Petőfi Népe, 1959. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

B. oldal Í959. május 1, níntek 5800 tag, 68 műiig forint évi forgalom a Kiskunfélegyházi Földművesszövetkezetben 1 Ünnepi termelési értekezletet tartott a Kiskurííélegyháza és Vidéke Körzeti Földművésszö- Vetkezet 180 dolgozója, a szövet­kezet I'etőfi-éttermében. Ezen az értekezleten osztották ki a nyereségrészesedést, és ezen az ünnepi értekezleten ju­talmaztak meg 69 dolgozót. Hunyadi Imre igazgatósági el­nök beszámolója nyomán is­mertetek a szövetkezet életéből néhány jellemző számadatot, hogy az olvasók is lássák, milyen hatalmas tömegszervezetté nőtte ki magát a „földszöv”, és milyen szerteágazó munkát végez pl. délegyháza gazdasági életében Is. A. szövetkezet taglétszáma 6800 íő, a jegyzett részjegyek összege 317 000 forint. A szövetkezet elsőrendű fel­adatának tartja a parasztság segítését, ezt a következő szá­mok is mutatják: az elmúlt fél­évben másfélmillió forint ter­melési előleget folyósítottak, de ebben az évben négymilliót akarnak kihelyezni. 4800 nor­málhold szántási és 2700 nor­málholdnak megfelelő szállítási szerződést kötöttek. Átvettek a parasztságtól 80 vagon baromfit, 2 600 000 forint értékű tollat, 11 000 darab májlibát, 3 500 000 iarab tojást, 3100 mázsa retket, 1000 mázsa szilvát. A felvásár­lást 109 százalékra, 25 és félmil­lió forintra teljesítették. Termelési szerződést kötöttek 325 hold cukorrépára, 220 hold zöldségre. Az összes szerződött terület 859 hold. Kiskereskedelmi üzemága 36 millió forint forgalmat bonyolí­tott le, ebből a textilbolt 17 mil­liót, a vasbolt 5 és fél milliót, a húsbolt másfél millió forintot. A közétkeztetési üzemág 4 millió forintot forgalmazott, és hogy nem zárt haszonnal, ez is az ott étkezők megfelelő kiszol­gálását bizonyítja. A szikvízüzem 720 000 liter szikvizet gyártott, megjavult a szikvízellátás; a bizományosok­nál vasárnap is lehetett 1,10-es áron szikvizet kapni. A szövetkezet méhész szakcso­portja 108 mázsa mézet adott át, a szeszfőzde egy év alatt 500 hl pálinkát főzött. És így lehetne sorolni vég nélkül a számadato­kat. Végeredményben az elmúlt év összforgalma 68 682 000 forint volt. Érdemes még megemlíteni, hogy a szövetkezetnek 3 teher­autója és 3 lovaskocsija van. Ezek a számok mind azt bizo­nyítják, hogy hatalmas erő van a szövetkezésben és szépen gyü­mölcsözött az alapító tagok ál­tal fejenként bevitt 50 kg búza. —th —ós < Egye meg a rozsda? A kuuszentmlklósi földműves­szövetkezet irodájába bejutni annyit jelent, mint megtanulni az akrobatikát. Ugyanis az ud­varban — évek óta — hatalmas mennyiségű vashulladékot gyűj­töttek össze, ami egyre szaporo­dik, veszélyeztetve az irodába bejut! kívánók ruhájának és testének épségét. E nagymeny- nyiségü ócskavasat bizonyára azzal a céllal gyűjtötték, vásá­rolták meg, hogy kohóinkhoz el­szállítva, onnan új, használható tárgyként kerüljenek forgalom­ba. Nos, a kunszentmiklósl föld­művesszövetkezetnél is így gon­dolkoznak, ezért sürgetik közel egy hónapja — előbb is lehetett volna — a MÉH kecskeméti köz­pontját, hogy szállíttassa el a 300 mázsa vashulladékot. A MÉH — azon kívül, hogy egy lovaskocsival Soltra diszponált néhány mázsát — még a füle botját sem mozdítja. Vajon miért? Talán olyan sok nyers­anyagunk van, hogy ez a 300 mázsa ne tenne jó szolgálatot? A MÉH kecskeméti központja intézkedhetne — ugyanis ez a feladata —, hogy szállítsák el végre a vashulladékot addig, míg az használható. Vagy egye meg a rozsda? Gémes Gábor MÁJUS 2 729 000 forintot gyűjtöttek eddig megyénkben az álta­lános iskolások az iskolai ta­karékbélyeg mozgalomban, Di­>00000000000000000000000 Autóbusz-várótermet építettek smcsK cséretet érdemel az Uzovics te­lepi, s a szalkszentmártoni is­kola, valamint a Petőfi általá­nos iskola. A középiskolák kö- T zött a kecskeméti Közgazdasági | Leánytechnikum vezet 159 fo­jt rintos diákonkénti betétátlaggal. A pálmonostori külterületi Lenin Tsz kiszistái felépítették és véglegesen üzembehelyezték * pétermonostori elágazásnál az autóbusz-várótermet a büfé­vel együtt. Mintegy 500 forintra tehető az a munka, amelyet a kiszistók társadalmi úton végez­tek. A kiszistákon kívül köszö­netét kell mondani a környék dolgozóinak is, akik hozzájárul­tak — anyaggal és munkával — az épület elkészítéséhez. Végre teljesült annak a sok utazónak a kívánsága, akik rossz idő cse­OOOOOOÜŰOOOO 300 televíziós antenna tén csak a betonút mellett levő nyárfa alá húzódhattak. Nemcsak társadalmi munká­ban tűnnek ki a pálmonostori kiszisták, hanem a kultúra ter­jesztésében is. Május 10-én nagyszabású majálist rendez­nek, s a tervek szerint mintegy 300 személyt befogadó sátort építenek, színpaddal ellátva. Délután 3 órától este 5 óráig a KISZ tagjai Benedek Elek „Többsincs királyfi” című me­sejátékát adják majd elő. A mű­sort másnap hajnalig tartó má­jusi bál követi majd. A bevétel­ből az iskolások Visegrádra, Esztergomba, Dobogókőre és Budapestre mennek tanulmányi kirándulásra, a KISZ-szervezet tagjai pedig a bevétel bizony as százalékát a Balaton-kÖrüli út anyagi fedezésére kívánják for­dítani. Budai Imre levelező A negyven év előtti félegyházi május elseje em­léke minden évben vissza-visszajár. — Nem lehet azt elfe­lejteni. Hetekkel előtte folyt a lázas készü­lődés. A gimnázium tornatermében Ha- ubner dalköltő, énektanár vezeté­sével gyakorolt a nőkből, férfiakból és gyerekekből álló Népdalárda. Ron­gyosak voltunk és éhesek, de lelkese­désben nem ismer* tünk határt A nagy napon az egész város zászló- és virágdíszbe öl­tözött, még a vil­lanykarókat is vö­rösre mázolták. A gimnázium épülete olyan szép dekorációt azóta se kapott, zászló-füzé­reket húztuftk ki egyik ablaktól a másikig. A felvonuláson ott volt az egész város, lelkesen éne­keltük, hogy: „mind­nyájan testvérek vagyunk...” Úgy is hittük. — Nem gondoltuk 1919-ben, hogy ott lapulnak közöttünk a népi rendszer halálos ellenségei, akik ugrásra ké­szen várják, hogy az ő napjuk felvir­radjon, s akik az­után börtönbe ve­tették, meggyilkol­ták a nagy nap szervezőit, vezetőit; Martonffy Ernőt, Héderi Antalt, Né- medi Varga Sán­dort és a többieket, minket, gyerekeket pedig kiűztek ál­maink paradicso­mából, a lövöldé­ből, ahol május el­sején zsákbafutás- sal, lepényevéssel, lisztfúvással szóra­koztattuk egymást De még a Horthy korszak alatt is vö­rösre festett vil­lanykarók hirdették a szép ünnepnap emlékét. A munká­sok pedig a rendőr­kordon ellenére is minden évben fel­keresték május éj­jelén a lövöldét és vörös nyakkendőseL ünnepelték a mun ka ünnepét T. M. Szorgalmasan végzik az Időszerű tavaszi mun­kákat a kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezetben. Az összes tavaszi kapásokat már az elmúlt hét közepéig föld­be juttatták; a kukoricát 160, s burgonyát 14 katasztrális hol­don ültették el. Befejezték a 40 és 12 holdon termelt cukor-, illetve takar­mányrépa első kapálását is. A 10 holdon magfogásra termelt szerződéses csomósebirt is ka­pálják. Ez a takarmányfű-féleség Is nem csekély jövedelemhez jut­tatja majd a szövetkezetei- A növénytermelés hozamain kívü! azonban a májusban és június­ban átadásra kerülő szerződé­sesre hizlalt 23 darab szarvas- marha és 60 darab sertés is nö­veli a tagok bevételét. >.-r Wit'“ ; WM | ; föl flí;: iMi W­1 % * & ■m . ^ 5 «ör\. Ü IS II1é$ •jm í. ' 1 P méiM Megyénkben már 300 tele­víziós antenna van a házak te­tején. Ebből mintegy 270-et a kecskeméti RAVEL kirendeltség szakemberei szereltek feL Ké­pünkön Somodi Sándor anten- u aszerelő az Állat forgalmi Vál­lalat televíziós készülékéhez szereli az antennát. Ez a 69-ik í televíziós készülék üzembehe-1 Rezese volt Kecskeméten. Május 1-e, te szép, te magasz­tos, te szent, a kecskeméti mun­kás tömegek örömére ma hatva­nadszor jössz el hozzánk illatos oltáraiddal: a madárdalos er­dőiddel, kenyeret és kalácsot termő mezőiddel, s a tömérdek gépet, szükségleti cikkeket és szerszámot formáló gyárak kor­mos glóriásai is ünneplőbe öl­tözve borulnak le fenséges szép­séged előtt, hogy dicsőítve áld hassák az ifjúságot, szépséget és forrongva teremtő erőt, amely egy személyben te vagy gyönyö­rű május, a megkínzottak, meg- alázottak egyetlen szent, meg­valósult reménysége az emberré magasztosulásban. A szocialista munkásmozgalom 1899. őszén megalakult héttagú sejtje még éppencsak hogy meg­kapaszkodott a kecskeméti futó­homok laza talaján, de szárba- szökő gyenge palánta jellegével is megünnepelte 1900. május 1-ét, amelyet a világ dolgozói a munka megszentelt ünnepévé emeltek. Akkor persze még illegalitás­ban folyt 8 szervezkedés, s nem volt ajánlatos rendőrszemeknek kitenni magukat. Ezért aztán el­határoztuk néhányan, aki ép­pen munka nélkül volt, vagy függetleníteni tudta magát a kö­rülményei szorítása alól, hogy szólunk lányismerőseink egyik­másikának és holnap, május 1-én kivonulunk a Műkért be. HAJNAL JÓZSEF; Q'tú'l'Ú'/ IM Gyülekezünk délelőtt 9 órakor a Liliom és Klapka utca torkolatában levő kis téren, a mai Pisze-kút mellett. Mint szervezett munkásokhoz illik, a megbeszélt időre mindenki a helyén volt és tizenöt vagy ti­zenhatod magammal fennen lo­bogó piros zászlóval az élen, ket­tős rendekbe igazodva elindul­tunk a Műkert felé. Ezt a csöp- pike ünnepi menetet megbámul­ták a járó-kelők és élénken tu­dakolták, hogy mik vagyunk. Alig győztünk felelgetni, hogy szocialisták vagyunk, és mint a dolgozó emberiség világünnepét, mi is megtartjuk a május 1-ét; a Műkertbe igyekszünk, jöjjenek és tartsanak velünk, hívtuk sze­retettel a bámészkodókat. A sok kérdezősködés hamar megérlelte bennem a gondolatot: daloljunk, abból megtudnak mindent az ér­deklődők és rázendítettünk Mó- nus József dalára: „Piros zászlónk, vörös zászlónk Lobogtatja a szellő Jer alája, jer alája Te jogtalan szenvedő ... Harsány énekünk messze szálló erővel adta tudtára azok­gyermekcipőben Járt) már pe­dig az nem vitás, hogy csak az egy-egy helyen nagy tömegben dolgozókat lehet agitatórikus szempontból előnyösen kézben tartani. Az agrár-proletariátus, a gazdatársadalomban való szét­szórtsága miatt, akkor mint tö­megszervezet alig jöhetett szóba. Innen magyarázható a proletár- diktatúráig eltelt május elsejei munkásünnepek kisméretűsége. De ezektől eltekintve is külön nyomást gyakoroltak mind a földműves, mind az ipari mun­kaadók ünnepelni óhajtó mun­kásaikra, amikor kereken kije­lentették előttük: „Aki pedig a vörösök ünnepén akarja lopni s napot, az ide többé be nem teszi a lábát.” Erre a „szívélyes” biz­tatásra csak kevesen merték szűkös kenyerüket kockára ten­ni. így hát két évtizeden ke­resztül nem lehetett nagy fel­vonulásokról még beszélni sem. Ez a pillanat csak 1919. május 1-én következett be, A Tanács- köztársaság bukásával újabb huszonöt esztendős némaságra kárhoztattak bennünket. nak akik hallgatták, hogy kik vagyunk és mit akar a határta­lan jókedvtől piruló, maroknyi kis ünneplő munkáscsapat. Ami­kor a Műkertbe érkeztünk, le­raktuk cók-mókjainkat és meg­kezdődött az akkor szokásos já­ték, a „hun mérik a sört?”, majd később „cika ide párom”, de a „haragszom raa ’ sem marad­hatott el, mert az Is csókkal volt kapcsolatos; a fiatalság pe­dig abban az időben is szörnyen kantáros volt az ilyen csókás izékre ... Délben nyársakon sza­lonnát sütöttünk, a zsírját sós­paprikával meghintett, nagy, va- dászos pirított kenyerekre csö- pögtettük, felséges hideg vizet ittunk rá és semmiféle beteg herceggel nem cseréltünk volna. Késő este — mozgalmi dalokat énekelve — hagytuk el az ün­neplésünk gyönyörű színhelyét, így hozsannáztunk mi, kecske­méti szocialisták első május 1-ének 1900-ban. Az alföldi munkásmoz­galom speciálisan agrárjellegű volt, s a párttagok ilyenkor má­jusban szanaszét dolgoztak a mezőkön. Jó fél évszázaddal ez­előtt naég » gyáripar itt csak Hogy ez a hosszú év» tizedeken át kegyetlen gonosz­sággal végrehajtott szocialista üldözés milyen eredményre ve­zetett, tekintsünk szét a mai lel­kesen ünneplő tízezrek felett) megadja ez a kishitűek meggyő­zésére a szeplőtlenül tiszta fele­letet 1959. máius 1-én.

Next

/
Oldalképek
Tartalom