Petőfi Népe, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-30 / 25. szám

I

ti oldal

I9J9. január 30, péntek

d OCeejJkeméii JHíiahzUdep míwhzzliiek kLáUítáia az &tmií JHázettmbaa

A Kecskeméti Művésztelep művészeinek kiállítása Buda pesten, az Ernst-múzeumban a megnyitás óta állandó látogatottságnak örvend. A Kecskeméten már kiállított gazdag anyag több művészi alkotással bővült, hogy a kiállító művészek sokoldalú munkájukkal bizonyíthassák be alkotó készségüket, művészi erejük megnyilvánuló kibontakozását. A Kecskeméten eltöltött időt az újszerű környezet sok színnel és meglátással szélesebbre vonta piktúrájukat, ha az nem is bontakozott ki még teljes egészében. Az Alföld szépsége azonban még így is megragadta képzeletvilágukat és nem egy alkotásuk ide lopta a főváros falai közé a Hírős Város és környéke számos szép és megkapó képét.

Festők, grafikusok, gobelinművészek és egy szobrász alkotásaival teltek meg a múzeum falai és termei. Nem azonos felfogású művészek, alkotásukban az útkeresés tükröződik. A keresésben már megmutatkoznak a kibontakozó tehetség csírái az olyan festőművészeknél, mint Batári tiászló, Kemény Zsigmond, Koncz Béla, Váci András, Veszprémi Endre, akinek Rákóczi Ferenc és Esze Tamás találkozása című vázlata és olaj képe bizonyítóké annak az erőnek és alkotó készségnek, mely nagyobb feladatok megoldását is lehetővé fogja tenni. Váci András sokoldalúsága különösen rézkarcaiban mutatkozik meg. Kemény Zsigmond, Koncz Béla egy-egy kecskeméti hangulatképe örvendezteti meg a szemlélőt, ha színeikben derűjük nem is válik még teljesen vonzóvá. így is dicséretesek Kemény »A művésztelep kertje«, Koncz »Kecskeméti piac« című festményei.

A gobelinművészet már erőteljesebben mutatkozik be. — Pintér Éva és Prepelicza Katalin Szántás és Szől'őmunkások című gobelinjei, melyeket a Várpalotai Szénbányászati

Tröszt engedett át a kiállítás tartamára, két olyan művészt revellál, akik méltó követői Ferenczi Noémi nagy művészetének. Kiváló alkotás Nagy Gy. Margit szüretet ábrázoló faliszőnyege, melyek Kordován János szőnyegtervei. Antal Ilona és Palicz József grafikusművész rézkarcaikkal, monotí- piáildcaL, tus- és kőrajzaikkal sokoldalú művészetük és tehetségük árnyalatait mutatták be.

Nem utolsó sorban említjük B. Sédéy Mária festőművésznőt, aki színhatásokban és merész útkeresésben nem egy maradandó alkotásában bizonyította be jövőjének sokrétű ígéretét.

Kár, hogy a szobrászatnak egy képviselője mutatja csak be művészetét és így az új szobrásztehetségek nagy versenyében nincs mód és alkalom az

összehasonlításra, bár Varga Miklós terrakotta és gipsz szobrai új kifejezéseket keresnek a nem mindig új témák változatában. Legsikeresebb a Kútterv című alkotása.

A kiállítás hasznos és tanulságos, egy új művészgeneráció szárnybontogatásainak lehetünk tanúi.. ' B. L.

TUDOMÁNYOS ELŐADÁS,*

operett-est, vidám farsangi mulatság a munkásklub februári műsorában

* Mint már hírt adtunk róla, az MSZMP kecskeméti városi bizottságának Nagykőrösi utcai -székházéban

| január 31-én délután 5 óra- I kor rendezik meg a munkás- klub megnyitó ünnepségét,

amelyen Gombos Aladár, a vá- Vosi pártbizottság első titkára mond beszédet, majd a Katona József Színház művészei és az Állami Zeneiskola növendékei tépnek fel színvonalas műsorral. A megnyitó ünnepség programjával egyidejűleg a klubvezetőség összeállította a klub helyiség február havi rendezvényeinek tervezetét és a klub gyermekszobájának műsorát is.

Február 5-én Nagy István György, a Haditechnikai Intézet tudományos munkatársa tart előadást á szovjet űrrakétáról. A gyermekszobában ez idő alatt diafilmet vetítenek.

Február 7-én mozielőadás. A »Tájfun Nagaszaki felett« c. filmet mutatják be. A gyermek- szobában mese-est lesz.

Február 12-én operett-est, a Katona József Színház művészeinek közreműködésével. A gyermekszobában szavalóver senyt rendeznek. A legjobbakat; megj utalmazzák.

Február 14-én vidám farsangi est. Bűvészmutatványok. A gyermekszobában diafilmvetítés.

Február 19-éu Szappanos Jenő, a városi tanács főmérnöke tart előadást, diafilmvetítéssel egybekötve, a városrendezésről és a városfejlesztési tervről. A gvermeksaobában bábelőadás.

Február 26-án Ady-est. Kor- dós Károly tanár tart előadást a Katona József Színház művészeinek közreműködésével. A gyermekszobában társasjáték.

Február 28-án szovjet—magyar baráti találkozó. A gyér mekszobában tea-délután.

A klifbvezetőség terve szerint márciusban több politikai és tudományos előadást, az asszonyok és férjek számára pedig kűlön-külön tanácskozást rendeznek a gyermeknevelés és a családi ólet kérdéseiről a klubhelyiségben- A klub látogatásira a párttagok: és a pártonkívüli dolgozók állandó belépőjegyet igényelhetnek a kerületi, üzemi, vagy a hivatali párt-alapszerve- zeteknél, valamint a KISZ városi bizottságánál.

Az Ernst Múzeumban pénteken nyílt meg a kecskeméti művószlelep fiatal művészeinek kiállítása. — Képünkön: Varga Miklós: Kútterv.

(MTI FotorPálfai felv.)

A víz nem válik — pénzzé!

CSALÓ, munka nélkül nyerészkedni akaró emberek mindenütt akadnak, népes csoportjukkal gyakran találkoznak az Allaforgalmi Vállalat felvásárlói is. Az átvevőhelyeken szinte napirenden fordul elő, hogy dudára tömött hasú szarvasmarhát hajtanak fel és sunyin lesik: a felvásárló észreveszi-e, hogy a nagy hasban agyon- sózottj száraz takarmányra megitatott 4—5 vödör víz »javítja a minőséget«? A szakember persze könnyen felfedezi a csalást, annál könnyebben, minél merészebb volt az illető a túletetésnél.

A DOLOG persze a visszájára fordul. A felvásárló az ilyen jószág átvételét megtagadja, — jogosan. Hiszen a megtömött bendő ugyan emeli az állat' súlyát, de alaposan rontja a húskitermelési százalékot s egy liter vízért sehol sem fizetik meg egy kiló hús árát. S a gazdának nemcsak a leleplezés szégyenét kell elviselnie, hanem saját költségén hazaszállíthatja állatát, amíg az szegény le nem adja terme- szetellenes kövérségét. Ilyen eset fordult elő legutóbb Tiszakécskén, ahol az egyik gazda túletelett ökröt akart a vállalati felvásárló nyakába sózni, — persze eredménytelenül.

AZ ILYEN »íifikás« emberek bizonyára- nagyon felháborodnának, ha a boltban vásárolt liszteszacskó alján homok lenne, vagy a csizma talpát feketére festett keménypapír pótolná, — csak saját csalárdságuk nem okoz nekik lelkiismereti urdalást. Szerencsére éppen saját káruk tanítja meg őket, hogy butaság a görbe út, mert kétszer fáradnak, dupia szállítási költséget fizetnek s annak is ki vannak téve, hogy a feleslegesen fárasztott 'állat jócskán veszít a súlyából. S ha ilyenkor át- kozódúsra fakadnak, legjobb,, ha tükröt tartanak maguk elé, s az abban levő képmást szidják. De azt aztán minél keményebben!

Növekszik az érdeklődés a Vöröskereszt munkáid iránt

Az első országos kongresszusra készülő Vöröskereszt vezetősége nemrégiben megállapította, hogy országosan növekszik az érdeklődés a Vöröskereszt munkája iránt.

Ha egy kisebb területen megnézzük, hasonlókat tapasztalunk. A Vöröskereszt félegyházi járási titkárával, Tsz&k Zoltánnal beszélgettünk, aki beszámolt nekünk a következőkről:

Jelenleg több mint 700 tagja van járásban a Vöröskeresztnek. a tényleges aktívákat számolva. Látszólag nem nagy ez a szám, de ezek az emberek komoly szervező és felvilágosító munkát végeznek, tevékenységük tehát tágabb körben mozog.

Csak néhány példát. Kiskunma j- sán most folyik a házi betegápoló tanfolyam a Vöröskereszt rendezésében, dr. Bulyovszky Gyula orvos vezetésével. Ennek hetven hallgatója van.

Külön tanfolyamokat tartanak az ifjúságnak a város több iskolájában, s a járásban is sok helyen

/VVVVW»WVVVWVVVVV«<VVVWVW«VWVW

ahol többek között az elsősegélynyújtással s az egészséges életmód követelményeivel ismerkednek meg a fiatalok.

délegyházán az önkéntes véradók száma eléri a l'íű-et. Egyre többen értik meg, hogy a Vöröskereszt munkája milyen sokágú. Kiterjed az egészségügyi ellenőrzések megszervezésétől a gyógyító és megelőző szolgálat, a tbc. elleni küzdelem, munkaegészségügy, stb. feladatainak kiépítéséig.

Külön öröm, hogy a fiatalok igen szép számban kapcsolódnak be ebbe a munkába. Félegyházán pl. az Ifjúsági Vöröskeresztnek 792, a Járásban pétiig 840 tagja van.

Probléma még, hogy az üzemek ben nehezen alakul ki a Vöröskereszt tevéknysége, pedig a munka- védelem területén ott volna legtöbb tennivaló. Reméljük azonban, hogy a fellendülés éppen a még hiányos területekre terjed ki majd legjobban, s a Vöröskereszt munkája egyre inkább átfogja az cgis^ lakosságot.

wwwwvwvxwwwwywv^^www

Ú

gy emlékszem, az első internacionálé himnijsza- ként a Takácsok dala szerepelt, amely úgy szólt a szivekhez, mint a koporsóra hulló rögök dübörgése:

Statáriumnál is rosszabb Vértörvényszék van nálunk. Ítéletet itt nem hoznak,

Mégis biztos halálunk.

Az embert lassan gyötrik el, Megkínozzák keményen. Tömérdek sóhaj hangzik fel Borzalmas tanúképpen.

Óh, ti gonosz ördögi faj, Létünk romboló férge,

Tőletek jön mindannyi baj, Bősz átkunk sújtson érte.

A második internacionálé himnuszát a Marseillaise dallamára énekeltük, a harmadik in- temacionálé himnuszát pedig a mindenki által ismert »Föl, föl, ti rabjai a földnek...« — szöveggel éneklik az emberek milliói.

Ezelőtt hatvan esztendővel a fejlődés sorrendje szerint még a második stádiumot futottuk felnövekvő, izmosodó lelkes kis csapatunkkal, s az egyre inkább megismétlődő népgyűléseinken néhány jó énekes elvtárssal énekarrá alakulva elzengtük himnuszunkat, ezzel is növelve erejét és impozánsabbá téve népgyűléseink komolyságát. Így ment ez hónapokon át, amíg egyszer egyik ülésen felvetődött a zenekar kérdése is.

Ugyanis volt három szál zenésze pártunknak, akik két recsegő réztrombitával és egy égbekiáltóan sivalkodó klarinéttal voltak felszerelve. Ezekkel az instrumentumokkal szolgáltatták a táncoskedvű fiatalság lába alá a zenét, búcsú alkalomkor vagy vásáros időben pedig a ringlispil mellett tevékenykedtek harsogó szerszámaikkal.

EGY REGI HIMNUSZ

S

zóval azon a bizonyos hétiói értekezleten hány- tuk-vetettük meg a zenekar ügyét, mondván az indítvány, hogy nagyon jó lenne, ha a vasárnapi népgyűlésünkön már a fúvószenekarunk messzehangzó muzsikája hívná fel népünk figyelmét a gyűlés fontosságára.

Igen ám, de ez a három kapás-kaszás napszámosból lett művész nem ért ahhoz az ör- döngős kottához, mint ahogy a második internacionálé dallamát és szövegét sem ismerik. Mit csináljunk most? Tűnődtünk, hol egymásra, hol a földre nézve. Egyszercsak ránkveté meleg, bársonyos tekintetét Vágó Béla elvtárs és a világ legtermészetesebb hangján mondja: — Meg kell rá tanítani őket. Senki nem szólt egy szót se, csak kérdőleg néztünk rá valamennyien.

— Igen, igen! — folytatta tovább. — Ezek az emberek se írni, se olvasni nem tudnak, de van jóhallású fülük, tehát a füleiken keresztül kell oktatni szegényeket és meglássák az elvtársak, hogy hamarosan menni fog a dolog, — s felém fordulva egyenesen nekem mondta a többit:

— Az elvtárs még ma felkeresi őket és hozzáfog a tanításukhoz. Az elvtársnak jó hallása és türelme van, addig énekelje nekik, amíg megtanulják. Ha szorgalmas lesz, egy nap alatt készen lesz velük. Vasárnap már játszani fogják a Marseillaisc-t.

Ki volt adva a parancs, s nekem az úgy hangzott, mint az orákulum. Már szerda reggel megindultam a mostani

juk is van! Ennél persze még vastagabb megállapítások is röpködtek utánunk, de mi nem szóltunk egy szót se, csak ösz- szemosolyogva ballagtunk célunk felé.

Úgy jó fölöstok táján megérkeztünk a kis taijyára, az egyik Zenészünk nénjének nem túl nagy ürömére. Hátul, az istálló mögött egy-egy kukoricaszár- kévére telepedve megkezdődött a szokatlan zenepedagógia. Se Zigány Árpád, se Babits Mihály Dante Divina Comedia fordításában nem emlékszem, hogy az Infernóban ilyen idegeket gyilkoló instrumentumok szerepeltek volna az elkárho- zottak gyötörtetésére, ott csakis a rendetlen ördögök trombitáltak, de azok is az alfelükkel, mert ha Dante ilyen kinzó- eszközről tudott volna, bizonyosan ott szerepelnének a többi pokolbéli rekvizítumok között.; Nekem ezt az iszonyatos kakofóniát túl kellett ordítoznom, hogy ők az örökös melléfogásokat azon nyomban korrigálhassák. Csak délben volt egy kevéske szünet, amíg egy-egy tányérka tarhonyalevest bekanalaztunk, aztán megint hajrá, sötét estig.

E

s csodák csodája: ment, Hát nem volt éppen olyan bájos és zökkenőmentes, mint teszem Mendelssohn nászindulója, ezek a hangok Giuseppe Verdi remekeit se tudták volna intonálni, szépségben egy kicsit Liszt XII. rapszódiájától is messze állottak, de az elkövetkezett népgyűlésünkön már elég tisztességesen fújták zenészeink azt a vértforraló indulót, amelynek hangjai szárnyakat adtak a világ elnyomottainak az emberi magaslatokra való felemelkedéshez,

Haitsl József

konzervgyár előtt messze elterpeszkedő térség felé, ahol egy kis tanyában lakott nénje az egyik zenésznek, ott a trombiták és a mérgeshangú klarinét hangja senkinek se okoz kellemetlenséget, r

E

n abban az időben, mint tizenöt éves ifjonc, Valiig érő hosszú hajat, nagyszélű kalapot viseltem, masnis cipőt hordtam és palettoba burkolózva jártam, mint ahogy Budapesten a művész-növendékektől láttam. Korán serkedő bajuszt és csókszakállt viseltem, s mivel néhány aprócska szerelmes versem már megjelent a lapokban, — óh sancta simplicitas, azt gondoltam, hogy most már én Petőfinél is nagyobb vagyok. Szerencsém volt, hogy ebből a nyavalyából hamar kigyógyultam.

Elég az hozzá, hogy megindultunk a tetthely felé, Kis- kecskemét irányába, mivel arra az út jobbnak kínálkozott. Az országút baloldalán akkor építették a katonai kórházat, amellett haladt el a háromtagú zenekar, oktató karmesterével egyetemben, lobogó hajú — magammal az élen. Mikor ezek megláttak bennünket, megállt kezükben a munka és mustrára vették a szokatlan jelenséget. Egyik kőműves nem állhatta soká, megkérdezte a többieket:

— Hát ez meg már miféle szerzet?

— Biztosan komédiások — vélte a másik.

— A fene, aki eszi' —- kiáltotta a harmadik —, búcsúra mennek ezek! Hát nem látjátok (rám célozvak max oao-