Petőfi Népe, 1959. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-10 / 108. szám
A MAGVAI? SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BACS- KISKUN MEGYE[_LAPJA 21 Hű liöziil egy sem9 19 lány közül keltő akar A! páron maradni Közvéleménykutatás a falu általános iskolájában MOEMIÉKEINíCi Ne hagyjuk pusztulni az S00 éves pusztatornyot Egy korábbi cikk nyomán — mely a mezőgazdasági technikumot végzettek sorsáról szólt —, született az az ötlet, hogy »•közvélemény-kutatást« végezzünk egy falusi általános iskola nyolcadik osztályában is. Vajon mik a vágyaik, a terveik, milyen az előttük álló életről alkotott felfogásuk a falvakban élő tizennégy éves kisdiákoknak? Jó, hogy iparosnak jelentkeztek, de ••• Körülbelül ezek a kérdések voltak azok, melyekre választ kértem az alpári általános iskola nyolcadikosaitól. A »közvélemény-kutatást« a fiú osztályban kezdtem. Ha igazságos akarok lenni, be kell vallanom, hogy a kérdések nyomán nem tükröződött meglepetés az élénken figyelő gyermekarcokon, annál jobban meglepődtem én, amikor a kérdezősködést befejeztem, s kerek egésszé sum- mázódott bennem a »kutatás« eredménye, amiről »száraz« statisztikai adatokban így számolhatok be: Áz osztály 21 tanulója közül hatan tanulnak tovább, a többi tizenöt fiú — kivétel nélkül — ipari tanulónak jelentkezett. Arra a kérdésre: ki, hol akar- j® kitanulni szakmáját, a fiúk zöme azt válaszolta, hogy Budapesten, másik részük pedig a környékbeli városokra »szavazott« — egyszóval a 21' gyerek közül egy sem szándékozik a falujában maradni. Persze az már »mellékes« körülmény, hogy több fiúnak egyetlen rokona, de még ismerőse sem él Budapesten, vagy abban a vidéki városban, ahol meg akar »telepedni« esendő 14 cvecské- íével, hiányos élettapasztalatával, s még forrongó, rossz és jó irányba egyformán hajlítható jellemével. Fantáziák Pestről, s a városról Am nemcsak a fiúkat, de a lányokat illetően is hasonló a helyzet. Az osztályból heten készülnek középiskolába, s valamennyien a gimnáziumot választották. Hét kislány Pestre megy dolgozni, de arra a kérdésre, hogy ott is hova, csak Melyiket válasszam édesanyámnak... egyetlen lányka tudott adni íé- lig-meddig is biztos választ. Az egész osztályból csupán két tanuló határozott úgy, hogy megmarad falujában, Alpáron. — Miért akarsz mindenáron Pestre menni? — kérdem az egyik »elvándorlótól«. — Jobb lesz, ha nem itthon dolgozom. Pesten különben is minden más mint itt... — szól bizonytalanul, mintha érezné, hogy nagyon is határozatlan tervét nem tudja előttem megvédeni. Persze arról, hogy valójában milyen is a pesti élet, csak meglehetősen téves, de annál gazdagabb fantáziájú elképzeléseik vannak, amit táplál a szülőknek az az egyoldalúan böl- cselkedő elve is, hogy a magukénál könnyebb, gondtalanabb, derűsebb életet szánnak gyermekeik osztályrészéül, s úgy gondolják, ha elkerülnek innen, megkímélik őket a verejtékes, nehéz paraszti munkától. De vajon miből gondolják azt, hogy a gyári munka kevésbé verejtékes, ha arra is olyan nehezen jönnek rá, hogy a maguk munkáját, életét mi módon tudnák könnyebbé, kulturáltabbá tenni? A fiúosztály 18 tanulójának földműves az édesapja — köztük egy termelőszövetkezeti tag — de egyetlen fiú sem folytatja tovább apja, nagyszülei »mesterségét« még haladottabb formában sem. Felelős: a család! Abban nagyon is igazuk van a gyerekeknek, hogy olyan módon, olyan körülmények között már nem akarnak élni, mint nagyapáik, apáik. Viszont ha egyre csak »kivándorolnak« a faluból — mint ahogy ez évek óta így van —, hogyan győzik itthon a munkát az öregek? Mert azért kenyér, kukorica, hús kell továbbra is! A megoldást, a gondtalanabb, s főként kulturáltabb paraszti életet helyben, a családon belül kell megtalálni, megteremteni, — s akkor majd nem csábítja úgy a városok pompásabb- nak látszó, de valójában azért mégsem olyan könnyű élete a falusi fiatalokat! = eszikné — Képünk a XV. században épült soltszentimrei pusztatornyot ábrázolja. A pusztatorony a hozzátartozó templom homlokzata előtt állt, amelynek szentélye a nyolcszög három oldalával zárult támpillér nélkül. Valószínűleg Árpád-kori település volt ezen a helyen. A múlt század végén nagyon értékes, szép leletet találtak itt a régészek: egy honfoglalás korabeli magyar nyerget, csontból faragott díszítésekkel, melyet ma is a Nemzeti Múzeumban őriznek. S most, hogy a pusztatoronyról emlékezünk, szeretnénk felhívni a Hazafias Népfront megyei műemlékvédelmi bizottságának figyelmét e ritka műemlék mostoha körülményeire. Bár a torony az idők viharát évszázadok óta elég szilárdan állja, az erőszakos rombolásnak azonban nem tud ellentállni. A környékbeliek hosszú évek óta csonkolják, rombolják pusztuló falait* hogy az omladékkőből ..restaurálják” műemléknek kevésbé nevezhető gazdasági épületeiket, istállóikat. Feltétlenül helyes és szükséges lenne, hogy a műemlékvédelmi bizottság a megyei tanács anyagi támogatását megnyerve bekeríttetné és lebeto- noztatná a műemléket, amelyet már csak azért is kár volna pusztulni hagyni, mert megyénk egyáltalán nem bővelkedik hasonló értékekben. Hogyan készült „Az utolsó felvonás“? Horváth Jézsel Piatér István Nemes János Szabó László Kiesi iigY — nagy Selhajtás, rútyos gond — tehetetlen hallgatás Két közegészségügyi intézkedésre! Mit mondanak a szerzők, hogyan született meg az ötlet, hogy 13 esztendő után feldolgozzák a Hortby-rendszer utolsó napjait? — Riportsorozatot akartunk indítani a Népszabadságban, s ennek kapcsán sok ötlet felvetődött, egyebek mellett „Az utolsó felvonás” is. Végül is ennél maradtunk, mert tudtuk, hogy ez közérdeklődésre tarthat számot, hiszen majd minden embernek személyes élménye fűződik hozzá. Sokan kérdezték már, hogyan jutottunk hozzá az eddig fel nem használt dokumentumokhoz, iratokhoz. Bizony sok körültekintő kutatómunkába került az anyag „összehozása”, s végeredményben sikerült is jó- néliány érdekes tényt, adatot, egyes esetek mozgató rugóit, kulisszatitkai napvilágra hozni. A Népszabadságban közölt | riportsorozatot kibővítettük, j újabb tényekkel, dokumentu- ! mokkái egészítettük ki, s így ke- j rült sor a több mint 500 oldalas I könyv kiadására. Mistina József a »cukorka, sült gesztenye, pattogatott és főtt kukorica, valamint kovászos uborka előállítására és a vele való kereskedésre« jogosító iparigazolvány birtokában éveken át békésen árulgatta Kecskeméten, a Nagykőrösi utca 5. szám alatti kapualjban áruit. Egészen addig, amíg a városi tanács egészségügyi osztálya — .a házban lakók kérésének engedve — rövid határidőn belül, április 25-én eltiltotta Mistinát a faszénnel működő kályha használatától, mondván: »Élelmiszer árusítása kizárólag cukorka árusítására szorítkozhat, miután engedélye csak erre szól. A faszenes kályhát ezen helyen semmiféle főzésre, pattogtatásra fel nem használhatja. A felszólítás végrehajtását ellenőriztetni fogom, mulasztás esetén a szabálysértési eljárást haladéktalanul folyamatba teszem.« Semmi kifogásunk nem volna e határozat ellen, s még azt az alaki hibát is elnéznénk, hogy az egészségügyi osztály nem tudja: Mistinát iparigazolványa a faszenes kályha használatára is feljogosítja. Meg kell mondanunk azonban, Mistina érdekében, hogy ő jelenlegi helyén senkit nem zavar, éppen úgy. mint ahogy a számtalan budapesti »gesztenyés néni« faszénkályhája sem veszélyezteti a budapestiek egészségét. S ha már itt tartunk, azt is megmondhatjuk, hogy mi tudjuk: kinek, és miért áll útjában ez a faszénnel működő kályha —< szerkesztőségünk ezt bármely személyes érdeklődőnek meg is mondhatja. De ami a legfőbb dolog, abba kiváltképpen nem tudunk belenyugodni, hogy a városi tanács egészségügyi osztálya nem mozdul ilyen gyorsan, amikor nem ilyen könnyen és gyorsan elintézhető ügyről, hanem esetleg nyomós egészségügyi követelmények teljesítése a kérelem célja. »Mindenki helyesen cselekedett — mégis tbc-ve- szélybe került egy család« című, április 16-i számunkban megjelent cikkünkre például semmiféle intézkedés nem történt, pedig abban egy kisgyermekes munkáscsaládról írtunk, amely szerencsétlen körülmények között, bírósági határozat folytán lett összeköltöztetve egy súlyosan fertőző tbc-s asz- szonnyal. Jóllehet, szükséges a határozottság és a keménység a kisebb ügyekben is — bár az is alapos kivizsgálást kíván —, még szükségesebb ott, ahol az egészségről, a betegség terjedésének meggátlásáról, sőt emberéletről van szó! — ng — PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kisfcun megyei napilapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Szerkesztőségi Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám Telelőn: 25—16. 26—19, 11—22 Felelős kiadó: Molnár Frigyes Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a Telefon: 17—09 Előfizetési díj egy hóra 11 Ft Előfizethető és megvásárolható bármely postahivatalban és kézbesítőnél. Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Teh: 15-2S.. 27-1!) tdelű* vezető; Szűcs Bála igazgató T050, májtii 10, vasárnap ifyty fatat Ue*xtyíz — fatat megharagudott, megfújta, bekapta a lehullott »katonát«. Igen, értéke volt akkor a falat kenyérnek is, ezek meg itt egy falat tortáért sem hajolnának le. Nem mintha az, vagy ez volna a helyes, de Ilonka most látta meg, hogy sokszor szembe kerül egymással a kétarcú idő. Ott, a fehér asztal mellett magával vitázott tovább, érveket és ellenérveket vetett fel. Pedig telt volna másik falat tortára is a zsebében lapuló 2000 forintból, amit a férje most, pár perccel ezelőtt kapott jutalomként, s amelyet rögtön az ő, Ilonka kezébe csúsztatott... BarU Éva. esett, s háta mögött most biztosan kigúnyolják őt. Öt, akire egy perccel ezelőtt még irigykedtek. És már nem a szép és vidám társaságot látta. Szeme visszaré- vedt a múltra, látta nyolcéves korában magát, amint apja mellett áll, aki napszámból jön haza és szedi elő tarisznyájából a vacsorát. Három testvérével együtt az apja mellé áll, aki sorban adogatja szájukba a »katonákat«, s neki, az édesapának, csak minden negyedik falat jut. S ha olykor összevesznek a sorrenden — hogy most ki következik elvenni a »katonát«, — és előfordult, hogy lelöktek egy falatot a földre, édesapa rette az édességet, s a szépen sikerült este után lassan, élvezettel fogyasztotta a tortát. De közben kezében kezdett felmelegedni a tortaszelet, s ekkor történt a baj: nem vette észre, s az utolsó falat teteje lecsúszott. Sajnálkozással nézte, még el is bigy- gyesztette a száját, majd egy hirtelen mozdulattal lehajolt érte és bekapta. Utána körbenézett egy lapos pillantással, s látta, hogy a szemközti két asszony összemosolyog. Szájában megkeseredett a falat: már tudta: nem kellett volna felvenni a lehullott tortafalatot, hiszen azok, ott szemben, nem láthatták, hogy :sak a papírszalvétára Irígylik az asszonyok — erre gondolt Ilonka a feldíszített kultúrteremben, a fehér asztal mellett, amikor a ktsz — amelyben férje dolgozik — élüzem-avatá- sát tartotta. — Irígylik és egy kis elégtételt is érez Ilonka, mert hát volt idő, amikor csak sajnálták őt, meg a főijét. De felküzdötték magukat, becsületes munkával, kitartással, egyetértéssel, s most a ktsz élüzerrr-avatásán az ő férje is megkapja az élmunkás csillagot. Még talán jól is érezte magát Ilonka az általa irígykedőknek gondolt asszonyok gyűrűjében egészen addig, míg az utolsó fogásra, az ünnepi tortára nem került a sor. Ilonka nagyon szó-
