Petőfi Népe, 1959. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-26 / 199. szám
oldal 1959. augusztus 26, szerda Szakmunkást, szakembert kér a falu Kecskeméten, a színház mellett áll a város nagy szülöttjének, tragédia-irodalmunk első nagy mesterének. Katona Józsefnek a szobra. Kevesen tudják, hogy ezt a szobrot a XIX. században eredetileg Budapesten állították fel. Azóta sokfelé vándorolt az embermagasság- nál alig nagyobb bronzalak, s Kecskemét méltán büszke lehet arra, hogy az ő homokján vetette meg — úgy gondoljuk, véglegesen — a lábát ez a vándorló szobor... De nem lehet büszke magára a szoborra, amely bizony nem tartozik a legkifogástalanabbak közé. Nem méltó nemzeti drámairodalmunk Kecskeméten született nagy fiához. Pedig ez volt Pest első emlékszobra. Nem az állam emeltette, hiszen abban az időben az, államot Bécs jelentette, s annak kisebb gondja is nagyobb volt annál. Ha a bécsi •udvar szobrot emelt, nem a magyar kultúra nagy harcosát örökítette meg, Katona József szobrát egy fiatal matematika-tanár. Tömöri Anasztáz állíttatta, aki gazdag örökséghez jutva, vagyonát irodalmunk és művészetünk fellendítésére szánta. A Züllich Rudolf alkotta szobor bizony gyakorlatlan munka, úgyhogy 1858-ban a szobor a Nemzeti Színház előtti felavatása után két évvel el is vándorolt első pihenő helyéről, éspedig a közvélemény nyomására, mely egyáltalán nem értett egyet a szobor alkotójával. 1860-ban tehát a Nemzeti Színház udvarán kapott új otthont Katona emlék- szobra, majd mikor Tömöri tanár úr hírét vette, hogy a művészeknek sem tetszik a szobor, egy ökrösszekéren birtokára vitette. Végül Kecskemét, a költő szülővárosa kapta meg a szobrot, ahol előbb a Műkertben állították lel, majd végleges helyére tették az íróról elnevezett színház falai tövében. Bodóczky István, képzőművész gimn. tanuló Fiatal szívek üzentek a muzsika szárnyán Szombaton este zsúfolásig megtelt a kecskeméti Űjkollé- gium díszterme. A szép számú közönség feszült várakozással várta a Kecskeméti Állami Zeneiskola rendezésében közreműködő zeneművészeti, szakiskolai, valamint tanárképzős hallgatók növendékhangversenyének megkezdését. Tizenhárom fiatal művész csillogtatta tudását, brillírozott a hangszerek szépséget, derűt, biztatást sugárzó húrjain. Händel, lbert, Boccherini, Liszt, Csajkovszkij, Popper, Chopin, Kramar-Kommer, C. Franck, E. I. Moeran és Mozart csodálatos muzsikája szólalt meg, mondhatjuk hibátlan tökéletességgel. Öröm volt látni és hallani ezeket a fiatalokat, akik a művészet iránti alázattal és tisztelettel álltak a kezdeti sikerek dobogóján, s tekintetükben ott ragyogott az átélés és átérzés fénye. A Kecskeméti Állami Zeneiskola védőszárnyai alól kerültek ki az életbe. Itt indultak el zeneművészi pályájukon, s amint a hangverseny magas színvonala mu‘ -tja, jó alapot kaptak Kecskeméten, melyre biztosan lehet építeni. Csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk a hangversenyező fiatalokról. Nagy élményt nyújtottak játékukkal az összes szereplők, de közülük is a legkiemelkedőbb Laczkó Sándor, Tóth Zsuzsa, Hatvani Piroska, Kiss Éva, Kékesi Gizélla és Kékesi János precíz kidolgozású művészi játéka. A hangverseny utolsó számaként Mozart A-dur kvintettjét hallgattuk, mely méltó koronája volt ennek a jól sikerült zenei estnek. Bieliczky Sándor Szerkesztői üzenetek: Tóth István, Izsák: Az útról írt panaszlevelét kivizsgálás céljából a KPM Útügyi Igazgatóságának küldtük meg. Krilovszky Vince, Baja: Észrevétele helyes, amelyre felhívtuk az illetékesek figyelmét. Majoros Zoltán, Szabadszállás: Az önnel szemben elkövetett cselekmény valóban sértő. Ügyét kivizsgáljuk. Szabó József, Bácsalmás: A munkaidőről írt panaszlevelére a járási tanács illetékes osztálya válaszol. K. J. Kecskemét: Köszönjük észrevételét. Az ügyben eljártunk a Kecskeméti Városi Tanács Iparügyi Osztályán. Miskolci János, Kunfehértó: A Kiskunhalasi Gépállomást értesítettük. hogy küldjön Kunfehértóra másik gépet. S. M. Fülöpháza: A mozielőadások megzavaróinak megfékezésére a községi tanács segítségét kértük. Ankétot rendezett a Hazafias Népfront a mezőgazdasági szakoktatásról és-a szakmunkásképzésről Igen érdekes megbeszélés zajlott le néhány nappal ezelőtt Kecskeméten, a Hazafias Népfront megyei bizottságé nak székházéban. Iskolaigazgatók, pedagógusok, KISZ- és tömegszervezeti vezetők, mező gazdasági szakemberek jöttek össze, hogy az általános iskolai mezőgazdasági jellegű politechnikai oktatásról, s a mezőgazdasági szakember-kérdés megoldásáról tárgyaljanak. Fejődő szocialista mezőgazdaságunk egyre több szakmunkást igényel, s máris nagy hiányok mutatkoznak szakmunkásokban mezőgazdasági nagyüzemeink házatáján. Lassan halad a szakmunkásképzés fejlődése is. Állami gazdaságaink kertészeti szakon dolgozó munkásainak például mindössze 5,9 százaléka rendelkezik jelenleg szakmunkás- képesítéssel, s az ősszel kezdődő oktatási évadban a nem képesített munkásoknál-: mindössze csak további 8,5 százalékát tudják kiképezni. Nemi sóikkal bízta-1 több a kép más szakágakban sem. Az értekezlet részvevői egybehangzóan megállapították, hogy a nehézségek áthidalásának kulcskérdése: — sikerül-e az ifjúság nagy tömegeivel megismertetni és megszerettetni a mezőgazdasági pályákat, úgyhogy, élethivatásul válasszak az általános és középiskolát végzett fiatalok nagy tömegei. Igen nagy jelentőséget tulajdonított az értekezlet az általános és nem szakközépiskolai, mezőgazdasági politechnikai oktatásnak és a továbbképző iskolák mezőgazdasági politechnikai oktatásának és a továbbképző iskolák mezőgazdasági tagozatainak. Ezek a tanintézetek azonban, csakis akkor érhetnek el megfelelő eredményt, ha a falusi fiatalok a mezőgazdaság alapvető elméleti ismeretein túl már az általános iskola padjaiban megismerik a szocialista nagyüzemek életét, termeléstechnikáját, s így egészséges és reális, nagyüzemi szemlélet alakul ki bennük. Ezt a lehetőséget természetesen csakis akkor lehet kiaknázni, ha a fenti oktatási formákba általános és középiskolai vonatkozásokban is bekapcsoljuk a szocialista nagyüzemek erre legmegfelelőbb, legképzettebb szakembereit, akik elméleti tudásuk átadása mellett bevezetik a fiatalokat saját szocialista nagyüzemükben a gyakorlati munkába is. Ezt átmenetileg feltétlenül meg kell tenni, hiszen nagyüzemi ismeretekre, biológiai szakos tanárok pár száz négyszögöles gyakorló ' kertekben nem nevelhetnek, agrármérnök képesítésű gazdasági tanárok pedig egyelőre nem állnak rendelkezésre. (Igazság szerint már a politechnikai oktatás bevezetése előtt gondoskodni lehetett Volna megfelelő képzettségű, elegendő számú és nagy gyakorlattal rendelkező tanárerők fel kutatásáról, — de mivel e; nem történt meg, erre a kö zeljövőbem feltétlenül sort kel keríteni.) Az értekezlet részvevői közü Elekes Mihály, a Kecskemét Katona József Gimnázium igazgatója is szakemberhiányró beszélt, azzal összefüggésben hogy iskolájában újabb osztályok politechnikai oktatásba való bevonására körül sor. Helyesnek látta volna azt is, he az egyik politechnikai oktatásba bevont osztályukat be lehetett volna osztani valamelyik gépállomásra gyakorlati munkára. Talán éppen e gyakorlati foglalkozások folyamán kapott volna kedvet néhány gimnazista arra, hogy élethivatásul válassza érettségi bizonyítvánnyal a kezében s mezőgazdasági gépüzemben végzendő munkát. A jelenlevői: közül többen hangot adtak annak a kívánság uknak, hogy a társadalom részéröl nagyobb megbecsülést kellene adni a mezőgazdasági szakmunkásoknak. Néhány tsz vezetőjének be kellene látnia, hogy nagy szükség van szakmunkások tömegeire, ösztönözni kellene fiataljaikat mezőgazdasági szakiskola, középiskola és egyetem elvégzésére. Minden körülmények között meg kellene birkózni végre azzal a húzódással is, melyet egyes szülők mutatnak lánygyermekeik mezőgazdasági politechnikai oktatásba való bekapcsolását illetően. A legnagyobb probléma ifjúságunk hathatós meggyőzése olyan irányban, hogy többen válasszák az általuk kulturáltabbnak látott városi élet helyett a mezőgazdaságot. Lehetetlen, hogy ne lássák a falusi művelődési házak tetején az egyre szaporodó televíziós antennákat, a községekben megnyíló szélesvásznas mozikat, a szépülő, gazdagodó falusi kulturális életet. Az a négy-öt év, amit iskolában, városon töltenek, nemcsak nekik ad sokat, de sokkal gyarapítja, szépíti községük, üzemük életét. Olyan változások színhelye ma a falu, amelyet néhány otthon töltött iskolaszüneti napon nem is érzékelhetnek. F. Tóth József * agrármérnök, a Hazafias Népfront mezőgazdasági munkatársa. Ha több volna a bizalom — kevesebb lenne a súrlódás a szabadszállási ímss és a szakcsoport között A megyében működő szakcsoportok között a legnagyobb a szabadszállási. 120 hold szőlőt művel példásan, tervszerűen fejleszti közös alapját s jó munkája jutalmául a szakcsoportok közül egyedül vesz részt az idei mezőgazdasági kiállításon. Farkas Ignác elnök hozzáértően irányítja a szakcsoportot s a felsőbb szervek is érdeméhez méltóan igyekeznek e társulás fejlődését elősegíteni. A megyei tanács végrehajtó bizottsága előtt van már többek között az a kérelmük, hogy közös tárolóhelyet létesítsenek egy államosított épületben. A MÉSZÖV vezetői is gyakran megfordulnak náluk, tanácsot, támogatást adva. Helytelen azonban, hogy éppen a helyi földművésszövetkezettel — amelynek kebelében pedig alakult és működik — kezd igen rosszá válni a szakcsoport kapcsolata. A tagság panaszkodik, hogy a földművesszövetkezeti apparátus több tagja — elsősorban a könyvelés — bürokratikus huzavonával intézi a szakcsoport pénzügyi dolgait, helyes elképzeléseiket nem támogatja, sőt gátolja. Jellemző példaként említik a legutóbbi esetet, amikor hasonló akadékoskodás miatt a szakcsoport tagjai majdnem egy hónappal később kapták meg a szerződött borért járó előleget, mint a kívülálló egyéni gazdák. A tavasz folyamán a permetezőporozó gépek bérletével kapcsolatban volt vitája a szakcsoportnak az fmsz. mezőgazdasági üzemágával. Ha tárgyilagosan vizsgálj ul^a helyzetet, megállapítható, hegy az fmsz. valóban követett el hibákat. Nehézkessége, már a bizalmatlanság határát súroló magatartása jogos bosszúságot kelt a szakcsoport tagjaiban. De ahhoz, hogy két dolog között súrlódás keletkezzék, — a másik oldalon is hibának kell lennie. A szakcsoport vezetőségének sem szabad figyelmen kívül hagynia, hogy a földművesszövetkezeti apparátust is szabályok kötik, amelyeket — főleg pénzügyi téren — szigorúan meg kell tartania s engedményt még a szakcsoport, javára is csak a törvényesség határáig lehet. A legkézenfekvőbb megoldás ezeknek a vitáknak tisztázására, ha a földművesszövetkezet igazgatósága, a szakcsoport vezetősége a községi pártbizottság és tanács vezetőjével együtt összeül, mindkét részről közli észrevételét s közös elhatározással kiküszöböli az együttműködést gátló hibákat. Az FJK igazgatósága is tartsa kötelességének segíteni a helyzet rendezésében, mielőtt a bajok elmérgesednének s a két egymásra utalt szerv egymás iránt több, kölcsönös bizalommal dolgozzék tovább teljesen azonos célkitűzéséért! - - Ski késeu,ne panaszkodjon A MÁV szinte valamennyi ‘ személyvonatát percnyi pontossággal közlekedteti, s ez néha egy-egy utas lemaradásához vezet. Az utazni akarók egy része későn indul a vonathoz, s ilyenkor megindul a jegykiadó ablak előtt a tolongás. Éppen a későn jövök miatt történik • aztán, hogy valamely utas nem kap jegyet, Amikor a vonat elmegy, a lemaradt utas panaszkönyvet kér, s hosz- szas fejtegetéssel mondja el állítólagos igazát. Panaszuk általában az, hogy már >*jó ideje vártak a pénztár ablakinál, mégsem kaptak jegyei-. Ha csak felületesen néznénk e panaszt, valóban a MÁV-ot kellene" elítélnünk. De tudni kell, hogy kisebb állomásainkon általában a forgalmi szolgálattevők látják el a pénztári szolgálatot is, akik a jegykiadást öt perccel a vonat menetrendszerű megérkezése előtt beszüntetik. Erre azért van szükség, hogy meg tudják tenni a megfelelő biztonsági intézkedéseket a vonatnak az állomásba jutására. Ezt a MÁV Személydíjszabásának E része biztosítja is a szolgálattevő számára. Többször előfordul azonban, hogy még a megkésett utas is kap jegyet, de ez csak a MÁV- alkalniazoUak fokozott igyekezetének köszönhető. Ilyenkor az utas nagy hálálkodásokkal köszöni meg a MÁV-alkalma- zott szívességét, de magában a legtöbb arra gondol, hogyha most sikerült, akkor valószínű máskor is kap majd az utolsó pillanatban jegyet. A panaszkönyvet aztán az Ilyen utasok közül használják legtöbben panaszkodásra, — ugyancsak megkésett társulkkal bizonyítva, hogy ők már »régen-« a pénztárnál voltak. Nem volna egyszerűbb idejében érkezniük? ............... ■ Í-S, -íd igen gyakran felkeres bennünket. Közben jönnek a látogatók. Van, aki a folyóiratokat nézegeti. mások a képeslapokat forgatják. Mindig ilyen népes a könyvtár! Most, a legnagyobb dologidőben is szép számmal keresik fel a falu dolgozói, hogy egy kicsit pihenjenek, tanuljanak itt. Körülnézek. Egymás mellett ül a fiatal diák. a paraszt bácsi, a tanács dolgozója. — Együtt tanulnak, szórakoznak. Hét óra. Lassan kiürülnek a termek, s újra csendesek tesznek a szobák... Molnár József levelez^ — Miért ezt a könyvet választottad? — kérdezem. — Most leszek hetedikes és már azon gondolkozom, hol lenne jó továbbtanulni. — Hol lenne kedved? — Gépészmérnök szeretnék lenni, hogy új gépek megtervezésével köny- nyítsem meg a munkások munkáját. — Szép terv. S mióta vagy olvasója a könyvtárnak? — Már másodikos korom óta! — feleli büszkén. — Valóban régi olvasónk — kapcso- ódik a beszélgetéssé Szvorényné = a Szerényen húzódik meg az utcában a bácsalmási járási könyvtár épülete. Sokan keresik fel, hogy tudásukat gyarapítsák és hogy olvasási szenvedélyüket kielégítsék. A könyvtárban még csend és nyugalom van. Nyílik az ajtó, s egy nyúlánk kisfiú, Párczen Jóska lép be. A kiolvasott könyveket jött kicserélni. Szvorény Jánosné, a könyvtár dolgozója mosolyogva nyújtja át neki a katalógust. A fiú érdeklődve keresgél, majd az egyik könyv címénél megáll. Kíváncsian hajolok fölé: vajon mit talált? »A VII/B pályát pálaszK Párczen lóska pályát választ £giß öíuidűvto szó bárról
