Petőfi Népe, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-06 / 31. szám
<L oldal 1059. február 6. péntek A käftpu és a szúdaiista Jó as öreg a hásnál tdOVik este kisgyűlést tartottak Szabadszálláson az Izsáki utcában. A megjelentek között ott volt özv. Hőss Lajosné 81 éves parasztasszony is. A tanácselnök — ugyanis az tartotta a gyűlést — elmondotta, hogy csatornát, iskolát, kultúrházat építenek, s ehhez kéri a község lakosságának társadalmi. hozzájárulását. Két— három jiatal — akiknek sehogy sem tetszett az önkéntes munjca T-r. jel is szólalt. »Mi nem csináljuk. Azért van a tanács, hogy fizessen.* — Nem szégyellnek magatokat?! 81 esztendős vagyok, de ilyen sok új dolgot soha nem csináltak a faluban mint most. En felajánlok egy napot! Igaz, nem bírok dolgozni, majd fogadok valakit helyettem! — vágta ki diadalmasan özv. Hőss Lajosné. Lett is rögtön súgás-bugás. *Nem hagyjuk magunkat megszégyeníteni:« — hallatszott. ■— Néhány perc múlva az utca lakói Eszti néni példáján felbuzdulva több társadalmi munkát ajánlottak fel mint atneny- nyire a tanácselnök számított. Amikor Eszti nénit korán reggel méglátogattuk — éppen söprögetett — felemelte az ujját és csak ennyit mondott: — Ugye, hogy jó az öreg a háznál? | Kereskedni tanulnak a giirtnaz sták A kiskunfélegyházi Állami Áruház —■ az országban elsőnek — megállapodást kötött a Móra Ferenc Gimnázium igazgatójával, hogy a félév lezárása után, tehát már február 2- ával, megkezdik a gimnáziumi tanulók kereskedelmi politechnikai képzését. A kereskedelmi j szakmában ez az első kísérlet, amely egyrészt megkönnyíti azoknak az érettségizett diáklányoknak pályaválasztását és elhelyezkedését, akik nem akarnak vagy nem tudnak egyetemre menni, másrészt biztosítja a kereskedelem részére a képzett, művelt kereskedelmi dolgozók utánpótlását Mind a gimnázium igazgatója, mind az áruház vezetője dicséretet érdemel az életrevaló kezdeményezésért. Szeret- ! nénk, ha más kereskedelmi és vendéglátó vállalatok vezetői Is követnék a példát. SS5Ä5 SZEIZMOGRÁFFAL EGY ORVHALASZ ELLEN Calabria vidékén a partmenti ! földrengésjelző szolgálat szeiz- | mográfjai már hónapok óta ; csaknem rendszeres időközökben kisebb földlökéseket jeleztek, amelyek középpontja minden kétséget kizáróan valahol a közelben volt. A környék lakossága már aggódni kezdett, mert a kis földlökéseket nagyobb, igazi földrengés előjelének tartotta. Végül a földrengésjelző szolgálat tudósai a rendőrség segítségével derítették ki a földlökések okát: Nicola Gatto, egy környékbeli lakos nagy mennyiségű robbanóanyagot szerzett és a partinenti vizekben rendszeres orvhalászatot folytatott. Kiskunfélegyházán a városi KISZ-bizottság irányításával Ifjú Gárdista-tanfolyam indult. Minden héten szerdán tartják összejövetelüket a fiatalok a KISZ-szervezet székházában, ahol a város vezető embereinek előadássorozatát hallgatják meg. Legutóbb a városi rendőrkapitányság parancsnoka, Szűcs Ferenc elvtárs tartott előadást: »Mi az Ifjú Gárdisták feladata a szórakozóhelyeken?« Elmondotta, hogy Kiskunfélegyházán és a Járás többi községében a politikai és a gazdasági élet A kerekegyházi Dózsa Tsz könyvtára több okból is híres könyvtárosi berkekben. Egyszer azért, mert Kasza Sándor tanító a könyvek »pásztora«, ügybuzgalmának, lelkesedésének eredményeképpen a szövetkezeti tagok jó része rendszeres olvasóvá vált. A másik oka a hírnévnek, hogy volt már rá eset, amikor a szövetkezeti könyvtár forgalma megelőzte a községét. Pedig Kerekegyháza lakosságának több mint fele belterületen lakik. Ez bizony nagy öröm. Ha azonban az ember ebből az egy tényből akarná megfesteni a tanyavilég, a szocialista mező- gazdaság útjára tért parasztság Kulturális arculatét, hamis — nagyon hamis képet kapna. A Dózsa Tsz ugyanis olyan a művelődésügynek ezen a táján mint a fehér holló. Ritka az ilyen példa, mégpedig eddig nem is nagyon vizsgál- gatott okokból. Nem sok statisztikai adatgyűjtő ívet használnak el, vajmi kevés ceruzát koptatnak el a megyében annak a felkutatására, vajon milyen alapon lehetne a kultúra tán legélesebb fegyverével, a jó és hasznos könyvvel beleszólni a szocialista falu kiformálásába, a »elkek, indulatok, szándékok alakításába, a kiművelt falusi emberfők sokasításába. * Hogy mennyire így van, álljon itt egyetlen adat jelzésképpen. Kecskeméten a statisztika szerint az elmúlt esztendőben, ha a csecsemőtől az aggastyánig mindenki beiratkozott volna a könyvtárba, három könyvet olvasott volna el ebben az esztendőben, mert 1958-ban a megyei könyvtárban is 166 943 kölcsönzés történt, (Miskolcon vezetői meg vannak elégedve a fiatalok magatartásával, s példának hozta fel a petőfi- szállásj KISZ-fiatalokat. Beszéde további résziében az Ifjú Gárdisták feladatáról és a kul- túrházakban mutatkozó hibák megszüntetéséről szólt. Szűcs Ferenc elvtárs végül a termelő munkában a munkafegyelem megteremtésére, az iskolákban pedig a fokozottabb tanulásra hívta fel a figyelmet a kiskunfélegyházi Ifjú Gárdisták második gyűlésén. Budai István levelező sem olvasnak ennyit, mint a megyeszékhelyen.) Hiába viseli tehát a Katona József Könyvtár nevében a »megyei könyvtár« megjelölést, ennek a városnak a hasznát szolgálja. Ha még ehhez kiegészítésképpen azt is tudjuk, hogy Kecskemét lakosságának csak 37,7 százaléka lakik a város belterületón, még elszomorítóbbnak tűnik az, hogy a Kecskeméti Városi Tanács 1954 decembere óta mindössze 7800 forintot fordított a könyvtár fejlesztésére. Nemcsak a statisztika oldaláról nem közelítettük meg tehát ezt a problémát, hanem a gyakorlat, a mindennapi élet kívánalmai felől sem. Annál inkább szükség van — ha későn is —, de most hozzálátni először annak a megvizsgálásához, hogyan viszonyuk a szövetkezeti mozgalomhoz könyvtárügyünk jelenleg, azután annak a kikutatásához, mit lehetne tenni, hogy a tarthatatlan helyzet ne szep- lősítse sokáig megyénk kulturális arculatát. Néhány derűsebb jelenség azért akad. A bajai járásban öt termelőszövetkezetben működik könyvtár. A bácsbokodi Szalvai Mihály Tsz-ben például 445 könyvet kölcsönöztek az idén, a félegyházi Leninben meg éppen 1118 kölcsönzést bonyolítottak le. Az is tény, hogy jó pár községünk, városunk ma már jelentős összeget költ könyvtárfejlesztésre, sőt a kiskunhalasi és bajai járásban az új könyvek beszerzését úgy arányosították, hogy az államtól kapott összegeket a tanyavilág könyvellátására fordítják. A községek központjában ugyanis a tanács saját fejlesztési alapjából fedezni tudják a könyvtárak gyarapítását a tanács- és pártvezetők helyes és megfontolt szándékai következtében. Igen ám, de néhány nagy tanyai településekkel rendelkező járásunknál nem így áll a dolog. A jó példát az előbb éppen a kecskeméti járásból vettük, de ha együttesen vizsgáljuk az itteni könyvtárfejlesztési programot, más derül ki. A járás 18 községéből 10 az idén (1959-re) egy fillért sem szavazott meg könyvtárfejlesztésre. Ezek között is »élen jár« Lajosmizse, amely pedig a lakosság létszámát tekintve kisebb városnak is beillik, lévén 13 ezer lakója. Nem ártana bizony a hátul kullogó községeknek elgondolkodniuk azon, hogy a kis Lászlófalva az idén előgsöf 4 ezer forintot szavazott meg új könyvek vásárlására, Izsákon és Tiszakéeskén pedig minden évben rendszeresen 3 ezer forintot fordítanak ugyanerre a célra. Ha pedig a helyzet felmérésébe belekombináljuk^ hogy egyes elmaradott községeink milyen hatalmas határokkal rendelkeznek, még inkább felötlik bennünk annak a szükségessége, hogy itt változtatni kell — sürgősen, minél előbb —, mert egyébként szocialista mezőgazdaságunk kiformálásának fékező tényezőjeként szerepel még hosszabb Időn keresztül a Könyvek, az olvasás iránti igény hiánya. Gondoljuk csak meg, milyen nehéz helyzetben lesznek pár év múlva Soltvadker- ten ebben a tekintetben! Egyetlen könyvtár van, a lakosság 43 százaléka tanyán lakik, közel 20 ezer katasztrális hold földön gazdálkodik. Nem könnyű igazságot tenni azért sem, mert néhány év óta jóformán egyáltalán nem szerepel a tanyavilág kqnyvellá- cásának tervszerű javítása, illetve nem azon az úton halad, amely a tsz-kőnyvtárak fejlesztése felé vezet. A tanyai és falusi könyvtárhálózatot ugyanis iskolákhoz kötötték, ami egymagában még nem helytelen, de mint egyetlen út, nem célirányos. Tanyai iskolákban van külterületi könyvtáraink java része, és csak elenyészően kevés termelőszövetkezet rendelkezik forgalmas könyvállománnyal, illetve olyannal, ahol nemcsak »raktározzák« a könyveket, hanem olvassák is. A valósághoz híven azt is el kell mondani azonban, hogy jó pár termelőszövetkezetünkben előbb még a könyvek szeretetőt kell elhinteni az emberek között. Az utóbbi években ugyanis a néhány tsz-be kihelyezett kisebb letéti könyvtárakat meg kellett szüntetni, mert a könyvek védelme nem látszott biztosítottnak. Sok helyen még a szekrényt se tudták előteremteni, nem is beszélve a könyvtárhálózat megteremtésének évéről, 1951-ről, amikor vagy felelőtlenségből, vagy szakértelem hiányából adódólag úgy »szórták« ki jó pár termelőszövetkezetünkbe a könyveket, hogy még csak könyvjegyzékeket sem mellékeltek, szabályos átadást-átvéteit sem csináltak. Nem csoda, ha ezeknek a könyveknek nagy része ebek hai- mincadjára került. Ma más a helyzet S ha hatalmas feladatokat ró is termelőszövetkezeti könyvtáraink fejlesztése és a? ilyenfajta hálózat megteremtése a közeljövőben könyvtári szerveinkre, a kiindulás biztató, hiszen a megyében működő 379 könyvtár közül 167 külterületen működik. Egy dolog megállapítható. Elsősorban az, hogy a megyei könyvtárnak erőteljesen és határozottan a szövetkezeti kiskönyvtárak létesítésének irányában kell haladnia, meg kell találnia a módját a könyvtárosok (nagyrészt társadalmi aktívák) szakmai kiképzésének és módszerbeli támogatásának. Szövetkezeteink azonban ne várják, hogy ezt a nehéz problémát csak és kizárólag az állam oldja meg helyettük. Nekik is kezdeményezniük kell. A szövetkezeti tagok műveltségének fokozását napirendre | tűzve, gondolniuk kell sajat ; könyvtáruk önerőből való fejlesztésére. Jó pár szövetkezetünk rendelkezik már olyan anyagi eszközökkel, hogy megtehesse. Ügy gondoljuk, hogy ezt nem ia lehet halogatni sokáig, Cááky Lajos A legméltóbb ünneplés Schiller Stuart Máriájának e'őadáséra készül a kecskeméti színház Stuart Mária: »Testvér, az ég a te javadra döntött, boldog fejed ragyogja glória!« Mojzes Mária (Hanna), Gyulai Antal (Talbot), Jánoky Sándor (Paulet), Dévay Kamilla (Stuart Mária), Göndör Klára (Erzsébet)* A nagy német költőóriás, Schiller születésének 200. évfordulóját ünnepli a világ. A drámaíró Schiller egyik legszebb művét tűzi ebből az alkalomból műsorára a kecskeméti Katona József Színház. A díszbemutató érdekessége, hogy színházunk az első, amely a nagy évfordulót Schiller egyik művének előadásával ünnepli. A Stuart Mária próbái javában folynak, egyelőre díszletek nélkül, utcai ruhában próbálnak színészeink. Egy ilyen próba pillanatait lestük el, hogy a művészi alkotás műhelytitkairól is fogalmat alkothassanak olvasóink, mielőtt felgördül a függöny és Schiller áradó szépségű versei felcsendülnek a díszbemutatón. * Mária: »Oh, jnondd ki hát, s a szabadságom, éltem, ajándékul veszem ma el kezedből!« A jobboldali képen: Dévay Kamilla (Stuart Mária), Udvaros Béla, a rendező és Göndör Klára (Erzsébet). 'Szöveg: Bieliczky Sándor, Feivélélek: Pásztor Zoltán) (A »Giomale dTtaha«-bol) Ifjú Gárdista-tanfolyam Kiskunfélegyházán
