Petőfi Népe, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-22 / 69. szám

195!), március ZZ, vasárnap 3. oldal Megjegyzés A név többre kötele*! Nem múlik el Kiskunhalasul egyetlen termelési bizottsági ér tekczlet, gazd agy ülés vagy egyéb rendezvény, ahol szóba ne ke­rülne — sajnos, cseppet sem dicsérő módon — a földműves- szövetkezet. A jogos haragot már több mint egy éve a búr- gonyaprobléma váltotta ki. Kis­kunhalas területén ugyanis a leromlás veszélye miatt két­évenként kellene cserélni a ve­tőburgonyát. A helyi földmű- vesszövetkezel illetékeseinek hi­bájából azonban az elmúlt ta­vasszal is csak minimális meny- nyiség állt a termelők rendel­kezésére vetőburgonyából s az ismét elkésett rendelés miatt most tavasszal sem kapta meg a földmű vessző vetkezet a meg­felelő mennyiséget. A hiányt úgy sikerült némi­leg enyhíteni, hogy a Vörös Október Tsz a megyei mező­gazdasági osztály útján Z vagon burgonyát kap, s ezt a szövet­kezet piaci elarusitóhelyén, ab­ban az árban, ahogyan ő kapta, kiosztja a termelők között. Ez a mennyiség azonban nem fe­dezi a nagy igényt. A városi tanács mezőgazda- sági osztálya azt is szóváteszl, hogy közte és a földművesszö­vetkezet mezőgazdasági iizem- ága között nincs megfelelő kap­csolat. Ez utóbbi nem tudja jól ellátni a rá háruló feladatokat, s ennek ellenére sem veszi igénybe a városi mezőgazdasági osztály segítségét. A Kiskunhalasi Földműves- szövetkezet vezetőségének okul­nia kell végre a sok és jogos bírálatból. Első és legfontosabb feladata a mezőgazdasági ter­melés segítése, minden esz­közzel való támogatása, s e té­ren való mulasztásait} nem fe­di be szépségilastrommal a mégannyira jó kiskereskedelmi tevékenység sem! JAVASLATOK az új termelőszövetkezetek vezetőségeinek Elmondotta Szebellédi Nándor, a tataházi Petőfi Tsz elnöke — 'Tataháza az idén lett termelőszövetkezeti község. A mi taglétszámunk megkétszere­ződött, az újonnan alakult Bé­ke és Arany Kalász mintegy 2000 holdon gazdálkodik. Mi, akik az idén ünnepeljük alaku­lásunk tizedik évfordulóját, igyekszünk a legtöbb segítséget megadni az új szövetkezetek Fenti képünk Palkó József: Munkásgyűlés a Kecskeméti Vasgyárban című olajfestményét ábrázolja, amely a bajai képzőművészeti kiállításon szerepel, s a zsűri 1500 forintra értékelte. Kísgépvásárlásra, építkezésre kölcsönöz pénzt az egyéni gazdáknak a megye egyetlen takarékszövetkezeti vezetőnője és vőlegény. Bútorvásárlásra kértek kölcsönt. Meg is kapták azt, s mégis, pár nap múlva a lány pirultan, zavartan jött be ismét az irodába. Bejövetele látszólagos oka egy régi pénz volt, amit magával hozott, s arról érdeklődött, hogy arany vagy réz-e az. Réz volt. De a beszélgetés folyamán felfedez­tem, hogy a lány nem is azért jött, hanem véleményem akarta kikérni a bútorvásárlásra. Azon melegében meg Is beszéltük, milyen bútort érdemes venni: ] Tavaly májusban, az őszi ! keverék kaszálásakor kezdődött. I Varga János bácsit tizedmagó- val állították bele a kövér bük- könyös rozsba. Legényes virtus­sal vágta le az első pár rendet, j de a kötésig érő erős vetés lassú | alattomossággal úgy szívta ere- | jét, mintha piócuk támadtak | volna rá. t — Nem lopták el, hé! — kur- i jantott az első sorban haladó • Tóth Pistára s a tábla végén I megállapodva, lábai remegését i titkolva, a dohányos dózni után maratott. I A mahomet, szilaj erejű le­gény nyersen csattant vissza: — Minek gyütt kaszálni, ha nem győzi szusszal?! Én pedig nem dolgozok senki fia helyett! Hogyisne, maga itt elkényelmes- | kedik s mégis annyi egységet I kap mint az egész csapat. I — Fogd be a szád, Pista! — {szólt rá csendesen Nagy Gábor | s békítőén János bácsihoz lé- '5 pett, kész cigarettával kínálva. {— Igaza van, nem kerget a ta- I tár, lehet ezt módjával is csi- | nálni. I De Varga csak állt és úgy f mart bele a szégyen, mint kutya I foga az élő húsba. Hát lám, I ennyi csak az öregedő ember be- I csülete itt is! ♦ — Majd eccer te se legény­| kedsz már így! — motyogta { Tóth Pista felé, de a hang gör- •{ esősen megakadt a torkán. S ahogy ólmos karral emelgette a {kaszát, régi, cselédkorabeli ara- ■ tások hajszáját érezte megrok- * kant izmaiban. melyik szép és praktikus. Egy másik fiatal lány tavaszi kabátra vett fel kölcsönt, és ő is Gesztesinétől, a takarékszö­vetkezet vezetőjétől, a »rideg, kiméig-« pénzügyi szakembertől kért divat-tanácsot. Természete­sen vidám beszélgetés közben el is határozták: milyen tavaszi kabát illik a legdivatosabbak közül a kislányra. Ilyen hát hivatalában a szi­gorúnak, szemüvegesnek képzelt takarékpénztári vezetőnő ... Barta Éva vezetőségeinek. Magam is szin­te naponta eljárok az Arany Kalász Tsz-be s a legutóbbi kögyűlésen ismertettem a ve­zetés, munkaszervezés módsze­reit a nálunk bevált tapaszta­latok alapján. Mi kéthetenként tartunk igazgatósági ülést, s havonta rendszeresen összeül a közgyű­lés, amelyen az elvégzett mun­kákat és a következő hónap feladatait beszéljük meg. A mindennapi munkát a brigád­vezetőkkel személyesen tárgya­lom meg, akik továbbítják a munkacsapatvezetőknek. Este minden tag tudja, hogy másnap reggel hol és mit fog dolgozni. Mivel nálunk már kettős könyvelés van, normást is al­kalmazunk, aki saját ellenőr­zés után írja be a munkaegy­ségeket. A munkafegyelem meg­szilárdításának legjobb eszköze nálunk a rendszeres előleg. A februárban teljesített munka­egységekre például ismét 12 forintot osztottunk. Akad dolga persze a fegyelmi bizottságnak is, amely nálunk az igazgató­ság tagjaiból alakul át. Nádas- kai Ferencet, aki egy napon minden szó nélkül otthagyta a tehenészetet, 5 munkaegységle­vonásra ítélte, majd sorozatos mulasztásai miatt kizárásra ja­vasolta a közgyűlésnek. Leg­utóbb négy tagunk hibájából elpusztult egy tehén, s a fe­gyelmi bizottság a jószág érté­kének teljes megtérítésére ítélte őket. Hasonlóah nélkülözhetet­len a szövetkezeti közösségben az ellenőrző bizottság, amely figyelemmel kíséri a határoza­tok végrehajtását, felfedi és jel­zi a hibákat a vezetőségnek. A munkákat illetően nálunk a legfontosabb jelszó: »Mindent időben!« Mi például szeptember közepére elvetettük az őszi ke­veréket, ebben a hónapban földbekerült az árpa, október­ben befejeztük a búzavetést, de a mélyszántást is. Az idén már elvégeztük a fejtrágyázást hol- dankint 40 kiló pétisóval, föld­ben van a borsó és a zab, s vet­jük a cukorrépát, amelyből 80 holdra szerződtünk. Az állattenyésztés je­lentőségét nem lehet elégge hangsúlyozni; Nálunk elsősor­ban ez biztosítja a rendszeres és magas összegű előlegoszlást, főleg a tehenészet, amelynél elértük, sőt túl is haladtuk az egy tehénre eső 3000 literes ho­zamot. Biztos jövedelemforrás a hizlalás is; mi most állítot­tunk be újabb 50 darab szarvas- marhát. A lóállományt illetően az • javaslatom az új szövetkezetek- nek, hogy minden száz holdra 3 párat állítsanak, de ha több a gép és jól kialakítják a táb­lákat, akkor a fele is elég. A brigádok és munkacsapatok ki­alakítása is az első és legfon­tosabb feladatok közé tartozik, lehetőleg úgy, hogy egy-egy brigád a speciális termelési ág­gal foglalkozzék. Nálunk egyé­nekre például nincs kiosztva ; terület, csupán a kapásoka. mérjük ki a munkacsapatok között. Tanácsolom, hogy az új ter­melőszövetkezetek mindenüti alakítsák meg a pártszerveze­tet. Fordítsanak nagy gondot * fiatalságra, hogy legyen kedvűi dolgozni. Mi például az igaz­gatóság egy tagját bíztuk meg a fiatalokkal való foglalkozás­sal, aki tolmácsolja kívánságai­kat a vezetőségnek, s mi s lehetőségekhez mérten minden! megadunk számukra, hogy munka után szórakozhassanak, művelődhessenek. Az Arany Kalász Termelőszö­vetkezet vezetősége élén ifjú Molnár János közópparasztbói lett elnökkel szívesen fogadj» tanácsainkat, s maguk is felke­resnek bennünket. Javaslatunkra például már agronómust is vá­lasztottak egy főiskolát végzett tag személyében. Négyéves elnökösködésein tapasztalatait ezekben foglal­tam röviden csokorba, s aján­lom az új tsz-ek számára. Mi itt Tataházán arra törekszünk, hogy egyesítve erőnket és tudá­sunkat, bebizonyítsuk: virágzó életet teremtünk szocialista községünk minden lakója szá­márai Már többször találkoztam Gesztesinével a MÉSZÖV érte­kezletein és mindig érdekesnek találtam, hogy ez a szimpati­kus, csinos asszony — pénzügyi előadó, QTP-vezető, azaz ponto­sabban szólva egy takarékszö­vetkezet vezetője! Hiszen ha ilyen fontos pénzügyi beosztás­ban dolgozó emberre gondolunk, akaratlanul is szemüveges, ki­mért modorú, rideg ember jut eszünkbe, aki elzárkózva a kül­világtól, napi 8 óra hosszán át a számok világába bújik. Nos, hát Gesztesiné eseté­ben a ridegségről, kimértségről szó sincs! Kedvességén, bájos­ságán nem rontottak a számok, inkább ő teszi érdekessé, szí­nessé az amúgy kissé száraz­nak tűnő takarékszövetkezeti munkát. De erről inkább beszéljen ő és az ügyfelei. Meglátogattam a napokban munkahelyén, a Kerekegyházi Takarékszövetkezetnél. Éppen nem volt ügyfele, s ezért én érdeklődhettem tőle. — Jelenleg 310 ezer forint a betétállományunk — válaszolt kérdésemre. — Most egy ideig ugyan holtszezon volt, de még e hónapban takarékossági nap lesz a gépállomáson és a föld­művesszövetkezetben a nyere­ségrészesedés kiosztásának nap­ján. — Milyen összegben, hány főnek adnak kölcsönt, s milyen célra? — A takarékszövetkezet fenn­állása óta 76 gazdának biztosí­tottunk összesen 280 ezer fo­rint kölcsönt Jelenleg 173 76C forint kölcsönt adtunk £i, fő­ként mezőgazdasági kisgépek vásárlására, építkezésre, tataro­zásra, s más kisebb beruhá­zásra, — nagyobbára egychi gazdáknak. A kölcsönt két év alatt kell visszafizetni, s a maximális kölcsönözhető összeg 5 ezer forint. — Szereti ezt a komoly fe­lelősséggel járó munkakört? — kérdeztem, de ő válasz helyet! két kedves epizódott mondottéi: — Múlt hónapban c%y fiatal pár keresett fel: menyasszony Akkor aztán keserves és ke­gyetlen dolog volt a csapatban a gyengébbek sorsa! A banda­gazda a fiatal, friss erejű legé­nyeket állította első kaszásnak, akik hetyke virtusból rogyásig meghajszolták az egész sort. — Ügy látszik, itt se különb az élet! — keseredett meg a szá­ja. De mit csináljon? Menjen szégyenszemre az efnökhöz könnyebb munkát kérni? Hogy még jobban acsarkodhassanak a Tóth Pista-félék? Mert a nyug­díjhoz még hibádzik kerek hat esztendő. Dehát dolgozik ő szí­vesen, nem kerüli a nehezebb­jét sem, csak hát nem így lóha­lálával, mint ezek a kötélizmú suttyók... — Jó munkát, emberek! No, mire végzik? — köszönt bele Szekeres Gábor elnök hangja a rendre hulló takarmány suho­gásába. Tóth Pista vidáman billentet­te félre a kalapot. — Két nap alatt meg is esz- szük az egészet, elnök elvtárs. Csak hát... van. akinek rosszul fog a kaszája — sandított amo­lyan jóindulatú, hetvenkedő gőggel János bácsira. — Nem megy ez így, Gábor! — tárta fel nyíltan a helyzetet Makra Dénes. — Pista piron- gatia itt Varga bátyámat, hogy így meg úgy, lassan dolgozik, ő nem kaszál azért, hogy más egysége szaporodjon. De annyi esze nincs — gurul méregbe —, hogy ő se lesz mindig huszonöt esztendős ... Bár azt én tény­leg rosszallóm, hogy a munka­csapat ennyire kevert. Egy le­gényt meg egy idősödő embert nem lehet a kaszálásban egy­más mellé állítani. — Igazad van és hamaro­san teszünk róla! — biccentett kurtán az elnök és felkapott a kerékpárra. — A marha szentségit a fe­jemnek, hogy ez eddig nem ju­tott az eszembe! — szidta ön­magát. Pedig sok más jelet ész­lelt már, ami mutatta, hogy baj van az emberek elosztásánál. Komlós bácsi megnyilamlott de­rekát tavaly ősszel egy hétig ke- negette a felesége sósborszesz- szel, mert vagy harminc zsák kukoricát felcipelt a padlásra. Az építőbrigádban Salamon Fe­rencnek újult ki a sérve a tégla­hordástól. — Szép kis helyzet! — mérge­lődött. — Beszélünk a tsz-ben a nyugdíjról, miegyébről, de lám, meg kell oldani azok gondját, akik még nem jogosultak, de mór nem bírják a nehezebb munkát. — Holnap összehívom a vezetőséget! — határozta el 9 kezdte találgatni: mi lenne s legokosabb intézkedés? Gál Berci, a brigádvezető ta­lálta végül is a fején a szöget; — Egyszerű az. Ezekből a ko­rosabb emberekből összeverbu­válunk egy munkacsapatot s mindig olyan munkára osztjuk be, ami könnyű, amit a maguk módján elvégeznek, A közgyűlés jóváhagyta s 22 emberrel megalakult a „komót’-- brigád, mert hogy az elnök azí mondta: — Maguk komótosan (mármint kényelmesen) dolgoz­zanak csak. * így már aztán egy észtén deje egzisztál ez a csapat a Pe­tőfi tsz-ben. Ök vékonyították meg a krumplis vermeken a föl­det, rájuk vár a kátyús dűlőül elegyengetése, a nyáron meg s paradicsomban dolgozik jórc- szűk. Most éppen a trágyát terege­tik a cukorrépaföldre. A foga- tossá avanzsirozott Tóth Pisla hányja lefelé széles mozdulatok­kal az egyik kocsiról, s mert Já­nos bácsi túl nagyot fog villájá­val a kupacból, barátságosan rá­szól: — Elfogy ám az. Jani bátyám, ha kevesebbet emel is ... Mire Jani bácsi gyanakodva pislog fel a legényre: nem kö­tekedik-e megint? Nem tudhat­ja, hegy Pista az emlékezetes kaszálás óta kapott némi kiok­tatást az öregekkel szemben való helyes viselkedésről, azok megbecsüléséről... G. K. 7^ l(

Next

/
Oldalképek
Tartalom