Petőfi Népe, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-29 / 24. szám

4. oldat 1959. január 29, csütörtök METJ.ÉKTANTÁEGY? A GYAKORLATI ELET MŰHELYEIBEN Hangverseny szerető közönséget szeretnék belőlük nevelni A Bajai Központi Fiúiskola ajtaján kopogtatunk. Az ötödik osztályos fiúk — a legnagyobb meglepődésemre — láncöitést tanultak. Eddig úgy tudtam, hogy ez lányoknak való mun­ka, de Tüske Laci felnőttes komolysággal meg is nyugta­tott, hogy csalt néhány órában foglalkoznak a láncöltés tudo­mányával. Szükségesnek tart­ják, mert ha.,. leszakad a ka­bát gombja, fel tudja majd varrni édesanyja segítsége nél­kül, »önállóan« is. Még ka­tona korában is hasznát veheti a láncöltésnek — teszi hozzá. Polgár Antal, a gyakorlati foglalkozások tanára, megmu­togatta a műhely gépállomá­nyát és azokat a szerszámokat, amelyeket már a jövő ifjú nemzedéke készített lankadat­lan szorgalommal. Az üzemlátogatások tapasztalatai A ^gyerekek egy-egy témaegy­ség befejezése után ellátogat­nak az üzemekbe. Örömmel mennek a munkások közé, mert sokat tanulnak az idősebb szakemberektől. Az üzemláto­gatásoknak az a célja, hogy a növendékek megismerkedjenek a különböző munkafolyamatok­kal, a gépek kezelésével, s nem utolsó sorbati azzal, mi­lyen fáradságos, hozzáértő mun­kával alakul át az anyag piac­ra kerülő termelvénnyé. Saját munkájukon keresztül tudják csak igazán megbecsülni má­sok eredményeit. Csodálkozó boldogság töl­tötte el szívüket, amikor meg­nézhették a Posztógyár készít­ményeit, a Rúhaüzemben a lá­nyok és asszonyok keze mun­kájának gyümölcsét, a modern ruhákat, Aboriyi László könyv­kötő műhelyét. Ilyen alkalmak­kor a balesetvédelemből is kapnak egy kis ízelítőt. Racsmány Árpád és Flach Ferenc ötödik osztályosok így foglalták össze a látottakat: — Sohasem felejtjük el a munkásokat, akik szívesen mu­togatták a gépek működését. Oly türelemmel magyaráztak •nekünk, mint a tanító bácsi.^ Kedvünk lett volna örökre ott-: maradni. Napirenden tíz oktatás Nyílt tanácsüléseken már: «több alkalommal megvitatták az iskolai oktatással járó prob-: lémákat. Fontos napirendi pontként szerepel a tanácsülé­seken az iskolák sorsa és fej' iődése. A tanács sok minden-: ben tud segíteni az akadályozó; gondok elhárításában. A város; vezetőinek, pedagógusainak és; a szülőknek egybehangzó vé­leménye, hogy a politechnikai oktatás sikere a tanács támo­gatásától, megértésétől és se­gítségétől is függ. Baján e gon­dolatnak megvalósítása és he­lyes értelmezése jó mederben folyik. Ezt bizonyítja az alsó­városi iskola műhelyének épí­tése is, ami körülbelül 75 ezer forintba kerül. Kevés a szakember A politechnikai oktatás egyik akadálya, hogy kevés a szak­ember. A gyakorlati foglalko­zások csak akkor vezetnek eredményre, ha a politechnikai oktatást irányító pedagógus egyben jó szakmunkás is. Pol­gár Antal tanító évekkel ezelőtt a Bajai Posztógyár géplakatosa volt, s gazdag tapasztalatainak eredménye, hogy az iskola ko­moly sikereket ért el a gya­korta#: foglalkozások fejleszté­sében és meghonosításában. A politechnikai oktatást ál­talában matematika, fizika és kémia-szakos nevelőkre bízzák. Ezeket a pedagógusokat ebben az esetben ki kell vonni a ta­nításból, s ez hátráltatja, meg­nehezíti az oktatást. Lehetne ezen is változtatni, ha a Műve­lődésügyi Minisztérium segíte­ne e sürgető kérdés megoldá­sában. A különböző technikumokat végzett fiatalokat — akik hi­vatásuknak érzik a nevelést — egy év alatt át lehetne képezni pedagógusoknak és ezzel kettős eredményt érnének eh Egy­részt nem kellene kivonni a matematika, fizika és kémia­szakos nevelőket saját szak­tárgyuk tanításából, másrészt szakemberek irányítanák a gyakorlati foglalkozásokat. Ez a megoldás újabb fejlődési sza­kaszát nyithatná meg a poli­technikai oktatásnak. A szülő véleménye Vadász Kálmánná megelége­déssel beszél a politechnikai oktatás jelentőségéről. — Fiam, az ötödik bé-be jár, s ősz óta ismerkedik a poli­technikai oktatással. Amióta barátságot kötött a gépekkel, alig lehet ráismerni. Azelőtt eljátszogatott barátaival, néha még el. is csavargóit, de ma már otthonülő gyerek. A gé­pek és a fizikai munka vará­zsa lekötik figyelmét. A fér­jemmel együtt járatják az Ezermester című szaklapot, az Liet és tudomány-t és vége- hossza nincs otthon a hónapok J óta tartó „kérdezz-feleiek” cs-í teknek. — A férjem mindent meg-; magyaráz Lacinak, s ennek azj az eredménye, hogy a kisfiú rádiót készít odahaza. A gyer­mek lelkesedése, a fizikai mun­ka iránti szeretete és megbe­csülése szinte kihat az egész családra. El is határoztuk, hogy ha leérettségizik, a villanysze­relői pályát választja szakmá-í jának. (Folytatása következik) Minden KISZ-tag megkapta új tagkönyvét a kiskőrösi járásban| A kiskőrösi járás 27 KISZ- szervezetében befejezték a Kommunista Ifjúsági Szövetség új, pirosfedelű tagkönyvének ünnepélyes átadását. 15 község területi szervezeteiben, a gép­állomáson, a cél- és állami gaz­daságokban, valamint a kiskő­rösi József Attila, a páhi Ke­leti Fény, a bócsai Rákóczi ésl a kaskantyúi Kossuth Termelő-} szövetkezet KISZ-szervezeté-| ben vették át a fiatalok új tag-} könyvüket. Az ünnepélyes tag-| gyűlések alkalmával a járás| területén igen sok fiatal kérte; felvételét a szervezet tagjai "— rába. A kiskőrösi Művelődési Ház­ban tartja hetente összejövete­lét a Zenebarátok Köre. Ká­rolyi Sándor, a kiskőrösi Pe­tőfi Általános Iskola tanára irányításával ismerkednek a fiatalok a zene szépségeivel. Az általános iskolásolton kívül a gimnazisták is részt vesznek a közkedvelt Zenebarátok Kö­rének foglakozásain. Átlagosan húszán látogatják rendszeresen az előadásokat. — Meglepő az érdeklődés — mondja Károlyi Sándor. — A fiatalok szeretik a klassziku­sokat. Ezzel a címmel állítot­tam össze a tematikát: kevés beszed, sok zene! A muzsikán Iceresztül akarom ráirányit&mi a figyelmet a klasszikus zené­re. Előadássorozatunkban Bee­thoven, Bach, Händel és Mo­zart müvei szerepelnek. Ko­moly hangversenyszerető kö­zönséget szeretnék belőlük ne­velni — fejezi be a tájékozta­tást a fiatal pedagógus. Ottlétünk alkalmával Káro­lyi Sándor Mozartról beszélt a fiataloknak. Majd felcsendült a Varázsfuvola nyitánya, s a diákok — mint képünk is mu­tatja — átszellemült arccal hallgatták a dallamok szárnya­lását. Bieliczky Sándor Be akarta csapni a bíróságot Kerekes Emma és T. Szabó Györgyné, jakabszállási lajto­sok békésen kerékpároztak egy őszi estén lakásuk felé. Nem tudni, milyén okból, Oláh Pé­ter és társa, egy útkanyarnál T. Szabó Györgyné szemelát- tára megtámadta Kerekes Em­mát és többször megütötte. A bírósági tárgyaláson azon­ban T. Szabó Györgyné, noha az egész esemény két méterrel a szeme előtt játszódott le — mint ezt a többi tanú is bizo­nyította — »nem emlékezett semmire«. A kecskeméti járás- bíróság dr. Virágh tanácsa ha­mis tanúzás bűnében találta vétkesnek és ezért hathónapi börtönbüntetésre és 1000 forint pénzbüntetésre ítélte. Négy gyermekére való tekintettel azonban a büntetés végrehaj­tását háromévi próbaidőre fel­függesztette. Új típusú atomreaktorok A szovjet tudósok számos új­típusú atomreaktort szerkesz­tettek. Ezek közül megemlít­hetjük I. Kikoin akadémikus tervét. Az általa készített atomreaktorban a nukleáris fű­tőanyagot a hexafluor urán gáznemű vegyület szolgáltatja. Ez az uránfajta a turbinalapá­tok és a dugattyúsmotorok meghajtására is felhasználható. A hexafluor urán ezenkívül jó hővezető is. Hasonló érdeklődésre tarthat számot a gyorsított neutronok­kal működő reaktor, amelyet a kis méretek és a nagy fajlagos energia-kapacitás számai jelle­meznek. Az első ilyen kísérleti reaktort 1955 áprilisában he­lyezték üzembe, amelyet még két kísérleti reaktor követett Idén júliusban adták át rendel­tetésének a gyorsított neutro­nokkal működő 5000 kilowatt kapacitású kísérleti reaktort amellyel értékes hőtechnikai és fizikai kutatásokat végeztek. ItWtMHW ******* *********************************************************** 32. Mégegyszer átkutatta hát a barlang zugait, aztán néhány kőtömböt vonszolt ki a mély­ből, s nagy nehezen elfedte ve­lük a bejáratot, meg a raktárt. Legalább néhány sort is illő lett volna írnia az ismeretlen hősöknek, akik előbb-utóbb fel­tétlenül benéznek ide. De sem papírt, sem ceruzát nem talált. Mihail így csak a késével véste rá a barlang falára vezeték­nevét, a dátumot, meg — kissé lejjebb — hazája jelét: »SZSZSZR«; A ví* elért« a barlang felét FOkoiroriA: CAisai pmjccac majd apadni kezdett. De Limar csak estefelé tudott kijutni eb­ből a »partizán barlangiból. Akkor újra szétnézett a ho­rizonton. Balra, a távolban egy hajóraj füstje úszott meg néhány vi­torla háromszöge fehérlett — Jobbra egészen tiszta volt a ten­ger. Malájföld felett azonban köd gomolygott, s a fekete fel­hőket villám-szablyák hasogat­ták. ■:.. Idegen, ismeretlen ország — vajon, mit tartogat a messzi vándor számára? Éjszaka veszélyes dolog a ten­geren csónakázni. Különösen ilyen lélekvesztőn, iránytű és térkép nélkül. S még a tenger áramlását meg a part irányát sem ismerte! De Limar számá­ra ez a kis csónak már a meg­menekülést jelentette. Így csak a csillagképekből tá­jékozódott. A csónak gyorsan szelte a vizet. Az Egyenlítő partmenti övezeteiben azonban folyton változik az időjárás. Az eget hamarosan felhők borítot­ták el, egy kis szellő tajtékot vert a hullámokra, majd szél feszült a csónaknak. Aztán ko­romsötét lett. Mihail a közeledő vihar ellen védekezve, vadul evezett, isme­retlen irányban vezetve a csó­nakot. Balra?... Jobbra? ... — Vagy talán ki. a nyílt tengerre? Nemsokára különös zajt hal­lott. De nem a sziklás partnak csapódott hullámok zaját Ez a kimért, ütemes zaj inkább a homokban csikorgó léptek hang­jához hasonlított. A csónak orra beleütközött valamibe. Limar arcába ágak csapódtak. Majd egy fatörzs ug­rott ki a ködből... aztán még egy... Csodálatos erdőbe jutott; ez az erdő a vízben nőtt és szinte araszolva hódított talajt a ten­gertől. A fák lándzsahe'gyhez hasonló, hatalmas gyümölcsei az iszapba estek, s néhány óra múlva már új növények támad­tak belőlük. De Limar mit sem tudott erről. Ö csak álmélkodni tudott ezen a vízben terjeszkedő erdőn, meg bosszankodni, hogy nem juthat tovább. A csónakot az egyik fatörzshöz kellett köt­nie. Hamarosan megvirradt. A sárgászöld, zavaros víz visz- szaMzódott az erdőbőL Újra megindult az apály. A szeszélye; növésű fatörzsek alatt rengeteg kusza gyökér meredezett. Ha­talmas ágak kapaszkodtak föl­felé, egymásba fonódtak, s át­hatolhatatlan, zöld sátort alkot­tak. Napnyugtakor egy szomorkás basszushang szólalt meg a tá­voli sűrűben; >,Huu-uu... ho-oo*..« feu-mi.*5 Majd egy sivítő, tnonotoa hang csatlakozott hozzá: „Hu-ut, hu-ut, ut, ut, vit, vitP* Aztán egy nagyon lágy és csengő szoprán: „Hej-hej-hej!” Limar összerezzent: mi leltei ez? S pisztolyát előre szegezve, a szárazföldre ugrott. A szikkadt­nak látszó talaj azonban majd­nem derékig elnyelte. — Nagy- nehezen tudott csak kimászni a sűrű lápból, mocsárból. S akkor úgy döntött, hogy keresztül tör a bozóton. Fáról-fára mászva távolodott el a parttól, a tengeri erdő ha­tárától. j.Hu-uu... Iío-oo.: s Hu-uu’’ — hallotta ismét, de most már egészen közelről az egyhangú,, bánatos éneket Limar egy fatörzs mögé bújt Onnan kémlelt ki a tisztásra; Különös, egzotikus állatokra számított. De csak néhány nagy, fekete majom kuporgott az in­dákkal körülfont fák ágain. Li­mar óvatlan mozdulatára azon­ban azok is elindultak a bozót­ba. Disszonáns reggeli éneküket befejezték. (Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom