Petőfi Népe, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-01 / 1. szám

4. oldal 1959. január 1, csütörtök EMBERI SZÍVEKBEN OOOOOOOOOOCOOQOOOOOGOOOCXDOOOGGGGOOGOOOOOOGOOOOOOOOOOOO nj/o-mnJmit a. H^ujicl-ftastfán. Szilveszter éjszakáján kisded született Petrovicsék apró-ab­lakos házában Kőrösön. A szü­letésről kutatók sora gyűjtötte össze a pillanatok történetét, s három város hadakozik ma is, hol látta meg a napot Petro- vics István gyermeke, Sándor. S most Szilveszter előtt a szü­letés emléknapján járjuk az utakat, kutatjuk az emlékeket a most élő nemzedék lelkében és házaiban. A Duna partján Kunszentmiklósra, Szalkszent- mártonra és Vecsére vezet az út. S Szabadszálláson Petőfi és Prielle Kornélia, az egykori nagy szerelem emlékeit talál­juk, idézzük az emlékezetes képviselőválasztás szomorú té­nyeit. Kedves olvasó, Szilvesztert várva gyere velünk, nézz be egy-egy pillanatra az emberi szívekbe, a régi házak közé, Pe­tőfi életének hétköznapjaiba; cAhonnan menekült Még ma is »Petrovics-földek- nek« hívják azt a néhány hol­dat, amelyet Petrovics István 1840 táján az anyagi romlás szélén a hátralékok, az adóssá­gok kiegyenlítése miatt adott el a szabadszállásiaknak. Áll az öreg tanácsépület is, mely még 1826-ban épült. Előtte gyűltek össze azok a szabadszállási pol­gárok, akik Petrovics István költőfiát akarták meghallgatni képviselői beszédén. Petőfi, amint az öregek mondják, ku­koricaszár között rejtőzködve, egy kocsin távozott el a falu­Bérces Emil a Petőfi-emlékekct kutatja. ból, mert a részeg kortesek a szabadság lánglelkű költője he­lyett egy helybeli jómódú pap­nak a fiát akarták bársony­székbe juttatni. Az emlékezet, a lelkiismeret- furdalás és a szégyenkezés ma már elmosta a lelkekből a há­borgás hullámait, csak a szívek dobbanása gyorsul meg, ha a szabadszállásiaknak Petőfit em­lítik. Nem láthatott akkor tisz­tán a nép, hiszen az urak, a feudális örökséget védő osztá­lyok kolomposaié volt a szó, a cselekvés joga. De ma már tisztán lát. Olyannyira, hogy szájhagyományok, bizonyítékpk alapján bárha halkabban is mint Kiskőrös vagy Kiskun­félegyháza, magáénak szeretné vallani a szülőváros jogát. Könyveket mutatnak a hely­beliek, dokumentumokat. Bér­ces Emil elvtárs egy egész éle­tet szánt ennek a kutatásnak és nincs híján érveknek, olya­noknak, amelyek az új szabad- szállási nemzedékeknek a lelké­ben is mélységesen benne él­nek. S miközben őrzik Prielle Kornélia, a szabadszállási te­metőben pihenő nagy magyar színésznő koporsójának rájuk hagyományozott kulcsát, magu­kénak követelik a költőt. övék is teljességgel, hiszen a szabadság hatalmas prófétája mindenkié e hazában; Családi vzáfnt/eiés Petrovics István mészáros- bárdja. itteni rövidebb, hosszabb tar­tózkodásaiért is. Itt van a bárd, mellyel Petrovics uram oszto­gatta a húsokat a vásárlóknak. S egyre több kézirat, régi bú­tordarab, okmány, emlék- kerül ki a vecsei portákból, melyeket egy évszázadon keresztül őriz­tek az egymást váltó nemzedé­kek. Jávor Miklós, a vecsei történelmi múlt szerény kutató­ja, egy félliteres üveget is mu­tat, az aznapi szerzeményt. Va­lamikor bor pirosodott benne a költő apjának vendéglőjében, amelyről olyan szépen ír a mi Sándorunk: »Kis lak áll a nagy Duna mentében.« Helyén em­lékmű hirdeti a csatában el­haltak vitézségét, de áll még Nagy Zsuzsika háza, • Az útnak csak egy darabján kísértük végig, kutattunk a szí­vekben, az öreg házakban, a hátramaradottak emlékezetében. S ha az emlékek mondává szé­pültek is, itt a Duna partján, meg a szabadszállási homokon, a versek e csodálatos ifjú \ élet örökifjú hagyatéka cseng-bonga szívekben, iskolások ajkán kel életre, s öregek emlékező szája ismételgeti. — Csáky Lajos — 1956 márciusában alakult meg Kecelen a Kinizsi nevet viselő szőlő- és gyümölcster­mesztő szakcsoport 10 taggal, 23 holdon. Azóta három szüret van mö­göttük, s egy új esztendő elé néznek, újabb terveket készíte­nek. De nem ki-ki magának, egyedül. Családi számvetés ez már: 25 ember közös óhaját tükrözi. Igen, mert a nem egé­szen három esztendő alatt újabb 15 gazda lépett közéjük s ma már 64 hold szőlővel számolnak, Mit hozott az összefogás ezek­nek az embereknek? Máris 27— 28 százalékkal magasabb átla­got szüretelnek mint az egyéni gazdák. Nem véletlenül, hiszen tavaly is 5000 mázsa istállótrá­gyát és 2 vagon műtrágyát használtak fel közösen. Tanul­mányi kirándulások sorát tették a megye legnevesebb kutató te­lepein és állami gazdaságaiban, Minden munkát egyidőben, szakszerűen végeztek. A SZAKCSOPORTNAK csak gépekben mintegy 30 000 forint értékű vagyona van: két moto­ros porozó, motorizált szőlőbo- gyózó s daráló. A közös táro­lást még nem tudták megvaló­sítani, de fajtánkint szüreteltek, s olyan borokat állítottak elő, amelyek jórésze megérdemli a fajtatisztasági felárat. Márciusi szállításra 1200 hek­toliter kétszerfejtett borra szer­ződtek a pincészettel. Az, hogy ősszel nem kellett mustként el­vesztegetni, már az összefogás eredménye. A kisebb gazdákat tehetősebb társaik, illetve a pin­cegazdaság segítette ki tároló edénnyel. A szerződött, kétszer­fejtett bor literjéért 6,48 forin­tot, plusz 10 százalék nagyüzemi felárat kapnak, vagyis 2 forint­tal többet, mintha a mustot ér­tékesítették volna. A szakcsoport három tagja: Laki András, Kellner János és Kárpátvölgyi István szőlőiskolát is létesített, mintegy 300 ezer darabnál több vesszőt nevelnek szerződéses alapon. A SIKEREK újabb tervek megvalósítására serkentik a Ki­nizsi tagjait, Jövőre a tagok házatájáról kikerülő mellé újabb 15—20 vagon trágyát vá­sárolnak. Legfőbb gondjuk és céljuk a megfelelő gépesítés. Legtöbbjüknek öreg, keskeny sorközös és élesen bakhátas szőleje van, ahol a legnagyobb nehézség a gépi művelés meg­oldása. Ezért egy Fürge 3. tí­pusú traktort rendeltek meg, amelynek járószerkezte jól kes- kenyíthető a sorközökhöz. A gépre az anyagi fedezet meg­van, s ha megkapják, nyomban elkezdik a tanácstól biztosított területen a közös, nagyüzemi táblába való új telepítést is. Távolabbi elképzelés, de már­is jelentkező gond a feldolgo­zás és a tárolás megoldása. Ez ismét a kisebb területtel ren­delkező tagokat segítené, akik jórésze még kis kamrában tá­rolja a termést, ahol télen »meg­fázik« a bor, nyáron pedig túl­ságosan felmelegszik. MINDEN TERV annyit ér, amennyit megvalósítanak belő­le, ez pedig attól függ, hogy a Kinizsibe tömörült emberek mennyire vannak egy akaraton, s tudnak-e együtt dolgozni. Ha az egymás iránti kölcsönös bi­zalomtól fűtött szorgalom egy­formán buzdít minden tagot, s ha gondjaik megoldásához az illetékes községi, járási szervek­től több segítséget, törődést kapnak, — akkor az új eszten­dő csak további eredményeket hozhat számukra ;;. Termelősxövetkexeteink terveiből: 50 holdat öntöz jövőre a fülöpszállási Vörös Csilag A fülöpszállási Vörös Csillag Termelőszövetkezet ebben az év­ben sokat áldozott jószágra. Száz százalékkal emelkedett az állatállomány létszáma s ezen belül jövőre tovább szaporítják a sertésállományt. Ilyen állomány fenntartásához és gazdaságos tenyésztéséhez elegendő takarmány kell, leg­több és legbiztosabb termést pe­dig a mi aszályos vidékünkön az öntözéssel lehet elérni. A víz itt kéznél van a szövetkezet mellett folyó Dunavölgyl Fő­csatorna révén. A szövetkezet ezért tavaszra egy állami hosszúlejáratú köl­csön segítségével megépülő 50 holdas öntözőtelep létesítését kezdi meg. A terület felmérése s a tervek elkészítése nemso­kára megkezdődik, úgyhogy a kész berendezést március végén, április elején átveheti a szö­vetkezet. Az agronómus tájékoz­tatása szerint 9 holdon cukor­répát, a többi területen pedig takarmány félét termesztenek. napjainak. A bútorokat elvitte a második világháború vihara. Most már talán a szép műem­lék, a komor szalki ház is igazi hivatását teljesíti? Még mindig nem. Elárvultán, raktárnak használva áll, reméljük nem so­káig, hiszen annyi emlék őrzi a költőt Szalkon is, s ezeknek az emlékeknek a régi házban volna a helye. Gyermekkorom összehajtható képeskönyvei jutnak az eszem­be, mert a műterem minden sarkában olajfestmények gon­dosan egymásra rakott hal­maza falhoz támasztva. A Klapka-ház ódon falai között kerestük fel Bozsó Jánost, a jólismert kecskeméti festőmű­vészt, egyrészt hogy valódi, ha­misítatlan műteremhangulatot lessünk el, másrészt hogy szil­veszteri körkérdésünk kereté­ben megérdeklődjük tőle, mik a most születő évben a művé­szeti tervei. Igen nagyra értékelem a me­gyei tanács végrehajtó bizott­ságának azt a kezdeményezését — melynek egyik első és hálás élvezője voltam —, hogy lehe­tőséget teremt a művészeknek, alkotóknak, hogy megismer­kedjenek dolgozó népünk életé­vel,' megyénk fejlődésével. A Hosszúhegyi Állami Gazdaság­ban novemberben eltöltött há­rom hét számomra felejthetet­len élményt nyújtott. Először is mintegy harminc festményen örökítettem meg a megragadó szépségű tájat, s az embereket munkájuk közben. Rengeteg vázlatot is hoztam haza. ame­lyeket jövőre szeretnék feldol­gozni. Ez tehát az én jövő évi programom első mozzanata. Januárban vagy februárban gyűjteményes kiállításon muta­tom be legjobb műveimet Sze­geden. Az év végén pedig — ha már a kiállításokról van szó, elárulom — szeretnék va­lamelyik budapesti kiállítási te­remben is bemutatkozni a fő­városi közönség előtt. És amit a legnagyobb re­ménykedéssel várok, s ami sz<£ momra a legszebb élményt je­lenti majd, lehetőséget kaptam arra, hogy külföldre is utaz­zak. A világ fővárosa, Moszk­va lesz utam célja. 'A tanács támogatásával, mint látogató, végig tanulmányozhatom a Szovjetunió csodálatos és ha­talmas képtárait és megnézem a moszkvai tartózkodásom idő­pontjában éppen nyitva tartó nagy nemzetközi képzőművé­szeti kiállítást, melyen a szo­cialista országok mutatják be legjobb alkotóikat. örök szerelem, minden évben visszatérő zarándoklatom cél­ja: a Tisza. Jövőre is minden körülmények közt hosszabb időt töltök szokott táborhelye­men, a Tisza partján — hiszen elsősorban mégis csak tájkép- festő vagyok. A táj lelkének örök kutatása mellett egyre in­kább érdekel a táj és az em­ber kapcsolata, s ez az én jövő évi »egyéni tervem« is egyben, ami művészeti fejlődésemet il­leti. Cs. U Qlaqtj <2xnziika melegét. A szépséges szerelem adta neki Nagy Zsuzsiját, érde­mes Nagy Pál uram kisleányát,; s nekünk, utókornak a verse-; két, melyeket e szerelem csen-: dített meg a költő lelkében, j Múzeum van abban a házban, j ahol Petrovics István mészár-; széke volt. Kovácsoltvas felirat; hirdeti: Tájmúzeum. Őrzi a ve- csei élet régi emlékeit, s Petőfi Az országúton, mely a tolles tövében fut, megállunk. Tere­bélyes öreg fa nyújtja csupasz ágait a tavaszt idéző tel eleji é" felé A Petőfi-fa. Mondjak, ez alatt született a szülői sze­retet csodálatos himnusza: a Füstbe ment terv. A ^ község, mely öreg házaiban híven őrzi a múlt képét, mást is adott Pe­tőfinek- nemcsak a szülői ház regél a költő, arról a népről, amelyet »nagyon a szívébe fo­gadott-«. Tanárok kutatják a köl­tő kunszentmiklósi napjainak történetét, s az iskolákban az ő verseit szavalják a lányok és a fiúk. Azokat a verseket, me­lyek a szentmiklósi napok nyu­galmát és megbékélését őrzik. cA izalki ház „3Canizenfniikt&i ifjú népe” Járjuk az utakat, melyen o járt. Rójuk az utcákat, melyek­nek házai róla beszélnek, s val­latjuk a szíveket itt Kunszent- miklóson is. A tanácsháza kék­kel cifrázott homlokzata előtt hetivásár. Tarka embertömeg, vásárlók és árusok ölelik kö­rül az emlékművet, melyen »Kunszentmiklós ifjú népéről« Itt áll előttünk. Hosszú, földszintes, komor épület. Olda­lán emléktábla ar­ról, hogy 1845—46- ban ö itt lakott Egy régi híres szalkszentmártoni asztalosmester ne­vével ütközünk ösz- sze, aki mintha az egész szalki nép emlékező buzgalmát foglalná össze cse­lekedeteiben. Kiváló DUiorasz- talos volt. S amikor Pestre vit­ték a szalkszentmártoni Fetofi- ház egykori berendezését, an­nak a szobának^ a bútorait, amelyben a költő lakott, Vere­bes Károly munkához látott. Elkészítette az összes bútorok tökéletes, művészi másolatát, hogy az utókor emlékezete ne­hogy elfelejtse egyetlen moz- is Petőfi szalki szép

Next

/
Oldalképek
Tartalom