Petőfi Népe, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-28 / 50. szám

1959, február ?•$. szombat

Gyakorlatban 25 éve jó — Laboratóriumban nem megfelelő

Levelezőink Írják:

•vvvVVVVVVVVVW^VVVWMWV»W>-\ termelőszövetkezetek fejlesztéséről

Miért késik Hajóson a

Nincs megyénknek olyan része, ahol az újságíró tanúja ne lenne az építeni akarásnak. De az ember azt is tapasztalja, hogy az építés nem könnyű. Igaz, a téglagondokon hamar úrrá lesznek a kislakásépítők. Ajtó, ablaK is akad, de ezzel még nem kerül tető alá a jövendő családi teszek. Az építkezés legtöbbször a cseréphiányon akad meg.

A tetőfedő cserép évek óta a legkeresettebb hiánycikkek egyike. 1958 tavaszán Bacs megye tanácsi iparának Soronlevő feladatait tárgyalva, ezért határozott úgy a megyei pártbizottság, hogy a tözegtermelés és a bútorgyártás mellett első teendő megyénkben a téglaégetés és a cserépgyártás növelése.

Nézzük, mi történt azóta? Kecskeméten a múlt év végén egészen rövid idő alatt felépült a megyei Vegyesipari’ Vállalat kisbútorgyára. Baján a Faipari Vállalat bútorüzemmel bővült, ahol a tervek szerint még az idén 230 garnitúra szobabútort készítenek. A két évvel ezelőtti 21 és fél millió darabos téglatermelést gépesítés és egész sor szárítószín építésének segítségével 1959-ben 31 millióra növeljük. Ma pedig egyszer a Ke- eeli Tőzegbánya vezetésében is rendet teremtenek, akkor az új szovjet gépek segítségével 1960- lin n már jelentősen növelhető lesz a jelenlegi tőzegtermelés is.

A cserépgyártás viszont egy sor termélőeszköz beszerzése, valamint a Dél-Báes megyei Téglagyár Vállalat sok fáradozása és utánjárása ellenére még ma sem valósult meg. Pedig a múlt •rá a tanú, hogy a megyei pártvégrehajtóbizottság nem kért lehetetlent.

A Hajósi Téglagyárban

a felszabadulást megelőző években már égettek cserepet. A községben és a környéken régebben épült házak tetejét mind ezek fedik. Égetésük óta több mint húsz esztendő telt el, de a hajós: cserép ellen a lakosságnak nincsen panasza. Sőt, a jelek szerint a tetőket fedő anyag jó pár évig még bírja a zord telek, a viharok és a nyári melegek ostromát.

Hiába azonban, az élet igazolta a gyakorlatot, a nagysorozatú gyártásra való felkészülés, a hajósi cserépégetés mind a mai napig csupán lehetőség maradt. A laboratóriumi vizsgálat azt mutatta ki, hogy a Hajósi Téglagyárban készült cserép minősége nem megfelelő. Nagyüzemi gyártását ezért sem az Országos Tervhivatalnak, sem a Könnyűipari Minisztérium helyiipari főosztályának nem javasolja.

Ilyen hír hallatára joggal vetjük fel a kérdést: Hogy lehet rossz valami elméletben, laboratóriumi kísérlet közben, amiHwwvwvwwWMVvvywwwwwífv^

Mi újság a Fiirantóanikai Vállalatnál

kor a gyakorlatban évtizedeken keresztül már jónak bizonyult? A válasz nem egyszerű. A jelenlegi szabvány szerint előírt vizsgálat nem mai eredetű. Hamarjában nehéz lenne megmondani, hogy amikor készült, melyik tőkés érdekeltség előnyét szolgálta. Bárhogy is van, a lényeg az, hogy 1959-ben is ez az irányadó, amin 20—25 év kézzelfogható gyakorlati tapasztalata mit sem változtat.

Ez a régi szabvány pedig a következőket írja elő: a tetőfedőcserépnek ahhoz, hogy nagy- szilárdságúnak nyilvánítsák, ki kell bírni 25 egymásután végzett mínusz húszfokos fagyasztást és abból való felengedést. A laboratórium mereven ragaszkodik ehhez a vizsgálathoz. A Dél-Bács megyei Téglagyár Vállalat mintacserepei viszont csak 17 fagyasztást bírtak ki. utána a tetejükön úgynevezett felszíni 1 hámlás mutatkozott.

A szakvélemények ezek j szerint megoszlanak. A labora- j tórium a szabványra hivatkozik,

I a gyakorlati szakemberek, a tanácsi téglagyárak műszaki fejlesztési csoportjának dolgozói pedig az életre, a hajósi házakra, melyeknek tetejét immár egy negyedszázada a helybeli I téglagyárban égetett cserép fedi. Egyelőre nem tudni, ki győz ebben az akadémikus vitában, de egy biztos: annak eldöntése, hogy nagyszilárdságú-e a Hajósi Téglagyárban égetett cserép vagy sem, még egy kislakásépítő feje fölé sem kerül fedél. Nem ártana ezért, ha a több mint egy éve folyó terméketlen vita eldöntésénél ezt is figyelembe vennék.

Sándor Géza

Bada Imre levelezőnk Katymárról a következőket írja: — •>A község parasztsága megérti a nagyüzemi gazdálkodás előnyét. Ezért nap mint nap felkeresik a termelőszövetkezetek irodáit felvételük végett. Február 23-án a katymári Üj Tavasz Tsz-be négyen léptek be, köztük Darabas József 11 holdas középparaszt, id. Csor- tos Ferenc 6 holdas egyénileg dolgozó paraszt is.«

Hasonló eredményekről tudatja az újságot Kovács József, szintén Katymárról: »A Szabadság Termelőszövetkezetbe az elmúlt napokban hét új tag lépett be 34 kát. hold földdel. Bakó Mihály 12 holdas dolgozó paraszt két lovát is bevitte a termelőszövetkezetbe. A Szabadság Tsz kommunistái most már azon gondolkodnak, hogy létrehozzák a tsz pártós KISZ-szervezetét. A gépállomással a tavaszi szántásra már megkötötték a szerződést. A Kossuth Termelőszövetkezeti csoport termelőszövetkezetté alakult, s elnöknek Refle Józsefet választották meg. Az új termelőszövetkezetbe Ben esik házár. 9 holdas dolgozó paraszt a megalakulás napján lépett be.«

Ballószögben is megindult már a termelőszövetkezetek megalakításának nagy munkája. amelyről Tárnái Paine levelezőnk számol be: »A községi termelőszövetkezeti fejlesztési bizottság legutóbbi ülésén megállapították, hogy a község területén, a volt Né- methföldön — ami jelenleg állami tartalék — ki lehetne alakítani egy termelőszövetkezetet, annál is inkább, mert eziránt nagy érdeklődést mutalnak a külsőballószögi parasztok. Az operatív bizottság a nagyüzemi mezőgazdaság megismertetése érdekében, elhatározta, hogy márc. 15-ig, egy látogatást szervez egyik izsáki termelőszövetkezetbe, 25—30 dolgozó paraszt részvételével.«

'^v^WVV'ASWAiV»VVW\A»VW^»»VVVyV\Wi\WVVVVWyVVWVW>/VVVVVWVVyvlWN

iMiNrmnHi

HOLDÖRÄK

Örmény tudósok Jerevánban XIV. századbeli holdórákat találtak. A műszer pergamenből készült és 3 darab, egy tengely körül forgó karikából áll. A tárgyak hold-árnyékának, valamint a Hold állásának figyelembe vételével mutatják az időt.

Több mint ötezer naposcsibe hetenként

Kecskemét. Sétatér utca 13. Itt működik megyénk egyik legkorszerűbben felszerelt baromfikeltetője. Ez a központ látja el Kecskemét és vidékét naposcsibével. valamint a termelőszövetkezetek is itt szerezhetik be a kívánt baromfi- fajtákat minden mennyiségben. — Ugyanis nemcsak csirke, hanem liba, pulyka, kacsa és gyöngytyúk keltetésével is foglalkoznak. Az irodában Ambrus Jánosné, a keltetöküzpont szaktanácsadója tájékoztat a keltetőben elért eredményekről.

— A központ

1954-ben kezdte meg működését 4 géppel, melyet 1955. óta 11-re növeltünk. Tavaly 553 ezer 743 naposcsibe került ki a keltetőből, amelyet

szövetkezetek és magánosok vásároltak fel. Az idei tervünk 440 000 naposcsibe. de bizonyára ezt túl is szárnyaljuk — mondja Ambrus Jánosné mély meggyőződéssel — hiszen a lehetőségek adva vannak hozzá.

Megtudom, hogy a keltetőközpont országosan a harmadik helyen áll, ami igen szép eredménynek számít. A központhoz több mintaközség tartozik: Lászlófalva,

Nyárlőrinc és Városföld.

Ezek a minta- községek látják el a keltetőt megfelelő minőségű tojással. Igen nagy segítséget nyújt a Bugaci Állami Gazdaság is, ahonnan egészséges, fajtiszta tojást küldenek a keltető állomás részére.

Végezetül Ambrus Jánosné még elmondja, hogy ingyenes szaktanácsadást nyújtanak azoknak. akiket érdekel a csibenevelés. Reméljük, sexkan fordulnak majd hozzájuk szakmai tapasztalatokért.

Kohl Antal levelező . A

Igen sok ember sétál el naponta a megyei Finommechanikai Vállalat kecskeméti központja előtt, de azt már kevesen gondolnák, hogy a Kéttemplom közben lévő műhelyükben olyasmit is készítenek, ami külföldön öregbíti a magyar ipar jóbi- réfc Képünkön Zsíros Béla és beosztottja, a kis Mészáros Mária éppen az Ikarus Gyár exportra gyártott autóbuszainak ablak- kitámasztó alkatrészeit helyezi a krómfürdőbe. A krómozó- nikkelezö részleg dolgozói havonta mintegy hatezer Ikarus alkatrészt tesznek rozsdamentessé.

MENNYI A HOZZÁJÁRULÁSI ÖSSZEG? — A HlRLAPKEZ REStTÖT FIGYELMEZTETTÉK. — VÁLASZ VINCZE ERZSÉBETNEK. — A TÚLÓRÁKAT SZÁMFEJTETTÉK.

Nemcsak Bács-megyében, de országszerte is sokan keresik! a Finommechanikai Vállalatnál gyártott háztartási villamos hő-j betéteket. A szerelőműhely dolgozói negyedévenként 6800 va-: saióbotétet, 1000 rezsó, 4000 villanykandalló és 400 hősugárzó; betétet készítenek. Képünkön munkában a műhely három dől-; gozóia; Németh Mihályné, Papp Ilona és Bruszt Ivánnc.

Hetvenhat diák küldött panaszos levelet szerkesztőségünknek, amelyben az alábbiakat mondják el: »1958. december 23-ig jártunk iskolába, ugyanakkor a kollégiumi hozzájárulási dijat egész hónapra követelik. Az elmúlt évben csak kétharmadát kellett befizetni. Szerintünk ez nem jogos. Decemberben hét, januárban öt nap szünet van, tehát összesen 12 nap. Egyes tanulóknak ez 100—150 forintot jelentene. Kérjük a szerkesztőséget. vizsgálja meg ügyünket« — fejeződik be a levél. A kollégiumi diákok ügyében eljártunk a megyei tanács művelődési osztályán, ahonnan a következőket tudtuk meg:

Az 1958—1959. tanévben a szünet december 22-től január 4-ig tartott. Decemberben ez csak hét, januárban két munkanapot tett ki. A P. M. in- tékedései szerint az összegeket az egész tanév tartamára, tehát tíz hónapra kell befizetni. Így a szünetek miatt kieső napokon is téríteni kell a hozzájárulási összegeket. A befizetett pénz ugyanis nemcsak az élelmezést, hanem valamennyi térítést magában foglalja.

*

Több előfizetőnk panaszolja, hogy a máriavárosi hírlapkézbesítő nem végzi el rendesen

a munkáját. Elmondják, hogy a leveleket, újságot csak egyszerűen bedobja a kapun, s azokat azért nem lehet elolvasni, mert vagy sárosak lesznek vagy pedig a kutya széttépi. Konkrét eseteket is említenek olvasóink, amikor nem kapták kézhez újságjaikat, s leveleiket. A panaszt a megyei 1. sz. Postahivatalban kivizsgáltuk, s az ott szerzett észrevételeinket közöljük panaszosainkkal:

Miután olvasóink nem nevezték meg a hírlapkézbesítőt, ezért nem lehet megállapítani, hogy ki követte el a hibát. Ettől eltekintve a postahivatal vezetője figyelmeztette a máriavárosi hírlapkézbesítőt, hogy az újságokat biztonságosabb módon helyezze el, Az ex- pressz-küldemények kézbesítőjét — miután annak munkája panaszra adott okot — leváltották, s ellene eljárást indítottak.

*

Vincze Erzsébet, jakahszál- lási olvasónk arra kért bennünket, hogy juttassuk állásba a kecskeméti Autóbuszüzemi Vállalatnál. A vállalatnak olvasónk kérését nem áll módjában teljesíteni, mert kocsijai nem távolsági vonalon közlekednek. Kérésével forduljon a bajai vagy a sztálinvárosi MAVAUT kirendeltséghez. •

Az autóbusszal kapcsolatban egyébként egy panaszos levél is érkezett, amelyben a homokbányái utasok elmondják, hogy a kocsik nem várják meg a szaladó utasokat.

A kecskeméti Autóbuszüzemi Vállalat a panaszos levélre közli, hogy a végállomáson a tartózkodási idő három perc ezért nem várhatnak az utasokra az autóbusz vezetői. Ettől függetlenül azonban utasították a jegyvizsgálókat hogy a közelben lévő utasokat várják be. így a homokbányái utasok panasza megoldódik.

Mélykútról írt panaszos _ levelet Tanács Illés olvasónk: Elpanaszolja, hogy a Bács-Kis- kun megyei Építő- és Szerelő- ipari Vállalatnál éjjeli őr volt, s nem fizették ki számára a munkáért járó bért. A levelet elküldtük a vállalathoz, ahonnan Karsai Lehel építésvezető az alábiakat közölte velünk:

„Tanács Illés 1958. július l:től október 3I-ig dolgozott mélykúti építkezésünknél éjjeliőr beosztásban. Nevezett havi 270 órás munkaidővel mint havidíjas volt besorolva. Az általa reklamált túlórákat utólag számfejtettük, és részére kifizettük. Ezzel minden jogos követelését tel- iesftettük,”