Petőfi Népe, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-09 / 82. szám

1959. ápcilis 9, csütörtök 3. oldal Jsz-lálogalásról, magasnyomású permetezőgép kihelyezéséről ^WWWVW^WWWWVWVWWWWWMWWWWVWWWVWVVWWWVVW^ tanácskozott a kecskeméti mezőgazdasági állandó bizottság . A városi tanács mezőgazda- sági osztálya mellett működő mezőgazdasági állandó bizott­ság a napokban megtartott ülé­sen a mezőgazdaság szocialista átszervezésének helyzetéről, a tavaszi munkák elvégzéséről és a soron következő legfontosabb feladatokról tárgyalt. A beszá­moló és a felszólalások után az állandó bizottság több pontból álló határozatot hozott, amely­ben többek között szerepel egy termelőszövetkezeti látogatás, amelyet május első felében a borbási Vörös Csillag Termelő- szövetkezetben rendeznek meg az állandó bizottság tagjai, több egyénileg dolgozó részvételével. Javasolta a bizottság a mező­gazdasági osztálynak és a felet­tes szerveknek, hogy apró, szét­szórt parcellákra ne adjon ki szőlőtelepítési engedélyeket, mert az akadályozza a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A bi­zottság foglalkozott a Tassi Nö- vényvédőóllonvás által a tanács rendelkezésére bocsátott magas- nyomású permetezőgépek elosz­tásával, illetve kihelyezésével. Javasolta, hogy ezeket Balló- szögben, Belső-Nyírben, Alsó- Széktón, Ménteleken és Mária- hegyben helyezze el a mezőgaz­dasági osztály. Javaslatot tettek arra is, hogy az állami tartalék-szőlő­területek művelésének megálla­pítása érdekében az osztály ké­szítsen kimutatást: melyik pusz­tában, kinek a kezelésében, mekkora szőlőterület van, hogy annak megmunkálását az állan­dó bizottság tagjai a helyszínen ellenőrizhessék. A vályogvető cigányközösség érdekében javasolták, hogy pró­baképpen néhány tagot a ter­melőszövetkezetek vegyenek fel a vályogvetési munkák mellett egyéb rhezőgazdasági jellegű munkára is, ezenkívül a Nyo­másnál levő agyagbányát az osztály bocsássa a cigányság rendelkezésére.- '( A tavaszi időkre a Kecskemét, rendőrfalúi iskola tantestü­lete és szülői munkaközössége megoldotta a tornaterem-hiányt, A volt Épületgépkarbantartó Vállalat értékes anyagi segítségé­vel egy gyűrűhinta-, mászórúd- és mászókötéltartó oszlopot ké­szítettek. Képünkön az iskola felsőosztályos tanulói a tartóosz­lop felállításához ássák a gödröket. Minden propagandistával bestéinek II pártoktatás befejezésére készülnek a kecskeméti járásban ! Megjegyzés | l<VVVWVWW^<WW A kecskeméti járási párt- bizottság agit.-prop. osztálya igen nagy gonddal készíti elő az. SZKP XXI. kongresszusa határozatának tanulmányozását és a pártoktatási év jó befeje­zését. Kiválogatták a járás székhelyén tartandó elméleti konferenciák részvevőit és rész­letes ütemtervben határozták meg az elméleti pártnapok he­lyét, idejét. Minden olyan álla­mi gazdaságban és termelőszö­vetkezetben, ahol pártoktatás nem folyt, elméleti pártnapo­kon ismertetik a XXI. kong­resszus jelentőségét és tanács­koznak útmutatásainak haszno­sításáról. Különösen nagy figyelmet fordítanak a pártoktatás tanfo­lyamainak munkájára. Az agit.- prop. osztály tíz társadalmi ak­tívája minden községben felke­resi a propagandistákat, ott ta­nácskoznak a tanfolyamok fel­adatairól, a tananyag feldolgo­zásáról és a hallgatók részvé­telének megszervezéséről. — Ugyanezekről a kérdésekről be­szélgetnek a községi és üzemi pártszervezetek titkáraival, párt­vezetőségi tagjaival is. A párt- oktatási tanfolyamok eredménye ugyanis nagymértékben az ő Segítségüktől függ. Tiszakécskén Pompor István­ná, a járási bizottság agit.-prop. osztályának vezetője kereste fel a propagandistákat és Gigor István elvtársat, a pártbizottság titkárát. Megbeszélték az okta­tási év eddigi tapasztalatait, a tananyagok feldolgozásának a módszereit és megvizsgálták a tanfolyamok kisebb-nagyobb fo­gyatékosságait, valamint a hiá­nyosságok okait. Ezen a meg­beszélésen megállapodtak a hiá­nyosságok megszüntetésének a módozataiban is. A propagan­disták és a pártvezetőség tagjai a közeli napokban felkeresik a tanfolyam hallgatóit és azokkal személyesen beszélgetnek az elő­adásokon és a szemináriumon való részvétel pontosságáról és a tanulás egyéb kérdéseiről. Megállapodtak abban, hogy a tanfolyamokat új hall­gatókkal is kiegészítik olyan párttag és pártonkívüli dolgo­zók közül, akik különösen ér­deklődnek a XXI. kongresszus anyagának tanulmányozása iránt. Ezekkel az intézkedésekkel meg­erősítik a kisebb létszámú, vagy gyengén működő tanfolyamokat és elősegítik tevékenységük fel- élénkülését. Tapasztalataink szerint a kecskeméti járási pártbizott­ság agit.-prop. osztályának munkássága — amellyel a XXI. kongresszus anyagának feldol­gozását és az idei pártoktatási év jó befejezését szorgalmazza — helyesnek és célravezetőnek ígérkezik. Erre vonatkozólag majd hamarosan a tanfolya­mok eredményei szolgáltatnak bizonyítékokat. Nagy József 9500 forint tanyai úttörők táborozására A kecskeméti tanács végre­hajtó bizottsága a legutóbbi ülé­sén foglalkozott a kecskeméti úttörők kérésével, amelyet Ka­rát Itnréné, az Űttörőház igaz­gatója terjesztett a v. b. elé. Az FORDULJANAK AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUMHOZ. _ HOL INDUL ÁPOLÓNŐKÉPZŐ TANFOLYAM. — VÁLASZ KO CSIS JÁNOSNAK. - A HÁZHELYINGATLANT TELEK- KÖNYVEZIK Horváth Emilné állandó leve­lezőnk Orgoványról az alábbia­kat írja: »Besze Imrénének van egy tíz éves, teljesen süketné­ma, szellemi fogyatékos gyer­meke. Egy év óta azért járják a hivatalokat, hogy el tudják helyezni a Nyomorék Gyerme­kek Otthonába.« Levelet a megyei tanács egészségügyi osztályára küldtük el, ahonnan dr. Knep- pó Dezső az alábbiakat vála­szolta: »Besze Sándor fogyatékos gyermek egészségügyi gyermek- otthonba való elhelyezése ügyé­ben a szükséges iratokat még 1958. július 31-én megküldtük az Egészségügyi Minisztérium­nak. Azt javasoljuk, hogy sür­getéssel a szülő forduljon egye­nesen az Egészségügyi Minisz­térium IV H. osztályához, a kérvény mellé pedig csatolja a család nehéz szociális helyze­tét igazoló községi tanácsi bi­zonylatot.« * »A Petőfi Népe hírt adott arról, hogy szeptember hónap­ban ápolónőképző indul. Mi ket­ten, hetényegyházi lányok, el­határoztuk, hogy elmegyünk ápolónőnek. Nem tudjuk, hová forduljunk. Erre kérünk a szerkesztőségtől választ.« — írja Szekér Teréz és Baksa Sára olvasónk. Ápolónőképző iskola ez év szeptemberében Budapesten (Vá­ci utca 41), Szegeden (Tolbu- chin űt 1), Gyula (Megyei Kór­ház), Miskolc (Szt. Péter kapu tér) és Székesfehérváron (Zalka Máté utca 2) indul. A tanfolya­mok kétévesek. Jelentkezni az illető iskola igazgatójánál kell, csatolva: kérvény, önéletrajz, iskolai bizonyítvány, születési, vagyoni, orvosi bizonyítvány és fénykép. Azok vehetnek részt a tanfolyamon, akik 17. életévü­ket betöltötték és legalább a 8 általános iskolát elvégezték. — » Kocsis János kiskunfélegy­házi olvasónk panászlevelében elmondja, hogy három hónapig dolgozott a MÁV kötelékében, s a részére kiadott 50 százalé­kos munkaruhát három hónap múlva csak tíz százalékosnak értékelték. A levelet a Magyar Állam­vasutak szentesi építésvezető­ségéhez küldtük el, ahonnan az alábbi választ kaptuk: »Igaz, hogy Kocsis Jánosnak 50 százalékos munkásruhát ad­tunk ki hathónapi viselési idő­re, mivel ennek kihordási ideje 12 hónap. Azonban a dolgozó két hónap alatt annyira elhasz­nálta, hogy osztályozó bizottsá­gunk csak 10 százalékosnak minősítette. Ezért panaszosukat anyagi felelősség terheli.« — Amennyiben Kocsis János nem ért egyet ezzel, forduljon a MÁV Szegedi Igazgatóságához. # »A lajosmizsei tanácstól 1954- ben 200 négyszögöl telket vá­sároltam, amelynek vételárát 1957-ben kifizettem. A tanács még ma sem intézkedett, hogy a nevemre írják. Erre pedig nagy szükségem lenne, mert különben nem kapom meg _ az építkezési kölcsönt. Az építő­anyagok már rendelkezésemre állnak«. — írja Virágh Antal lajosmizsei olvasóink. A leve­let a községi tanács kivizs­gálta, és az alábbiakat közölte szerkesztőségünkkel: »Virágh Antal panasza jo­gos. Sajnos, a juttatott házhely­ingatlan 20 évvel ezelőtti tu­lajdonosok nevén volt. Mi az eladásnál közöltük a vásárló­val, hogy a telekkönyv ezé st csak 1959. év tavaszán tudjuk megejteni. Tájékoztatásul kö­zöljük, hogy a fenti házhelyin­gatlan elintézése folyamatban van, s egy hónapon belül ezt a problémát megoldjuk.« úttörők már készülnek a tábo­rozásra, de az Üttörőháznak csak kisebb sátrai vannak e célra, úgyhogy egyszerre csak 60—70 gyerek vehet részt a tá­borozáson. Rendkívül nagy szük­ségük van négy darab 10 sze­mélyes sátorra, s így több mint 100 gyermeket tudnának tur­nusonként táborozásra küldeni, különösen tanyai gyerekeket, mivel 12 olyan tanyai úttörő- csapat van a város határában, amelynek egyáltalán nincs tá­borozási felszerelése. A végrehajtó bizottság támo­gatta az úttörők kérését és 9500 forintot szavazott meg a tanyai úttörőcsapatok sátorfelszerelésé­re, továbbá határozatot hozott arról is, hogy gyönyörű csapat- zászlóval ajándékozza meg őket. Ragu helyeit karalábé Ha az ember éhes, akkor feltétlenül toppanjon be a ía- joemizsei „Kakuk-vendéglőbe”. Figyelmes, pontos és gondos ki­szolgálásban részesül! Vasárnap délben Lajösmizsén voltunk a körzeti seregszemle bemutatóján. Nyolcán vettünk részt a bíráló bizottságban, e fél 1 előtt néhány perccel, ami­kor bejelentették a másfélórás ebédszünetet, elmentünk, hogy megebédeljünk a „Kakuk”-ban. Ragulevest rendeltünk és rán­tott sertéshúst. A kiszolgáló meghallgatta óhajunkat és el­távozott. Türelmesen várakoztunk egy óra hosszáig, de aztán már kezd­tünk idegeskedni. Többször kér­tük, hozzák már az ebédet. Min­dig biztató ígéreteket kaptunk, Nini: Ocsúdtunk fel elkeseredé­sünkből, fehér bögrécsikéket lát­tunk a felszolgáló kezében. Nincs többé korgó gyomor! Hozzáír a ragulevest! Tányérunkba loccsanva a bor­dós, lilaszlnű, hideg lötty nevet változtatott: karalábéra keresz­telte a „véletlen”. Ehetetlen volt. Elvártuk volna, hogy fi­gyelmeztessenek: kérem, a ragu­leves csak trükk minálunk, vi­szont csemege-karalábéval szol­gálhatunk. Fél egy óta várakoztunk, s immáron két óra, de a húsnak se híre, se hamva: Kriston Fe­renc, a kecskeméti járási tanács elnökhelyettese többszöri sürge­tése is süket fülekre talált. Ek­kor kértük a panaszkönyvet. Ezt a kérésünket teljesítették, A konyha lassúsági versenyben dolgozó szakácsai úgy látszik, végleg elfelejtették a rántott sertés készítési módját, mert ne­gyed háromkor felálltunk asz­talunktól, s a „Kakük”-ot nem éppen dicsérve, távoztunk. Tisztelt „Kakuk-vendéglő”! Jóllaktunk önöknél, de saj­nos csak méreggel. Ha ezt áp­rilisi tréfának szánták, tudhat­ták volna, hogy már régen el­múlt április elseje. Vagy Lajos* mizsén más a szokás? BieUczky Sándor niiwuwotinwinwwi Kirándulás a Mátrába A Mátrába rendez négyna­pos autóbuszkirándulást a peda­gógus szakszervezet kecskeméti járási bizottsága. A három autó­buszt megtöltő 60—70 kiránduló megismerkedik hazánk legszebb tájaival, a nagvmultú Eger vá­rossal, az Aggteleki cseppkőbar- ianggal, Miskolccal, Tapolcával és Szilvásváraddal. MINTHA hervadó rózsára havat hintené­nek: olyan a feje. A leélt 60 esztendő ere­jéből csak arra futotta, hogy ráncokat fessen a szeme köré és dús haját ezüsttel szórja be, de arca egészséges pírját, szemének fiata­losan csillogó kékjét érintetlenül hagyta. Az arcképfestő ezzel a há­rom színnel megold­hatná a dolgát, ha meg akarná örökíteni Kő­szegi Henriimét, a har- tai Lenin Termelőszö­vetkezet tagját. HAT ÉVVEL ezelőtt írták be nevét a tagok sorába. Akkor már harmadik éve kínlódott megözvegyültén a 10 hold földön, nyolc gye­rekkel. Tizet szült ugyan, de kettőt elvitt a temető. Aztán az élők is szétszéledtek a világban boldogulást keresni s meg is talál­ták. A Henrikből ma­gyar-német szakos ta­nár lett, él belőlük Sá­toraljaújhelyen, Pes­ten, Baján, csak Teri és Erzsi maradt Har­tán, a szülői házban. ENNEK a szép kis háznak az ajtaján reg­gelente lassú, kényel­mes léptekkel kilép a fehérhajú özvegy. Is- kolábamenö gyerekek köszöntik éneklő ke- zitcsókolommal, — a szomszédasszony ■ so­pánkodva újságolja, hogy két csibéje bele­fulladt a tojásba. Kő­szegi néni így ráérően, meg-megállva kisétál a szövetkezet kertészeté­be, ahol a magafajta idős asszonyokra a leg­könnyebb munka vár; ezen a napon például spenótot mos és cso­magol. — Jövőre már nyug­díjas leszek, de nem is tudom elképzelni: — mint élek, ha nem dol­gozom? Mert nagyon szeretem a társaságot, úgy elszalad az idő az asszonyokkal együtt... PEDIG otthon sem unatkozik Kőszegi né­ni. Alkonyáékor, ha ha­zaballag — mert a naplemente már min­dig otthon éri — vár­ják az unokák kedves csacsogással, a megszé­pült kis kert, az apró­jószág, a sivalkodó malac. Dolga vajmi kevés akad, hiszen a lánya ellátja a ház környékét; könnyű va­csora, korai fekvés kö­vetkezik csak. KŐSZEGI néni so­kat mesél a múltról. Mert a magafajta pa­rasztasszony hasonlít­hatatlanul nehezebb körülmények között dolgozott. — A gyerekeim egy­szerűen nem hitték el, amikor meséltem, hogy éveken át gyalog jár­tunk ki a tetétieni ura­dalomba dolgozni. Ök akkor még kicsik vol­tak s egy hétig sem láttam őket, mert ara­táskor kint tanyáztunk. Éjfélkor keltünk köte­let csinálni s az asz- szonyoknak még a pi­henőből sem jutott, hiszen főzni is kel­lett ... Aztán meg hat évig egyhuzamban itt­hon jártam az uram­mal napszámba... ÉVTIZEDEK fára­dalmai szólítják hát ágyba esténként Kő­szegi nénit s ilyenkor elgondolkozik a világ változásain. A szövet­kezetben a mai fiata­lok már nem is tud­ják: mi az a hajnali kötélcsinálás, mit je­lent 8—10 kilométer gyaloglás után munká­ba állni; hiszen mind­egyiknek van kerék­párja, a távolabbi föl­dekre meg vontatóval szokták kivinni a mun­kacsapatot. Ha meg el­idősödik a tag, erejé­nek megfelelő munká ra osztják be. A viha­ros, nehéz élet után ilyen nyugalmasak a naplemente előtti órák a Kőszegi nénik szá­mára .,,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom