Petőfi Népe, 1959. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-21 / 144. szám
6. oldal 1959. június 21, vasárnap Néhány éve a posta Svájcba vitt egy levelet a fővárosból, de »a címzett ismeretlen« megjegyzéssel visszaküldték. Ekkor döbbentek rá a hírforgalom itthoni intézményénél, hogy a levél hazánk határain belülre, Kecskemét tőszomszédságába, Helvéciára adresszálódott. A félreértés oka: a település neve azonos a kis hegyi ország latin nevével, másrészt eléggé ismeretlen ez a helység már száz kilométerrel távolabb is. Aki azonban megfordult 15 és félezer holdas területén, nem felejti el soha. — Valóságos paradicsomkert — nyilatkozott róla nemrégiben egy fővárosi író. Mennyi verejték kellett azonban hozzá, hogy az legyen ez a múlt század vé^n még csak bozótost, királydmnyét termő homokvilág. Akkor települt ide Veszprém és Zala megyéből 103 olyan kisparaszt a családjával, akinek a filokszéra ott kipusztította a szőlőjét. Svájci származású ember, Weber Ede, az Eötvös József által hazánkba hívott, s dunántúli magyar szőlőbirtokos leányát feleségül vevő, a szőlőtermelést megszerető pedagógus keresett itt hont a kárvallottaknak. A szándék nemes, de a . feudál-kapitalista rendszerben nem mehetett végbe másként e honfoglalás, mint embertelen körülmények között, amelyre ráütötte bélyegét — az üzlet. a kőműves mellett »culáger- kodott«, hogy vehessen trágyát talajerőnek. S mindenkiről mint hősi küzdelem hasonló vállalóiról lehetne megemlékezni, akik végül is győzedelmeskedtek a mostoha természeten. Tizenöf évi munkáért — 3 hold homok va. A telepesek mindegyike 8 hold homokot kapott; ennek felét be kellett ültetniük szőlővel, amelynek megmunkálásáért 140 forintot fizetett nekik előbb a svájci, majd az első világháború alatt a Helvéciát hárommillióért megvásárló gyöngyösi tőkés társaság. A másik négy hold terméseredménye a megmunkálóé volt, s úgy szólt az egyezség, hogy harminc év után száll át mind a nyolc hold föld a telepes tulajdonába. — Jártunk robotba is — emlékezik Körmendi bácsi. A hetvenesztendős Körmendi Gyuri bácsival beszélgetek, aki kilenchónapos volt mindössze, amikor szülei Tapolcáról ide települtek. Még mindig zalai tájszólással beszél, s ahogy közli monéókáját, vádiás minden szaAmíg termőre A homokhoz, amely nem könnyen adta és adja meg magát ma sem. — Egyszer Szahara, másszor tengerszem — vallja róla Tokai László. A talajvíz néha váratlanul felszínre tör a mélyebb részeken, s elmossa a sivatagot. A három hold szőlőjén, s ugyanakkora szántóján gazdálkodó javakorabeli parasztember szerint 1940-ben majdnem minden házat alá kellett téglázni a víz miatt, nem egy össze is dőlt. Csicsogott lábuk alatt a vizes homok, amikor szedték a szamócát — Jártunk robotba, potyamunkára is — mondja az öreg. — A Lázár-erdőt ingyen kellett kivágnunk a svájci társaságnak. De hogy ne zúgolódjunk, az akkori pap így vígasztalt bennünket, védve a matkói részt birtokló egri káptalan érdekeit is: »...boldogok lehet» tek, mert mindep nap friss földet húzhattok a iábatokra.« Sokan nem bírták az embertelen életmódot, másutt próbáltak szerencsét. Hogy el ne nép- telenedjen Helvécia, 15 évi robot, hajsza után végül is három hold földet a telepes magáénak tudhatott. Ezeken a három holdakon teremtett csodát a nagybirtok árnyékában a szorgalom, az élni- akarás. Nem lehet meghatódott- ság, mélységes tisztelet, alázat nélkül tudomásul venni a szívósságot, amellyel az egyszerű ember tapadt a homokhoz. fordult a szőlő... De az ember hőskölteménybe illően »állta a sarat«. Hogy legyen pénz a szőlő, a gyümölcsfa, a szamóca telepítéséhez, Körmendi bácsi gyalog felment Pestre, s négy éven át, tavasztól késő őszig sírgondozó volt a rákoskeresztúri temetőben, felesége pedig — aki most járási tanácstag — mosást, meg a kocsmában munkát vállalt, hogy a gazdálkodáson kívül eltarthassa' a hat gyereküket is. Tokai László éjszaka a kis parcelláján húzta az igát (ma is állítja, hogy a szőlőtakarást éjjel, holdvilágnál lehet a legjobban végezni), nappal pedig Tokai László a szőlejét kara- szolja. A fejlődés útján Mindez azonban csak részgyőzelem. A teljeshez, a helvé- ciaiak egyre gazdagabb életének a megteremtéséhez is a felszabadulás nyitotta meg az utat. Kevés a hely akárcsak vázolni is azt a fejlődést, amelyen az itteni emberek átmentek, de néhány adat sejteti a hatalmas változást. Különösen azt, amelyik aZ elmúlt két évben történt. A 12. számú földművesszövetkezeti vegyesbolt (ehhez hasonló van Helvécián még nyolc) forgalma pár év előtt havi átlagban 30—35 000 forint volt. Két év óta negyedmillió forint. A boltvezető szerint a nylon- és a piperecikkek is nagy keresletnek örvendenek. Rádió úgyszólván minden házban szól. Több most a motorkerékpár mint húsz évvel ezelőtt az egyszerű bicikli. Kerékpár eg-ébként, ha tíz gyerek van a családban, hát mindnek van egy. Igen, van pénzük a helvé- ciaiaknak, ami pártunk és kormányunk helyes gazdaságpolitikáját dicséri. A gazdasági megerősödéssel együtt jár kulturális igényük megnövekedése, amire beszédes bizonyíték az, hogy az 1200 család 992 napilapra, folyóiratra és szaklapra fizet elő Az újságolvasók száA matkói pusztaságban ez a szép új iskola hirdeti a fejlődést. ma a hét évvel ezelőttinek a hússzorosára, az öt évvel ezelőttinek pedig a háromszorosára nőtt. A kultúrházban, három iskolában és az állami gazdaságban a heti kétszeri mozielőadásokat valahányszor teltház előtt tartják meg. Hogy államunk mennyit áldoz a közigazgatásilag azelőtt Kecskeméthez tartozó, 1952 óta azonban önálló községgé nyilvánított Helvéciára, elég, ha megemlítjük: a felszabadulás óta a meglevő háromhoz ugyancsak három új iskola épült: a központi, a feketeerdei és több mint másfélmillió forintért a tavaly átadott matkói; tanácsházát, tanácstitkári lakást, orvosi rendelőt (lakással) is építettek. Most 200 ezer forintért rendbehozzák a Kiskőrös felé vezető utat. Május 28-án megérkezett az Építésügyi Minisztériumból a jóváhagyott községrendezési terv is, amely szerint a szanaszét levő házakból álló települést a tanácsháza környékére tömörítik. Az átrendezés első ütemeként 42 házhelyet már ki is jelöltek, amelyek egy részére azon nyomban benyújtották az igényléseket. Helvécia dolgozó parasztjainak a kötelességtudatára viszont jellemző, hogy az adót rendszeresen fizetik, május 29- én például 6 százalékkal múlták felül a »naprakész« állapotot, s ha társadalmi munkáról van szó, abban is derekasan részt vesznek. Ebben az évben 15 ezer forint értékű munkával segítettek az iskolák tatarozásánál. A nagyarányú fejlődés további ütemének mértéke azonban a meghódított homok termelékenységének a növelésétől függ. Lz azonban — jónéhányan már belátták, mások most töprengenek rajta — bajosan lehetséges a kisparaszti gazdálkodással. Merre tovább? Tavaly egyetlen baromfi sem volt a Szabadság Tsz-ben, — az idén 545 libát és 500 pulykát gondoz Termői Imréné. Példa akad itt is, hogy merre a további út. Bár igaz, a két meglevő tsz, a Táncsics és a Szabadság tagsága az elmúlt években nehezen tudott megbirkózni a nagyüzemi gazdálkodás feladataival, tavaly óta azonban mindegyik agronó- must alkalmaz, s a szakirányítás ebben az évben már kezdi megmutatni eredményességét. A nagyobb mértékű műtrágyafelhasználás, a takarmánybázis és az állattenyésztés összhangba hozása jellemzi a két tsz gazdálkodását, — s a gabonáik máris szebbek az egyéniekénél. A szövetkezeti gazdaságokon kívül a Kiskunsági Erdőgazdaságnak is van Helvécián 2352 hold területe. Arra pedig, hogy mit lehet művelni nagyüzemi gazdálkodással a homokon, a több mint nyolcezer holdas Helvéciái Állami Gazdaság 1224 holdas itteni központi üzemegységének a működése az ékes bizonyíték. A gépesítés (a szőlő nyitását, kapálását, permetezését, sőt préselését is gépesítették), a nagyszabású kísérletezés, az, hogy borainak 80—90 százalékát külföldön is megveszik, hogy ter- mőfaegységenként 80—150 kilogramm almát termel, az új telepítésű szőlők egy-egy holdjáról pedig 50—105 mázsa termést szüretel, s végül, hogy a gazdaság tavaly 7 és fél millió forint nyereséget ért el — mindez gondolkodóba ejti az egyénileg gazdálkodókat. Bizonyosai) előhb-utóbb ők is meg« Az állami gazdaságban Heffler István gépkezelő az univerzális hidastraktorral, a francia gyártmányú „Derot”-val permetezi a szőlőt. próbálják a nagyüzemi termelést. A továbblépés nem megy majd könnyen, de akik legyőzték a homokot, végül győzedelmeskednek az egyéni gazdálkodáshoz való ragaszkodásukon is. írta: Tarján István iotó; Pásztor Zoltán
