Petőfi Népe, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-15 / 39. szám
2. oldal £$59. február 15, vasárnap RAKÉfABÍZISOK Mozgás vagy haladás? HWEK ^PárttaggjjiiliicL’ nie.qgmkbe.lL D ragszélen kibővített párttaggyűlésen tanácskoztak a község szocialista átszervezésének tennivalóiról. A párt taggyűlésen részt vettek a tanácstagok, a helyi termelőszövetkezet tagjai és számos egyénileg dolgozó paraszt. A tanácskozáson jelen volt és felszólalt Roska .István, a Központi Bizottság munkatársa, Szabó Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Szabó Ferenc, a járási tanács elnöke. Több pártonkívüli egyéni gazda is felszólalt a gyűlésen. Demsa Ignác 9 holdas egyéni gazda a helyi pártszervezet titkára bejelentette, hogy 6 is a szövetkezeti utat választja. A drágszéli tsz-fejlesztési bizottság munkájának segítésére hamarosan 30 üzemi munkás érkezik a községbe. Hartán a pártszervezetek ősz- szevont taggy ülésen tanácskoztak a mezőgazdaság szocialista átszervezésének kérdéséről határozataikkal útmutatást: nyújtottak a tsz-fejlesztési bizottságban dolgozó kommunisták számára. A párttaggyűlésen számos részvevő bejelentette, hogy be kíván lépni a termelőszövetkezetbe. A párttaggyü- lés elhatározta, hogy a kommunisták valamennyien részt vesznek az egyéni gazdák felvilágosításában, a szövetkezet előnyeinek tudatosításában. Talajerőgezdátkodási ankét Kecskeméten Pénteken délelőtt a megyei tanács nagytermében talajerő- gazdálkodási ankétot rendeztek Bács, Pest és Csongrád megye mintegy 350 mezőgazda sági szakemberének részvételével. Megjelent az ankéton a hazánkban tartózkodó dr. Joseph Enzmann, a lipcsei egyetem tanára is. Az előadást dr. Fekete Zoltán egyetemi tanár »A talajerő utánpótlása« címmel tartotta, majd a témával kapcsolatos tapasztalatait értékes hozzászólásban ismertette dr. Egerszegi Sándor Kossuth-dí- jas kutató, valamint Egri Andor, az Állami Gazdaságok megyei főagronómusa. Az amerikai és angol imperialisták Nyugat-Németország- ban Hamburgtól Münchenig rakétatámaszpont-hálózatot építenek ki, A közelmúltban Dortmund városában több százezer ember részvételével lezajlott tömegtüntetés jól tükrözi » nyugatnémet közvélemény óriási többségének a rakétatámaszpontok elleni hangulatát. A mellékelt térkép a nyugat-' német területen a már tnegle-' vő, valamint az építés alatt él-' ló amerikai és angol rakétatá-] maszpontok elhelyezését ábrázolja. ságainak, mär nincs messze. Az pedig ma már világos, hogy Nyugaton csak nagyon kevesen hajlandók meghalni amiatt, hogy vajon a Nyugat-Berlinbe vivő útvonal ellenőrzési pontjain szovjet tiszt, vagy az NDK hatóságai vizsgálják-e meg az útleveleket. A tárgyalások órája tehát közeledik s a Nyugatnak még nincs semmiféle határozott terve, amelyet szembeállíthatna a „reális szovjet javaslatokkal. Móst, Dulles háttérbevonulásával egyidejűleg, lázas diplomáciai tevékenység kezdődött a nyugati fővárosokban. Egyes megfigyelők eredményt várnak attól, hogy Dulles helyettese, Herter állítólag főnökénél rugalmasabban kívánja megközelíteni a német kérdést. Sok szó esik mostanában új nyugati “•hajlékonyságról«, «dinamikusabb vonalvezetésről«, arról hogy a nyugati hatalmak német politikája egyre inkább mozgásba lendül. Igaz ugyan, hogy a haladás mindig mozgás, de a »mozgás« nem mindig haladás, s egyelőre a Nyugat mozgásba lendült német politikájából még semmiféle épkézláb terv sem bontakozott ki. Két lényeges változás mégis megfigyelhető a nyugati álláspontban. Először is annak hivatalos elismerése, hogy az úgynevezett szabad választásokon kívül »elméletileg más lehetőségek is nyílnak Németország egyesítésére«. Ha ez egyértelmű lesz annak elfogadásával, hogy formális többségi szavazás útján nem lehet bekebelezni az NDK-t a NATO-hoz kapcsolt Nyugat-Németországba, akkor ez jó kiindulópontnak bizonyulhat. Másodszor: bizonyos nyugati vezető körökben, egyelőre nem hivatalos formában, mindinkább számolnak vele, hogy az NDK-t egyenjogú partnerként be kell vonni a német békeszerződés kidolgozásába s minden Németország jövőjét érintő kérdés megvitatásába. Ha ez a nézet a hivatalos nyugati álláspont rangjára emelkedik majd, akkor megteremtődnek a gyümölcsöző tárgyalás feltételei. Sok jel mutatja, hogy ez a nap rohamosan közeledik s a hidegháború mohikánja, Adenauer sem állhat sokáig ellent. Dulles látványos kudarcai s kényszerű háttérbe vonulása drámaian aláhúzza a Stockhol- mes Tidningen című svéd lap minapi megállapításának helyességét: »Bonnban egy halálraítélt politika felett zúgnak a vészharangok.« r.gy valamiden mégis megegyeztek a vezető NATO-hatal- mak. Nevezetesen, hogy javasolják a Szovjetuniónak a négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet összehívását még május 27-e előtt. Ez a dátum, amikor a Szovjetunió átadja berlini ellenőrzési jogait az NDK ható- GGOOOGOGOOGOOOOOOGGOOíhi: nyugatnémet lap karikatúrájában a következőképpen ábrázolta a két államférfi találkozóját: Dulles és Adenauer indián öltözékben kúszik a pré^ rin. Dulles hátraszól a tétovázó Adenauemek: »Na, most már kússzál egyszer te is előre!« A találkozót követő nyilatkozatokból és kommentárokból azonban világosan kiderül, hogy Adenauer nem kúszott egy tapodtat sem. Mindazonáltal a haragos ellenzéki bírálatoktól tartó Adenauer igyekezett úgy tenni, mintha valamicskét mégis előrekúszott volna. A »Semmiféle engedményt!« formulája helyett az új tételt. Adenauer és Dulles így fogalmazta meg: »Semmiféle engedményt a másik fél engedményei nélkül!« Ez az új elv azonban olyannyira semmitmondó, hogy szinte már megszólal. A Szovjetunió ugyanis sohasem követelt »engedményeket« a nyugati hatalmaktól. Mindenki, aki elfogulatlanul tanulmányozza a szovjet javaslatokat, megállapíthatja, hogy azok a kölcsönösség elvén nyugszanak. A berlini kérdésben pedig a Német Demokratikus Köztársaság, s nem Bonn az, aki engedményeket tesz, hiszen Nyu- gat-Németországnak nincs semmiféle jogalapja Nyugat-Berlin- re. Végeredményben tehát Dulles nyugat-európai tárgyalásaiból nem született meg semmiféle új nyugati terv. Nem sikerült egyetértést teremtenie abban a kérdésben, hogy a nyugati hatalmak és Nyugat-Németország terjesszen-e ellenjavaslatokat a Szovjetunió elé vagy sem. Ez volt hát Dulles nyugat-európai missziójának siralmas mérlege. S ebben a helyzetben következett be szenzációt keltő bejelentése »átmeneti visszavonulásáról". Ilyenformán érthető, hogy a nyugati fővárosokban Dulles ideiglenes szabadságolásában sokan végleges lemondásának előjelét látják. • pai utazásának a célja, hog; • valamiféle új nyugati tér1 mögé felsorakoztassa széthúz« ' NATO-partnereit. És ezútta ' nem egyszerűen arról volt szc ' hogy Dulles ismét Európáb, ' utazik, az amerikai külpolitik: irányítója azért szánta rá ma gát erre a döntő, sőt tulajdon képpen kétségbeesett vállalko zásra, hogy a szilárdság és a: egység megteremtését ajánlja i Nyugatnak, mert ezen a téréi . eléggé sötét jelek mutatkoztál az utóbbi időben. Macmillan ki . táncolása a sorból — moszkva látogatásának bejelentése — ar ról győzte meg az amerika . külügyminisztert, hogy pillana tig sem várhat tovább. De er re az útra ösztönözte őt zt, ; mindinkább élesedő hazai kri tika is, amelynek, a New Yorl Times szerint, »Dulles azért vál célpontjává, mert a legkisebt rugalmasságot sem tanúsítja í német kérdésben«. Dulles kétségbeesett vállalkozása Európában kevés támogatásra talált. Londonban beli kellett törődnie abba, hog) Anglia nem óhajt »kellő szilárdságot« tanúsítani a berlin kérdésben. A választások elí néző angol miniszterelnököl ugyanis erős hazai nyomás szorítja, hogy felkutassa a Moszkvával való tárgyalások új ösvényeit. Dullesnak megértőnél kellett lennie Macmillan moszkvai útiterve iránt, hiszen magc sem kívánja túlzottan, hog) egyik legtüzetesébb bírálója, Be van kerüljön az angol külügyminiszteri székbe. Az egyre hevesebb hazai bírálatokon kívül tehát Londor »szilárdságának hiánya« is arra késztette Dullest, hogy megpróbálja Adenauert rávenni néhány régi, tarthatatlan »hittétel« módosítására. A vonakodó indián Dulles újkeletű »rugalmassága« azonban enyhén szólva neír bizonyult elég lendületesnek ahhoz, hogy megmozdítsa csökönyös barátját, Adenauert. Eg) Két hét leforgása alatt e nyugati sajtó immár másodszoi szenteli főcímeit John Fostei Dulles amerikai külügyminiszter személyének. Meglepetésszerű nyugat-európai villámlátogatása után most Dulles ideiglenes visszavonulásának még váratlanabb híre keltett szenzációt a Nyugat politikai berkeiben. A külügyminiszter beteg, vagy a politikája? A hírt a találgatások és a kommentárok özöne követte. Ezek majd mindegyikéből az csendül ki. hogy bíznak ugyan az amerikai külügyminiszter gyors felépülésében, viszont politikájának »állapotát« reménytelenül gyógyíthatatlannak tartják. A nyugati megfigyelők ösz- szefüggést keresnek Dulles nyugat-európai kőrútjának eredményei és »újabban kifejlődött sérv-megbetegedése« között, amelyről kezelőorvosa megjegyezte, hogy nem igényel sürgős beavatkozást. Dulles londoni, párizsi és bonni látogatása alapján összeállított diagnózis viszont a jelekből ítélve arról győzött meg bizonyos washingtoni vezető köröket, hogy »agonizáló« német politikájuk nagyonis rászorul a sürgős orvosi beavatkozásra. A nyugati politika »doktorai« most aggodalmaskodva konzultálnak s abban a legtöbben egyetértenek, hogy itt már csupán az operáció segít. Egyesek még azt a véleményt is megkockáztatják, hogy legokosabb lenne elhantolni a voltaképpen már elhalálozott német politikájukat, »mivel a Nyugat felfegyverzése nem segítette elő, hogy a nyugati követelésekkel szemben megtörjön a szovjet ellenállás, a zsákutcából csak kölcsönös engedményeket magában foglaló egyezménnyel lehet kijutni« — állapította meg a napokban a La Libre Belgique című tekintélyes belga lap. A nyugati sajtó szerint éppen az lett volna Dulles euróU ÉGY ÉS FÉL hónappal ezelőtt, egy szeptembervégi este, amikor a véletlen összehozott bennünket, nyakig benne volt a töprengésben, vívódásban Urbancsok Lajos. Ott ült mellettem az izsáki Petőfi Tsz közgyűlésén, amelyen egyebek mellett afölött is döntöttek, hogy felvegyék-e az iskoláját néhány hónappal előbb elvégzett * fiatalembert agronómus- nak, vagy sem. Azon nem sokat meditáltak a tagok, hogy kell-e a képzett szakember, — Lajos viszont olyan feltételt szabott, hogy kétségessé vált a tsz-tagsága. Havi 1200 forint fixfizetést kért, mivel segítenie kell idős szüleit, s magának is szüksége van megélhetéséhez a pénzre. Tudvalevő azonban, hogy a tsz- ben a közös munka eredményessége alapján osztják el év végén a jövedelmet, s időnként előleget adnak, a havi fizetés — főleg ekkora összegben való — megadása tehát ellenkezik a közös gazdaság jövedelemelosztásénak elvével és gyakorlatával. Mondom, úgy látszott már, hogy Urbancsok Lajos nem lesz az izsáki Petőfi Tsz aíronómusa. A tagság azonban megöl ] dotta a problémát: javasolta neki, hogy nyugodtan lépjen a sorai közé, ne ragaszkodjék a l’ixfizetéshez, hiszen a részesedés formájában szerzendő jövedelme jóval nagyobb lesz, majd meglátja a gazdasági év végén De hogy addig se legyen anyagi gondja, előlegképpen megszavazták neki a havi 1200 forintot Így lett a 21 éves fiatalember — októberben mint próbaidős agronómus, november 1-től pedig mint »véglegesített« — a Petőfi Tsz tagja. flZÖTA NEM LÁTTAM, de gyakran gondoltam rá. Megállja-e a helyét, nem bánta-e meg a belépést. egyáltalán: melyikük csinálta a jobb vásárt, a tsz-e, vagy pedig ő? Az elnökkel, Bíró József elvtárssal néhányszor találkoztam a nevezetes közgyűlés óta a megyeszékhelyen, s valahányszor megnyugtatott: a fiatal agronómus jól érzi magát közöttük, szorgalmas, igyekvő, a tagság becsüli. A napokban aztán meglátogattam. Alig ismertem meg. A nyurga, soványkáé ifjú helyett egy teltarcú fiatalembert találtam. gén: Urbancsok Lajos tíz kilót hízott október 1 óta. Látva lobbi ismerősömet, nem csodá !- sóztam e »megváltozásán«, hiszen az egyik Digner-fivér még le is főzte: 12 kilóval nyom többet a mérlegen, mint az Isszel. És ami a legfőbb, egyikük sem a henyeségtől gömbö- lyödött neki, hanem, mert van niből gondtalanul élniök. Csak így röpködtek az ötven-hatvan- ?zer forintok, amikor az cl- núit gazdasági év jövedelmezőségéről esett szó. (Csupán az ílnök sovány, ugyanúgy mint isszel volt; amennyit azonban 5 jön-megy a közösség ügyében, ízt nem hizlalókúrának nevetik). De hát Urbancsok Lajos szemnél látható és súllyal mér- lető fejlődésével hogyan párosult az a másik, az igazi, a ulajdonképpeni? Az, amelyik neghatározza hasznosságát ebnen a lelkes, célratörő és ered- nényes közösségben? g EV ÁLLJ A, hogy az Iskoa után furcsa volt először az Hét a tsz-ben. Amott az el- nélet túlsúlyban, emitt a gyakorlat. Az iskolai közösség is nás, ez is: ott jóformán azo- los korú. műveltségű fiatalok Uíbancs-oU £u(os második Ukotáia NEMZETKÖZI SZEMLE
