Petőfi Népe, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-01 / 1. szám

1959. január 1, csütörtök 5. oldal ÉRVEINK AZ 1959-ES ESZTENDŐRE További sikereket szeretnénk elérni a gyümölcsburgonya- és a paradiesomnemesítésben intézetünk, mint tájintézet, az 1959-es esztendőben még több segítséget szeretne, nyújta­ni megyénk irányító szerveinek, termelőszövetkezeteinknek, egyé­nileg dolgozó parasztságunknak. Kutatási témáink szinte tel­jesen megyénk aktuális mező- gazdasági problémáit ölelik fel. Ezek ^többek között a meszes­homoki vetésforgó-kísérletek, amelyek Westsik Vilmos kísér­letei nyomán megyénk nagyki­terjedésű sovány homoktalajai­nak megjavítása, termékenyeb­bé tétele jegyében folynak. A burgonyanemesítésben és az egészséges vetőburgonya-szapo­rításban nagy előrehaladást ér­tünk el. Kidolgoztuk a burgo­nyavírus meghatározási módsze­reit, ennek alapján megindít­hatjuk az egészséges vetőgumó­szaporítást. A korai rózsa-bur­'Jőítitmüjik a (XiLágímn Beláthatatlan tengereken úsz­káló hajók, repülőgépek, vasúti kocsik százai, ezrei repítik a világ minden tája felé megyénk üzemeiből kikerült exportcikke­ket. Moszkva, Peking, London, Kairó, Washington nagy váro­saiban gyakran találkozni a »■Made in Hungary-« elnevezés­sel és gyáraink monogramjá­val. Nemrég a Kecskeméti Gép­gyár fürdőkádjainak kiválóságát említette meg a Sunday Ex­press című angol lap. A kádak­ra új vevőként Ausztria, Bel­gium és Algéria jelentkezett. A kalocsai paprika amerikai piacot szerzett magának. A Kecske­méten gyártott konzerv is ve­tekedik a világpiacon közkézen forgó konzervekkeL Konzervké- ezítményeinkre is új vásárlók jelentkeznek. Baromfiból és to­jásból nem tudunk annyit szál­lítani, amennyit a külföld kér. Jóleső érzéssel mondhatjuk, hogy megyénk exportra termelő üzemei — az eddigi tájékozta­tás alapján — több terméket küldenek külföldre az előírtnál. Nemrég kaptuk meg a Kiskun­félegyházi Gépgyár táviratát, melyben az állt, hogy a Szov­jetunió felé irányuló export kö­telezettségüket túlteljesítették. Tíz százalékkal toldják meg exporttervüket a kecskeméti gépgyáriak. Az eddig elért eredmény kész­tet arra bennünket, hogy ex­portunk növelésének akadályai­ról is beszéljünk. Nehezen ha­lad a választék bővítése. Egy­két üzemünkben fanyalognak a gyakran változó igények gyors kielégítésétől, másutt meg el­vállalnak olyan határidőket, amelyet az aláíráskor tudnak, hogy nem teljesíthetik. Az ex­port ütemét főleg a vasiparban a még nehézkes és hosszadal­mas előkészület, a gyártás köz­beni gyakori módosítás is hát­ráltatja. Felmondják a külföldi keres­kedők a szerződést azért is, mert a kiküldött áru eltér a mintától. Mi az oka? Egyrészt az, hogy nem tartják be a tech­nológiát, de igen sokszor gyen­ge a nyersanyag. Az új évben ezekre a prob­lémákra kpll keresnünk gyógy­írt. Erre kötelez bennünket a világpiacon szerzett hírnevünk. gonyából már 1959-ben előállít­juk a szükséges mennyiségű törzsanyagot, melyet a továb­biakban állami gazdaságaink a termelés számára szaporítanak el. Intézetünk heterózis rozsa egyre nagyobb területet hó­dít, az elmúlt évi 10 ezer hold helyett az idén 15 ezer holdon termesztik. A paradicsomnemesítés során tovább igyekszünk a nagyon korai fajták előállítására. Sike­rült a K 15-ös és a K 42-es fajták érését 8—10 nappal előbbre hozni, ezek a bolgár heterózis paradicsommal együtt érnek, ugyanakkor konzervipari feldolgozásra is alkalmasak. El- szaporításukat 1959-ben meg­kezdjük. A betegségellenálló pa­radicsomfajták nemesítésében számottevő előrehaladást ér­tünk el, célkitűzéseink talán már az idén megvalósulnak. A kalocsai fűszerpaprika ne­mesítése érdekében dolgozó osz­tályunk új, eredményesebb ne­mesítés! eljárások segítségével igyekszik a paprikaipar számá­ra értékesebb, korábbi érésű fajtákat előállítani. A célkitű­zések megvalósításához a leg­messzebbmenő támogatást nyújtjuk. Gyümölcstermesztési osztá­lyunk a fajta- és alanykérdés tudományos vizsgálata, az elért eredmények gyakorlatban tör­ténő