Petőfi Népe, 1959. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-08 / 106. szám

/ % oldal 1959. május 8, péntek S zombat délelőtt 10 óra. A Bányai Júlia Leány- gimnázium ízlésesen feldíszí­tett színpadára feketébe öltö­zött férfi lép, Háló Ferenc elv­társ, a kecskeméti helyiipari iskola igazgatója. Tartalmas be­széddel nyitja meg az ipari ta­nulók József Attila országos szavalóversenyének a döntőjét. Mészáros Lajos lép elsőnek az emelvényre. Szépen, a vers mondandóját érezve és éreztet­ve hullanak ajkáról a szavak: ■»Forgolódnak a tőkés birodal­mak ...« IMajd egy csinos, szépen be­szélő műsorközlő egymás után jelenti be a körzeti - versenyek legjobbjait. Lentiből és Buda- I»estről, Miskolcról és Szeged­ről közel félszázan utaztak ide, hogy eldöntsék, ki mélyedt el legjobban a nagy költők re­mekeiben, ki beszél legszebben magyarul, A közönség tapsol. Sokat és sokszor. Hálás. Tetszik a mű­sor. Mint egy finom művű hangszer, úgy cseng a törékeny Pintér Hajnal hangja. Sigos Mária olyan átgondoltan adja •elő választott verseit, mint egy tapasztalt előadóművész. (Meg­Pillanatképek az ipari tanulók szavalóversenyéről tudtam, hogy négyszáz verset tud könyv nélkül!) T elik az idő, a versenyzők izgalma és a közönség öröme* növekszik. Arany János, József Attila, Radnóti, Villon, Petőfi sorait szólaltatja meg. idézi 40 magyar fiú és lány. Ipari tanulók. Emberek, gondol­kozzunk: Nyugatról az cibarbá- rosodás riasztó hírei érkeznek, és itt köművesinasok és villany­szerelőtanulók, több ezer fiatal — verset tanul. Igazi érzéseket keltenek élet­re, magyarságunk, emberségünk legmélyebb húrjait pengetik meg ezek a gyereksorból alig- alig kinőttek. Olykor meg — zsongó sorokkal — álomvilágba ringatnak. Jön egy másik és békét kér, könyörög, követek s a kezünk ökölbe szorul. Milyen sok tehetséges fiatal. Néhány produkció máris szín­pad után kiált. Osztovics Le­vente, ez a nyurga győri fiú lenyűgözően idézi Brecht ver­sét: Kereszteshadjárat 1939-ben. Híres “befutott« művészektől is hallottam már Edgar Allan Poe Holió-ját. A kecskeméti Csupor György olyan magabiztossággal aknázta ki, tálalta elénk a vers szépségeit, hogy feledtette ré­gebbi élményeimet, A bíráló bizottság is öt talál­ta legjobbnak. Második Oszto­vics Levente (Győr), harmadik Sigos Mária (Budapest). A kecskeméti Kovács Ágnest di­cséretben részesítette a Szinetár Györgyné vezetésével működő bíráló bizottság. A legjobbak a budapesti Nép­hadsereg Színházában is bemu­tatják a közeljövőben tudásu­kat. Jó volna, ha a Magyar Rá­dió is módot találna a legjobban szavaló munkásfiatalok ismer­tetésére, P ulay Árpád elvtárssal, a KISZ Központi Bizottsá­gának titkárával is beszélget­tem. A sok tehetséges fiatalt dicsérte és a kifogástalan, ma­gas színvonalú rendezést. A verseny igazi győztese a magyar iparitanuló-képzés — mondta. Tóth Imre és Leviczky József tanárok és segítőtársaik szor­galmas munkájukkal a verseny és a műélvezés zavartalan fel­tételeit teremtették meg. Szépek az Imre Gábor által tervezett emléklapok és plakettek is. Kö­szönet illeti a zsűri tagjait, a lelkes, áldozatos munkájukért. Holtai Nándor |Serény munka a Hosszú hegyi Állami Gazdaságban A Hosszúhegyi Állami Gazda­ságból az idén 1200 hektoliter bort exportálnak. A gazdaság területén a Debreceni Talaj­javító Vállalat 13 hektáron ké­szíti a talajt újabb szőlőtelepí­téshez. A gyümölcsösben perme­tezik a 400 kh-as kajszibarae- kost és almást, 35 holdon Szta- linyeccel forgatják az altalajt. Mayer József, Schaner József szakmunkások az exporl-fcoi minőségét ellenőrzik. • — Néni, aggyon tízs fillért:;. néni, csak egy kis kemyírre va­lói!... — s nem tudsz szaba­dulni tőlük. Rongyos, maszatos, szemtelen kis koldusok. Kapzsi szemmel ott ólálkodnak reggel­ól estig a cukrászda előtt, a mozi bejáratánál, s télen-nyá- ron törzshelyük a piactér. Ál­nál, szőlőt, falatnyi túrót, fil- ,£vt kunyerálnak ajánlkoznak, hogy viszik a kosaradat. Ha a szidalom és gyakran a pofon mellett mégis kapnak valamit, saétrebbennek. mint a verebek; a suhancok cigarettát fújnak a I kapott pénzért, a kisebbek az »ennivalón marakodnak. Arról a 97 halasi cigánygye­rekről van szó, akik valameny- myien iskolakötelesek, de tul- (jiyomótészük soha nem látott belül iskolát •e akiknek a sorsa évek óta tej- fájós gondot okoz a város tár­sadalmának. Persze, nemcsak Halason probléma ez. De mert a rész úgy tükrözi az egészet, mint a csepp a tengert, — nem art legalábo halasi viszonylat­ban ismét ráirányítani a figyel­met erre a sokan által kényes­nek tartott, de a megoldást el nem kerülhető dologra. A halasi cigányon között is nagyfokú a rétegezödés. Vannak köztük becsületes, állandó al­kalmazásban levő munkások (sokan dolgoznak például a Solti Állami Gazdaságban), van­nak kártyás-részeges lókupecek, sokgyerekes vályogvetők, kivén- hedt üstíoltozóK, s vannak al­kalmi munkából, vagy éppen lopásból tengődó rongyos teker­gők is. S persze a gyerekek is aszerint festenek, amilyen csa­ládból kikerülnek. Ha a cigánykérdés szóba ke­rül, mindig két tény feszül egy­mással birokra. Egyrészt a ci­gányság egyes képviselőinek tényleg meglevő hibái — amit .aztán olyan szívesen szoktunk általánosítani —, másrészt ép­pen ebből az általánosításból fakadó igazságtalan előítélet. Lepton-nyomon megdöbbenve hallom a konok állítgatást: »Minden cigánynak vérében van ,a lopás, a munkakerülés, a ren- Sdetlenség, és hiába teszünk vele fc.irmit, soha nem lesz belőle Rendes ember.« Mi ez, ha nem a legsötétebb, legostobább és Ücghazugabb fajelmélet?! Mint- iha X. csak azért lenne kizáró- 8.ag becsületes, mert magyar, s bő. csupán csak azért gazem­ber, mert más nációhoz tarto- / S ha már az ember -véré­ben« van a rosszaság, akkor minden rablógyilkos gyereke gyilkos, és minden kertész gye­reke csak kertész lehetne az ilyenfajta “öröklési elmélet« alapján — függetlenül a neve­léstől és a környezet hatásától. Akik persze Halason és má­sutt is jóindulattal és becsületes szándékkal gondolkoznak a probléma megoldásán, tudják- hogy nem egyszerű. Nem, mert a cigányság jelenlegi állapotá­ban, s vele együtt az ellensé­ges előítélet is igazi múltból ránkhagyoit átbos örökség, amit igen sok egyébbel együtt nehéz és lehetetlen rövid időn belül felszámolni. Pedig akarás van hozzá. Halason a cigány­negyed orvosi rendelőt kapott, megpróbálták bevezetni számuk­ra a íelnőtt oktatást, s most töpreng a város vezetősége: ho­gyan oldja meg a 97 gyerek be­iskolázását? Epítsen-e külön tantermet részükre lakóhelyü­kön,' vagy a meglevő iskolá­ban próbálja elhelyezni őket, — megnyerve ehhez az alsó­városi szülői munkaközösség ma még élénken tiltakozó többségé­nek megértését. Nézzük ezt az egész kérdést csupán egyetlen szemszögből. Ezek a csellengő és kolduló cigánygyerekek egyszer felnő­nek. S mert olyan körülmények I között nőnek fel, amilyenben ! vannak, — lehet e többségükből j mint az apjuk, ­^utódaikból lesz-e más mint amilyenek ok most? Nyil­ván nem lesz. Akkor tehát egy emberöltő múlva ismét ott tar­tunk ahol jelenleg: százszámra nevelkednek majd elhagyottan az újabb munkakerülők, kupe- cek és tolvajok. Ha lehet egyáltalán rangso­rolni az élet előretolakodó és megoldásra váró kérdéseit, — akkor nem a cigánykérdés a legfontosabb probléma Halason sem. De mert egyáltalán van és mert probléma, — a többivel párhuzamosan előbb vagy utóbb i meg kell oldani. A leendő szó- ! cialista város képéhez már nem j tartozhatnak hozzá ezek a kis! koldusok! G. K. sauer uaspar mz Kerti traKtorrai boronálja a gyümölcsöst. Az UkU&ifyazy-ct INKÁBB CSALOGATÚAN, * S mint hivalkodóan tekint a köz­ségen áthúzódó országútim a kunszállási általános iskola új, modern, korszerű épülete. Tá­gas ablakain beragyog a dél­utáni napfény, jelképezve, hogy az osztályokban a számtan, az írás-olvasás tudományának el­sajátítása világosságot teremt a kis emberpalánták fejecskéjé­ben. S hogy ez mennyire sikerük az később derül ki, amikor Nagy Miklósné igazgatónővel meghányjuk-vetjük az iskolai gyermeknevelés, tanítás gondjait. Kilenc évvel ezelőtt mint orosz szakos tanár került Tisza- újfalura. Onnét Gátér községbe sodorta az élet, majd jelenlegi állomáshelyén. Kunszálláson telepedett le. ahol négy éve látja el az igazgatói teendőket. Nincs könnyű dolga, mert 23(5 gyerek nevelésének és tudásbeli gazdagodásának felelőssége ne­hezedik vállaira 12 nevelőtár­sával egyetemben. Csakhogy ez a felelősségérzet közel sem bu­zog úgy minden kollegájában, mint őbenne. No persze, nem azért, mert nem kedvelik a nevelői hivatást, hanem a kényszerítő körülmények miatt. Ugyanis a nevelőtestület zöme Félegyházáról jár ki busszal, mivel nincs lakásuk a község­ben. Ennek aztán az a hátrá­nya, hogy leadja az órát, aztán visszatér Félegyházára. Ép­pen ezért nem lehet azon cso­dálkozni. ha ezek a kollegák úgy vannak elkönyvelve mint óraadók. PEDIG IGEN NAGY szük­ség volna a faluban is nevelői munkájukra. A gyermekek 80 százaléka még ma is hittanra jár. Ki adjon nekik az élet bo­nyolult kérdéseiben helyes út­mutatást, ha nem a nevelő? Azok pedig Félegyházán lak­nak, s közülük egyesek hival­kodva azt mondják: — Tárgyi tudást kell csak adnunk ... Nem csoda, ha a gyerekek két malom közt őrlődnek. Eszük a materializmus, a valóság felé tereli őket, szívük azonban még a vallásé. Nyomasztólag hat rá­juk a helyes út megtalálásában az is, hogy néhány nevelő maga is hadilábon áll a materialista filozófiával. Bizony, ilyen körülmények közepette nincs könnyű dolga az igazgatónőnek, aki az irá­nyításon kívül mintegy 100 gyer­meknek szívvel és lélekkel ta­nítja az orosz nyelvet heti 12 órában. Emellett mint a községi párt- szervezet vezetőségi tagja is ak­tívan részt vesz az emberek gondolkodásának formálásában. Esténkén); vagy délutánonként családokat látogat, s az iskolá­ban is elbeszélget az élet ügyes- bajos problémáiról, a haladás távlatairól a szülőkkel, akik őt nemcsak mint igazgatót, hanem mint kommunistát is tisztelnek és becsülnek. A társadalom há­lája nem is maradt el: fárad­ságos. eredményes munkássá­gának elismeréséül az oktatás­ügy kiváló dolgozója címmel tüntették ki. 1957-ben Lengyel- országban, 1958-ban pedig Ro­mániában üdült két hétig. PAPÍRRA KÍVÁNKOZIK még az is, hogy a nehézségek­ről, a tanítást elhomályosító felhőről úgy beszél, mintha már az holnap vagy holnapután, vagy mire e cikk megjelenik, már el 's oszlana. Pedig tudja, hogy addig még sokat kell fá­radoznia. Neki azonban köny- nyebb, mert már megtalálta a helyes utat, Venesz A Debreceni Talajjavító Vál­lalat földgyalukkal egyengeti a talajt a jövő évi szőlőtelepítés­hez. (MTI Foto — Fehérváry Ferenc fetv.) Bogáti Péter: A Hóvirág másod- kormányosa jelenti (Móra). Kb. 296 oldal, kötve 19,— Ft Illusztráció; Bogáti Péter; \ Hóvirág tnasodkormányosa jelenti címó ifjúsági regényéből Humoros, kalandos ifjúsági re­gény. Színhelye a Balaton. Egy iskola diákjai csoportokra oszol­va versenyeznek egymással, hogy ki tudja hamarabb egy ti­tokzatos levél rejtjeleit megfei- teni. (Sándor Károly illusztrá­cióival.) MII LESI VELED PURDÉ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom