Petőfi Népe, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-28 / 23. szám
L oldal 1959. január 28, szerda MELLÉKTANTÁRGY? A GYAKORLATI ELET MŰHELYEIBEN ' KÉTNAPOS megyei körúton Vettem részt Szabó Elek tanulmányi felügyelővel, a megyei művelődési osztály munkatársával. Ütünk célja az volt, hogy megnézzük néhány iskolában a politechnikai oktatás eddigi eredményeit, fogyatékosságait. Első utunk a kalocsai fiúiskolába vezetett. Várszegi Gyula, a gyakorlati foglalkozások tanára éppen órát tartott az iskola műhelyében. A fiatal pedagógus, akinek a tanítói oklevél mellett esztergályosi mesterlevele is van, nagy lelkesedéssel, odaadással magyarázta a gyerekeknek a gépek használatát. A gyakorlati élet jól felszerelt, de kicsiny műhelye hasonlít a nagyüzemek gépekkel felszerelt részlegeihez. Itt valóban elmosódik a tanulók tudatában a szellemi és fizikai munka közötti különbség, amely a múltban szigorú társadalmi megkülönböztetést is jelentett. Sétáljunk körül a csodálatos tanműhelyben! Az eredmények, a diákok által készített gépek önmagukért beszélnek. A Kalocsai Általános Fiúiskola öt évvel ezelőtt kapott engedélyt a minisztériumtól a gyakorlati oktatás bevezetésére. Várszegi tanítóra esett a választás az új tantárgy oktatására. Eleinte bátortalanságot érzett magában, úgy hitte, talán nem tud eleget tenni a követelményeknek. Érezte a politechnikai oktatás szükségességét, képzeletében látta nevelő szerepének hatását, de.; i mégsem szakember, hogyan lásson munkához? A munkás segítő kese Gondjai pergőtüzében megértő szívre talált Egy idősebb férfi zörgetett a kis műhely ajtaján. Rézmann György volt, a Kalocsai Vas- és Fémipari Ktsz kiváló esztergályosa. — Ne töprengjen, tanító úr! Bízzon önmagában. — fgy hangzott a köszöntés, s Várszegi Gyula előtt lassacskán megnyílt az új világ kapuja. Hogyan vélekedik erről a fiatal tanító? — Gytjri bácsi szigorú bírálatai nyomán kezdtem érezni, hogy egy »értelmiségi dolgozó« mily keveset ér a termelőmunka műhelyében. Ismeretségünk elején bebizonyította nekem, hogy a szakmában még nagyon kezdő vagyok. Szükség volt erre, mert hiszen a tanítvány kezdetben nem lehet egyenrangú mesterével. »Inas- éveim« alatt úgy léptem be a műhelybe, mint egy ipari tanuló. Észrevette ezt mesterem is és szívesen foglalkozott velem. Nappal, éjszaka, hétköznap, vasárnap tanultunk. Megérte, mert szakmunkást nevelt belőlem. — Tekintetével végigcirógatta a gépeket: — Mást is köszönhetek mesteremnek. Segített gondolatvilágom átalakításában is, Ma már nem értékelem az olyan értelmiségi dolgozót, aki a fizikai munkát, a társadalmilag hasznos termelő munkát, a proletárt lebecsüli. Rézmann bácsi iránt érzett tiszteletem az egész munkásosztálynak szólj Uj gépek születnek Várszegi tanító nem várta, hogy a szájába repüljön a sült galamb. Bizakodva, fiatalos lendülettel hozzálátott a munkához. Verejtékes erőfeszítéssel készítette el a műhely minta- példányát, az ezres csúcstávú vasesztergapadot. Ezután ' két évig tartó kemény munkával és körülbelül 10 ezer forintos költséggel megszerezte a további gépesítés másik feltételét, az esztergapadot. Ebbeni törekvéseiben komoly erkölcsi segítséget kapott a városi pártbizottságtól, a városi tanács pedig anyagi támogatással serkentette a további jó munkához szükséges feltételek megteremtését. Az első nehéz lépések után egymás után születtek a gépek: szalagfűrész, vizes csiszolókő, kompresszor, fűrészgép, fémvágó, benzinmotor és gyalugép. Most készül a fonálfűrész- gép. Ebben az évben szeretné átadni rendeltetésének a síkköszörűt is, mivel ilyen géptípus a környéken nincs, s ez különösen hasznos lesz a tanulók számára, A fizikai munka nevelő hatása Várszegi Gyula nemcsak az általános iskolában, hanem a gimnáziumban is vezeti, irányítja a gyakorlati oktatást. A fizikai munka tudatformáló erejéről egy érdekes történetet mesélt el: Petries István elsős gimnazista eleinte nagyon húzódozott a gyakorlati oktatástólj Nem akarta »bepiszkolni« a kezét. Ha ide állítottam, odébb állt, nem találta a helyét, Azóta eltelt néhány hónap, s Pisti a legszorgalmasabb tanulók közé tornázta fel magát, Ezen a példán is lemérhető a fizikai munka nevelő hatása, ha kellő módon, jó szakmai felkészültséggel és megfontolt pedagógiai módszerekkel foglalkozunk a fiatalok lélektanávál és érdeklődési körük felkeltésévelj • Dicséretre méltó munkát végez Várszegi Gyula a politechnikai oktatás meghonosításáért. Az eredmények, a fáradságot nem ismerő, áldozatkész munka, a törhetetlen hit erre enged következtetni. Mindez kicsendül elvéből is: beszélget az anyag az emberrel munka közben. Hogy mit tapasztaltunk kőrútunk további állomásain, azt más alkalommal tesszük közzé. Első lépés a katonaélet felé Megkezdődött a járási kiegészítő parancsnokságokon az 1939-es sorállományú hadkötelesek katonai nyilvántartásba vétele. Az összeírás idejéről minden érdekelt idézést kap. Nagyjelentőségű esemény ez a férfi korba érett fiatalok életében, hiszen az összeírással lépnek a hadkötelesek sorába. A katonai nyilvántartásba vétel során megállapítják a sorállományú hadkötelesek egészségi állapotát, a katonai szolgálatra való alkalmassági fokát, s azokat a fiatalokat, akik valamilyen egészségügyi fogyatékosságban szenvednek, gyógyittatni fogják. Általános műveltségük elmélyítése, s a korszerű technikával való megismertetésük céljából a Magyar Honvédelmi Sportszövetség keretein belül foglalkozásokat szerveznek számukra. Ahol szükségesnek látszik, intézkednek a bevonulok hozzátartozóinak anyagi helyzetéről, annak megjavításával. A feleség vagy szülő munkába helyezésével is foglalkoznak. Érezniök kell a hadköteles korba jutott fiataloknak, hogy az egész nép szeretete, megbecsülése, gondoskodása kíséri hazája, népe védelmére való felkészülése idején. Népünknek a történelem folyamán gyakran kellett élethalálharcot vívnia szabadsága védelmében. Hősi harca azonban gyakran elbukott, mert egyedül állott a népek tengerében, s erőit belső ellenség árulásai is gyengítették. Napjainkban Nyu- gat-Németországban gyülekeznek azok a sötét erők, amelyek évszázadokon át veszélyeztették népünk szabadságát. Egy emberöltő alatt két világháborút zúdítottak az emberiségre, temérdek szenvedést okozva ezzel népüknek is. Ma már azonban nem állunk egyedül e háborúra készülő erőkkel szemben. Mellettünk állanak a testvéri szocialista országok fegyveres erői, akiknek segítségére mindig számíthatunk, ha támadás érné hazánkat. Néphadseregünk az 1848-as honvédsereg, az 1919-es Tanácsköztársaság hősi Vörös Hadserege dicső, harcos hagyományainak örököse. Legyen hát büszke minden magyar állampolgár, hogy fegyveresen védelmezheti népünk szabadságát, békés alkotó munkánk eredményeit, a Magyar Népköztársaságot. Szilágyi János főhadnagy Másfélszáz érdeklődő a lajosmizsei szőlőtermesztő szakkörben LAJOSMIZSÉN a múlt évben alig 20 taggal alakult szőlő- és gyümölcstermesztő szakkörnek jelenleg több mint 50 tagja van, akik azonban összejöveteleikre kétszer-háromszor annyi nem szakköri tag szőlőtermesztő és borkedvelő érdeklődőt hoznak magukkal. Céljuk az, hogy az összes lajosmizsei szőlőtermelőt bevonják munkájukba és a termelést korszerűvé tegyék az egész községben. Ennek érdekében a múlt évben 28 összejövetelt rendeztek, amelyek között helyet kapott 6 metszési gyakorlat és két tanulmányi kirándulás; Zombori István, a szakkör vezetője régi és tapasztalt szakember. Odaadó és lelkiismeretes munkája jó eredménnyel jár. A Növényegészségügyi Kutatóintézet által beállított két kísérlet eredményeit a tagok álandóan figyelemmel kísérik. (A kísérletek eredményéről dr. Csorba Zoltán, a Növényegészségügyi Kutatóintézet . helyettes vezetője és dr. Bognár Sándor kandidátus február hónapban egy-egy előadást tartanak a szakkörben.) Természetesen a levont tapasztalatokat saját gazdaságaikban hasznosítják. A SZAKKÖR tagjai sok tudományos problémával foglalkozó előadást meghallgattak már és egyre inkább érdekli őket a szőlő tudományos alapon való termesztése. Legutóbb a község kultúrházában Bognár Károly tudományos kutató, a Miklóstelepi Szőlőkutató Intézet vezetője tartott két igen fontos témáról előadást másfél- száz érdeklődőnek. Nagyon érdekelte a termelőket nemcsak a szőlő talajerő pótlásával kapcsolatos téma, hanem az is, hogy a miklóstelepi intézet jelenleg milyen kísérleteket vét géz, milyen céllal, módon és eredménnyel. Bár kész receptet nem adott Bognár Károly a hallgatóknak, mégis nagyon sok hasznos tanáccsal ajándékozta meg a termelőket. Kiderült, hogy a hallgatók között jelen voltak olyanok is, akik évek óta maguk is végeznek kísérleteket. Kónya István például elmondotta, hogy szőlőtelepén a talajerő pótlást nem három- évenként, hanem évenként végzi olymódon, hogy minden második sorba istállótrágyát, a közbeeső sorokba pedig műtrágyát adagol. Évenként azonban fölcseréli a sorokat Így lényegében kétévenként minden sorba jut istállótrágya is, meg műtrágya is. Ez az eljárása, amint mondotta, kielégítő eredménnyel járt, terméstöbbleteí hozott. EGYIK-MÄSIK felszólaló hiányolta, hogy a szakkör előadási anyagából mindeddig kimaradt a helyes borkezelési eljárások ismertetése. Pedig a borok minőségét lényegesen lehetne javítani ezen az úton is, Bognár Károly előadásában külön kiemelte, hogy szőlőtermelésünk legfőbb faladata most mindenekelőtt a borok minőségi javítása. A legbeváltabb szőlőfajták minőségének fokozása érdekében jelenleg is kísérleteznek, s örvendetes jelenség, hogy egyre többen teszik ezt ma már nemcsak a kutatóintézetek, hanem a termelők is, E célnak érdekében fáradoznak Lajosmizsén a szőlő- és gyümölcstermelő szakkör tagjai is, s mert törekvésük feltétlenül helyeselhető, jól tenné í megyei tanács mezőgazdasági osztálya, ha erre a nagyon aktív szakkörre a jövőben nagyobb gondot fordítana! Zelei Béla OOO OO0000-0000000-000000 ANGOIi HIDEGVÉR Egy előkelő londoni üzletben így fiatal nő fényes tanúbizonyságát adta az angol hideg- rémek. A városban tartózkodó Bertám Mills cirkusz előadásainál: íirdetésére egy oroszlán járt régig az utcákon táblával a lyakában. Az oroszlán el&za- jadult kísérőitől és besétált a lői divatüzletbe. A már említett hidegvérű iatal hölgy mélyen el volt me- ülve a pulloverek közötti vá- ogatásban, amikor hozzádör- .sölődött az oroszlán. A hölgy . kezében tartott pullóverrő! zemét az oroszlánra vetette és gy szólt: --Jaj, félek, hogy le- zalad a szara g harisnyámon.« A napokban meglátogattam egy régi ismerősömet, akivel az utóbbi években nem találkoztam. Régen ismerjük egymást, tudjuk egymásról kölcsönösen, hogyan, milyen körülmények között nőttünk fel, hogy bár hárman voltunk testvérek, ők pedig négyen, mégis csak egy pár cipő jutott családonként a gyermekek lábára. Soha nem felejtem el, amikor karácsonykor két szem szaloncukrot kaptunk fejenként, s hogy almát csak nyáron láttunk. Ha régebben összetalálkoztunk, igen sokszor beszéltünk ezekről a fájó emlékekről és végtelen megnyugvás, öröm töltött el bennünket: most menynyivel jobban, nyugodtabban élünk, nem kell gyermekeinknek annyit nélkülözni, megaláztatást elszenvedni. A mi gyermekeink életét nem lehet ösz- szehasonlítani gyermekkori életünkkel. Legutolsó találkozásunk óta 7 év telt el. Most, amikor ismét összetalálkoztunk, nagyon örültünk egymásnak. Megállapodtunk, hogy összejövünk és elmeséljük azokat az eseményeket, amelyek legutóbbi találkozásunk óta történtek. Kért, hogy én keressem fel otthonában, s ízt örömmel meg is tettem. Kölcsönös üdvözlés után, még jóformán le sem ültem, el kezdett szálából uuúfcul a panasz. Az emlékezőtehetség E zt az életet nem lehet kibírni, az embernek mennyi anyagi gondja, baja van, sehogy nem jövök ki az uram fizetéséből. Lerongyolódnak a gyerekek, nem tudunk sehová szórakozni eljárni, olyan sokba kerül minden« — és így tovább, hogy szinte szédültem a beszéd gyorsaságától, indulatosságától. Míg végre mégis csak végéhez ért és nézett rám, hogy mit szólok az elmondottakhoz. Én csalt hallgattam, nem tudtam szóhoz jutni. Közben mindenre gondoltam magamban, hogy vajon mi történhetett velük az elmúlt hét év alatt? Hiszen a férje Jó szakember, vezető beosztásban dolgozott, talán elküldték a munkahelyéről? Talán az otthoni hét hold földön gazdálkodó szüleiket kellett segíteni? Vagy Budapesten az ellenforradalom alatt elveszítették bútoraikat, ruháikat, vagy talán hosszú ideig tartó betegség volt a családban? Cikáztak agyamban a gondolatok, .végül megkérdeztem: A férje talán nem dolgozik, miért van ilyen anyagi helyzetben* talán valami baj történt? Mit segíthetnék? A válasz ez volt: »A férjem dolgozik, miért ne dolgozna? 3200 forintot kapok tőle havonta, de édesem, ebből nem lehet kijönni. Jól tudod, hogy két gyerek van, tehát négyen vagyunk. Nem tudok boldogulni. Most is beütemeztem, hogy megveszem a mosógépet, de csak egy hét múlva tudom megvenni, mert közbejöttek az ünnepek és 600 forintért csak játékot vásároltunk. Disznót is vettünk, meg egy kis perzsaszőnyeget, mert meghallottuk, hogy felmegy az ára. Nézd ezt a cuki kínai selyemstólát, megleptem magam vele, Ugye édes?« N ekem keserű lett a számize és hallgattam. Közben megmutatta a gyönyörűen berendezett három szoba, kony- hás lakásukat. Végül hellyel kínált a fotelban, én állva maradtam és kitört belőlem is a szó: — Azt hittem, amikor hozzád jöttem, hogy milyen jó lesz nekünk újból egy városban, egymáshoz közel élni. Néha feleleveníteni í* gyermekkorunkat. wowwwwocvowovv'yoou amikor mezítláb játszottunk együtt a porban, amikor a Julis néni cseresznyefáját megdézsmáltuk.,, S mikor nagylányok lettünk, mennyit dolgoztunk és mégsem volt hozományunk, ' amikor férjhez mentünk. Együtt éltük át a felszabadulást. Re- ; méltük az ismeretlen jót, mert akkor egyformán éreztünk. Tudtuk, hogy csak jobb lehet, ezután az életünk, Emlékszel-e a felszabadulás utáni évek kemény munkájára, amikor boldogan újságoltuk egymásnak, hogy mit vettünk a lakásba, hogy mennyi pénzünk van már összespórolva? Verej- tékes munkával szereztük, ha lassan is, de gyűlt. Emlékszel-e a pesti színházi estékre, amikor végigkóstolgattuk valamennyit? Nem tudom, mi történt veled azóta, hogy elvál- ] lünk, nem tudom,, hogy kik-, kel vetted magad körül, milyen | baráti kört szereztél az elmúlt < hét év alatt. Csak azt látom,] hogy nem az vagy, aki voltál i Megtagadtad barátaidat és ősz-] tályodat. Tudod kire hasonlí-( tasz? Szentirmay méltóságos* asszonyra, akinek napi 12 órát < dolgoztunk az üzemében, heti* 3 pengőért, akit mindketten úgy* gyűlöltünk annakidején; * E mlékszel? Ha nem, hät< már a legfőbb ideje vol-t na. emlékezzél; 5 M-né. £
