Petőfi Népe, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-04 / 29. szám

1959. február 4. szerda

3. oldal

Fordulatot kell teremtenünk a baromfi tenyésztésében!

I' A baromfitenyésztés népgazdaságunk egyik igen fontos üzemága. A baromfi könnyen szaporítható, tenyésztése viszonylag nagy beruházást nem igényel, húsával, tojásával, tollával hálálja rneg a nevelésével járó fáradságot. A magyar baromfi különösen keresett cikk a világpiacon is.

Az ólak

háromuegyedrésze üres

Megyénk baromfitenyésztésének jelenlegi állapota nem kielégítő. A tsz-ek számává például komoly beruházással 143 korszerű baromfiól épült fel 63 ezres férőhellyel, — de csak 45 szövetkezetben foglalkoznak töb- bé-kevésbé közös baromfitenyésztéssel, mindössze 15 000 darabbal, ami a negyed részét sem teszi a rendelkezésre álló férőhelynek. A tenyésztés nálunk lóként csak háztáji gazdálkodás tormájában, kisüzemi módon folyik. Ka a módszer pedig nem alkalmas arra, hogy vele meny- nyiségi és minőségi fejlesztést érjünk el. A kisüzemi tenyészet inkább csak a beifő szükséglet kielégítését szolgálja, kivitelre, valutát hozó külföldi piacra aránylag kevés jut. A baromfifeldolgozó üzemek kimutatásaiból megállapítható, hogy gyártmányaik 10—12 százaléka szolgálhat exportcélokat, a többi belső fogyasztásra kerül- Ugyanez a helyzet a tojást illetően is.

Háromezer hold vizet lehetne benépesíteni szárnyasokkal

Nincsenek kihasználva megyénkben a víziszárnyas tartási lehetőségek sem, pedig mintegy 1000 holdnyi halastó és 2000 hold egyéb víz áll rendelkezésre. A halastavakon pedig a víziszárnyasok tartása kettős célt szolgálna. A libamáj és a toll rendkívül keresett cikk a külországokban s ezekért drága valutát kaphatunk. (Egy kg libamájért például 10 dollárt fizetnek.)

Jó adottságaink volnának a pulyka és gyöngytyúk tartására is. Kiterjedt legelőinken és szántóföldjeinken a rovarkártevők pusztításával is nagy hasznot hajtanak. Szép példáját láthatjuk ennek a Solti Állami Gazdaságban, ahol a pulykákkal járatott maglucerna dupla magtermést adott az ellenőrző táblával szemben.

A Pusnokon, Kunszentmikló- son és Sükösdön működő víziszárnyas-telepeink már tóbu- eves létükkel bizonyítják, hogy kellő szakértelemmel, megfelelő adottságok mellett igen jövedelmezően lehet űzni a nagyüzemi vízi szárnyas-tenyésztést.

Határozott iutézkedések

A megyei tanácsnak határozott intézkedései vannak a baromfitenyésztés megjavítására. Ezek közé tartozik egyrészt a

három keltető állomás felállítása, amelyek immár kétmillió csirke és mintegy 40000 pulyka keltetésével tudnak a tenyésztés fellendítésében közreműködni, az állami víziszárnyas-tele- pek pedig 2000 libát és 5000 kacsát adnak. Létrejött a naposbaromfi értékesítési rendszere is. A két feldolgozó vállalat szerződéses úton biztosítja a tenyésztők ellátását, másrészt a felnevelt baromfi átvételét. Ez a módszer a tsz-ek helyzetét is megkönnyíti, mert pontos kalkulációt készíthetnek az elérhető jövedelemről;

Kifizetődik a baromfitenyésztés

Sajnos, éppen a termelőszövetkezetek nem igyekeznek kihasználni a lehetőségeket.. Pedig amikor idősebb karban a tojás és az állat értékével együtt (a tartási költségek leszámítása mellett) tyúkfélénél 65. pulykánál 195, kacsánál 95, libánál 145 forint hozam jelentkezhet, igen helytelen, hogy a tsz-ek nemtörődömségből vagy kényelemszeretetből lemondanak ennek a hasznothajtó ágazatnak műveléséről. A tsz-ekben működő szakemberek elsődleges feladata megmagyarázni a tagságnak, hogy a baromfi nagyüzemi te-i nyésztése nemcsak saját, hanem népgazdasági, külkereskedelmi érdek is, amely így kétszeresen térül meg a tenyésztők számára.

Szolgáltató vállalataink fejlesztése.

AZ IPAROSODÓ KALOCSA

Lrdei Vercuc azt írta a felszabadulás előtti Kalocsáról: »■Áll itt a világ — úgy hiszi — az örökkévalóság jegyében,« Ismerjük az 1945 előtti Kalocsát, és igazat kell adnunk a megállapításnak. A feudális kötöttségek, az elmaradottság bénította Kalocsán az életet évszázadokon át. A klérus — az olcsó cseléd biztosítása, az iparral együtt jövő új eszmék kirekesztése érdekében — csirájában elfojtott mindent, ami a gazdasági életben a fejlődést jelenthette volna. Megakadályozta a város ipari és kereskedelmi fejlődését is.

A felszabadulás után is hosz- szú ideig elmaradt a város, az országos fejlődéshez mérten. Ennek volt a következménye, hogy sok száz kalocsai munkás Budapesten és másutt helyezkedett el. Kalocsa úgy maradt a, köztudatban, mint egyhelyben topogó parasztváros.

Sokan vannak még ma is, akik legyintenek, ha Kalocsa fejlődéséről beszélünk. Pedig mind többet beszélünk erről az utóbbi időben. Jogos-e ez, vagy sem? « 1

Biis*keségünh a paprika, amely rangot ad a kalocsai névnek. A város határának nagy részén paprikát termelnek. Súlyra számítva majdnem any- nyit mint búzát... Ez a sok ayersáru a környékbeli községek termékeivel együtt a Fűszerpaprikaipari Vállalat állandóan épülő, bővülő üzemébe kerül. Ugye, hányán csodálkoztak, amikor esetleg hosszabb idő után meglátták a mai hatalmas üzemet modern épületeivel, gépeivel. Itt valósították meg a világon először a hengerszékes őrlést, amely forradalmasítja a paprikaipart. Ez az üzem szezonban több mint 500 dolgozónak ad munkát, és az a cél, azon dolgoznak, hogy a munkalehetőséget új termelési ágak bevezetésével állandóvá tegyék.

A paprikaüzem szomszédján ban van a modernizált Margit- tnalom, majd egy egészen új üzem, 3 Einommechanikai Válr tálát mellett visz el úturxk. Ez áv közepén a Finommechanika

már 200 munkást foglalkoztat, és a ma még gyakran hiánycikknek számító íüggönytartót, csillárt gyártja egyéb használati tárgyak mellett.

Ha már a legújabb üzemeinkről beszélünk, szólnunk kell a Vegyesipari Vállalat kalocsai üzeméről is, amelynek létrehozása szintén az elmújt két év eredménye. Eddig zömmel bedolgozókat foglalkoztatott. A közeljövőben új üzemrészek fejlesztésével tekintélyes üzemmé fejlődik. Fő termékei a konfekció- és kárpitosmunkák lesznek.

A Sütőipari Vállalat

a megye legjobb üzemei közé tartozik, és már több mint 100 dolgozót foglalkoztat. Legismertebb terméke a »Hóvirág« kétszersült, amely az egész országban keresett cikk. Hogy milyen komoly üzem lett a hajdani kis pékségből, erre elég megemlíteni, hogy évi termelési értéke 17 millió forint.

A Miskei úti kis cementáru- készítö műhelyből fejlődött a Cementipari Vállalat, mely ma már milliós értékekben készíti a betonlemezeket, csöveket, építőanyagot. Hidakat, víztárolókat épít szerte a megyében.

A Városgazdálkodási Vállalat nevével is gyakran találkozunk. Na, nem mindig a lakók áldásaiban (ugyanis a vállalat kezeli az állami házakat), hanem a legnépszerűbb építkezések-^ nél, mert ők készítik a betonjárdákat a városban és a községekben. j

Beszélhetnénk a tej üzemről, a vágóhídról, a gépállomásról és még néhány más kis üzemről.

A kisipari termelőszövetkezetek, amelyek legtöbbje sokmilliós termelési értéket teljesít, az állami üzemek mellett szintén jelentősek. Elég megemlíteni a messze vidéken ismert Építőipari Ktsz nevét, a közel 60Ó asszonyt foglalkoztató Háziipari Szövetkezetei, amely Pá-j rizs, Becs, Brüsszel, Helsinki részére dolgozik.

Ha nem is mamimjtüzemck létesítésével, de mégis nagy^; arányú ipari fejlődéssel talál-:

kozunk a városban. A messze vidékekre vándorló munkások közül mind többen találnak munkahelyet az új, fejlődő üzemekben. És ez az életszínvonal, de nem utolsó sorban a családi élet szempontjából is jelentős dolog. Megváltozott és állandóan fejlődik a város arculata, napról napra változnak, fejlődnek az emberek.

a kisipari termelőszövetkezetek javító-, szolgáltató tevékenységének növelése nem új téma. A lakosság e téren jelentkező igényeinek kielégítése már régebb idő óta változást sürgetett. Ennek eredményeként vállalataink szolgáltató tevékenysége három év alatt tíz millió forinttal emel- . kedett.

Ha az egyes évek adatait összehasonlítva ebben a tekintetben történt is pozitív változás, kisipari szövetkezeteinknél eddig nem beszélhettünk pálfordulásról. Árrendszerünk alakulása, a forgalmi adók aránya és több tényező még az elmúlt évben is a nagy-sorozatú készárutermelés felé tolta szövetkezeteinket.

Január 1-e óta ez a helyzet számottevően megváltozott. Az életbelépett új termelői árrendszer és ennek kihatásai — mondhatnánk — 180 fokos fordulatban a lakosság kommunális, javító, szolgáltató • igényeinek kielégítése felé fordították a szövetkezetek figyelmét. A fodrászoknál például eltörölték a forgalmi adót, s az eddigi 6—7 százalékos haszonkulcsot is felemelték. Kedvező intézkedések születtek más szolgáltatást végző szövetkezetek tekintetében is.

Ezek hatására már most azt tapasztaljuk, hogy a ktsz-ek keresik a lehetőségeket, hogyan szélesíthetik a lakosság számára a javító, szolgáltató tevékenységüket. A most folyó mérlegkészítések miatt, a közvetlenül lakosság részére

történp termelés povekedeaet. érzékeltető számadatokat még nem kaptuk meg. Tanácsi, szolgáltató vállalataink fejlesztésével kapcsolatban annál részletesebben írhatunk,

Az eddigi beruházások eret}" menyeként elértük, hogy kommunális vállalataink kapacitása három év alatt, vagyis 1958 végére 30 százalékkal emelkedett. Az idén ismét nagyobb összeget, 3 800 000 forintot fordítunk szolgáltató vállalataink fejlesztésére. Lényegében befejezzük a Bajai Gázgyár rekonstrukcióját ék új fogyasztók egész sorát vonjuk be a gázfogyasztásba. Az év első felében megkezdi működését a Kiskunhalasi Vízmű Vállalat, Kiskőrösön pedig a Községgazdálkodási Vállalat. Tájékozódásunk szerint a megyei Finommechanikai Válla lat javító tevékenysége mellett az újonnan alakítandó Bajai Fémipari Vállalat is döntően szolgáltató tevékenységet végez majd. Végül azt is közölhetjük, hogy eddigi erőfeszítéseink alapján ingatlankezelő vállalataink 1959- ben 7 200 000 forintot fordítanak az állami lakóházak karbantartására,

Mindezek, vagyis a termelői árrendezés és a megyei tanács végrehajtó bizottsága gazdasági intézkedéseinek együttes hatására már az idén jelentős javulás várható vállalati és szövetkezeti vonatkozásban is a lakosság egyre növekvő kommunális igényeinek kielégítésében.

Szovjet—amerikai tadáie.iert

A Szovjetunió és az Egyesült Államok között megállapodás jött létre a két ország élvonalbeli 300 tudósának tapasztalat- cseréjére vonatkozólag.

Nemsokára 150 amerikai tudós látogat el a Szovjetunióba és

150 szovjet tudós ismerkedik meg az Egyesült Államokkal. A tudások mindkét országbaji a legteljesebb szabadsággal mozoghatnak, csak katonai berendezéseket nem szemlélhetnek meg.

ÉJSZAKA A TÉGLAGYÁRBAN

FAGYOS a homokrög, s a, csákány ütései nyomán időnként szikrát vet. Három ember pu- fajkába öltözve koptatja a homokhegyet mint egy 800 méterre a kiskunhalasi téglagyártól. Amikor már elég sokat leornlasztottak a hegyből, akkor lapátot fognak és a csonttá fagyott homokbuckákat csillékbe szórják. Agócs József, Győri Imre és Biecske László kint töltik ezt az éjszakát a szabadban. Nem könnyű ez a munka. Ember, egész ember kell ide.

Az éjfélt már elkongatta a halasi öreg templom toronyórája. A csend, amely szétterül az egész tájon, megnyugtató. A szél a mészmalom, a présgépek és a kazán monoton zakatolását hozza a fülükbe. Egy-két percre megállnak, megtörlik nedves homlokukat, rágyújtanak, mélyet szívnak a cigarettából, s bodor füstfelhőket eregetnek az éjszakába. E kis pihenő után újra nekilendülnek.

— Még csak húsz csilléire való .van — töri meg a csendet az egyik.

— Soká lesz még hetvenkettő.

AZTÁN megint csend, csak a csákány zuhanása hangzik az éjszakába.

Bent az üzemben, az elevátor előtt már ki- döntöttélc a csillékből a beszállított homokot. Az egyik ember kezébe kalapácsot vesz, s azzal töri össze a nagyobb darabokat, míg másik társa az elevátorba szórja. Az elevátor segítségével a keverő gépbe kerül, ahol a homokhoz meszet és vizet adagolnák, hogy a keskeny nyíláson a kész pép a présgépekbe hulljon.

A HIDEG, amely megkeresi a legkisebb rést is, nemcsak a mészmalomban, hanem a prés- műhelyben is megtalálja az embereket,. Hogyne fázzanak, ügy kapkodják a gépről a téglát, mintha égetné a tenyerüket. Igaz, még így is megkörnyókézi őket időnként az álmosság, de a kísértést legyőzik. Pedig szót alig váltanak, inkább csak szemükkel jelzik, mit akarnak.

ÉJSZAKA, hideg téli éjszaka van, s a város az igazak álmát alussza. Csak egy épület ablakai világosak. Ez pedig a Kiskunhalasi Mészhomoktéglagyáré, a keceli útban. A csillagos éjszaka segít á bányászoknak. Csákányuk hangja, a présgép és a többi masinák zaja szolgálja a munka ritmusát, a zenei aláfestést.

••'•««♦.mm

Az utolsó, 840 téglával megrakott kocsit helyezik be a szárító kazánba. A képen Dobra Pál és Csala Jenő présmunkások láthatók.

ESTE TÍZTŐL reggel hatig dolgozik az éjszakai műszak, akkorra 85 köbméter homokot bányásztak ki hárman. Több mint húszezer tégla lesz ebből. Mánap reggel, amikor ébred a város, a hét légkör nyomás alatt álló kazánból kiszállítják a vasútállomásra az új téglát. A vasúti vagonokra különféle feliratok kerülnek: — Lajosmizse, Csengőd, Kerekegyháza, Kalocsa. A téglások elvégezték a magukét. Mehet hát az építőanyag, épülhetnek az új házak.

— Venesz