Petőfi Népe, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-26 / 97. szám

1959. április 26, vasárnajl

3. oldal

„Ha per, úgymond, hadd legyen per“

Öt tárgyalás, két végrehajtás—egy mosókonyha ügyében

1950-ben költözött be a Korona utca 4. szám alatti házba Fekete Lajos, a kecskeméti Állami Áruház dolgozója, öt évig teljes egyetértésben lakott a háztulajdonossal, Söröli Pállal. A fél évtized alatt Fekete Lajos — közös megegyezés alapján — használta a mosókonyhát, egészen 1956-ig, amíg a háztulajdonos elhalálozott, Ezután kezdődött el - a pereskedés. Söröli Pálné a ház negyedrészét áruba bocsátotta, amelyet Lengyel István műszerész kisiparos vásárolt meg. (Ehhez még hozzátartozik, hogy Fekete Lajos 1956 májusában egy újabb lakáskiutalót kért a városi tanácstól — amelyet meg is kapott —, melyen a lakószobákon kívül a közös mosókonyha használata is biztosítva volt.)

Az új háztulajdonos — amíg Fekete Lajos szabadságon volt — a mosókonyhában tárolt különböző ingóságait kirakta az udvarra, A sértett mi egyebet tehetett, mint a bírósághoz fordult jogorvoslásért. 1956. október 3-án került sor az első járásbírósági tárgyalásra, ahol jogosan Fekete Lajosnak adtak igazat, s egyben kötelezték Lengyel Istvánt, hogy a mosókony-, hát lakótársával közösen hasz-: hálják. 1957, január 3-án Len-| gyei István — áld nem nyugo-j dott bele a döntésbe — felieb-5 bezésére a megyei bíróság aj járásbíróság határozatát jóvá-j hagyta. 1957 nyarán egy újabb| tárgyalásra került sor, amikor! is figyelmeztették Lengyel 1st-: vánt az ítélet betartására. 1958.| februárjában a járásbíróság fel-j függesztette az ítélet végrehaj-J

A legnagyobb beruházást

a mezőgazdasági üzemág fej-j iesztésére terveznek megyénk] földmű vesszövetkezietei ebben '<

az évben, összesen 4 millió fo-j rintot. Ezzel szemben bizonyos] fokig a szeszfogyasztás csökkentésére irányuló társadalmi erőfeszítés tükröződik a vendég-, iátóipari beruházásaik összegé-] nek csökkentésében:

tását, mert Lengyel István pert indított Fekete Lajos ellen, A keresetet bizonyítékok hiányában elutasították. 1958-ban újabb tárgyalás zajlott le, ahol 400 forint büntetés kifizetésére kötelezték Lengyel Istvánt azért, mert a bíróság határozata ellenére sem volt hajlandó Fekete Lajost a mosókonyhába engedni.

1959, április 3-án a bírósági végrehajtó is kiszállt a helyszínre, s jegyzőkönyvben aláírásával kötelezte Lengyel Istvánt, hogy a kulcsot adja át a másik lakónak. Lengyel István a rendőrség újabb figyelmeztetésére sem osztotta meg a szó- banforgó helyiséget Fekete Lajossal. E sorok olvasói, ha azt hiszik, hogy ezzel ez a négy év óta húzódó probléma megoldódott, nagyon tévednek, A pereskedés tovább folyik. Hiába ad az első- és másodfokú bíróság igazat Fekete Lajosnak, bármennyire is járnak naponta a végrehajtók, a mosókonyhát csak nem használhatja.

Szükségesnek tartjuk, hogy az illetékesek szerezzenek érvényt törvényeinknek, s a bíróságok igazságos ítéleteinek:

Gémes Gábor

Az Űj Németország

a Német Demokratikus Köztársaság tájékoztató folyóirata áprilistól kezdve megjelenik a rendes hírlapi forgalomban is. Mint ismeretes, a szép kiállítású és változatos tartalmú folyóirat foglalkozik a német kérdéssel, megismerteti az olvasókat a Német Demokratikus Köztársaság életével, társadalmi, gazdasági téren elért eredményeivel. Műszaki, tudományos cikkek, film- és könyv- ismertetések, érdekes riportok és rövid történetek tarkítják a bulletint, melynek állandó képes sportrovata is van. Beszámolók találhatók benne az NDK termelőszövetkezeti mozgalmáról, az ipar és kereskedelem új, nagyszerű eredményeiről, a legújabb filmekről, a művészeti és kulturális intézmények munkájáról!

Villamosítanak Tompén

A Tompái Községi Tanács a községfejlesztési tervben szereplő idei villanyhálózatbővítési munkálatokhoz már megkezdte a szükséges anyagszállításokat. Ezt a lakosság nagy örömmel fogadja, s ennek elősegítése érdekében nagy értékű társadalmi munkát ajánlottak fel: az oszlopok gödreit ássák ki,

Hz adófizetési morál erfisftésértfl és a tanácsi ipar eredményeiről

tárgyait a kuxkeméti tanán oég.rrhajtó bizotliága

Kecskemét Város Tanácsának Végrehajtó Bizotsága Nagymarosi Kálmán elnöklésével pénteken tartotta ülését, A napirendi pontok tárgyalásán a következő ügyek szerepeltek: a tanácsi vállalatok 1958. évi munkája, szociális és munkaügyi helyzete, valamint az 1959. évi első negyedévi adóbevételi terv teljesítése, illetve az ez évi adókivetési munka.

A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a tanácsi ipari vállalatoki az elmúlt év folyamán mind a tervteljesítésben, mind a nyereségrészesedés területén jó eredményeket értek el. Példaként érdemes megemlíteni, hogy a Községgazdálkodási Vállalat a tervezetten felül 422 ezer forint többletnyereségggel zárta az évet;

Az eredmények mellett a végrehajtó bizottság olyan hiányosságokat is megállapított, melyeknek kijavítása szorosan hozzátartozik az elkövetkezendő idők legfontosabb feladataihoz. Ugyanis: megállapítást nyert, hogy a tanácsi vállalatok szociális normái alacsony fokúak — habár munkavédelmi szempontból nincsenek különösebb hibák —, a szociális létesítmények, mint ebédlő, fürdő és egyebek szempontjából messze elmaradnak a minisztériális vállalatok mögött. Ennek érdekében sürgős intézkedésre van szükség. Értékelte továbbá a végrehajtó bizottság azokat a jelentősebb üzemi vállalásokat, melyeket a tanácsi ipar terén a március 6-i párthatározat felhívása alapján tettek az üzemek.

Az adóbevételi terv teljesítésénél kitűnt, hogy a lakosság adózásánál a negyedév folyamán nem minden rétegnél volt kielégítő az adómorál. Ez esetben a városi lakosság adófizetése kedvezőbben alakult valamelyest, mint a pusztai lakosság állampolgári kötelezettségének a teljesítése, Bár városi viszonylatban a kisiparosok adóztatása terén még bőven van javítani való:

A továbbiakban a végrehajtó bizottság folyó ügyeket tárgyalt,

CUKRÁSZDÁBAN

Kora délelőtti hangulat a Kunszent- miklósi Földművesszövetkezet cukrászdájában: csak egy utazó támaszkodik a pultnak, aki úgy látszik, rendszeresen megfordul Budapest—KecskemétKunszentmiklósra vezető útján a kedves és meleg hangulatú cukrászdában.

Igenám! De a csendet megzavarja két látogató: Topái Jánosné és Bernáth Jánosné, s előveszik

társadalmi ellenőri igazolványukat, melyet a földművesszövetkezet s a helyi nőtanács nevében kaptak. S bizony, rendetlennek találják a boltot, a tegnapi csikkek még a hamutartóban, el- mosatlan edények a sarokban, s a padló sem a legtisztább...

Bizony-bizony, kemény szavakat írnak az ellenőrzési könyvbe, amik nem is esnek jól Icának, a kiszolgálónak. — Már-már mérgesebb vitára kerül a sor,

amikor a két ellenőr megmagyarázza:

— Nem maga ellen írtuk ezt, kislányom! Hanem a földművesszövetkezet igazgatósága számára! Mert miért nem képesek maguk mellé adni reggelente egy takarítónőt, aki a maguk sok munkájában segítene?

Szerencsére, így elmaradt a hevesebb vita. De vajon elmarad a földművesszövetkezet segítsége is...?

ÜdOOOO^OOOOOO-dOOCtoi

45 a izakmában

JLtaholnap hatvanadik élet- írM évét tapossa, mégis tolyan frissen és figyelmesen I jár az asztalok között, hogy í munkaszeretetét, szakmájának \hivatásérzetét sok fiatal meg- \irigy élhetné. Bán Endre, a {Kecskeméti Vendéglátó Vállaltat dolgozója, a Hírős Étterem I kedvelt és mindenki által szedetett Bandi bácsija olyan ré- Igen kezdte a pincérszakma elsajátítását, hogy akiket az ő [tanoncidejében ringattak a böl- | csőben, azok bizony jórészt már f§|

\ nagymamák vagy nagypapák.

Nehéz lenne felsorolni, hogy lmunkéba állása óta mennyi léteit és különböző italt hordott [ki a terített asztalokra, kert- íhelyiségek vagy strandüdülök , teraszaira. Tudniillik egy kis

MTgy hatvan felé jár, és ha

^ megcsörrea mellette a telefon, sohasem a nevét mondja, hanem csak ezt: Itt a Bar- nevál kettes porta. Ám a telefonálókat nem feszélyezi ez a hivatalos bejelentkezés egy cseppet sem. Mindenki csak úgy hívja az idős portást, hogy Pali bácsi;

A napokban Kiskunhalason járva én is megismerkedtem Kardos Pali bácsival. Ott ült kis szobájában és az újságot forgatta, Ráért, a látogatók zöme reggel jön ide, akkor van dolga csak a kapucédulák kitöltésével, utána nyugalmasabb órák következnek. Ilyenkor aztán előkerül az újság, a szakmaközi bizottság jegyzőkönyve, a légó tanfolyam anyaga, meg még sok minden papír, ami a ■Pali bácsi tizenhat féle társadalmi megbízatásával csak járhat.

Hitetlenkedve hallgatom, hogy * tizenkét órás szolgálat mellett jut ideje a városi pártbizottságnak dolgozni, amellett a szakmaközi bizottság elnöke, tanácstag, állandó bizottsági tag, a népfrontban is tevékenykedik, légó tanfolyamra jár, hogy csak az öregjét említsem hirtelen — és mindezt őszbemártott, hatvanéves fejjel teszi. Nem sok ez egy kicsit? Hát nem tudnák a teher egy részét levenni vál- lairól a fiatalok?

— Sok ez bizony, most már sok — szalad ki a száján. — Mert most már nem tudok felugrani a kerékpárra, mint pár Éve. Fájnak a lábaim. Szólok is majd az elvtársaknak, hogy kevesebbet rakjanak rám. Igaz, knk&tor megígértem már. hogy

Régi, ssép május elsejék

szólok, de mindig közbejön valami j, j

U íyen ember liát a Pali

** bácsi, Alacsony, keménykötésű kun. Barna szemei most is csillogók még, amikor a pártmunkáról, mozgalomról esik szó. Pedig neki lett volna módja beleunni, ha ebbe egyáltalán bele lehet unni. Hiszen innen-onnan már öt évtizede csinálja, ötven éve benne él. S most, hogy május elsejére készülődünk, megkértem Kardos elvtársat, hogy mondja el olvasóinknak néhány emlékét a régi májusokról.

Kétszer sem kellett kérnem Pali bácsit, végigsimította hajának ősz választékát és elkezdte régi emlékeinek felidézését.

— Az első május elsejére úgy készültem, mint egy vizsgára. Iskolás voltam még és apám felbiztatott, hogy tanuljak meg egy szép verset a munkásoknak. Meg is tanultam, el is szavaltam annak a vendéglőnek az udvarán, amelyik ott állott, ahol most a vasutasok szakszervezeti székhaza van.

Sokan voltak, igen sokan, de azért szépen elmondtam a verset. Pár sorára még most is emlékszem, annyira megtetszett nekem akkor. Hogy is van csak: Igen..; « Hatalmasabb a királynál is az én apám!-<

így volt a versben, s én akkor is, meg azóta is, tudom is, meg látom is, hogy mennyire igaz volt az a vers. Hiszen mi, munkások, szegény parasztok csak

akkor, május elsején láttuk, hogy milyen nagy az erőnk. Hogy mi vagyunk többen,

Egyszer például, azt hiszem tizenháromban, a rendőrség betiltotta a felvonulásunkat. Erre fel mi a* szőlőhegyen állítottunk egy májusfát, a tetejébe vörös zászlóval. Csak délfelé tudta meg a rendőrség a cselt, akkor ki is küldött egy embert, alti leszedte onnan a zászlót. Hanem aztán csak vissza kellett neki rakni, mert olyan tüntetés kerekedett a rendőrök laktanyája körül, hogy kénytelenek voltak a tömeg követelésének eleget tenni,

gy másik évben a mosta- J ni strandfürdő ’ helyén gyűltünk össze, ott énekeltünk, ott ünnepeltünk. Akkor ütöttek, vertek is bennünket.

A legszebb emlékem talán a

19-es vörös május elsejéről van. Akkor 19 éves voltam és az ifjúmunkások vezetője. A párthelyiség udvarán, meg a környékén gyülekeztünk, merthogy nem fért az a rengeteg ember az udvaron el.

Aztán megindultunk a vásártér felé. Elöl a zenészek, utána meg mi, fiatalok, aztán meg a Schneider-féle üzem munkásai (akkor még csak az az egy üzem volt itt), utána meg hosszú sorokban a város népe. Zeneszóval, nótázva mentünk végig a főutcán, s amerre csak mentünk, virágeső hullott ránk.

A vásártéren meg állt már a tizenkilenc nagy májusfa, tetejükön vörös zászlókkal 111 Hej, de szép is volt az a május elseje. ;. Akkor táncoltam először a feleségemmel, csak persze akkor még nem is gondoltam, hogy a feleségem lesz majd. Hiszen én még csak villanyszerelő inas voltam, nem nősülhettem, ha tettem is a szépet.

— Igen szép és nagyon felemelő volt az a vörös május elseje — mondja még egyszer. — Akkor mindennél világosabb- ban látszott, hogy az egész nép helyesli a proletárdiktatúrát, hogy velünk van. S az is látszott, hogy a munkásság megérett a forradalom vezetésére. Kár, nagy kár, hogy akkor a magunk erejéből nem bírtuk megvédeni a szabad május elsejéket-, a nép szabadságát. S akkor még nem segíthetett a Szovjetunió sem .:;

— És most hogyan ünnepel majd? — kérdem. Elmosolyodik:

— Éppen nappalos szolgálatban leszek elsején. Itt ülök majd a portán és a rádióban hallgatom a pesti ünnepséget. De azért biztosan hazajönnek majd a gyerekek és megüljük a családban is ezt a hogyományos ünnepet.

[úcsúzunk; Beszélgetésün- ' két félbeszakítja a telefon türelmetlen csengetése, meg a l$apu előtt bebocsátást kérő autó dudája. Pali bácsi serény munkához fog, elrendez, eligazít mindenkit. Aztán megint csend lesz a kis portásfülkében. A veterán harcos egyedül marad a kapucédulákkal, a telefonnal, meg a sok-sok felbolygatott régi emlékkel.

«—ni w

: cikkecske terjedelme jóformán arra sem elegendő, hogy szak*

’mai múltjának állomáshelyeit részletezzük. Arról már hallót tunk, hogy hozzávetőlegesen ki-* számították, hány ezer métert ; mozog kétszer negyvenöt perc alatt egy labdarúgó-csapat. An ra viszont senki sem vállalko* zott még, hogy kiszámolja ugyan hány kilométert gyalo- goihatott le egy pincér négy- venöt éves szolgálati ideje alatt?

Őszintén szólva nem csodál- koznánk, ha végeredményként az jönne ki, hogy tíz- és százezer vendég kívánságait teljesítve, Bán Endre ötször-hatszor megkerülte az Egyenlítőt. Bandi bácsi azonban ennyi gyaloglás után sem fáradt még el. Sőt, ma is példaképként emlegetik felettesei. Kora ellenére a legudvariasabb és legfigyelmesebb felszolgálója a Hírős Étteremnek.

Mióta a szakmában dolgozik, nem egy pincérgeneráció nőtt már fel Bán Endre keze alatt, de kívánjuk, hogy ezután is még sok, magához hasonló, vendég* látó szakembert neveljen.

Sándor Géza

Kecskeméti anyakönyvi hírek

SZÜLETTEK: Fejes László (anyja neve: Kiss Ilona), Vörös István (Kovács Rozália), Kovács István (Űjvári Margit), Horváth Judit (Sioos Veronika).

MEGHALTAK: Falcsik C-á- borné Kovács Aranka 84 éves. Domő Lajos 66 éves, Horváth Judit 1 napos, Klátik Sándor 73 éves, Gál Mihályné Szabó .Agnes 73 éves.