Petőfi Népe, 1959. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-03 / 128. szám

4. oldal 1959. Június 3, szerda A ZENE SZERELMESEI ,, BAJA KULTURÁLIS IN­TÉZMÉNYÉI közül talán a két 'évtizedes múltra visszatekintő túszt Ferenc Állami Zeneiskola ez. amelyről a legkevesebb szó ■esik a megyei sajtó hasábjain. Egy évvel ezelőtt egy ízben lá­togatást tettünk itt az iskolá­dban, de azóta sok olyan jelen­tős esemény történt a zeneiskola életében, amely felhívja a fi­gyelmet e nagymultú intézmény munkásságára, fejlődésére. Recska Ilonával, az iskola "igazgatójával beszélgetünk ér­jél. Túlzás nélkül lehet, mon­dani, hogy az ő fáradhatatlan munkájának az eredménye az iskola országos jó hírneve. EGY ESZTENDŐVEL EZ­ELŐTT— mondja Recska Ilona •— sikerrel vettünk ré*zt Ceglé­den az első országos kamara- eene fesztiválon. Néhány nappal ezelőtt jöttünk vissza Veszprém­ből, ahol a második fesztivál eajlott le. Mostani szereplésünk ti szép eredményeket hozott. Ruluncsics Tamás és Tibor egy másik alkalommal, az úttörők megyei seregszemléjén ért el első helyezést, mindketten az iskola növendékei. Április vé­gén Szekszárdon szerepeltünk, — hogy csak néhány alkalmat említsünk azok közül, melyek iskolánknak a hírnevét erősítet­ték. Recska Ilona újságot terít elénk — a Tolna megyei Nép­lap egyik számát. A háromha­sábos nagy kritika a bajaiak szereplését méltatja. ES MI TÖRTÉNT ITTHON, Baján? A Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója említhető az emlékezetes ese­mények közül. Az ünnepi alka­lomból zenedélutánokat tartot­tunk a helybeli általános isko­lásokkal karöltve, május 7-én pedig az iskola tanárai önálló hangversenyt adtak. Vigh Lász- lóné énekszámaival. Aszalós Endréné és Aszalós Endre pedig zongoraszámaival aratott nagy és megérdemelt sikert. MOST A BUDAPESTI Hor­váth M. téri Zenei Általános Is­A kalocsai gimnázium énekkarának egyéves munkájáról Iskolánk énekkari befejezte ez évi . munkáját. Ilyenkor jó mzámot adni arról, hogyan dolgozott, s milyen eredményeket ért tel a kultúra terjesztésében. Néhány évvel ezelőtt az iskolánkban énekkarnak még tiyoma sem volt, ma már beszámolhatunk munkájáról. Elmond­hatjuk, hogy szervezett, komolyan dolgozó kórusunk van. Ebben fez évben részt vettünk a kalocsai járási kulturális seregszemle \helyi bemutatóján, és a megyei dalostalálkozón Kiskőrösön. Má­gus 1-én szerepeltünk Kalocsán mintegy 300 tagú kórusban is. [Sikeres működésünket oklevelek bizonyítják. Természetesen van- wiak még kisebb-nagyobb hibák, amelyeket igyekszünk megszün- ftetni. Reméljük, hogy a jövő tanévben sikerül eredményeinket fokozni, s ezzel iskolánk hírnevét növelni. Énekkarunk jó munkájához sok segítséget adnak nevelőink: Kiserei József tanár és dr. Simon Emil igazgató. Löz József levelező kola 120 tagú együttesét várjuk Bajára. A Haydn—Händel jubi­leumi év műsorát hozzák. Az előadás szervezése, elhelyezése, a vendégek fogadása mind a mi gondunk. Ruluncsics József né. a szülői munkaközösség vezetőségének tagja nyit a szobába. Tőle tud­juk meg, hogy a legutóbbi veszprémi szereplés bizony nem kis gondot jelentett. Adományok­ból gyűjtötték össze az útikölt­séget és fárasztó volt a hosszú utazás. Kérték ugyan az anyagi támogatást az illetékes szervek­től, de nem találkoztak kellő megértéssel. A TANÍTVÁNYOKRÓL. An­tal István érett hegedűjátékát, a Ruluncsics testvérek zongora- játékát, Bakosné Simon Margit sok reménnyel biztató éneklé­sét s a kamarazenekar teljesít­ményeit ismerik és sokra érté­kelik Baján. Hasonló a vélemé­nyük az itt megforduló művész­embereknek is. Lelkes, áldozatkész munka, magas művészi színvonal jel­lemzi az iskolát. A művész-ta­nárok sok szeretettel foglalkoz­nak tehetséges növendékeikkel. A fejlődés távlatai újult erővel bontakoznak ki. Mi pedig meg- ígé.tük, hogy ezentúl gyakrab­ban szólunk erről a kulturális intézményről — gondjaikról, eredményeikről. Megérdemlik! Felvidéki István Jilaqqar- tnűőéizik (Vidnamlxan. *'/ A Magyar Alla,mi Operaház balettkara most érkezett haza a távol-keleti baráti országokban tett körútjáról. A magyar művé­szek ellátogattak a Kínai Népköztársaságba, Eszak-Koreába és a Vietnami Demokratikus Köztársaságba is. Útjukon mindenütt baráti szeretettel fogadták népünk képviselőit és művészi kőr­útjukon a szeretet és a hála ezer megnyilvánulásával találkozhat­tak. Képünkön: a magyar balettművészek egy csoportja Vietnam­ban Ho Si-minh , a köztársaság elnökének társaságában. „Kék Duna“ a falu közepén H a valaki Úszódon jár, s a falu közepén leszáll az autóbuszról, vagy a népszerű „gumivasútról” egy új, valóban reprezentatív, városias jellegű épület ötlik a szemébe, s ez nem más mint a földművesszövetke­Egy monográfiáról lMenyasszonyi ruhát kölcsönöznék Közeledik esküvőnk napja. (Menyasszonyommal már régen elhatároztuk: takarékosan élünk. Így jutottunk arra az el­határozásra, hogy egy alkalom­ra nem érdemes 6—700 forintot kiadni új menyasszonyi ruha csináltatására, inkább kölcsön- eünk, — hiszen annyit hirdet­őiek Kecskeméten. Elindultam tehát a hirdeté Bek útján kölcsönző körútamra. Először a Koháry utca 5 szám Blá látogattam el. — Ruhát szeretnék kölcsön (venni — szóltam a háziasszony­hoz. — Tessék. Milyet parancsol? ^Soványra, kövérre, alacsonyra, magasra? Tudok én mindennel ezolgálni, — s ezzel előszedett három öltözet menyasszonyi ruhát a szekrényből. — Mikorra kellene? — kér- ezte a naptárát lapozgatva. — izomoatra van előjegyzés, jövő éten szintén, esetleg három hét; úlva biztosíthatom ..; * Milyen nagy forgalom! Ügy- pátszik mindenki takarékoskod­ni akar. Megkockáztatom mégis ja kérdést: mennyiért kapható? I — Az új, amit most csinál­Í attam 400, a többi 350 és 300 orint. De alku nincs! Nem zoktam engedni! Kitámolyogtam. Van szíve (ennyit kérni egy kölcsönzésért? I Elmentem egy másik helyre,: pi Damjanich utca 7 alá. Itt ál-; litólag nagyon gazdagok laknak,: hátha olcsón hozzájutok a| ruhához. Ruha ugyan van két: »arab is, de kölcsönzési ára 250: íorint. Alku itt sincs, s elő kell: jegyeztetni! : > Nem is sorolom a többit, bár: k'an a városban nyolc-tíz köl­g 'nző. Máshol sem adják ol-j bban. Nem is kísérletezem: ább. Csináltatok inkább egy menyasszonyi ruhát, s ha meg­esküszünk, — mi is nyitunk egy kölcsönzőt. Busásan bejön majd a ruha ára. Elvégre üzlet, de még milyen jó üzlet a meny­asszonyi ruha kölcsönzés! — m — A napokban a Bács-Kiskun megyei Tanács mezőgazdasági osztályának kiadásában megje­lent Szűcs Józsefnek, a Bács- Kiskun megyei Növényvédő Ál­lomás laboratóriumvezetőjének »A babzsizsik Magyarországon« c. monográfiája. A babzsizsik új kártevő. Ha­zánkban először 1947-ben Nagy­kanizsán figyelték meg, de 1953-ra már 100 hazai előfor­dulását tartották ijyilván. A szerző e kártevőt a Tiszántúlon először 1954 februárjában is­merte fel. Mint egyetemi, hall­gató, a debreceni Kossuth La­jos Tudományegyetem állattani intézetében a kártevő egész életét és fejlődését részletesen vizsgálta, s a védekezésre vo­natkozóan is dolgozott ki új módszereket. 1955—57-ben a Bács-Kiskun megyei Növnyvé- dő Állomáson tovább folytatta vizsgálatait, s ezek eredményét foglalta össze kis könyvében. A kártevő pusztítása oly nagymérvű, hogy pl. 1951—52. termelési évben 12—14 vagon babtermést tett tönkre. Az em­lített monográfia, úgy" gondol­juk, jelentősen hozzájárul e ve­szedelmes kártevő megsemmisí­téséhez. zet kisvendéglője, a „Kék Du­na”. Már a külseje is csábító, be­tértem hát egy pohár sörre. Vö­rös Sándor, az üzletvezető régi ismerősként fogadott, s míg a poharam kiürült, a következők­ről beszélgettünk. E vek óta tervezgették a községben, hogy olyan helyiséget létesítsenek, ahol a dolgozók kulturáltan szórakoz­hatnak, s a vidéki utasok éle­lemmel, főtt étellel is el legye­nek látva. — Szóval kisvendéglőt ter­veztek — vetem közbe. — Igen, azt terveztünk, s lám már meg is valósítottuk. — Mennyi beruházással? — Azt nehéz lenne megmon­dani. A múlt évben a földmű­vesszövetkezet vezetősége és a járási központ széleskörű társa­dalmi munkát szervezett, mely­ből az egész község szinte egy emberként kivette a részét. Eredménye: mint földből a gomba, pár hónap alatt kinőtt ez a szép épület. Valójában, az újtípusú csőbú­torok, fali csillárok, hófehér asztalterítők, zenekari emel­vény mutatják a tervezők, a fa­lusi parasztság igényességét, íz­lését. I ndulni akarók, de az üz­letvezető az udvar felé vezet, ahol tovább folytatják az építkezést. Emelkednek a 25 mé­ter hosszú kultúrterem falai, amelyben beépített színpad és öltöző is lesz. — Mert nemcsak a mulat ■- zásra, hanem a kulturális igé­nyek kielégítésére is gondolt a falu népe — mondja kísérőm Tíz-tizenkét falusi fiatalemb r dolgozik most itt éppen, de v ■- tusosan: ki, mennyi téglát 1 • egyszerre a falazókőművesl ez vinni. Igyekeznek, fürgén dol­goznak, mert augusztus 20-ra a kultúrteremmel is készen akar­nak lenni. Az eddigi tapasztalatok al -p- ján — a most folyó lelkes m in­ka nyomán — biztosra veh fő. hogy augusztus 20-án felgön hét a függöny az új kultú remben. K — i — » — lebontották Kecelen a I «res Hegyi kocsmát. A sok j'hart látott épüietet 1771-bni jemelték, s az utóbbi években ♦ a földművesszövetkezet hasi­snál ta felvásárló telepnek. Az Iépület lebontását az tette szük- vségessé, hogy a mellette el ve­szető műútat kiszélesítik. A takarékossőgi an- kétot megtavtr+^k, utána természetesen \ a vacsorát is elfogyasz­tották. Ez alkalommal sok bírálat érte Bólö- nye Orbánt és- társait, akik nem vettek részt a vacsorán. — Ezek nem haladó szellemű emberek — jegyezte meg a ,tudós- Halustyek —, mindig voltak a haladásnak ellenségei. Ilyenek vitték Giordano Brú­nót is máglyahalálra, a Campo del Flórin, mert egyházellenes ta­nokat hirdetett. Akkor máglyákkal akadá­lyozták a fejlődést, most pedig úgy, mint Bölönyéék teszik, nem cseresznyéztek egy tál-, ból olyan emberekkel,, akik magukévá teszik a modern eszméket és tudományosan fogják fel az étkezést is. Asztaltársa. Bá- lenszki először ellátot­tá a száját a csodál­kozástól (magában ezt mondta: — milyen tu­dós is ez a Halus­tyek), majd imigyen szólt: ■— Barátom! Ilyesmi hogy fordulhat elő a szoutnyik-kor- szakban ... ? Edelényi különösen dühös volt. Mint áru­beszerző, egyébként sem szerette a köny­velőket. — Holnap fel fogom pofozni azt a szám­kukacot — bömbölte .rákvörösen. A társaság jól érez­te magát, Edelényi ha­za sem ment, hanem még mindig mámoro­sán bevánszorgott az irodába, előtte meg- ivolt egy féldecit, ami biztos, az biztos, hogy legyen ereje a pofon­hoz. Kivágta az ajtót ós nekirohant a meg­lepett könyvelőnek. Az ii,gy látszik felismerte a veszélyt, mert lefogta hősünket, a követke­ző pillanatban egy nagy csattanás és Ede­lényi arcán egy piros folt jelent meg. Az egy szót sem ; tudott szólni a meg- : 1 eperéitől, mikor ma- : gáho;í t#i t, akkor • is < csak ennyit dadogott: ! — Éérdepkees, pedig i zöldborsót vacsora- < zott,. i r® i—ő —r < nagyobb része nem fo­gyasztja el azt a ka­lória mennyiséget, amely szükséges ah­hoz, hogy hosszú életük legyen. Azért szolgál­nak fel kövér sertés­húst. mert ebből 100 gramm elfogyasztása után 400 kalóriához jut az emberi szerve­zel. — El kell érni, hogy a Vasszöghegyező Vál­lalat valamennyi dol­gozója 3000 kalórián felül fogyasszon. Csak így lehet friss a szel­lem, fürge az ész, gyors a láb és a kéz — szellemeskedett. Ez jelszóvá vált a vállalatnál, és legtöb­ben hívei is voltak, ki­véve az előbb említett beosztott könyvelőt és néhány társát. Külö-: nősen az keltett felhá­borodást, hogy Bölö- nye kartárs kijelentet­te: sokkal szívesebben eszik otthon idei bor­sóból készült főzeléket tükörtojással. — A pimasz — hangzott innen "is, on­nan is —, méghogy borsófőzelék tükörto- iássaL — Higgye el, Bölö- nye kartárs, maga sem éri el a napi há­romezer kalóriát, ami az ülő foglalkozású dolgozóknál elő van írva, pedig önre is rá­férne egy kis zsírpár­na, hiszen lassan olyan mint egy csont­váz — így az üb-tit- kár, Legenye. Bölönye kartárs csak pislogott szapo­rán. és végignézett je­lentéktelen sajátma­gán, majd egy nagyot tüsszentett. — Látja, hogy iga­zam van — dörrent rá Legenye. A vita ott kezdő­dött, hogy Bölönye, a beosztott könyvelő ki­fogásolta, hogy a ta­karékossági ankótot vacsorával fejezzék be, amelyen sertéspörköl­tet szolgálnának fel. — Ez már a negye­dik vacsora ebben a hónapban, miért kell örökké kollektíván enni — berzenkedett. Legenye, az üb-titkár erre kijelentette, hogy közérdekről van szó, mert a vállalatnál dolgozó kartársak leg­HÁROMEZER KALÓRIA FELETT

Next

/
Oldalképek
Tartalom