Petőfi Népe, 1959. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-24 / 172. szám
4. oldal 1959. Jtiflus 84, péntek Vetített vár, bőrtöm és vihar... KAM harmincmEteres színpad ,A SZEGEDI ÜNNEPI JÁTÉKOKHOZ Epiil a hatalmas színpad a dóm homlokzatánál. A nézőtér már elkészült, a színpadon is az utolsó simítások folynak. , Szombaton este a Hunyadi László bemutatójával megkezdődnek a szegei ünnepi játékok. A Dóm tér több mint ötezres szabadtéri színházának színpadán serény munka folyik, befejezés előtt állnak a monumentális díszletek. Varga Mátyás, aki a Budai Nagy Antal és a Hunyadi László , színpadképeit tervezte, ismertette a két előadás szcenikai rószletetit. — Harminckét méter a színpad nyílása a szegedi dóm előtt. A lenyűgöző színpadképhez természetesen újszerű megoldásokra volt szükség, összesen két vagon fa, 7000 négyzetméter vászon, 40 mázsa festék és 15 mázsa szög fogyott el a díszlétek készítésénél. A Hunyadi Lászlóhoz új megoldású térszínpadot terveztem — folytatja Varga Mátyás. — A színpadképeket vetített díszletekkel erősítjük. 18 méter széles és 13 és fél méter magas háttérre vetítjük majd a várat, a börtönt és végül a vihart is. A Szegedi Szabadtéri Játékok iránt megyénkben is nagy az érdeklődés. Különösen Kecskemétről, Kiskunfélegyházáról és Bajáról látogatnak majd, el sokan Szegedre, hogy gyönyörködhessenek az európai hírű nevezetességekben, a szabadtéri játékok egy-egy monumentális előadásában. Félegyhásán is megalakult a fúrási takarék bisottság Hazánkban örvendetesen szaporodik a takarékos emberek száma és betétállománya már jóval a három milliárd forint fölött van. Félegyhásán 1950-ben 1 300 000 forint, betétet tartottak nyilván, ma ez az összeg meghaladta a 12 millió forintot. Az egyéni takarékosság, megfelelő formák között, ma már nem csupán az egyén érdeke. Nem csak arról van szó, hogy a takarékos ember jobban él, nagyobb bevásárlásokat eszközölhet, hanem arról is, hogy a takarékos emberek átmeneti megtakarított pénze komoly akkuSráfa lett e vörös poriesték A Tiszakécskei Földműves- szövetkezet háztartási boltjában Sós István boltvezető 2 forint 15 filléres árdrágítást követett el, amikor negyed kilogramm vörös porfestéket a kilogrammonkénti 7 forintos ár helyett 15 forint 60 fillérért hozott forgalomba. Bár Sós István csak eladta, mégis neki került sokba a porfesték, mert az Állami Kereskedelmi Felügyelőség az árdrágítás miatt 200 forintra büntette. muláciés forrást jelent népgazdaságunk számára, ha azt nem zsebben, fiókban, vagy szekrényben őrzik. Országunkban közismerten nehéz probléma a lakáskérdés. Gazdasági viszonyaink nem teszik lehetővé, hogy kizárólag az állam gazdasági forrásaira támaszkodva oldjuk meg ezt a kérdést. Egyre inkább előtérbe kerül az egyéni megtakarítás szerepe. Félegyházán ebben az évben 63 lakás épült fel. vagy kezdték , meg az építést. Mind olyan építkezések ezek, melyeknek egy részét az építtetők 'saját megtakarított pénzükből fedezik, másik részét az állam adja kölcsön. Ezt az örvendetes takarékos- sági mozgalmat van hivatva támogatni és továbbfejleszteni a most megalakult takarék bizottság is. Célul tűzték ki (amit a megye több városában és községében el is értek), hogy „ahány ház, annyi takarékbetétkönyv" legyen a városunkban. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a legtakarékosabb városok, községek részére 135 ezer forint jutalmat tűzött ki. T. M. Díszes polgári esküvő Tompán (Községi tudósítónktól.) t Lassan-lassan már hagyományossá vaSík községünkben az egyházi esk'Üy-Qn részt nem vevő fiatalok számára a polgári esküvő díszesX megrendezése. Ehhez igen nagymértékben hozzásegíti a fiatalokat a helyi KISZ-szervezet vezetősége és tagsága is. Szili Ivíláté és Szegedi Klára július ''fcó 11-én a KISZ-szervezet rendem zésében tartotta meg polgári esküvőjét a községi tanácsház tanácstermében, ahol gyönyörű, virággal díszített helyiség fogadta az ifjú párt. A KISZ vezetői szeretettel üdvözölték az új házasokat. Érdemes vándoroltatm a méhehet Az 1957-es és az 1958-as esztendő nem hozta meg a méhészetben a kívánt eredményt. Aa idén bár kedvezően indult az év, de az akácvirágzáskor az állandó esőzések kimosták a virágból a nektárt és az akácméz pergetése sok helyen elmaradt. Keveset pergettek nagyon, pedig szükségünk van minden leszerződött) mézre a belföldi fogyasztás kielégítése. valamint az export tervek teljesítése érdekében. A Megyei Méhészeti Szakbizottság felkutatta azokat az újabb lehetőségeket, amelyek a y-zek rendelkezésére álnak. A nyári esőzések igen kedvezőek a tárlóvirágra (tisztes- fűre). Jó méhlegelő mutatkozik különösen a Tiszántúlon, és azok a méhészek, akik előre oda vándoroltak, már a pörgetéshez készülnek. Akik nem vándoroltat- ták a jó legelőre méheiket rosz- szul jártak, mert üresek maradtak a bödöneik. Helyes tehát, ha a méhészek méheiket a jó legelőkre, főként Tiszántúlra viszik. Az elmult héten Kiskunhalasról körülbelül 800 méhcsaládot szállítottak el. Füszkó Sándor megyei méhészeti felügyelő Egyesült erővel Hazánk felszabadulásának 15. évfordulója tiszteletére további községfejlesztési létesítmények megvalósítására összpontosítják a járásban meglevő erőket. Igyekeznek meggyorsítani többek között a madarasi művelődési ház és a tataházi szélesvásznú mózi építését. Augusztus 20-ra a járás területén három nagy létesítmény átadását tervezik. Az egyik a bácsszőlősi párt- és művelődési ház, a másik a madarasi szélesvásznú mozi — mely a második ilyen filmszínház a járás területén, amely az utóbbi években épült —. a harmadik pedig a madaras-újfalusi iskola. Garósdálksdékat Ítélt el ez bíróság _ A félegyházi járásbíróság nemrégiben mondott ítéletet Janzsó István kiskunfélegyházi lakos felett, aki ittas állápot- ban minden indok nélkül kétszer arcul ütött egy éjjeliőrt, majd a megjelenő rendőrök egyikét is meg akarta ütni. A -rendőröket szidalmazta és azok fefezólításának nem tett eleget. A bíróság hatósági közeg elleni erőszak és garázdálkodás bűntettébe'!3 mondta ki bűnösnek és nem\ jogerősen nyolchónapi börtönre "ítélte. Hasonló vádak alapján a félegyházi járásbíróság nyolc hónapi börtönbüntetést szabott ki Gyapjas Imre félegyházi lakosra, mert a pálmonostorai iskolánál rendezett táncmulatságon tettleg bántalmazta az őt igazoltatni akaró* segédrendőrt, s a beavatkozó rendőr ellen is erőszakosan lépett fel. Mindkét személynél az ittasság volt cselekedetük indító rugója. Tanulság lehet ez a mértéket nem ismerő, könnyen he- vülő emberek számára. í~,sa!ádom tagjai s barátaim ^ a megmondhatói, hogy nem vagyok borissza ember. No, társaságban hébe-hóba felhajtok egy-két pohárkával, de aki arra vetemednék, hogy belőlem rendszeres borfogyasztót „nevel”, szándékával eleve kudarcra van ítélve; következésképpen a bortermelők is lemondhatnak róla, hogy halálom után a védószent- .jükként tiszteljenek. Hej, pedig valamikor, vasárnaponként de mohón nyúltam én is a szőlő levőért. Voltam pedig akkoriban tíz-tizenegy esztendős. És mégis? De inkább: máris? Bizony. Gyerek- fővel. I Tgy történt a dolog, hogy az elemi iskola negyedik osztályában a sokminden között, s a hittanórán ministrálni is meg kellett tanulnunk. A pusztai gyerekek szorgalmával, s játszi kedv-évei bifláztuk be a latin imákat, az ..introibo ad altare Dei”-t, a „suscipiat"-ot, meg a fcConfiteor"-t és a többit. A misén aztán szépen felelgettünk a papnak .anélkül, hogy tudtuk volna, mit jelent az, amit ő mond, valamint az, amit mi vá- taszolgatunk. Dehát annyi értelmetlenség közepette éltünk akkoriban, hogy az ilyen fajtán már csöppet sem csodálkoztunk. Ámbár, ha csak lehetett, némi értelmet vittünk a ceremóniába. Amikor például mind a kettőnk, aek, mármint a két ministráns- eak az oltárlépcső közepére kellett térdelnünk, kezünkben a kites és a boros kancsóvál, meg MM nem tarlóim a borivók filial a kéztörlővel, s fejünket lehajtva el kellett volna mondanunk a „suscipiat dominus sacraficium de manibus”-t (aminek a jelentését — járván később a latint nem tanító kereskedelmibe — ma sem tudom), miközben a pap megáldott bennünket, mi bizony jó egy percig nem-csináltunk mást, csak meggörnyedve morogtunk, mint a malom, s a végén felkapva fejünket, csupán az ima két utolsó szavát közöltük hangosan: „sue sancte”. Varga Józsi cimborám egy ízben azt is megkockáztatta a morgás helyett, hogy odasúgta nekem: „Pajti, a kiserdőben tudok egy fácánfészket.” — Hol te? — „Ä nyárfával egyirányban.” — Sue sancte —, s a mise folyt tovább zavartalanul. így ügyködtünk a hetedik A nap délelőttjén az uradalom határában emelt kápolnában egy-két éven át, mert nekünk kellett mindig ministrál- nunk, a tisztelendő úr néhány mise lezajlása után ugyanis a lega'kalmas.abbnak minket talált erre a funkcióra. Nem bántuk a megtiszteltetést, mert annyi volt bennünk a csikóvér, hogy máskülönben úgysem bírtuk volna ki a misén valamiféle mozgás nélkül. Így meg hol letérdeltünk, hol felálltunk. a csengőt is meg kellett ráznunk néhányszor, a misekönyvet is átvihettük egyik oldalról a másikra. Qőt, mi, azaz a jobboldali ^ ministráns, vagyis legtöbbször én öntöttem a pap ujjai között kehelybe a bort és vizet, amiből — úgy tanultuk — az úr vére leend. Néhányszor belekukkantottam az aranyedény öblébe, hogy csakugyan vérré vált-e benne a szőlőlé, meg a víz, de mert ilyesmit nem tapasztaltam, úgy gondoltam, a pap fohásza nyomán történik az meg, s már csak azt figyeltem, hogy a híveknek háttal állva, milyen1 jóízűen kortyolgatja isten szolgája a — vért. Egyszer aztán hallottam valakitől. hogy a misebor a legjobb fajta nedűk egyike, erre nyomban megkísértett, s nem hagyott nyugton az ördög. Megkóstolom én is, határoztam el. Tudvalevő, hogy a pap mise alatt két ízben is issza vízzel vegyítve a bort, amiben a mi- nistránsnak annyi a szerepe, hogy elmegyen az oltár mögé, elhozza a kát ámpolnát, s tartalmukat — fele bort, fele vizet — szépen belécsorgatja a fentebb leírt módon a kehelybe. Nos,' spórolni kell, súgta ördögöm, a borral spórolni kell, s én bizony, mintha orvosság lenne, éppen csak cseppenként adagoltam az aranyszínű nedűt —, a vízzel azonÉ\an annál bőkezűbb voltam. Mi£® végén aztán alig vonultunk í3® a sekrestyébe, iszkoltam vispza 32 oltár mögé, s felhajtottam1 3 szert:«-- - tási kellék gyereknelí éppen elegendő mennyiségű Jmaradékát. Nem szóltam Józsinaff ,se- mert hát ilyen a gyerek. ipgy. Jónéhány vasárnaj? ment minden, mint a karikatrsaPa.s; a tisztelendő úr, amolyan- kákabélű, halovány férfiú, nlpm vett észre semmit, vagy leheí*> hogy mód felett kedvelte a vifc®!Ä m, mint minden jónak, vége szakadt az ért *30r" ivászatomnak is. Űj pap kezdett járni hozzan'í a városból, éppen fordított mása az elődjének. Pocakos, trtkás, pirospozsgás ember volt ez a tisztelendő úr, s már az első hittanórán tapasztaltuk r.'Ma, hogy nem szemlélésre mi-H® ereklyeként tiszteli a nádpák'at- meg azon testrészünket, apM nem fészkel az agy. Nekem ugyan meglesz a vigaszom, véltem, mert vasárna,13 jót iszom a keserűségre, a töb-' bivel meg ugyebár ki törődik gyerekkorában. Csakhogy telivér hitoktatónk keresztül húzta számításomat. Ahogy óvatosan csórikálom ujjai résén a kehelybe a bort, majd’ kirázott a hideg, úgy mordult rám a temolom áhitatos haue gulatában: „öntsd hát!” Meg kellett tennem. Velem azonban ritkán babráltak ki akkoriban úgy, hogy meg ne fizettem volna érte, s a következő pillanatban már meg is fogant agyamban, hogy a másik kis üvegkancsóban nem hagyok, félgyűszűnyi nem sok, de annyi vizet sem. Hajjaj; ministráns tervez. a pap végez, s ahogy lendülettel, nagy ívben zuhin- tanám a kút levét a borra, a pap felemelte a kelyhet, s szándékom hajótörést szenvedett. És nemcsak az első, hanem a többi misén is. Így aztán bor semmi, a víz meg mind megmaradt valahányszor az ámpolnában. Azt meg ha kedvem volna inni, nem másféldecis kancsóból tenném, mert akár már hazafelé is vödörszám dönthetném magamba a csordakútnál. A z eseten sokáig elmorfondí- roztam. Először a körül forgott az eszem, hogy ha az úr vére borból és vízből imádko- zódik össze, akkor miért iszik az új pap tisztán csak — bort? Aztán meg arra a következtetésre jutottam, hogy a borimádó ember mind irigy (lám. kudarcom előtt ministráns-társam- ma! szemben az voltam magam is.) S mert apám egyebek között arra is oktatott, hogy az irígv- ség rúttá teszi az embert, az lenni pedig sohasem volt a szándékomban, hát ezért nem váltam felebarátaim a mai napig jiem borisszává Tarján István
