Petőfi Népe, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-15 / 87. szám

1930, április W, szerda 3. oldal Hogy kevesebb tandíjat fizessünk Biztosítsák időben a szerszámgyártó gépek beszerzését a Kiskunhalasi Motor- és Gépjavító Vállalatnál ' Régen volt annyi jókedvű dolgozó a Kiskunhalasi Motor­os Gépjavító Vállalatnál mint az idén, az április negyediki elüzemavatás után; 1958-ban nemcsak egyre jobban dolgoz­tait az emberek, hanem törték is a fejüket azon, hogy mivel járulhatnának hozzá a jobb, ol­csóbb és gazdaságosabb terme­léshez. Az anyagi érdekeltség el­vének helyes alkalmazása, a •nyereségrészesedés ösztönzője volt a jövedelmezőbb termelés­nek. Az egész évi jó munka kü­lön jutalmául a.kollektíva egy­havi fizetését kapta részesedés­ként; Ezek után érthető, hogy a dolgozók az idén sem akarják alább adni eredményeiket, A ■vezetőség ezért nagy [éba vágta a fejszét. Kaptak a kínálkozó lehetőségen és az elmúlt évi termelésük­nek éppen a dupláját — 12 millió forint értékű áru előállí­tását vállalták a régi termelői áron. Ezt a nagy előreugrást számos intézkedés előzte meg. Már írtunk arról, hogy a megyei Vágóhíd Vállalat halasi telepét takarékossági okokból (magas költségek, kapacitás ki­használatlansága stb.) megszün­tették. Helyén a Kiskunhalasi Motor- és Gépjavító Vállalat új üzemmel bővül. Budapest ipari tehermentesítésének egyik lépé­seként könyvjóváírással átadták és Kiskunhalasra telepítették az Építésügyi Minisztérium Fém­ipari Vállalatának tömegcikk­ipari üzemét. Üdvözölnünk kell ezt az ese­ményt, mint a Központi Bizott­ság határozata végrehajtásának egyik jelét, Örömünk azonban nem teljes; Megítélésünk sze­rint az illetékesek nem jártak el kellő körültekintéssel a to- megcikkipari üzem átvételénél. Ugyanis az átvett anyagok fél­készáruk és termelőeszközök listáján a szerszámkészítő gé­pek nem szerepelnek. Az É. M, Fémipari Vállalat azokat meg­tartja magának. Enyhén szólva furcsának találjuk ezt az eljá­rást, hiszen megfelelő szerszám- készítő gépek nélkül nem látjuk biztosítva az új üzem folyama­tos termelésének műszaki fel­tételeit. Aggodalmunkat több minden igazolja. Mire gondolunk? Az üzem átvételével a Kiskunha­lasi Motor- és Gépjavító Vál­lalat már erre az évre olyan termelési kötelezettséget vállalt, mint a tömegcikkipari üzem el­múlt évi terve volt, Folyamatos munkáról azonban a szerelések jelenlegi állása szerint csak május—jú­niusban lehet szó. Akkor is csak egy műszakról. Budapesten az üzem dolgozói hosszú idő óta begyakorlott munkások voltak, s két műszakban tudtak csak' produkálni olyan termelési ér- ♦ téket, amit most a Motor- és| Gépjavító Vállalat részére elő-| szerűsítéssel és a munkafegye­lem megszilárdításával olyan eredmények elérésére is képe­sek, ami előttünk ma még le­hetetlennek tűnik. De ez is csak abban az esetben lehetséges, ha a folyamatos munka mű­szaki feltételeit, mindenekelőtt a szerszámellátást biztosítani tudják. Az üzem jelenlegi szerszám- készlete begyakorlott munká­sok kezében öt-hat hétig ele­gendő, Kiskunhalason viszont csak ezután fogj ált még beta­nítani az új üzemrész dolgozóit. Így nyilvánvaló, hogy a szer­számok törése, elhasználódása magasabb lesz az első hónapok­ban. Tudjuk, egy ilyen sok géppel rendelkező üzem áttelepítése, újbóli üzembe helyezése és a folyamatos munka megszerve­zése sok gonddal és még több; előre nem látott nehézséggel jár. A szerszámgyártó gépek mielőbbi beszerzésére is azért hívtuk fel a figyelmet, hogy minél kevesebb legyen az a: tandíj, amit a Kiskunhalasi Mo­tor- és Gépjavító Vállalat tö-| megcikkipari üzemének átvéte-í lénél fizetni fogunk, Sándor G.j ILevélféle az ilnneprontóhoz Uram! Engedje meg, hogy néhány szóban kifejthessem gon-t dolataimat az ön által nemrégiben tett kijelentés kapcsán. Alig két-három héttel ezelőtt, amikor az egész ország lakos- sága, hogy úgy mondjam, lázasan készülődött április 4-re, hazánk és népünk felszabadulása évfordulójának megünneplésére, Önhöz is, mint egyik községünk pedagógusához tanítványai azzal a kérdéssel fordultak, hogy az iskola, illetve az iskola tanítványai készüljenek-e az évforduló méltó keretek közötti megünneplés sére. Mire ön, mint tanítványainak második »atyja«, a követ­kező választ adta: nem szükséges, hiszen ez az ünnep csak a pártnak és a tanácsnak az ünnepe. Kijelentése alapján engedtessék meg nekem, hogy feltételez- zem a következőket: önnek a fentiek szerint tehát fabatkát sem ér az, hogy az ön által is bizonyára sokszor hangoztatott haza megszabadult a háború rémséges pusztításaitól, megmenekült a fasiszta ura­lomtól, a haza fogalma alatt elsősorban értendő nép nincs többé kitéve a kapitalista gyárosok, a bankárok, a földesúri nagy- birtokosok, a kulákok embertelen kizsákmányolásának, a fasiszta államrend mérhetetlen elnyomásának, a tudatlanságnak, az er-i hölcsi és szellemi fertőnek, a maradiságnalc és a butaságnak. ön szerint tehát az igazi ünnep nem az, hogy a nép a fen­tebb említettektől megszabadult és olyan fejlődést ért el, amit össze sem lehet hasonlítani az ön által is valamennyire — gon­dolom — ismert eddigi történelmünkkel. Talán úgy gondolja, hogy az igazi ünnep az lenne, ha a parasztgyerekek óriási több­sége ma is rongyosan, mezítláb járna iskolába, ha a falusi pro­letárgyerekek csak esetleg két-három osztályt tudnának elvé­gezni, mert kellene a cseléd munkaerő, ha a falusi kultúrát ismét a csapszékek jeleznék, ha a falusi tanítók alkalmazásáról ismét a falu kulák nagygazdái döntenének, ha a tanítók ismét a nemzet napszámosai lennének. Az ön által tett kijelentés természetesen felháborító. Meg­nyugtatásul szolgál viszont az, hogy az ön gondolatmenetet manapság nagyon kevesen követik és legkevésbé követik az ön kartársai, ha szabad ezt a fogalmat önre is alkalmazni. Maradok minden tisztelet nélkül: Romaics Ferenc > WWWWWIWHXWWHmXMmMHIH»»»* írnak. Ne legyünk azonban ű­ül Gümőkőrmeotes szarvasmarhaállomány A Kunfehértói Állami Gazda­ságban két évvel ezelőtt hatá­rozták el, hogy a szarvasmarha- állományt mentesítik a gümő- kórtól. Az akkori száz jószág­ból két év alatt összesen 56 szarvasmarhát és 7 növendéket selejteztek ki. Az üzemegység­ben szigorú rendszabályokat fo­ganatosítottak. Az állatgondozó­ikat háromhavonként orvos vizsgálja meg, sőt a pásztor- kutyákat is megvizsgálják, mert sem ember, sem állat nem tar­tózkodhat a tehenészet környé­kén, aki hordozója ennek a be­tegségnek. A kétéves kemény (munka eredménye, hogy a je­lenlegi állomány — 74 tehén és 410 növendék állat — tbc- pnentes, Szakszerűen etetik az állatokat ború látók. Tételezzük fel, hogy vállalat vezetői és dolgozói nemi ismernek lehetetlent. Az embe-j Szerkesztőségünkhöz naponta rek munkakedvére építve, a| érkeznek olyan levelek, ame- versenymozgalomban rejlő le-l lyekben azok írói elpanaszol- hetőségeket kihasználva, jobb: ják, hogy szeretnének dolgozni, munkaszervezéssel, számos ész-f de a Kecskeméten levő üzemek, * vállalatok nem alkalmazhatják őket, mert mindenütt betelt a létszám. A panaszos levelek nyomán felkerestük a városi tanács munkaügyi osztályát, ahol választ kaptunk a több hónap óta vajúdó kérdésekre: mikor és hol lesz elhelyezke­dési lehetőség? — Nem mai keletű probléma de ebben az évben már jobb a helyzet. Április hónapban a „ munkaügyi osztály 843 munka- j nélkülit tartott nyilván. Ezek | közül 541 nőt — akik lényegé­ben nem családfenntartók — és 302 férfit, akiknek nagyobb része segédmunkás. Március hó­napban 290 munkanélkülinek juttatott a városi tanács össze­sen 106 000 forint munkanél­küli segélyt. Természetesen ez csak félmegoldás. A jelenlegi állapoton igyekeznek változtat­ni a város vezetői. Nagy erőfeszítések történnek a reszelőgyár és a parketta- gyár létrehozására, amelyek teljes egészében megszüntetik majd a munkanélküliséget, sőt bizonyos fokú szakmunkás- hiányt is okoznak. Amire a leg­hamarabb számíthatnak a vá­ros jelenleg munkanélküli dől gozói, az a reszelőgyár. Előre­láthatóan 1959 harmadik, illet­ve negyedik negyedévben tel­jes kapacitással dolgozik majd, ahol 300 női munkaerőt tud nak foglalkoztatni. Felvetődik a kérdés, hogy mi lesz addig? Hiszen a munka­hiány a harmadik negyedév végéig megmarad. A jelenleg munka nélkül levő dolgozók hogyan tudják biztosítani ke resetüket? Május végén megindul konzervgyárainkban a mezőgaz­dasági termékek feldolgozása, ezenkívül a Baromfifeldolgozó Vállalat és a Hűtőipar is.vesz fel munkásokat a közeljövőben. Ez lényegében biztosítja a csa­ládfenntartók kereseti lehető­ségeit. Tehát van lehetőség ar­ra, hogy férfi segédmunkáso­kat és szakmunkásokat kiköz­vetítsünk. A Báes-Kiskun me­gyei Építőipari Vállalat és a Kecskeméti Gépgyár 60 segéd­Elhelyezkedési lehetőségek a megyeszékhelyen — Ősszel üzemel már a reszelőgyár — munkást, a Lakatosipari Válla­lat tíz lakatos, hegesztő, kovács szakmunkást tud alkalmazni. Visszatérve a konzervgyárakra, amikorra ott a szezon véget ér, már új munkalehetőség várja a dolgozókat a reszelőgyárban. Sokan — tegyük hozzá, jo­gosan — azzal érvelnek, hogy hiába van munkahiány, mégis vesznek fel az egyes vállalatok, szervek nemcsak fizikai, hanem adminisztratív dolgozókat is. — Ez áz állapot valóban megvan Kecskeméten. Sajnos, a vállalatok vezetői, munkaügyi osztályai nem tartják be a ren­deletet, mely szerint munka­erőigényüket be kellene jelen­teniük a városi tanács munka­ügyi osztályára. Ez természete­sen hátráltatja a kiközvetíté­seket és sokszor igazságtalanul történik a közvetlen munkás­felvétel. A különböző ellenőr­zések, nem egyszer fegyelmi ügyek, némi javulást eredmé­nyeztek már, de még sok hiá­nyosság van a vállalatoknál, amit rövid időn belül szeret­nénk kiküszöbölni. Gémes Gábor * 500 Kiss Júlia, a mesterséges bor- júnevelö egyik dolgozója, na­gyon szereti a gondjára bízott állatokat. Fejlődik a kalocsai járás tsz-einck állatállománya Beszélgetés Zsilinszhi Lászlóval — Termelőszövetkezeteink gazdasági megerősödésének egyik alapvető feltétele a kö­zös állatállomány megteremté­se, kialakítása — mondja Zsi- linszki László, a Kalocsai Já­rási Tanács főállattenyésztője. — Éppen ezért a járási tanács mezőgazdasági osztálya egyik legfőbb feladatának tartja, hogy a tsz-ek állatállományát állan­dóan növelje. Zsiiinszki edvtárs tájékozta­tójában elmondta, hogy az elmúlt napokban érkezett meg a járás tsz-eibe Nóg- rád megyéből az a 102 da­rab vemhes üsző és tehén, melyet az új tsz-ek, vala­mint egy-két régi tsz szá­mára rendeltek. Ebből a 102 darab vemhes üsző­ből és tehénből 45 darabot az újonnan alakult alsómégyi Pe­tőfi Tsz kapott, 44 darabot a drágszéli Üj Barázda és 11 da­rabot a dusnoki Munkás-Pa­raszt Szövetség Tsz. Az alig másfél hónappal ez­előtt alakult felsőereki Rákó­czi Termelőszövetkezet tagsága elhatározta, hogy az elég jelen­tős legelő területeik megfelelő hasznosítására juhtörzset állíta­nak be. Az elhatározást tett követte és így pár nappal ez-1 előtt a tsz már át is vehette a ( 463 darabból álló fésűsmerinői juhnyájat. Bár még mindig igen kevés, de azért mégis örömmel kél] megállapítani, hogy az elmúlt évekhez viszonyít­va tovább nőtt tsz-eink ba­romfiállománya. Az uszódi Dózsa Tsz 100 darab, a f»j- szi Vörös Csillag Tsz pedig 500 darab pulykát vásárolt. A géderlaki Arany Búzakalász Tsz meglevő 500 darabos Hem- sir baromfitörzse mellé 200 da­rab naposcsibét vásárolt. A ha­lastó által biztosított adottsá­got a tavalyihoz hasonlóan úgy kívánják kihasználni, hogy ez évben is 500 darab kacsát vagy libát akarnak felnevelni. A miskei Űj Élet Tsz 500 darab­ból álló sárga magyar baromfi­törzs szállítását tervezi. Ezen­kívül 1200 darab kacsát és 2000 darab naposcsibét vásárolnak; Ugyancsak helyes úton indult el a baromfitenyésztés felé a dusnoki Munkás-Paraszt, a ha­jósi Petőfi, az öregcsertői Kos­suth és a dunapataji Űj Élet Termelőszövetkezet. A járás többi tsz-ei vegyenek példát ezektől a tsz-ektől és adottsá­gaikhoz mérten bátran fogjanak hozzá a jó jövedelmet biztosító baromfitenyésztéshez. Ui 1;

Next

/
Oldalképek
Tartalom