Petőfi Népe, 1959. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-05 / 156. szám
— w mm /íiíüfflr .................... ■x üüvli/ tot—mii'irsr-i^nyfiuy iíjjnr»ny xroy tap-----** 7Í f»ícö5 orof»^ Uazáfa Festő ecsetjére kívánkozik a Kalocsa-vldéki őszi kép. Os& időn a házak faláról körös körül a nap fényében ragyogó paprikafüzérek vérvörös koszorúja virít, mintha valami meseországban járna az ember. A »piros arany« — így hívják errefelé a Duna iszapjával valamikor bőségesen megtermékenyített föld kincsét, a paprikát, és legendák is keltek szárnyra róla. A történetekből, szájhagyományokból nehéz lenne már kideríteni, honnét is került ide az első paprikatő — hogy valaha Közép- és Dél-Amerika volt a hazája, azt itt kevesen tudják —, de az tény, hogy több mint fél évszázada egyre nagyobb mértékben termelik. S ma már az ország paprikatermésének kétharmada Kalocsáról és a szomszédos falvakból: Bátya, Fájsz, Sükösd, Miske s más községekből kerül ki. A találó és szép elnevezés megokolására pedig talán csak annyit, hogy évente kb. 80 millió forintot jövedelmez ez a világhírű növény a környék parasztságának, érthető tehát a megbecsülés iránta. Amikor még a piac voll ez úr öreg paprikások mesélik: vagy hatvan évvel ezelőtt még maguk húzták fel a zöldséggel megrakott dereglyét egészen Budapestig, azután, ahogy a paprika meghonosodott, fő termelvé- nyükké vált, a kereskedők jöttek el ide, sőt meg is települtek a községekben. Csupán Bátya községben 14 vízi erővel hajtott paprikamalom működött, de „száraz”-malQm is volt vagy négy, nagyrészt a kereskedők tulajdonában. ősszel azután megkezdődött a lefelé való licitálás, az árak leszorítása. A kisember, hogy pénzt lásson, kénytelen volt eladnj a paprikát, s aki megvette, tartotta, míg újra felszökött az ára, vagyis a külföldi kereskedők meg nem jelentek a láthatáron. Van itt olyan község még ma is — pedig azóta már felosztották a nagybirtokokat —, ahol nagyobb a helység lakóinak, mint a földterület holdjainak a száma. Egy-másíél holdas kisparcellá- kon kellett megtermelni a család évi szükségletét. Akik a palántázásnál, az ötszöri, hatszori kapálásnál gömyesztették a derekukat, ők mondják: nem kívánják vissza azokat a „szabad- piacos” időket. Az évi 80 millió foriní halása A gazdag paprikakereskedők világát, manipulációit elsodorta már az új élet. A termelők leszerződnek a gyárral és ősszel szállíthatják a piros csöveket akár nyersen, akár fűzve, szárítva. Stabil árat kapnak érte. Csak találomra jegyeztünk fel egy-két nevet: Gregority János, ezer négyszögöl, 11 272 Ft; Csóti Ferenc, kétezernyolcszáz négyszögöl, 41 425 Ft; Kocsis Jenő, ezerhatszáz négyszögöl, 15 890 Ft... S a gyár feljegyzéseiből a közeli községekben tavaly kifizetett forint összegeket: Bátya 11 millió, Kalocsa 3,6, Fájsz 5,4, Miske 4,8, Dunapataj 2,3, Foktő 2,7, Hajós 2,5 millió forint. » Ez bizony azt jelenti, hogy pl. Bátyán még a csecsszopóra is kétezerötszáz forint jutott, csupán a paprika jövedelméből. S az egyre csinosodó falvak új házai, üzletei, a sokasodó mo- toA>k, s a lakásokban az új bútorok, a villany, a rádió, sőt a televízió jelzik a „piros arany” s az érte kapott évi nyolcvan millió forint hatását az emberek megváltozott életében. A gépek nyelvét lanugatják „A paprika munkaigényes növény, nem bírnak azzal a tsz- élt”— ez a nézet mély gyökeret eresztett itt az elmúlt években. Csak az idén fújta szét ezt a hiedelmet a valóban forradalftű változás: megjelentek a palán- tázógépek. A Kalocsai Gépállomás 14 gépe közel 700 holdon végzett paprikapalántázást. Az eredmény: míg tavaly a paprikára szerződött összes területnek 3—4 százalékát, addig az idén ennek négyszeresét, pontosabban 16,5 százalékát teszik ki a szocialista szektorok paprikaföldijei, Mindezt az igen jó munkát vésző gépek tettek lehetővé, s A Kalocsai Kísérleti -Gazdaság látja el kitűnő vetőmagvakkal a termelőket. Munkában a betonnyomócsöves, szórófejes öntözőmű. hogy a fejlődés útja csak ez lehet, mutatja a nagy érdeklődés is, amely a palántázógépek iránt már az első évben megnyilvánult. Az új paprikás generáció rohamos gyorsasággal a gépek nyelvét tanulgatja. Segít a nagyüzemi termesztés kialakításában a tudomány is. Kalocsán a Kísérleti Gazdaság egyik részlegeként külön kutató csoport működik, amely a legjobb paprikafajták kinevelésével, s más tudományos munkájával igen nagy segítséget nyújt a termelőknek. A »piros aranyból« valuta lesz: Paprikát kedvelő nép vagyunk, ez nem vitás, de azért ugyancsak prüszkölhetnénk, ha az itt előállított sok fűszerpaprikát mind el kellene fogyasztanunk. Szerencsére egyre jobban segítenek nekünk ebben más nemzetek is. Végvári István elvtárs, a Kalocsai Fűszerpaprikaipari Vállalat igazgatója örömmel újságolja, hogy a régebbi vevőkör mellett — nem kis versenytársakkal mérkőzve — ma már Amerikába is szállítanak paprikát. De a vevőik közé tartozik Franciaország, Ausztria, Nyugat-Németország, Ausztrália és sok más tőkés ország — a baráti államokról természetesen nem is beszélve. Summa-summárum: az itt megtermelt hatalmas mennyiségű paprika 60—65 százaléka külföldre kerül, vagyis szépen csengő, értékes valutát szerez az országnak. S hogy a versenyt a világpiacon is állni tudjuk, a legmodernebb, külföldön még sehol másutt nem alkalmazott technológiával, a legújabb típusú és a legkülönfélébb kívánalmakat is kielégítő gépekkel őrlik a paprikát. Elég talán csak annyit mondani, hogy olyan a malom belseje, mint egy tiszta laboratórium, a paprikamalmokra jellemző, tüdőt mérgező piros por ma már’ a múlté. A méreteiben jelenleg is impozáns üzem évről évre sokat fejlődik. Ez évben is kb. ötmillió forint értékű beruházást végeznek. Az ide érkező külföldiek bizony gyakran elcsodálkoznak: más ez, mint amit képzelni mertek. A város új arculata A paprikával kezdtük, ami a világhírt adja Kalocsának, de azért nem szabad megfeledkeznünk még sok mindenről. Nagy sértődés esne, ha nem említenénk meg a többi üzemet, a*leg- ifjabb, de máris igen jelentős „csillárüzemet”, vagyis a Finommechanikai Vállalat kalocsai részlegét, amely legutóbb az Ipari Vásáron aratott sikert gyártmányaival, a Kalocsai Sütőipari Vállalatot, melyet leginkább a Hóvirág kétszersült- ről ismernek az országban, a paplanüzemet, azaz a Vegyesipari Vállalat részlegét, a Cementipari Vállalatot. A tejüzem, a vágóhíd, az építőipari és más kisipari szövetkezetek nemcsak rövid sorokat érdemlő munkásságát. Egyszóval az iparosodó Kalocsát. És hasonlóan a szocialista mezőgazdaság szép hajtásait, a Kísérleti Gazdaságot, az Iszkra Tsz fejlődését és így tovább. Mindezekre azonban aligha jut hely egy cikk keretében. Azt is csak vázlatosan mondhatjuk el, hogy a tanács ez évben is közel másfél millió forintot költ a város fejlesztésére, szépítésére. Hagyományok őrizői Azt mondják a történelmi feljegyzések, hogy az Árpádok családi birtokai terültek itt el hajdan, s István király innen indult el hadával a lázadó Ajtony vezér megfékezésére. Ö alapította a székesegyházat és a püspökséget is. A város — amely egyébként is rengeteget szenvedett a megismétlődő árvizektől — a mohácsi vész után teljesen elpusztult és csak a XVIII. században épült újjá. Szép barokkstílű épületei műemlékszámba mennek, s azokat ma is megcsodálhatjuk. Érthető azonban, ha a kalocsaiak a mai élet nevezetességeire a legbüszkébbek, s arra, amit a feltörekvő új generáció formál a maga ízlése szerint. De azért ügyelnek arra is, hogy a múlt értékes hagyományait megőrizzék az utókornak. A szép kalocsai népviseletet manapság is felöltik a környező községek öregjei, fiataljai, s itt Kalocsán az országosnevű úttörő-együttes ebben ropja szemet gyönyörködtető táncait az ünnepi alkalmakkor. Az export-paprikánál különösen fontos a szabvány-minőség megtartása. Ennek ellenőrzését látják el az OMMI (Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet) kalocsai munkatársai. — Képünkön: Gergely Lászlóné és Varga Lajosné az ízlelési próbát végzik. A paprika feldolgozási idejét gyorsítja meg a folyamatos munkát végző szalagszárító berendezés a Füszerpaprtkaipari Vállalatnál, Szívesen díszítik lakóházaikat és a középületeket — legutóbb a pártház belsejét díszítették vele, most pedig az állomás- épület festésére készülnek — a hagyományos kalocsai pingá- lással, amelynek „vízfolyásos” mintáiból tán kettő sincs ismét- .lődő. S a Tompái utcai nép- művészeti házból, ami tájmúzeumnak is beillik, a Nép- művészeti és Háziipari Szövetkezet küldi a világ minden tájára az „író” és hímző asszonyok, a szövetkezet 850 bedolgozó tagjának gyönyörű munkáit, a színes térítőkét, futókat, asztali készleteket, népviseleti öltözetek"'A kulturális élet forrásai Hézagos lenne riportunk akkor is, ha legalább néhány sorban nem tennénk említést a város kulturális és egészség- ügyi fejlődéséről. Elég csak végigsétálni a főútvonalakon, s megtekinteni a régi épületekre kitett új táblákat, hiszen majd mindegyik valamilyen iskola hirdetője. A nagyszámú általános iskola mellett a gimnázium, a mezőgazda- sági technikum s az ifjúságot nevelő más intézmények forrásai a kulturált élet megteremtésének. Ezt szolgálja a több tízezer kötet könyvvel rendelkező járási könyvtár, a nemrégiben felavatott szélesvásznú mozi, s a kultúrotthon. Az egészségügy fejlesztésének nagy vívmánya Kalocsán a modern felszerelésű, emeletes nép lakja ezt a tájat. Olyan emberek, akiknek vágyai, elképzelései most teljesednek ki, most kapnak igazán szárnyakat. örülnénk, ha ebből itt egy keveset fel tudtunk volna villantani olvasóink előtt. F. Tóth Pál — Pásztor Zoltán * I & hs/f w ** é A Finommechanikai Vállalat kalocsai részlegénél a csillárkészítés mellett háztartási eszközöket cs más közszükségleti cikkeket is gyártanak. Képünkön: Szőnyi László paradicsompasz- szirozo alkatreszt hegeszt. rendelőintézet, s tegyük hozzá: a négyszáz ágyas hatalmas járási kórház is. A fel- szabaduláskor mindössze két óvoda volt, ma ennek háromszorosa könnyíti a dolgozó asszonyok munkáját. S lehetne tovább folytatni a felsorolást. Színes, gazdag érzelemvilágú, művészetre hajlamos, de a gyakorlati élet iránt is fogékony