átvitele érdekében nyújt segítséget a termelés számára. Faiskoláinkból évente kike­rülő százezer megbízható, értékes oltvány is a Duna— Tisza köze gyümölcstelepí­tését segíti. Intézetünk a következő évben nagyobb kiterjedésű gyümölcs­telepítést kíván végezni, tájunk­ra jellemző meszeshomoktalaj­ban. A telepítések eddigi tu­dományos megállapításaink fi­gyelembevételével történnek. Célunk a meszeshomoki gyü­mölcsösök üzemeltetésének, ter- mőbentartásának, nem utolsó sorban a komplex gépesítés problémáinak mielőbbi tisztázá­sa. Intézetünk gazdasága az 1958. évi jó eredményeket tovább ki-1 vónja növelni. Az elmúlt évii eredményes munkánkat igazol-, ja, hogy az Országos Mezőgaz­dasági Kiállításon a kísérleti gazdaságok csoportjában para­dicsom, búza és kukorica tér-, mésátlagainkkal első díjat nyer­tünk, a Hírős Napok kiállításán1 hasonló kitüntetésben részesül-i tünk. A gazdaság teheneinek tej­termelését 4 ezer literre si­került növelni, ezt céltudatos munkával további szeretnénk emelni. 1959-ben( berksír sertés-törzstenyészetünk lesz. Ennek segítségével nagy támogatást tudunk adni me-l gyénk sertésállományának ja-( vitásához. Gazdaságunk kizárólag neme­sített vetőmagvak előállításával! foglalkozik az utóbbi években., A nagyüzemi mintagazdaság ki­alakításával, termésátlagaink to­vábbi emelésével igyekszünk jó példát mutatni. Gépesítésünk ma már kielégítőnek mondható. Az utóbbi hónapokban szinte megkétszereződött az új, korszerű mezőgazdasági gépeink száma. Az a tervünk, hogy tovább növeljük területünket, ezáltal életképesebb, a nagyüzemi gaz­dálkodást célszerűbben szolgá­ló üzemegységeket alakíthatunk ki. 1959-ben számos bemutató tapasztalatcserét, látogatást kí­vánunk szervezni; Ezek segít­ségével igyekszünk bebizonyí­tani a nagyüzemi gazdálkodás fölényét, a korszerűtlen apró parcellás termeléssel szemben. Mint az országgyűlés mező- gazdasági bizottságának tagja, továbbra is igyekszem földmű­velési kormányzatunk figyelmét megyénk sajátságos mezőgazda- sági termelése, elsősorban a ha­gyományos szőlő-, gyümölcs- és zöldségkultúra továbbfejleszté­sére felhívni és egyes problé­mák megoldásához segítséget kérni. MÉSZÖLY GYULA; a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatója Egy rozzant autóbusszal kezdték A kétaknás, csarnokos műhelyben rossz idő esetén is vartalanui folynak a javítási munkálatok. Még 1951-ben történt, hogy Félegyházán, a környező ta­nyavilág, települések és közsé­gek lakosságának kívánságára, de mondhatjuk úgy is követe­lésére, óletrehívták a Gépkocsi Közlekedési Vállalatot. Addig ugyanis a kiterjedt külterület­ről, a járás vasúttal nem ren­delkező községeiből csak gya­log, kocsin, kerékpáron tudták megközelíteni a várost. Piacra, bevásárlásra, tárgyalásra, hi­vatalos ügyekben igen sok em­ber igyekszik a járási szék­helyre, s nyáron ez még csak hagyjáín, de télen... Érthető az öröm, amellyel a lakosság fogadta az autóbusz­közlekedés kiterjesztésének, _ il­letve megvalósulásának hírét. Ez azonban nem volt egyszerű \ dolog. Szinte a semmiből te­remtették meg a kezdeti felté­teleket. Ócskatelepen vásárolt három rozzant autóbusszal kezdték, s az induláskor ebből csak egy volt úgy-ahogy hasz­nálható. 1952 tavaszán állt üzembe a második és csak 1953-ban a harmadik gépkocsi. Közben a közlekedési tárca is segítségükre sietett, néhány új kocsit bocsátott rendelkezésük­re. Ma már kilenc, jól karban tartott kocsival, a helyi igé­nyek ellátása mellett, Fülöp- jakab, Bugac, Tömörkény, Al- pár, Csanytelek községekbe is kiterjesztették útvonalukat, j De eljutnak a távolabbi vi- jdékekre is. Nyáron Cserkesző- > lőre, Balatonhoz, a Mátrába, . fürdő- és kirándulóhelyekre vi- |szik a város, a környék dolgo- | zóit, télen pedig szinte rend­szeresek a színházi járatok. Pl. 5 a szegedi Nemzeti Színház i Faust előadására négy autó­busszal vitték a közönséget Félegyházáról. Az egyik vasár­nap — és ez nem ritkaság — két gépkocsi indult a főváros- ; ba operaházi előadásra igyekvő vendégekkel, s van úgy, hogy Kecskemétre 4—5 kocsijuk is indul színházba menő utasok­kal. Sólymost István edvtárs igaz­gató és Bibok Sándor főköny­velő — akik oly sokat tettek már azért, hogy bebizonyítsák a vállalat létjogosultságát — szívesein sorolják a gazdálkodá­suk érdekesebb számadatait is. Nemrégi feljegyzéseik szerint az alakulástól kezdve 3 mil­lió és 856 ezer utast szállítot­tak és 2 milliónál is több ki­lométert tettek meg a vállalat gépkocsijai. Az érdem kétség­kívül a dolgozóké, Szabó An­tal, Farkas István, Tapodi Jó­zsef gépkocsi-vezetőké, Kisnér Sándomé, Király Erzsébet, Sándor Jánosné, Hegedűs Jó­zsef né kalauzoké — hogy csak néhányat soroljunk közülük névszerint is. Mindazoké, akik esőben, hóban, ködben vállal­ják és becsülettel elvégzik a szolgálatot, s azoké, akik a nemrégen létesült és még min­dig bővülő modem javítómű­helyben lelkiismeretesen el­végzik a »szerviz-« komoly mun­káját. S ha az elkövetkező években sikerül megvalósítani tervüket — egy új igazgatási és szociá­lis épület létesítését, garázs épí­tését. s ezzel együtt a város váróterem kibővítését stb. — ennek is a lakosság veszi hasz­nát, még kielégítőbb és iizem- bizto&abb lesz a közlekedés a fólegyházi járásban, (f. tóth) £AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA ► Bányászati Berendezések < t- Gyára, Kiskunfélegyháza, ^ £ felvesz szerkezeti és ^ ► karbantartó ^ ► LAKATOSOKAT, ► ESZTERGÁLYOSOKAT, M t MARÓSOKAT ^ ► 3627 3 ▼▼YTYTTYTTTYYYYYYYTT^ Selyem kisestélyi ruha, az Iparművészeti Vállalat Ruha­tervező Stúdiójának új mo­delljeiből. S£I£\/£S2T£Jl — ívMtí A Halasi Üjság 1941. január 3-i száma írja: — Évszázadok hagyományai szerint Szil­veszter délutánján és újév napján tartották .meg Kiskunhalason a téli cselédfogadást. Az idei »embör piacon« erősen meglátszott, hogy a ) határban ezer meg ezer holdakat borít a víz, a ) földek bevetetlenek s a gazdák súlyos anyagi .gondokkal küzdenek... nagyon meg kell gondol- niok, hogy megadhatják-e a béreket, amelyek Viszont a cselédnek nem jelentenek iobb élet­kort, mert az ő megélhetése, ruházkodása is 1 drágult. Konvenciós cseléd Szilveszterkor ma már Vem igen szegődik, beleszoktak a néhány év I előtti rendeletbe, amely áprilisban _ állapítja .meg a konvenciósok köLtözködési idejét. Ilyen­kor csak rendkívüli változás folytán fogadnak ' konvencióst. Ezek 12 mázsa rozsot, 6 mázsa (búzát, 100—120 pengő készpénzt, 20 kiló sót, .szalonnát, kását, fűteni valót, lakást, 1 hold kukorica, 200—400 öl veteményes földet, 1—2 ) sertés-, vagy 1-2 marhatartást kémek évi bérbe. ) A bentkosztos, éves cselédek közül a 25— .30 év körüli erős, katonaviselt béresek, kocsi­sok, mindenesek ezekért a bérekért szegődtek: »460—480 pengő készpénz, a jobb munkások 480 I—490 pengő és egy mázsa rozs, az egészen ki­váló munkaerők pedig 520 pengőt is kapnak a teljes ellátás mellé. A 20 éven felüli, katons- soron inneni leventék — kocsisnak, béresnek és mindenesnek — 400 pengő körüli bért és el­látást kapnak. Ha a cseléd ruhaneműt vagy gabonát is alkudott a bérbe, úgy természetesen a készpénz ennek megfelelően kevesebb. Gulyásnak, kanásznak, mindenesnek való 18—20 éves forma suttyók 350 pengő körüli értékben alkudták ki az ellátás mellett fize­tendő bért. Fiatalabb, 12—17 éves pásztorgye­rekek 2—300 pengő évi bérért szegődtek asze­rint, mennyire látszik a gyerek életrevalónak. A hónapszámosok közül a fiatalabb, vagy gyengébb munkások 30—40 pengőért, az első­rangú munkások 45—50 pengőért szegődtek el. A cseléd nem jár jobban mint a tavalyi bérekkel. Mert a bentkosztos cseléd pénzbeli bérét ruházatra, lábbelire költi. S míg a búza ára ma alig 1—2 pengővel magasabb mint egy esztendővel ezelőtt, addig például az a pár csizma, ami tavaly 24 pengő volt, ma 46 pengő. * Belvíz, vetetten földek, egész éven át 200 pengőért robotoló 12 esztendős gyerek s hó­napszámos cseléd, aki egy havi bérén még egy pár csizmát sem tud venni... — ez volt. Nem árt rá visszaemlékezni 1958 Szilveszterén!

Next

/
Oldalképek
Tartalom