Petőfi Népe, 1959. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-17 / 166. szám

4. oldal 1959. július 17, péntek V Megjegyzés Két gazdája van — mégis gazdátlan! A kiskunhalasi járási könyv­tár felügyelete alá tartozó könyvtárak közül a hálózat leg- mostohábban kezelt részlege a központi. Állományának 40 szá­zaléka elavult szakkönyv, 15—20 százaléka használhatatlanságig szétolvasott, kötésre, felújításra váró kötet. Nem csoda, hogy a nemrég még nagy olvasó lét­szám emiatt napról napra apad <2236 olvasó helyett ma már csak 1714-ct tartanak nyilván), — hi­szen a könyvállomány közel sem elégíti ki a városi, folyton növekvő igényeket. Az ok egy­szerű: nincs pénz. Az ellátási keretre jellemző, hogy amíg Jánoshalmán évi 12 ezer, Tom­pán 6 ezer forint áll rendelke­zésre a könyvtár fejlesztésére, s hogy Kelebia a tavalyi 2 ezer forintos hozzájárulást az idén emelte 5 ezerre, — addig ez a könyvtár csak 15 ezer forintból tudja fedezni az igényeket. Mi sem lenne könnyebb ezek után, mint hegyesre faragott ceruzával megtámadni a városi tanácsot: miért nem biztosít na­gyobb keretet annak a könyv­tárnak, amely nevét tekintve ugyan járási, de kizárólagosan városi érdekeket szolgál? Nem közigazgatási kategóriákon való makacs nyargalás-e, hogy a vá­rosi tanács ragaszkodik hozzá: tartozzék a könyvtár valóban a városhoz és akkor a jelenlegi­nek akár háromszorosára emeli a támegatás összegét? Ez azonban csak az első pilla­natra és felületesen szemlélve látszik oktalan makacsságnak. Mert fordítsuk csak meg a dol­got: Ha most csak nevében já­rási, de funkciójára nézve vá­rosi a könyvtár, — akkor miért nem lehet a nevében Is az? Miért nem kezelheti a fejlesz­tésére adott juttatásokat a taná­csi költségvetés saját intézmény céljára fordított összegként — hiszen így is magának adja — mint hozzájárulás, ajándék cí­mén egy járási intézmény ja­vára? A probléma nem is a két ta­nácsnál van. A járási tanács bármely pillanatban örömmel átadja a központi könyvtárat a városnak azzal a csekély kikö­téssel, hogy a létszámból egy embert adjon át a járási nép­művelési csoportnak a hálózati könyvtárak irányítására, — s a város erre minden további nél­kül hajlandó is. Mi hát akkor a baj? Az, hogy erre pedig a minisztérium nem hajlandó engedélyt adni, saját — természetesen az ö szemszö­géből vizsgálva — elfogadható indokok alapján. Bárkinek van vagy nincs iga­za, egy a tény: a központi könyvtár ügyében, hovatarto­zása kérdésében sürgősen dön­teni kel), mert ha így folytató­dik a dolog, rövidesen bezár­hatják az ajtaját! Gáspár Klára Kulturális figyelő a „kulturkordé“ nyomában Közöltük is a képét, több­ször is írtunk róla, hogy Ke- celen érdekes kezdeményezés indult útnak: megszületett és 'jól tölti be feladatát a »kultúr- kordé«, az a kétkerekű kis ko­csi, amelyben vetítőgépet, han­gos berendezést, könyveket visznek a tanyák közé, ter­jesztik a műveltséget, a kul­túrát. Azóta szertefutott a híre a kiskőrösi járásban is az ere­deti keceli alkalmatosságnak. Ügy tudjuk, egyet már Fülöp- szálláson is felszereltek a ke­celi mintára. Több község jó­váhagyott tervében szerepel hasonló segédeszköz létesítése. Örvendetes dolog, hogy a szerény kezdetből terebélyese­dő mozgalom lett a kiskőrösi járásban. Reméljük, a többi nagy tanyaterületekkel rendel­kező járásaink is tanulnak a keceli példán. Kispajtásaink írják a táborozásról Vaskúton járunk iskolába, ahpl két úttörőcsapat működik. A leánycsapat szép eredményeket ért már el, s ezért most nyáron táborozni mentünk a Mecsek hegységbe. Nagy izgalommal, de boldogan indultunk el otthonunkból a tábor felé. Amikor a vonatról leszálltunk, énekszóval, vidá­man indultunk neki a tábor felé vezető gyalogúinak. Mire a táborba értünk, elfáradtunk, de új erőre kaptunk a gyönyörű látványtól. Megszoktuk már a táboréletet, s szívesen lennénk itt egész nyáron. Pajtásaimmal egész nap az erdőt járjuk, énekelünk, tanulunk, pihenünk. Fehérvári Magda levelező A szeremleí 1456. sz. Széche­nyi István úttörőcsapat Bala- tonf enyvesen táborozik. A paj­tások igen jól érzik magukat. Nem is csoda, hiszen bőséges az ellátás és gazdag a szórako­zási program. A kéthetes tábo­rozás ideje alatt három, egész­napos kirándulás lesz Baden csonyba, Tihanyba és Készt* helyre. Valószínűleg ezeken a kirándulásokon is — csakúgy mint a táborozáson — sokat ta* nulnak és jól szórakoznak úu törőink. Témák Sándor levelező KANIKVLA Jól szerepeltek a kecskeméti MHS rádiósai Jugoszláviában Az ez évi nemzetközi rádiós­versenyt a jugoszláviai Zág­rábban rendezték meg. A ver­A villany nem gyerekjáték Halálos kimenetelű is lehe­tett volna Halász Gátér, tanya 334. sz. alatt lakó fiú já­téka. A földjükön keresztül vezet az elektromos távveze­ték, melynek betonoszlopára játékból felmászott. Még nem Is ért hozzá a nagyfeszültségű vezetékhez, amikor a kisugár­zástól a megfogott szigetelő összeégette a kezét, megpörköl­te a haját és a szemöldökét. A csintalan gyerek a magas oszlopról leesett a kukoricás­ba. A mentők beszállították a félegyházi kórházba. Fontossági sorremi 9 óra 3ü perc j Telefoncsörgés. — Hamza elnök elvtárs la­kása? — Igen... IJamza beszél. — Itt Vajas, a titkárság ve­zetője. Azután érdeklődnék Hamza elvtárs, hogy a holnapi elnökségi ülésen, amely a jövő évi terveket és fontos társadal­mi feladatokat kívánja eldön­teni, az elnök elvtárs részt vesz-e? — Hát idefigyeljen, Vajas — most már élesebben hangzik a telefon torz hangja — maga nem tudja, hogy én tanulmá­nyi szabadságon vagyok? — Dee.. * tudom, elnök elv­társ, csak mivel ez nagyon fon­tos és a titkár elvtárs is tanul­mányi szabadságon van, gon­doltam. .. — Maga ne gondoljon sem­mit! — és a következő pilla­natban reccsent a telefon. Az elnök dühösen letette a hall­gatót és Vajas kioktatva érez­te magát arról, hogy a tanul­mányi szabadságnál fontosabb létezik g. pilaf/on. senyen népi demokratikus és nyugati országok honvédelmi sportszervei is képviseltették magukat. Az MHS öt főt nevezett a versenyre, köztük két Bács megyeit: Farkas Imrét, a Kecs­keméti Épületlakatosipari Vál­lalat dolgozóját, aki az orszá­gos rádiósversenyen első he­lyezést ért el és Hetényi Ist­vánt, a megyei rádiósklub vezetőjét. A győzelmet és á jobb he­lyezéseket — a hazai viszo­nyok adta előnyöket élvezve — ’la jugoszlávok szerezték meg, Jde közvetlen utánuk, minden i más nemzetiségű rádióst me-g- i előzve, a magyarok következ- Tíek. * A verseny előtt lezajlott rá­ír] iós konferencián értékes ta­pasztalatokhoz jutottak az VIHS kiküldöttei. (pj) Miért nem lehet az ENSZ NobePdíjas főtitkárhelyettese egy New York-i teniszklub las ja ? A KÖZEL-KELET megbékí­tése terén szerzett érdemeiért Nobel-díjjal kitüntetett Ralph J. Bunche-t, az ENSZ főtitkár- helyettesét néger származása miatt nem vették fel az előkelő New York-i „West Side Tennis Club” tagjai sorába. A KLUB vezetősége értesítet­te Bunche-t, hogy sem őt, sem pedig a fiát nem veszik fel a tagok közé, mert négerek és zsi­dók nem lehetnek a klub tagjai. Burgland, a klub elnöke azzal indokolta a vezetőség döntését, hogy a „West Side Tennis Club” magánszervezet és néger tag fel­vétele esetén legalább 2—300 tag kilépésével kellene számolni. n­-----ugatásul” hozzátette, hog y bár a négerek és a zsidók nem lehetnek klubtagok, de részt vehetnek a versenyeken. Megjegyzendő, hogy a klub te­niszpályáin tartják az évi or­szágos teniszbajnokságokat. ? BUNCHE a többi között a kö­vetkező megjegyzéseket tette a klubvezetőség döntéséről: „Azért számoltam be a nyilvánosság előtt a klub döntéséről, mert meglehetősen meghökkentőnek tartom, hogy ilyesmire New York Cityben sor kerülhetett. Fiam és jómagam is a megfelelő perspektívából nézzük ezt a dolgot Egyikünk sem tekinti megDróbáltatásnak vagy meg­aláztatásnak. Ügy véltük, hogy ezzel a klub önmagát diszkre- ditálja. Ez az esemény faji és vallási korlátoltságból fakad. Országunkban egyetlen néger amerikai sem szabadulhat fel a faji megkötöttségek alól, amíg a Mississippi mentén a legala­csonyabb sorban élő néger nem szabadult fel a hátrányos faji megkülönböztetés alól. Valójá­ban örülök, hogy ilyenformán kellemetlen, de elkerülhetetle­nül szükséges leckét - adtam fiamnak,” ^«gAAIVWV<^^VWW»/VWWWw^^ Bosszúból felgyújtotta szülei lakását Alparon a Dobo utcában az elmúlt 'héten szerdán a dél­utáni órákban tűzeset történt Szabó Gergely lakásában. A tüzet a károsult lánya, Novák Lajosné vette észre, aki édes­anyját akarta meglátogatni. A házhoz érve látta, hogy erő­sen áramlik a füst kifelé. A szomszédok segítségével kinyi­totta az ajtót s a tüzet sike­rült eloltaniok. Amint a vizsgálat eddig meg-V állapította, a tüzet a károsult | fia, Szabó Mihály okozta, aki ♦ bosszúból szülei konyhahelyi- * ségében a padlót és szőnyege-' két petróleummal öntötte le,: majd meggyújtotta. A ház ál-, lami" kezelésben van és az is- < kola tulajdonát képezi. < <» A fiú a bosszút azzal indo- i kolja, hogy a szülei nem en­gedték iskolára szakmát tanul­ni. Ez azonban nem fedi a valóságot. A munkahelyét ott­hagyta és jelenleg is munka nélkül él. Van egy felfüggesz­tett hat hónapi börtönbünte­tése is, társadalmi tulajdon kárára elkövetett sikkasztás miatt. A rendőrség a bosszúálló legény ■ őrizetbevételét rendelte el és bűnvádi eljárást indított ellene. Miről álmodik a szomjas ember a kánikulában? Ekkora pohár hideg sörről, amekkorát ez a Párizsban készült felvétel is ábrázol. A francia főváros szomjas emberei talán meg is örülnének, ha ilyen kis edény jeges sört foghatnának a ke­zükbe a 30 fokos kánikula ide­jén. Nem így a magyar embe­rek. Hiszen nem kell ahhoz népi ellenőrnek lenni, még csak a tanács kereskedelmi ál­landó bizottsága tagjának sem, hogy megláthassuk a hi­bát; túl sok a liabl I „nevető ember“ New Yorkban mint esténként 30 dollár ellenében vé­gignevetni az elő­adást. Bernie ma • már 50 dollárt keres es­ténként, de mégis aggódik jövője mi­att, mert az ameri­kai televízióban pl. mind többet nevet­nek — lemezről. Bernie »konzerv- doboz«-nevetésnek nevezi ezt a pisz­kos konkurrenciát, de mint mondja, ha elszomorodik, csak a saját nevetéséről készült »konzervet- kell elővennie, s új­ra visszatér a vi­dámsága. sem tud komoly maradni mellette, mindenki jókedvű lesz körülötte, s ha ő ott van, akkor bizonyosra vehető a vígjáték sikere. Bernie véletlenül került erre a, ritka és jól jövedelmező pályára. Égy alka­lommal két lámpa­lázas színésznek se­gíteni akart, beült a nézőtérre és ahol csak lehetett, jókat nevetett. A színház igazgatója véletle­nül észrevette, hogy az elönevetés mi­lyen hatásos volt, s ezek után Happy Bernie Feinnek nem kellett másL tennie. Happy Bernie Fein 32 éves amerikai ál­lampolgár furcsa módon keresi meg mindennapi kenye­rét. Happy Bernie Fein ugyanis hiva­tásos nevető. A fiatalember ere­detileg színész volt, de sohasem jutott komolyabb szerep­hez. Ezzel szemben a legutóbbi tíz év­ben több mint száz amerikai vígjátékot nevetett végig a né­zőtérről — nagyobb összeg ellenében. Happy Bernie Fe­in ugyanis olyan magávalragadóan, oly őszinte örömmel nevek hogy senki | 1(1 óra 30 perc | Telefoncsörgés. — Maga az, Erzsiké?... Arra adjon nekem felvilágosítást, hogy ma este lesz-e a klub év­záró díszvacsorája. — Igen, ma este — válaszol­ja Erzsiké búzgón. — Akkor legyen kedves két tiszteletjegyet félretenni a ma­gam és a feleségem számára. — Igen..., igen... hangzik a válasz bizonytalanul. — Elné­zést kérünk, de már kerestük az elnök elvtársat. A hivatalá­ban azonban azt mondották, hogy tanulmányi szabadságon van és nagyon ingerült, ha zak­latják. Ezért nem szóltunk. ■ — Nézze, Erzsikém, a hiva­tal és a klub díszvacsorája két különböző dolog. Ha Vajas te­lefonál, akkor tényleg ingerült vagyok, no de a díszvacsora — az egészen más... Éppen a ta­nulmányi szabadság adja az al­kalmat, hogy ma este élvezhes­sem S2 önök kedves társaságit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom