Petőfi Népe, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-13 / 10. szám

1959. január 13, kedd 3, oldat 3 leielet a termelői árrendezésről Beszélgetés a Kiskunfélegyházi Gépgyár főkönyvelőjével Erről a témáról a kormány rendeletének megjelenése után, főleg vasipari üzemeinkben igen sok szó esik. Tudott dolog, hogy az árren­dezéssel megszűnik a kohászat veszteséges termelése, ami egy­úttal azt is jelenti, hogy a fém- feldolgozó gyárak, így a Kis­kunfélegyházi Gépgyár is ma­gasabb árvetéssel dolgozik 1959- ben. S hogy ez mit jelent ebben a gyárban, erre Gazda József fő­könyvelő válaszol. KÉRDÉS: Milyen mértékben érinti a termelői árrendezés a gyárat? VÁLASZ: Ehhez a munkához háromszor kezdtünk hozzá. Elő­ször 1956-ban. Az ellenforrada­lom a befejezést derékba törte. Ezt követően 1957-ben fogtunk hozzá. Ekkor az ismert gazda­sági problémák miatt hagytuk abba. A harmadik, s egyben utolsó állomás 1958 első féléve volt. Ezideig az árrendezésbe be­vont termékek új árának kiala­kítását elvégeztük. Nálunk ez 21 gyártmányt, illetve félkész terméket érintett. A várható ár­emelkedés mértékének megálla­pítása céljából 1958 októberéig elkészítettük az 1958. félévi tényszámok — árak — átérté­kelését. Az emelkedés az alap­anyag és a kereskedelmi áruk árának növekedéséből adódik. Éppen ezért a most készülő gyártmányok új termelői áron kerülnek a megrendelőkhöz. Ve­lük ezt a változást szerződésben is kikötöttük. És most arról szólnánk, ami nehezíti ezt a munkát. A ter­melői árrendezéssel kapcsolatos termékjegyzéket megkaptuk. El­lenben a bérmunkára vonatko­zó szállítói értékesítések zöme nincs birtokunkban, s ez késlel­teti az új árak kialakítását, KÉRDÉS: Hány gyártmány volt eddig veszteséges, s mi vár­ható ezután? VÁLASZ: 1958-ban egyetlen gyártmányunk, a konyhaipari-, háztartási robotgép volt veszte­séges. Az ennél a gépnél elő­adódó veszteséget mi viseljük. Ugyanis felsőbb szerveink nem adnak sem veszteségtérítést, sem dotációt. Egyébként ezt a gépet az idén már nem gyártjuk. S hogy az új évben hány gyártmá­nyunk lesz veszteséges, az csak kizárólag tőlünk függ. Remél-/ jük, egy sem lesz. KÉRDÉS: A termelői árren­dezésnek van-c valamilyen ha­tása a vállalati pénzgazdálko­dásra? VÁLASZ: A termelői árvál­tozás, sajnos, nem jelenti a vál-i lalat pénzügyi helyzetének javu­lását. Ugyanis a rendezés csak'j a forgóalap növekedését ered­ményezi, mégpedig olyan mér-/ tékben, amilyen mértékben női a termelési érték. Ahhoz, hogy! pénzügyi helyzetünk is jobb le-/ gyen, jobb munkára, gazdasá-/ gosabb termelésre van szükségé fejezte be nyilatkozatát Gazda( József főkönyvelő. Az öntözéses rostlen termelésére megyénkben is megvan a lehetőség 1955. óta folytatunk öntözéses rostlen termelést. A Szolnok me­gyei Tiszaszentimrei Állami Gazdaságban az elmúlt évben 50 katasztrális holdon termeltek öntözéses rostlent, amelynek 80 százaléka különleges és 20 • szá­zaléka I. osztályú minősítést kapott. Az állami gazdaságnak az 50 holdas területről több mint félmillió forint jövedelme volt. Az öntözéses rostlen ter­melése tehát igen gazdaságos. Ha csak 30 mázsás átlagtermést veszünk alapul, akkor is meg­van 1 kát. holdról a 10 200 fo­rint bevétel. Az öntözéses rostlen termelé­sébe bekapcsolódhatnak mind­azok az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, amelyek Miért nincs tej Madarason? Tegnap az utcán egy síró asz- izonnyal találkoztam, aki a te- íéntartó gazdákat kereste fel, nogy a gyermekének tejet ve­gyen. Azért sírt, mert eddigi igyekezete nem járt eredmény­nyel. Tudvalevő, hogy a tehén­tartó gazdák a Bácsbokodi Vaj- üzemmel szerződést kötnek, mert így a leszerződött és le­szállított tej arányában kapnak takarmányozás céljára korpát. Most, a napokban, valamilyen intézkedés folytán, a madaras) tejbegyűjtő nem szolgál ki a fo­gyasztóknak tejet. Tekintettel arra, hogy mindenki a lakóhe­lyéhez közeleső helyen igyekszik a reggeli tejet beszerezni, nem tudjuk eldönteni, miért kíván­ják azt, hogy a falu másik vé­gére, a tehéntartó gazdákhoz járjanak a vásárlók. Nem látjuk indokoltnak azt sem, hogy az ilyen kismérvű fogyasztás miatt olyan rendel­kezést hozzanak, ami a gyere­kek táplálkozásában zavart idéz­het elő. Kérjük, hogy az illetékesek az ügyet vizsgálják meg és sür­gősen intézkedjenek. Kov’&cs István levelező lentermelésre egyébként alkal­mas, középkötött, vagy annál, valamivel lazább talajjal rém' delkeznek. Igen fontos feltétel, hogy az altalaj vízáteresztő le-/ gyen. A sávos csörgedeztető és, a permetező öntözés felel meg a követelményeknek. Bács-Kiskunl megyében a fajszi Vörös Csillag; 30 kát. holdra szerződött le. Az egy katasztrális holdra' jutó ráfordítás az öntözéses rost-( len termelésnél nem haladja, meg a 2000 forintot, így kát. hol­danként több mint 8000 forint! tiszta jövedelemmel lehet szá-i; molni. A termeltető vállalat az öntő-' zéses rostlen termeléshez a kat.( holdanként szükséges 90 kilo-, gramm vetőmagot, valamint' méjyszántási előleget, műtrágyái előleget és szerződtetési előleget^ is nyújt, Virányi Sándor agrármérnök rOO-OOOOOOOO Nyilvános pártnapok u kecskeméti járásban1 A kecskeméti járás párt-' szervezetei január első felében! nyilvános pártnapokat tartanák; a községekben, a nagyobb ter-/ melőszövetkezetekben és tanya- központokban a nemzetköz^ helyzet időszerű kérdéseinek/ ismertetésére. A pártnapokon a' járási pártbizottság, valamint av járási tanács tagjai, továbbá községi párttitkárok és tömeg-) szervezeti vezetők tartanak elő­adásokat. A múlt esztendőben még úgy üdvözöltük, mint színházunk új és ismeretlen tagját. Az idén Dobák Lajos már mint tősgyö­keres kecskeméti, megbecsült, közkedvelt művésze a Katona József Színház társulatának. Szép feladatokat kapott a múlt évben. Bizonyára sokan emlé­Dobák Lajos 1 Hiszem és vallom, hogy nem lehet átutazó színésznek lenni Kecskeméten sem. Akit megszeret a közönség és várja, hogy mikor lép a színpadra, az nem vándorolhat el egy szezon után. A színház jövője is ezen áll vagy bukik. Igazán jó együt­tes csak akkor alakulhat ki, ha a jó színészeket nem engedi el a város, nem engedi el a közön­ség — fejezi be Dobák Lajos, — Csáky L. — Hatvan év távlatából nézve a dolgokat úgy tűnik, mintha nagy idő volna, pedig a morzsánál is morzsábbacska, az örökkévaló­ság időmérőjén pedig tán ki se mutatható, mégis ennyi idő múlt el a kecskémét Szociáldemok­rata Párt megalakítása óta. Mi­kor mi itt a hét molekuláris testből megalkottuk az első szo­cialista sejtet, dehogy is álmod­tunk volna hamarosan kirob­banó világháborúkról és a meg- aporodott polgári társadalma­kon tisztítótűzként végigpaskoló forradalmakról. Ml, a senkikből, a semmiből agyakaratra lépettek nemcsak a kecskeméti, hanem az egész vi­lág szenvedő, könnyes szemű kitagadottjainak bajait is felír­tuk fennen lobogó piros zász­lónk tiszta homlokára. Folyton nagyobb-nagyobb lett a küzdő harci tábor. A mozga­lommal kapcsolatos dolgok élénk differenciálódást tettek szüksé­gessé; így született meg hama­rosan a vigalmi bizottság, amely éjfél után 2-kor végződő, szava­latokkal, rövidke színielőadá­sokkal és tánccal egybekötött, úgynevezett »fillór-estély^-eket szervezett és rendezett: egy má­sik jó orgánumú csoport a szó­noklást gyakorolta, jómagam pe­dig nemcsupán a vigalmi bi­zottság munkájából vettem ki részemet alaposan, hanem. an­nak ,az ötnek is , tagja lettem. ICcujiial (Józiel: HATVAN ESZTENDŐ íalólag —, maga a valóságos egyatyaúristen, aki újjá terem- . tette a világot. — Nini... hát csakugyan .•.: — vélekedett tétovázva —, de mintha mégse az lenne, olyan izé. akiket Vágó Béla a jog labi­rintusába igyekezett elkalau­zolni. Hihetetlen lelkesedés fűtötte akaraterőnket. Fiatalok voltunk. Az ifjúság mindent lebirkózó akaratereje nem ismerte, mi az elfáradás. Nálam három fő elv dominált: tanulni, tanulni és újra csak tanulni, hogy tudjak, nagyon sokat tudjak, hogy a szegény osztályosaimnak javára lehessek ezen a rövid emberi életen át. Aztán a röplapok szétszórása, plakátok kiragasztása is mindig éjszaka ment, villámgyors ütem­ben, okos taktikával, az egész város területén. Reggel mozgó­sítva volt az egész rendőrség, akik éktelen dühvei és takaros, ízes magyar stílusú káromkodá­sok között szedték össze az ügyesen elszórt, még fel nem vett röpcédulákat és kardhegy­gyei döfögették le nem szűnő szitkozódások között a minde­nüvé felragasztott plakátjainkat. Mennyit mulattam én segítő elvtársaimmal együtt a rend­őrök meddő erőlködésén, mert hiszen a célunk eléretett azzal, hogv a korán kelő kecskeméti nép már régen elolvasta írása­inkat, mire a rendőrök fényes napvilágnál utasítva lettek azok megsemmisítésére. Ezekben az »éjjeli műszakok­ban« hűséges segítőtársam volt az örökké nevetős képű, de — sajnos — korán elhunyt Kiss Menyus elvtársam, aki egyik hosszú értekezlet szünetében a következő aranyos történetet mesélte el nekünk: — Hát ezt hallgassák meg az elvtársak, hogy miképpen szelí­dítettem meg a nagyanyámat... Vágó Béla ragvogó fekete sze­meit rávillantotta, biztatólag in­tett és Menyus belefogott: — Még nem volt alkalmam elmondani az elvtársaknak, hogy a nagyanyám, egyedüli a csa­ládban, aki mindig pártellenes volt, most már ő is belépett a pártba... — De itt megszakí­totta mondókáját, leste a hatást és azon mulatott a kujon, hogy mosolygós értetlenséggel várjuk a továbbiakat. Ekkor Vágó Béla felé fordulva folytatta: — A Marx-képeket, amiket a múlt héten hozott Pestről Vágó elvtárs. abból — mint tetszik tudni — én is vettem egyet, és otthon feltűztem az ágyam fölé, hogy a mi atyamesterünk ne­kem mindig látható legyen. A nagyanyámnak egy árva szót se szóltam a képet illetően, s mivel vele lakoK egy szobában, min­dig látja és töri a kíváncsiság. Két napig állta is a gyötrő bi­zonytalanságot és mivel szüleim se tudtak neki felvilágosítással szolgálni, tetetett nyugalommal megkérdezte tőlem: — Miféle kép lóg ott a lejed felett, he? — Még azt kérdi szülém, hogy miféle — kérdeztem vissza én is huncutul —, hát nem ismeri meg? — Hát akárhogy is nézem, nem ismerem én azt — szólt nagy ügybuzgalommal szemet meresztgetve. — Ezt meg én nem értem — szóltam alig bírva a feltörekvő nevetésemmel —, hiszen ehhez imádkozik szülém nemcsak reg­gel, délben, este. hanem ha nem tud aludni, még éjszaka is. — Csak nemtál! a... — mo­tyogta elfogódott hangot!. — Az az — vágtam közbe biz­— Nem izé — nyomtam meg a szót —, hanem a művész egy kicsit elrajzoita. tje ő az valósá­gosan. Aztán megnézte így is. amúgy is, amíg némi rezigná- cióval végül helybenhagyta: — Hát löhetségös... — Tegnap este — folytatta Menyus —, amikor a munkából hazamentem, az én jó öreg szü­lémet Marx Károly képié előtt térdelve, buzgó imádságba el­merülve találtam. Nem zavar­tam. Amíg áj tatosságát el nem végezte, átmentem az édes­anyámhoz jelentést tenni róla, hogy a szülécske esti imáját végzi az új kép előtt. — Méghogy imádja — szólt mosolyogva édesanyám —. de még csókolgatja is. — Mikor újra bementem hoz­zá, eiébem állt fájós lábain és boldogan mondta: — Látod-e, fiacskám, milyen csodálatosak az Is.en szándékai, amikor felém fordította a szí­vedet, azt az áldott gyerekszívet, amelyiket sohase tudtam ugyan .imádságra- kapatni, most mégis tőled küldi él képét nekem az .én nagy gyönyörűségemre, \ — Bevallom, igen jóleső érzés volt számomra, hogy a Petőfi Népe kéréssel fordult hozzám, beszéljek magamról, mondjam el a közönségnek a lap hasáb­jain, mik a céljaim, terveim. — Talán azzal kezdeném, hogy szeretem ezt a várost. Nemcsak csendet és a nyugalmat — Bu­dapest után —, hanem a, jóked­vű, kedves embereket, is, akik rám mosolyognak az utcán és néha ismeretlenül is köszönte* nek. — Én persze mindenekelőtt a hivatásomnak élek. Szeretek so­kat és jót játszani, adni a kö­zönségnek valamit, ami megfog­hatatlan, de biztos, hogy érték — a szellem, a lélek értéke. — A kecskeméti színház, főleg az elmúlt esztendőben nagy fel­adatokkal bízott meg, én pedig nemcsak helytállni, hanem a színház és a közönség bizalmát is igyekeztem kiérdemelni. Ez a célom a jövőben is. Ezért is hoz-, tam el ide Kecskemétre ebben a szezonban a családomat, a fele­ségemet is, aki most a megyei kórház dolgozója, művészi mun­kám nagy segítőtársa. Együtt tanulunk, készülünk szerepe• imre. A feleség és segítőtárs keznek még Jágű alakításán Shakespeare Othelló-jában. C játszotta az Eső-ben Mac Phaii doktort, az örökké töprengő hu­manista orvost, akit felháborí­tottak a gyarmati élet emberte­lenségei, A viharos alkonyat-bar, Varabjov szerepében láthattuk viszont, a Pázmán lovag-bar, már mint Mátyás király lépett a színre, hogy a múlt év végér, Bródy Sándor Tanítónő-jében csillogtassa meg kiváló képessé­geit, a falusi káplán ellentmon­dásos, nehéz szerepében. Az idén különösen érdekes feladatot kap Schiller Stuart Mária című történelmi tragédiá­jában. Két ellentétes jellemet váltakozva játszik az előadáso­kon: Leicestert és Burleight. Az első próbákon már túl is van­nak. S ilyenkor, ha az alkotás lázának hőmérője napról napra emelkedik, nem könnyű a szí­nésszel találkozni. Különösen nem könnyű saját magáról, mű­vészeti elképzeléseiről beszélni, imikor egyre erőteljesebben el­foglalja a helyét lelkében az áb­rázolandó figura, a »szerep«, amelynek köntösében jár képze­letben már a premier előtt. Mégis megkértük, beszéljen saját magáról, terveiről, céljai­ról. ,/Íltm lehet átutazó szülésznek tenni OCees kernelen !” Interjú Dobúk Lajossal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom