén. Az új kultúrház több mint két millió forintba ke­rül, de a tanács arra számít, hogy a község lakói nagyobb arányú társadalmi munkával segítik majd felépítését. A napokban a megyei tanács elnökhelyettese, Madarász elv­társ járt a községben és meg­tekintette a régi kultúrházat, ahol abban az időben, egysze­rű hétköznap lévén is, 30— 40-en nézték a televíziót. Ma­darász elvtárs megnézte a köz­ség igen szerény, de nagy szor­galommal létrehozott múzeu­mét, amelyet áldozatos mun­kával Pastyik történelemtanár állított össze. Madarász elvtárs látva ' a község kulturális éle­tének fejlődését, jogosnak ta­lálta az új • kultúrház építé­sét. Kurueháború Kecskeméten 1711-ben a nagymajtényi sí­kon letörött a kuruc szabadság- harc szent zászlaja. A magyar népben azonban tovább élt a gyűlölet az osztrák zsarnokok ellen, s ennek a gyűlöletnek még 1718-ban is lobogott a láng- je Kecskeméten, mikor a szent- györgynapi vásáron a város­ban állomásozó savoyai drago- nyosok, — osztrák lovaskato­nák — belekötöttek a békésen poharazó pásztorokba. De hiá­ba rántottak kardot a drago- nyosok! A pásztorok fütykö­seikkel és a hirtelen kiugrott, sátorkarókkal úgy összeverték a császár katonáit, hogy azok; rövid harc után egy halottat; és sok sebesültet hagyva el,; segítségért futamodtak lakta-1 nyájukba. Két szegedi polgár 1 is áldozatul esett a Csetepaté nak, mert — békebírák akar­tak lenni. A császári megszálló parancsnokság több pásztort összefogott később, de hiába volt a kegyetlen vallatás, — társaikról semmit el nem árul­tak. (Dr. Bodócs) Kártyaszenvedély Csunyasági verseny Olaszországban úgylátszik már rá­untak a különböző nőj és férfi szépség- versenyekre, s a ké­pen látható férfiú személyében megvá­lasztották Olaszor­szág ez évi legcsú­nyább emberét. A különös verseny győztese piszkos szőke hajszínével ritkás fogaival ha­talmas ádámcsutká­jával vívta ki az el­sőséget és a »-Bru­tus 1959.- címet a hat szép lányból ál­ló zsűri véleménye alapján. Nagyon sokan talán a Lestár tér nevének eredetét sem tud1 ják. A kis, parkírozott tér Lestár Péter volt kecskeméti polgári mester nevét viseli, A szabadságharcban deli honvédszázados volt, de a múlt század végére franciásan hegyes szakéllú, fekete­kabátos öreg úrrá vált, olyanná, amilyennek egy századvégi festő megörökítette. A kép a Katona József Múzeumban várja a res­taurálást, de nem beszél semmit Lestárról. Nem látni róla a ko­máromi kapitulációs menlevelet és azt sem, hogy Lestár indU tóttá meg az addig nagy falunak tetsző Kecskemét igazán vá­rosi színvonalra való emelését. Az utcák kövezésének megkez* dése, a városháza, a színház, iskolák építése az ő városvezetéséi nek nagyvonalúságáról tanúskodik. A kis teret akkoriban Szenti háromság térnek nevezték és sok ideig az volt o kecskeméti piac központja. A Lestár tér 1 számú ház majdnem a mostani formái jában állt már Lestár idejében is. A városházával átellenben lévő oldalán 1928-ig postahivatal volt. Az öregebbek közül bizo- nyosan sokan emlékeznek még a sötét, mindig zsúfolt, farácsos helyiségekre és a Kisfaludy utcai kapun kigördülő zöld posta­kocsikra. A piaci szükségletnek megfelelően mindig volt ven­déglő is az épületben. Joós Ferenc Fütyülnének-e a tanács ellenőrzésére ? tfyty atszOHtyft&lc Uít tcántya... Mindenki ismeri azt a régi nótát, hogy: „Egy asszonynak ki­lenc lánya, nem győzi számlálni...” Majd­nem ez a vidám dal ér­vényes az Orgoványon lakó Szalontai Lajosáé­ra is, akinek — ha nem is kilenc —, de hét szép, csinos, egészséges lánya van, akik közül ottjártunkkor sajnos csak hárommal tud­tunk találkozni. A lányok nevei ha nem is a nótabeli „Erzsi. Piri, Sári..", de igen szép nevek: Júlia húsz, Mária ti­zennyolc, Erzsébet ti­zenhét, Rózsa tizenöt, Gabriella tizennégy, Zsuzsa tizenegy, Piri tízéves. Édesanyjuk az orvosnál zavarba jött a múltkor, amikor az megkérdezte tőle. „Me­lyik lánya mikor szü­letett?* — Mondd el, légy szíves, a „Téli virágzás” legszebb novellájának tartalmát. Zsuzsa rögtön hozzá is kezdett a „Mécsek” című eléggé bonyolult lelkiállapotokat rajzoló novella tartalmába. Ügy látszik hát, hogy Júlia, a legidősebb „kismamáskodó” nő­vér, — aki szerint a nyok nem szer tanulni —. eléggé s..- gorú, okos. kedves, szorgalmas húgaihoz. Láttuk, amint még a a tizennégyéves Gab­riella is nagy figyelem­mel horgolja a szebb- nél-szebb térítőkét, varija a falvédőket. No, de nemcsak Gab­riella készíti a staíirungot de mint mesélték ma­ga a nagylány, Júlia is. Először ugyan szabad­kozott: — Nem akar főisko­lára menni? — Nem. — Férjhez megy? — Nem — Mit csinál a kere­setével? — Bútort és ruhákat veszek belőle. — Szóval a stafirung- ]át készíti...? Válaszát már nem is írjuk ide ... Júlia, — mint többi húga, s mint szülei is — nagvon szorgalmas, s ha ő nem is mondja, de mi sejtjük, hogy a családi fészekben — amelyet édesapjuk és édesanyjuk oly sok ne­héz munkával épített fel — talán nem is oly soká csak hat lány fog mar adni,., Nem kerül nagy megerőlte­tésbe, hogy megértsük: miért is ment tönkre az építőanyag a fentebb említett helyeken: az ottani tanács vezetőinek való­színűleg szintén az a vélemé­nyük a tanács ellenőrző szere­péről, mint a kecskeméti vá­rosi tanács előbbi bekezdésben idézett osztályvezetőjének! Hát ki ellenőrizze a taná­csokhoz tartozó vállalatoknál az anyagkezelést, ha nem az államhatalom helyi szerveinek megbízott és felelős személyi­ségei!? Pankovics József Á háború pacsirtája Ma nincs háború, költségeket nem kímélve folyik a toborzás. Képünkön: egy vendégként New Yorkba ér­kezett brazil énekesnő a hadi­tengerészet szépségeiről dalol némi jutalom ellenében —- a New York-i fiatal járókelők­nek. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács Lapja. Szerkeszti: a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó. VáUalat. Felelős kiadó1 Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-18, 25-16 Pártépités és ipari rovat: 11-2J Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabauság tér X/a. Telefon: 17-68. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizet­hető a helyi posta nivatatoknál es kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 ’ onapra il Ft. Bacs-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét «= Telt 1S-29, 27-19. (959 augusztus 30, vasárnap Ezt bizony nehéz ész- bentartani. de még ne­hezebb volt a hét szép lányt felnevelni! Júlia már érettségizett, s most a helybeli föld­művesszövetkezetnél dolgozik bérelszámoló­ként, Mária gyors- és gépíró iskolát végzett, s a tabdi tanácsházá­nál van alkalmazás­ban, Erzsi nyolc álta­lános iskolát iárt, Ró­zsa most végzi a gim­náziumot. A három ki­sebb lány otthon van, s mint legidősebb nén- jük, Júlia mondja, „nem szívesen tanul­nak". Zsuzsától, aki miauig a könyveket bújja meg is kérdeztük: — Mit olvasol? — „A lókötő tündé­reket”, meg Sánta Fe­renc: „Téli virágzás” című kötetét. Egy hónap sem telt el a me­gyei tanács augusztus 3-i vég­rehajtó bizottsági ülése óta, amelyen felhívták a helyi ta­nácsok figyelmét, hogy fordít­sanak nagyobb gondot az épí­tőanyagok megóvására, jó tá­rolására, A kérdés újra felvetésére a következők szolgáltattak okot. Érdeklődtünk, hogy a helyi tanácsoknak az anyagkezelés felett gyakorolt ellenőrző mun­kája javult-e, vannak-e még esetek, amilyen például az akasztói iskola építésénél Is adódott, ahol tönkrement a ce­ment; vagy más építkezések­nél, ahol pedig használhatat­lanra porlott a mész. Nos, a kecskeméti városi ta­nács egyik osztályvezetője csak nézett nagyokat, mint aki most hall először arról, hogy neki a tanács vállalatainál ellenőriz­nie kellene az anyagkezelést. Sőt határozottan kijelentette, hogy ha ő merészkedne ellen­őrzést kifejteni, mindenki fü­tyülne rá, mert -közismert-, neki ehhez a problémához sem­mi köze sincs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom