Petőfi Népe, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-12 / 85. szám

4. oldal 1959. április 12. vasárnap A tanyai tanítók érdekében... A „szegődményesek“, a „kijárok44 s a közlekedés Kecskemét környékén, a kül­területeken tanító pedagógusok nehéz körülménye nem isme­retlen probléma. Nagy részük nem lakik munkahelyén, ha­nem a városban: a szarkási is­kola körzetében tíz nevelő kö­zül hat, a ménteleki központi iskola tizenegy nevelőjéből négy, Miklóstelep tizenegy ne­velőjéből hét, Talíáján pedig 6t nevelőből három jár Kecs­kemétről. Ez a körülmény má­sokkal halmozódva, nehéz mun­kaviszonyokat teremt számukra. Őrakezdesre elfáradnak A helyzet felderítésére, s az esetleges javítási lehetőségek felmérésére kerestük fel Sánta Lajos elvtársat, a Kecskeméti Városi Tanács elnökhelyettesét, i megkértük: nyilatkozzon a tanyai pedagógusokat érintő kedvező tervekről, illetve azok végrehajtásáról. — A város kilenc tanyaköz­pontjának villamosítását már tervbe vettük — mondotta Sánta elvtárs —, így az ottani iskolák villanyvilágítása ren­dezve lesz. Eszerint Városföl­dön, Borbáson, Belsönyírben, Katonatelepen, Kisfáin, Török­fáin, Ménteleken, Kadafalván és Belső-Ballószögben villany­fény mellett tanulhatnak majd » gyerekék. A szegődménycs nevelők védőruhával való ellá­tásáról gondoskodni azonban nem tudunk a fennálló ren­delkezések értelmében, de a fűtési és takarítási munkáju­kért megkapják az őket meg­illető bérezést. Ha pedig a fent említett tanyaközpontok bené­pesednek, e téren is megjavul • helyzet, hiszen nem lesz szük­ség a szegődményes rendszerre, mert a kiépülő tanyaközpontok több anyagi lehetőséget is nyúj­tanak majd a tanyai nevelők­nek — fejezte be nyilatkozatát Sánta Lajos elvtárs. A közlekedés terén is elég súlyos a helyzet. Említhetnénk az olyan »félreeső* iskolákat, mint Ürrét vagy Talfája—, de a Szarkái felé menő távolsági busz Is reggel későn: 7 óra 35 perckor, délután pedig korán: 12 óra 20 perckor indul. Jó lenne, ha a Városi Autóbusz Vállalat naponta háromszor in­dítana járatot Belső-Báli ószög­be ugyan megfelelő Időben ment eddig az autóbusz, de annak in­dulását reggel 7 óráról fél 7-re változtatták az üzemi munká­lok érdekében. A kisfái iskolát tekintve még rosszabb a hely­set mert a reggeli, a tangazda­ságig menő autóbusz megszűnt, s így a nevelők a repülőtértől gyalog mennek, délután pedig gyalog jönnek vissza, mert a vonatot a tanítás miatt nem érik el, s ha fáradtak, kényte­lenek megvárni a délután 4 órakor bejövő, meghosszabbí­tott járatú városi autóbuszt. A kisfái (anyai tanítók kérése az, hogy reggel és kora délután is hosszabbítsák meg az autóbusz- járatot. A ménteleki iskola pe­dig a MÁV-val nem tud bol­dogulni, mert vasútjuk ugyan van, de vonatjuk nincs, illetve ami van, az sem nekik, sem a lakosságnak nem kedvező. A munkahely megközelítése tehát •ok időt és energiát követel, s mire a tanítók megkezdik az órát, már elfáradnak. A homokulal társadalmi munka javítaná felkerestük az idevonatkozó kérelmekkel az Autóbuszüzemi Vállalat vezetőjét. Balázs Sán­dor forgalmi vezető szerint hat —nyolc személy kedvéért nem lenne érdemes autóbuszjáratot indítani, mivel ez nagy fenn­tartási költséget venne igénybe. Kisfáinak pedig igen jó vonat­összeköttetése van, s nincs ar­ra szükség, hogy autóbuszjára­tot létesítsenek. Ilyen indokok­kal zárkózik el az Autóbusz­üzemi Vállalat, s még csak azt, hogy a Lászlófalvára induló el­ső járathoz hajnali 4 óra 20 perckor ki kell menni a tanyai pedagógusoknak. Ha figyelembe veszi mindezeket az Autóbusz­üzemi Vállalat, bizonyára ösz- sze tudja egyeztetni a tanítók helyzetén való könnyebbítést gazdaságossági meggondolásai­val. Másfajta problémáik is van­nak a tanyai iskoláknak. Ellá­togattunk Szarkásra, ahol Gyónj Hilda pedagógusnő kalauzolt végig bennünket, s elpanaszol­ta, hogy az új iskola miatti örömbe üröm is vegyült: a Dél- Magyarországi Áramszolgáltató V. nem kötötte be az iskolát a villanyhálózatba, s a Vízmű Vállalat sem tudta befejezni a kutat. Gondot okoz az iskolához vezető három kilométeres, siva­taghoz hasonló homokút is, amelyet — gondoljuk — társa­dalmi munkával meg lehetne javítahi, hiszen a környékbeli gazdák gyermekei járnak az iskolába! A társadalmi munkát azonban szervezni kellene...! Kik azok a »valakik«? A szarkási iskola ügyében felkerestük a DÁV kecskeméti igazgatóját, Mészáros Károly elvtársat, aki elmondotta, hogy Kerekegyházáról kellene kiépí­teni egy ötkilométeres távveze­téket, amely azonban nagyon sokba kerülne. Véleményük az, hogy az iskola építésekor, ami­kor még a villanykörtéket is becsavarták a foglalatokba, elő­re kellett volna gondoskodni a távvezeték bekötéséről. Megkér­deztük a Kecskeméti Vízműve­ket is a kút ügyében, ahol meg­tudtuk, hogy a Szentesi Vízmű­vek által felszerelt íagyesapok mentek tönkre. A Bács-Kiskun megyei Építési és Tatarozási Vállalat hajlandó megjavítani a kutat, ha valaki behozza az elromlott fagycsapot. De ki ez a »valaki*? őrjára­tunk végén kell megállapíta­nunk, hogy a tanyai pedagó­gusok, illetve iskolák helyzeté­nek javításakor mindig ilyen megnevezhetetlen és személyte­len »valakihez* jutunk el. Pe­dig véleményünk szerint e »va­lakik* — megnevezhetőek: a Kecskeméti Városi Tanácsnak a kérdéseinkre adott kielégítő válaszán túl, a MÁV, az Autó­buszüzemi Vállalat, a DÁV, s a különböző építőipari vállala­tok is sokat tudnának tenni a tanyai pedagógusok helyzeté­nek megjavítására, ha azt szív­ügyüknek tekintenék. Kohl Antal mjooooooooo oo oooooooooooc Klubélet Izsákon (Községi tudósítónktól.) Fi­gyelemre méltó dolog, hogy mióta Izsákon a mezőgazdasag szocialista szektora: az állami gazdaság, s a termelőszövetke­zetek megerősödtek, azóta ta­aí fűto-kidllitcí s likirt Az Európai Fotóművész Sza­lon Kecskeméten rendezett nemzetközi művészi íényképki- állítását több mint egyhetes nyitvatartása óta igen sok láto­gató nézte végig, A kiállítás rendezőiében nagy része van a több kiváló fotoművész-klub tagjai között nyüvántartott kecskeméti futóklubnak, Képünk] a kiállítás megnyitóján készült: Vámot László, a Magyar Foto-: művészek Szövetségének fótit-: kára megnyitó beszédét mondja. vasszal sem szünetel az érdek­lődés a kultúra, a művelődés iránt. A munkásklub rendezé­sében például március 26-án igen értékes előadást tartottak a TIT segítségével az űrhajózás­ról, április 9-én este pedig — szintén az MSZMP munkásklub­ja rendezésében — a megyei rendőrkapitányság közlekedés- rendészeti osztálya vetített fil­met a biztonságos közlekedésről. A klubélet ezután sem szünetel, mert a közeljövőben »zenei totó­estet« szervez a munkásklub, amely hivatva lesz arra, hogy az izsáki lakosság betekintést nyerhessen a zenekultúrába, s amennyiben azt a klubélet le­hetővé teszi, meg is ismerhesse. Jól taouloak a közgazdasági technikum diákjai — mégsem akarnak egyetemre menni öt évvel ezelőtt létesítette a Szövetkezetek Országos Szövet­sége Kecskeméten földműves- szövetkezeti szakiskoláját. Ez az iskola tulajdonképpen köz- gazdasági technikum, s kivá­lóan megoldja azt a problémát, mellyel a földművesszövetkeze­tek még a napokban Is küzde­nek: a szakember utánpótlást. Négy év alatt a fiatalok olyan képesítést nyernek itt, amely felér a gimnáziumi érettségi­vel; s emellett elméletben és gyakorlatban is megismerhetik a földművesszövetkezetek fel­építését, működését is annyira, hogy a technikum elvégzése után bekapcsolódhatnak a »FÖLDSZÖV*-ök adminisztrá­ciós munkájába, sőt részben azok vezetésébe is. Az iskola jó szakembereket ad, egy-két példát rögtön fel is sorolhatunk. Kovács Imre ma már a MÉ­SZÖV számviteli előadója, Deák István a Kisszállási Földműves­szövetkezet beosztott könyvelő­je, Szabó Gabriella, a Lajosmi- zsei Földművesszövetkezet fel- vásárlási üzemág adminisztrá­tora, G. Varga Ilona, az Alpári Földművesszövetkezet beosztott könyvelője. Mindannyian ebben a* iskolában végeztek, s a gya­korlati munkában is nagysze­rűen megállják a helyüket. A földművesszövetkezeti moz­galom már olyan széles körre terjedt ki, hogy egyre fejlet­tebb, szakképzettebb főkönyve­lőkre, ellenőrökre van szüksé­ge, olyanokra, akik elvégezték a közgazdasági egyetemet. — Ezért el kell érnünk, hogy a SZÖVOSZ-iskola idén végző ta­nulói közül a legtehetségeseb­bek továbbtanuljanak. Kitűnő tanulóit... Részt vettem a napokban a negyedik osztályosok osztályfő­nöki óráján, melyen a tovább­tanulásról, elhelyezkedésről be­szélgettek. Nulinek Jenő tanár ismertette a továbbtanulás és elhelyezkedés lehetőségeit, s meglepő, hogy ismertetése után a 29-es létszámú osztályból egyetlen egy diák sem jelent­kezett főiskolára, vagy egye­temre, holott a tanulók legna­gyobb része munkás-paraszt származású és vannak köztük igen tehetségesek, akik mór ed­dig is szép eredményeket értek el, mint például Böröcz Kata­lin, aki mindvégig kitűnő, illet­ve jeles eredménnyel zárta az éveket, s Belecz Júlia, aki a szaktárgyakból és különösen az idegen nyelvekből felmutatóit eredményei alapján megállná a helyét a külkereskedelmi sza­kon is. Pintér Erzsébet pedig kiváló matematikus. Csak három példát említet­tem, de ahelyett hogy tovább Sorolnám, inkább nézzük meg: mi az oka annak, hogy ezeket a kiváló tanulókat nem vonzza a továbbtanulás lei «tősége, ho­lott az iskola is, gjlamunk is minden támogatóst megadna nekik. ...életcélja szűk és kicsinye» Beled» Júlia az egyetlen kö­zülük, aíötsgk kedve van a bé­nuláshoz, csali $ szülei nem en­gedik! Édesapja # Kiskunfél­egyházi Gépgyár dolgozója Szinte érthetetlen, hogy égj felvilágosult munkásember, aW nap nap után látja országunk óriás ütemű fejlődését, nem látja be: tehetséges emberekre, különösen munkás-paraszt szü­lök gyermekeire van szüksége államunknak a vezető pozíciók betöltésére. Böröcz Katalin édesapja pedig földmüvesszö- vetkezeti könyvelő, s éppen neki kellene támogatni és fel­rázni lányát, hogy tehetségét magasabb szinteD hasznosítsa Pintér Erzsébet egyenesen cs nyíltan kijelenti: nincs kedve tanulni — dolgozni, keresni akar! Csak ezt látják: a jó kerese­tet, az elhelyezkedés lehetősé­gét, de nem gondolnak arra, hogy nemcsak beosztott köny­velőkre, adminisztrátorokra van szüksége a földművesszövetke­zeti mozgalomnak, hanem ve­zető utánpótlásra, főkönyvelők­re, szakképzett ellenőrökre, akii? a mozgalomban rejlő nagy­szerű elgondolásokat, a szövet­kezetesítés koncepcióit valóra is tudják váltani! Barta Éva Uönőczíű tfyíjcUct a UdiiUámt, de... Egyiptomi élménybeszámoló j »A piramisok árnyékában« címmel tart előadást egyiptomi úti élményeiről dr. Dobrovics Aladár egyetemi tanár a kecs­keméti úttörőházban, a Nagyi utazók, nagy élmények címűi előadássorozat keretében. Az* előadás 14-én, kedden este 7$ órakor kezdődik. Jegyek a TIT* megyei titkárságán válthatók. ‘ A Törött Virágcsere­peket Gyűjtők Egyesü­letének rendes köz­gyűlésén Vönöczki kar­társ, az elnök, a cse­répgyűjtés elmúlt ne­gyedévi megszervezé­séről beszélt. Hangza­tos előadásában el­mondta, hogy az 1958. ev első negyedévében 10 vagon törött csere­pet gyűjtöttek, jó! megszervezték a szí­nes porcelántönnelékek összeszedését, Sőt az eddigiektől eltérően sikerült még a régi római korból szárma­zó edénydarabokat is találniuk. Igaz, talá’- koztak nehézségekkel, nem mindenütt értet­ték meg őket. Előfor­dult, hogy értékes he­rendi pörcélándarábo- kat eldugtak előlük, itt-ott kaszával, kapá­val várták a gyűjtő­ket és fenyegetően léplek fel, másutt 8 méter mélyre ásták a fajansz morzsákat. Ezek ellen nem lehet küzdeni, mert sok he­lyen korlátoltak még az emberék, törpefe- jűek, nem értik meg a törött eserépgyűjtéa hépga'J?UM.gi, sőt nem­zetközi jelentőségét Nem használt e jelen­ségek ellen a szerelmi bájital, sem a húsvéti locsolás. A népnevelő munkánál pedig egye­nesen hátat fordítot­tak a gyűjtőknek. A beszámoló végén szokás szerint megdi­csért néhány egyesü­leti tagot, akik szerin­te nagy lelkesedéssel vettek részt a gyűjtés­ben. A hozzászólások las­san indultak, Lipilya, meg a többiek, a lüket megdicsért az elnök, mélyen hallgattak, ők tudták, miért. Végül Gurgula, egy alacsony, jelentéktelen kis em­berke merészkedett felszólalni és bírálni kezdte u beszámolót. — Igaz, hogy tíz va­gon cserepet gyűjtöt­tünk az első negyed­évben, de húsz vagont is tudtunk volna, ha nem megalkuvók a kartársak. Lipitya kar­társ is csak a könnyű helyeket kereste fel, ahol szinte lóba elé rakták a törött csere­peket. Potyandi kar­társ csak a földszinti lakásokban járt, Be- lirczkv Icartára oecüá csak a csinos, fiatal özvegy és elvált asszo­nyoknál kereste a cse­repeket Egyikük sem ment az olyan helyek­re, ahol csákánnyal kellett felszínre hozni a fagyott földből a holmit. Maga az elnök kartárs, meg a Veze­tőség többi tagja is csak a belvárosban járt Lett erre nagy zűr­zavar. Mit akar ez a Gürgula? — hangzott innen is, onnan is, aki­nek a bátyja 1910-ben kivándorolt Kanadá­ba, az apósának meg lúdtalpa van. Többen verni kezdték az asz­talokat. Mindenki szín-* te egyszerre beszélt, mentve magát, nem ép­pen hízelgő jelzőket osztogatva a bírálóra. Végül az elnök kért szót, hogy összefoglal­ja az elhangzottakat. — Igaza van Gur­gula kartársnak. Két- szerannyi cserepet is összegyújthettünk vol­na, ha nincs az az el- lenálás, amelyről már beszámolómban is szóltam. Egyes helye­ken sült csirkével, töl­tött káposztával, meg különböző alkohol tar­talmú bódí lőszerekkel igyekeztek bennünket levenni a lábunkról. — Röföczíkléknél négyíogásos ebédet et­tünk és utána egy fia cserepet se kaptunk. Ezek az embereik még nem értették meg, hogy a törött cserép­gyűjtéssel milyen nagy jelentőségű országépítő feladátot végzünk. Vol­tak egyéb problémák Is. Szegény Lipitya kartárs, elnökségünk tagja a belvárosban lakik, miképp gyalo­golhatott volna tí olyan messzire, a kül­területre. Potyandi kartárs nem bírja a lépcsőmászóit, Be- linszky kartár» pedig még fiatalember, meg lehet érteni. Ezeknek az érvek­nek hatása alatt Gur­gula magába roskadt, igyekezett minél ki­sebbre összehúzni ma­gát és volt ideje azon gondolkodni, hogy az elnök kartárs politi­kailag mennyivel kép­zettebb mint ő, és ah­hoz, hogy legközelebb kritikát gyakorolhas­son, még sokat kell tanulnia. —6 —r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom