Petőfi Népe, 1959. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-28 / 150. szám

4. oldal 1959. június 28, vasárnap i Lelkes emberek községe t Kunbaja termelőszövetkezeti [község w hirdeti az országúti [tábla. Vajon milyen kulturális (gondokkal küzdenek itt az em­berek, hogyan képzelik el kö- jrös erőfeszítések útján a falu csinosítását, bővítését, új műve­lődési intézményekkel való el­látását. Az új ember ■ A község trafikosa, Szilágyi Cándorné, a lebontott, ósdi kul­túrotthon terebélyes fái alatt téglákat tisztogat. ' — Űj művelődési házat épí­tünk, s vállaltam, hogy szabad­időmben megtisztogatom a régi téglákat. Eddig 500-at „borot­váltam” meg — mondja moso­lyogva, majd így folytatja: — Ha felépül a mi büszeksé- günk, az avatóünnepélyen jóma­gam is eljárok egy csárdást. S ezzel a derűs, bizakodó han­gulattal találkoztam mindenütt. Tettre kész, alkotó munka utáni vágy él tudatukban. Ennek ékes bizonyítéka az új iskola. Tavaly építették 1 250 000 forintos költ­séggel. 21 pedagógus oktatja a gyermekeket a tudományra. Szá­mottevő ez a létszám a szülők és a gyermekek szempontjából. Élvonalban a község vezető\ Kovács Sándor elvtárs, az ál­talános iskola igazgatója egyben a falusi pártszervezet titkára is. Pártonkívüli parasztok beszélik: mindenütt ott van, ahol a mun­ka szorgos kezet igényel. Ko­vács elvtárson kívül a falu ve­zetői is részt vállalnak a leg­különbözőbb társadalmi mun­kában: Vinkó Sándor tanács­elnök, Selymes János tanácstag, a Vörös Csillag tsz elnöke, Ko­vács Mihály, a Béke Termelő­szövetkezet pártszervezetének titkára és Gehir József, a közsé­gi tanács végrehajtó bizottságá­nak tagja. Kevés a felnőtt olvasó Kovács Antal, a falusi nép­könyvtár vezetője elpanaszolta, kevés a felnőtt olvasó. A be­iratkozott olvasók 8Ü százaléka gyerek. Mit lehetne tenni, hogy a felnőttek is megszeressék a könyveket? Sokat törte a könyv­táros a fejét, s úgy döntött, iro­dalmi esteket szervez, könyvis­mertetéseket tart a pedagógu­sokkal közösen. A tanács vezető­jével megbeszéli, hogy biztosít­sanak minden évben bizonyos összeget új könyvek beszerzésé­re. S ha ezen az úton haladnak, az eredmény nem marad el: Egy­re több dolgozó válik olvasó emberré! A járás legszebb pártháza Jogosan kérdezhetné bárki, ha nincs kultúrház Kunbaján, ak­kor hol művelődnek az embe­rek? Egyszerű rá a válasz: A községi pártbizottság székházá­ban. Megmozdult az egész falu, amikor elhatározták, hogy rend­be hozzák a pártházat. Gyönyö­rűen kimeszelték. Televíziós ké­szüléket vásároltak, az asztalo­sok ízléses bútort készítettek, az assonyok pedig térítőkét aján­dékoztak az asztalokra. Tiszta­ság, rend ragyog a termekben. Öröm látni, milyen lelkesedés füti az embereket. S ha azt akar­ják, hogy terveik, elképzeléseik meg is valósuljanak, akkor a községi tanács legyen szervezője és mozgatója a csodákat teremtő társadalmi munkások tervszerű irányításának. Bieliczky Sándor A KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ vendégjátéka Baján, a Központi Moziban 1959, június 28-án, vasárnap este fél 8 órakor Sardou: »VÁLJUNK EL- Bemutató bérlet jflozik JHűsora Június 28-án, vasárnap; Baja Uránia: Kígyóinak a fé­nyek, Bácsalmás: Tengerész- revű, Dunavecse: Kopogd le a fán, Jánoshalma: Bogáncs, Ka­locsa: Asch őrvezető kalandos lázadása, Kecskemét Árpád: A dzsungel könyve, Kecskemét Városi: A dzsungel könyve, Kiskőrös: Többé nem balke­zes, Kiskunfélegyháza: Bot­csinálta sofőr, Kiskunhalas: III. Richard, Kiskunmajsa: A kettőnk titka, Szabadszállás: Álmatlan évek, Kunszentmik- lós: A gitáros lány, Tisza- kécske Petőfi: A harangok Rómába mentek, Tiszakécske Tisza: Kémek a Tiszánál. Június 29-én, hétfőn: Baja Uránia: Bogáncs, Kalo­csa: Asch őrvezető kalandos lázadása, Kecskemét Árpád: A hajdúk esküje, Kecskemét Városi: A dzsungel könyve, Kiskőrös: III. Richard, Kis­kunfélegyháza: Fehér éjsza­kák, Kiskunhalas: A kettőnk titka, Tiszakécske Tisza: A harangok Rómába mentek. Kecskeméten június 28-án (va­sárnap) délután 2 órai kezdet­tel a Városi Mozi, június 28-án (vasárnap) délután fél 3 órai kezdettel az Árpád Mozi, június 29-én (hétfőn) délután háromnegyed 4 órai kezdet­tel a Városi Mozi tart külön előadást a Dzsun«^ körívvé című filmből. A koaárlabda-Játék **épségét mutatták be a grúi kosarasok Grúzia válogatott —Kecskeméti Petőfi 95:45 (43:25) 4&S \ £ Ilyennek képzelik el a kunbajaiak építendő új kultúrházukat. Pénteken este Kecskeméten az SZTK-pályán mintegy 500 néző Je­lenlétében mutatkozott Oe magyar- országi portyájának során a grúz kosárlabda-válogatott. Vendégeinket a Kecskeméti Petőfi SC elnöke, Deák Árpád üdvözölte, míg a kecskeméti csapatot és a közönséget a, grúzok részéről Taba- liadze köszöntötte. A két csapat kezdő emberei a következők voltak: Grúzia: Minas- vili, Abasldze — Lezsava — Klladze, Ugrehelldze. — K. Petőfi: Pleskó, Tormásy — Szegedi — Halmi, Ta- bajdi. Cserejátékosok: Grúzia: Aszi- lasvili, Mozesvili, Hazaradze, Goge- lije, Altajabev, Inekervili, Kakau- lidze. — K. Petőfi: Bányai, Fodor, Hidvégi, Király, Országú, Sárkány, Szakáll. — Játékvezetők: Sarasidze és Tasnádl. A grúz játékosok hatalmas ma­gassági fölényben voltak (Lezsava 212 cm), és négy játékosuk a szov­jet válogatottnak is sokszoros tag­ja. A Petőli csak az első félidő második felében tudott egyenlő el­lenfele lenni a grúzoknak. Ekkor a kecskeméti csapat 36:10-ről 39:23-ra feljött. Szünet után a grúzok tel­jesen kicserélték a csapatukat és a rendkívül gyors Mozesvilivel az élen tetszés szerint győztek a mindvégig lelkesen küzdő és nem is olyan rosszul Játszó kecskemé­tiek ellen. A grúz csapat legjobbjai: Minas- vlli, Ugrehelldze, Klladze, Mózes- vili, Altajabev. A kecskemétiek kö­zül Tormássy, Pleskó, Szegedi és Hidvégi tűntek ki. Ld.: Ugrehelldze és Mozesvili 16—16, Kakaulidze X4, Abasidze 11, Illetve Pleskó és Sze­gedi 16—16. Vasárnapi sportműsor Liba- és kacsatollat magas napi áron átvesznek a földművesszövetkezetek. — Majna-Frankí úriban há­rom és félévi börtönre ítélték Németország egyik legnagyobb borhamisítóját, A hamisító, Wilhelm Holzmann, több mint 350 000 liter vízből, cukorból, élesztőből és vegyszerekből . kotyvasztott italt adott el bor 1296 J helyett. Az NB II-ben már a múlt héten megtörtént a kapuzárás, s így a csapatok rövid pihenőre tértek, hi­szen a bajnoki küzdelmek augusz­tus 2-án már megindulnak. Az NB IIII-ban most vasárnap játsszák le az utolsó fordulót, amely végleg tisztázza majd a kiesés kérdését és a helyezettek sorrendjét. A DÉLKELETI NB III-BAN a Kecskeméti TE legalább az egyik pontot szeretné elhozni Gyuláról, mert ez az egy pont bebiztosítaná a jól megérdemelt 2. helyét, hiszen a csapat csak a tavaszi mérkőzé­sek során az első helyen áll. Bí­zunk a KTE jó játékában, és ké­pesnek tartjuk az egyik pont meg­szerzésére. — A 2. helyre pályá­zik a Kkhalasi Kinizsi is, és elér­heti, ha jobb eredményt ér el Sze­geden, mint a KTE Gyulán. A csa­pat az Sz. Spartacussal mérkőzik. A halasiakat képesnek tartjuk az egyik pont megszerzésére. — A legnehezebb helyzetben a harma­dik csapatunk. a Kkfélegyházi Építők van. Békéscsabán játszik azzal a Cs. MAV-val, amelyik a KTE-vel holtversenyben áll a ta­vaszi lista élén. Az F. Építők benn­maradásának a feltétele: ne kap­jon ki Csabán, mert a MÁV HMTE valszínűleg győz Mezőhegyesen. A félegyháziaknak bármily módon meg kell szerezniük az egyik pon­tot. Érdekes mérkőzésnek ígérkezik a Nagykőrös—Orosháza, valamint a Makói Vasas—Szegedi Építők ta­lálkozó is A DÉLNYUGATI NB III-BAN sem valami rózsás csapataink helyzete. Baján a Bácska Posztó a 4. helyért küzd. Ellenfele a Pécsi Vasas, mely­nek 3—4 góllal kellene győzni, hogy megelőzze a Bácskát. A bajaiak JOŰOOOOOCOGOOOOOOOOOG A Kecskeméti r w Állami Áruház mai ajánlata: Női kötött fürdő­ruha, kétrészes 63,— Ft Fürdősapka Fürdőköpeny 9,80 Ft 260,— Ft győzelmét várjuk. — A Bajai Épí­tők a 2. helyüket kísérlik meg be­biztosítani Nagykanizsán. Döntetlen körüli eredmény várható. — Harma­dik csapatunk, a Bácsalmási Petőfi, ha lehet, még nehezebb helyzetben van, mint az F. Építők. Neki már nem elég, ha győz Nagyatádon. Az is kell, hogy a Simontornya ne győzzön Simon tornyán a bajnok Kaposvári MTE ellen. Vasárnap es­tére minden eldől. A MEGYEI 1. O.-BAN a bajnok­ság kérdése már a múlt szomba­ton végleg eldőlt a H. Határőr ja­vára. így a H. Határőr—Kalocsa mérkőzésnek inkább a kalocsaiak szempontjából van jelentősége. Ve­reségük esetén akár ki is eshet­nek az I. osztályból. Ugyanebből a szempontból van nagy jelentősége a Gara—Mélykút és a Bácsbokot) —Dávod mérkőzésnek. A H. MAt a Tiszakécske, a Vaskút a Kiskő rös, a Kecel a K. Építők, a Já noshalma a Madaras ellen esélyes A Soltvadkert—F. Honvéd mérkő zést a szövetség hozzájárulásává elhalasztották. AZ OSZTÁLYOZÓ MÉRKŐZÉSED* során az Északi csoportban a Kis kunfélegyházi Bányászati Vasai minden bizonnyal győz a szabad szállásiak ellen, míg az Izsáknál nagyon meg kell küzdeniük a gyö zelemért Császártöltésen. — A Déli csoportban Kalocsán a Honvéd elő reláthatlag győzni fog a katymá riak ellen, míg a Tompa—Sükösé találkozó nyílt. □□□üuaüDDDnnnnnnnnririn Érett faepret minden mennyiségben vásárolnak a Kecskeméti Földművesszövetkezet szeszfőzdéi. Kecskemét, Bethlen krt, Helvécia, Hetényegyháza, 1512= J árom a moszkvai utcákat. Megyek a széles Gorkij úton, hol nyolc. tíz, tizenkét sorban haladnak egymás mellett a barna, zöld, szürke, kék sze­mélykocsik. Ott vagyok a Vörös Téren, a Kreml csodálatos tornyai alatt, a Mauzóleum előtt, hol két kilométeres Ihosszú sorban állnak az emberek, hogy egy szorongó röpke percre láthassák Jüenint és Sztálint a lenyűgöző egyszerű-' ftégü márványkövek között. Állok a jGUM előtt a hömpölygő emberáradat- jban és nézem ezeket az embereket, akik­től két évtizeddel előbb azt hallottam, íiogy keleti barbárok; — a tekintetük­ben önmagamat látom, és a kezüket kí­vánom megfogni egyre. Az arcokon de­S űs nyugalom. Minden ember más és iás. Látom, érzem, tudom, hogy min­iden arc színe, fénye, árnya, mozdulata leülön-külön életet takar, örömöket, gon­gokat, bús emlékeket, szenvedést, és fcnégis: ezeken az embereken van valami közös vonás. Ezt láttam az Ukrajna pzálló halijában, a hidakon, a mozi vá­róteremben, a vonaton, a Metrón, a busz­megállónál, ezt láttam mindenütt. I Ülök az étteremben. Aki kiszolgál, paem hajlong, nem mosolyog alázatos fúgyorral, de nem is néz rám fölényes, flegma gőggel, nem ideges, kapkodó és item is közömbös, vagy nemtörődő. Rámnéz és várja, hogy mit kérek. A jzeme megint csak tükör nekem, ami­jén magamat látom. Amikor megmon­dom, mit óhajtok* _ mosolyog, bólint _ Deed, ntftipatofH, teanés&etessé# Moszkvai naplórészlet — elmegy, s hozza és elémteszi a kívánt dolgot. Nem hideg és nem bizalmas­kodó. Tisztában van azzal, hogy ő ki­csoda, és nem többnek, sem kevesebb­nek nem akar látszani annál. Jk zt érzem: jó itt enni, ülni, látni, élni; valami ilyesmit érzek. Hanmincan állnak sorban a mozi­pénztárnál. Jön egy ember, messziről látszik, hogy siet. Egyenesen a pénz­tárhoz megy, kéri, és megkapja a Je­gyét. Várom a felhördülést. Semmi. Mi ez? — kérdezem önmagámtól. Ma­gamhoz térek: ja, persze, persze. Tű­nődöm: hát kik ezek, mik ezek, ho­gyan, mi célból szövetkeztek össze itt, mit akarnak, miért nem dühöng, aki hátul áll? Lassan rájövök. Természe­tesnek vette mindenki, hogy csakis azért állt oda soronkívül, mert nagyon sietett. Bizalom és önfegyelem. Szép ez a két szó. Különösen itt, ezen a he­lyen, ahol gyakorlattá lett. Megyek az utcán. Sokan vannak, per­sze, hogy sokan vannak, hiszen Moszkva a világvárosok sorában szép helyet fog­lal el. Meglök valaki véletlenül. Idefie­sen odafordulok, morgok valamit. Meg­lökök valakit. Rámnéz, mosolyog, to­vábbmegy. Nicsevó, semmi, semmi. Ész­hez térek. Szeretném megfogni a kezét. ülök a nézőtéren. Nézem megint csak az arcokat. Milyen emberek ezek? Job­bak, különbek, másmilyenek? Megint a fejem töröm. Először rejtélynek hiszem, titoknak, megfejthetetlen titoknak. Az­tán rájövök. Mit csináltunk mi négy évtized alatt és mit ők? Ki és hogyan nevelt minket és hogyan őket! A négy évtized alatti égbekiáltó különbség itt van előttem, így realizálódnak az elmé­letek, a gyönyörű tervek, elgondolások! A nézőtéren néma csend. Hiába ke­,rm* resem a zajt, pisszegést, durva köhögést. Hogyan? Ezek az emberek már előadás előtt a darabot élik? Vagy szent tán e hely nekik, hogy úgy visel­kednek itt, mint nálunk a templomban? Belómhasít mélyen, fájón: hát nálunk otthon, háromezer kilométerrel innen miért zajos a nézőtér, jaj, hát miért nem érzi még mindenki, hogy a színház, mozi, hangverseny és kiállítási terem felszabadult életünknek egy-egy új temploma, ahol régi szennyeseinktő megtisztulhatunk?! A híres Metró-állomáson sétálok. El kápráztat a fény, a pompa, a csillogás Az embereket nézem. Nem látok üre büszkeséget, öntelt mosolyt s nem látó naív csodálkozást, meghökkent bámu lást sem. A moszkvai embereknek ez i: természetes, ez a tengersok szépség, e: a csillogás. Ami legcsodálatosabb: a: emberek a ragyogásban is egyszerűéi maradtak, beszédükben, mozdulataik ban, egymáshoz való viszonyukban. Bármerre is járok, az ember mindé nütt élmény nekem. Itt mindenki tudja hogy mit csinál és élvezettel, jó érzéssé teszi azt. Meghitt öröm, csendes den mindenütt, — amerre megfordulok. De érzem azt is: ezek a nyugodt arcol el is tudnak komorulni, ha kell, — d< akkor jaj annak, akik elűzik a derű az arcukról! Igen, mert ahogy terme szetes náluk a fénynek, az illatnak, ; szépnek-jónak örülni, úgy az is termé szetes, hogy ökölbe szorított kézzel kel lesújtani arra, aki bántani akarja őket fi Imény az ember mindenütt, amer­re járok. Lépésről lépésre me| kellene állni, és szólni, beszélni, barát kozni kéne, belelátni a lelkekbe, mág­nesként lélekhadakat vonni magunkhoz gazdagodni, szépülni kellene! Mindenütt derű, nyugalom, természe- tesség. ÜTarca Mihály *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom