Petőfi Népe, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-19 / 299. szám

*. oldaf

Előítélet, engedékenység és - gyermeknevelés

— Nevelési gondok Akasztón —

* Olyan a gyermeki lélek, mint szülőnek, pedagógusnak kellene a törékeny kis virág, mely her- együttműködnie« hangoztatjuk vadozik és tönkre megy, ha nem manapság, de itt, Akasztón érkap elegendő napfényt, vizet, vényre jut-e ez? levegőt. Ha pedig okosan gon- Efre is a pedagógus adja meg dozzák, vigyázva őrködnek fö- a választ:

lőtte, kibontja szirmait, s visz- — Nem szeretek mereven a

».. ■ Jancsi szeret az apró jószággal bánni...«

szasugározza mindazt a szépet, jót, amivel gondviselői elárasztották.

Egyre ez a hasonlat jár az eszemben, amint Petkó Jenő fiatal akasztói pedagógust hallgatom:

Nem a gyerek, a vélemény a rossz!

— Nagyon sok élményt tudnék elmesélni rövid tanári működésem idejéből — mondja. — Két éve történt, hogy egyik, rosszaságáról sokat emlegetett hetedikesünk óra közben a párás ablakra illetlen dolgokat rajzolgatott. Óra után magamhoz hívattam, s két és fél óra hosszat beszéltem a lelkére, miközben ő konokul hallgatott. Egyszercsak szipogva, keservesen vallotta be- i

— Tanár úr! Én soha többet nem leszek jó, mert bennem mindig csak a rosszat veszik észre.

Megszántam a fiút, akit valóban a legrosszabb gyermeknek könyveltek el az iskolában, s így biztattam:

— Bizonyítsd be, Pityu, hogy jó is tudsz lenni.

Rámnézett, letörölte a köny- nyeit, s elszántan kezetnyúj- tott:

— Megígérem.

Többet a gyerek magatartásával nem volt baj, csak akkor pityeredéit el újra, mikor a következő év elején hiába jött beiratkozáskor az iskolába: nem vehettük fel, mert már túlkoros volt. Biztatásomra azonban magánúton elvégezte a nyolcadik osztály anyagát, s év végén sikeresen levizsgázott. Ahogy mostanában elnézem, látom, rendes ember válik majd belőle, de sokszor gondolok azokra a gyerekekre, akiknél nem került sor ilyen megrázó konfliktusra, amely a helyes út megválasztására ösztönzi a gyereket.

— Mire gondol, mikor ezt a kijelentést teszi? — kérdezem a pedagógust.

Akik „okosabbak“ a tanítónál

— Akasztón Pityu esete nem egyedülálló, mégpedig azért, mert sok szülő még ma sem veszi komolyan a gyermek iskolai munkáját. Sok a mulasztás, mert ősszel és tavasszal a gyermekek nagy részét otthoni munkára fogják. Van olyan gyerekünk, akit hivatalból irtunk ugyan be, de szeptember óta tájára sem jött az iskolának. Szvetnyik Jancsinak hívják B fiút.-A gyermekek jellemének kialakításában, megformálásában

számokhoz ragaszkodni, de jellemzésül hadd mondjam el, hogy a szülőknek csupán 50 százaléka érdeklődik rendszeresen a gyermek iskolai munkája iránt. A másik 50 százalék között vannak olyanok, akik nyíltan kijelentik: »Hozzám hetvenhét tanító is jöhet, akkor sem megyek szülői értekezletre.«

Másik dolog: mi, pedagógusok, tiltjuk a gyerekeket a mozi e'Ái előadásairól. Ennek pedagógiai hátteret már többször megmagyaráztam a szülőknek, t- .égis a napokban megtörtént, hogy egy édesapa kihívóan mondotta nekem gyereke előtt, a mozipénztárnál várakozva: »Márpedig abból én parancsolok, hogy a gyerek mehet-e moziba vagy sem.«

Ezek után elindultunk, hogy felkeressük a kis Szvetnyik Jancsit Damjanich utcai otthonában. Talán itt is a szülő és pedagógus közötti »ellentét« szülte a gyermek kimaradását az iskolából?

A nyurga fiú a frissen meszelt kemence oldalát támogatja, amint beléptünk a szobába. Csendes, félrehúzódó gyerek, köszönését is alig hallani. Többnyire anyja, a gyors felfogású középkorú asszony beszél helyette:

Önmaga felett ítélő anya

— Jancsi mindig rossz tanuló volt, legalább is számtanból nagyon gyengén állt. Szükség volt itthon a munkájára, mert én a kicsi lány miatt nem tudtam kimenni az urammal a földre dolgozni.

— Ezek szerint nem érte meg, hogy Jancsit taníttassák?

— kérdezem.

— Nekem sincs meg a nyolc iskolám, mégis élek, s ha Jancsi paraszt marad, ő is tudja nélkülözni. S különben is, mit számít az az egy év? Jancsi szeret az aprójószággal bánni,

— ezt magasabb iskola nélkül is meg tudja tenni.

És az édesapa mit szól hozzá?

— Jócskán pirongatja, különösen a számtanért. Azt szokta mondani: »Fiam, ha kanász leszel, lesz ötven malacod, két részletben számolod meg, s még akkor is elvéted.« őszintén szólva nem is bánnánk, ha azért csak elvégezné az iskolát, — dehát semmi kedve hozzá..;

Ezzel fejezi be Szvetnyikné a beszélgetést, szinte az utolsó szóban mondva ki az őszinte, teljes igazságot, ítéletet a saját nevelési módszere felett. Először védi a gyereket, s lebecsüli képességeit, azután pedig bevallja, hogy tulajdonképpen a gyerek »nemakarásán« múlik a dolog.

Jancsi most csak az iskolát hagyta abba a szülők bele- r^’ugvásával, akik még nem gondolnak arra, hogy talán egy egész életre szóló vétket követtek el a gyerekkel szemben. Mert ilyen engedékenység mellett válhat-e Jancsiból — műveltség nélkül — határozott jellemű, elhatározásai mellett kitartó, reálisan, s komolyan gondolkodó ember?

Az iskola, a pedagógus egész embert akart belőle nevelni — mint ahogy a többi száz és száz gyerekből is —, s csupán az édes szülőkön múlik, hogy ez nem valósulhat meg.. -.

Eszikné

Petkó Jenő tanítványai között.

Miért korlátozták a használt üve

Egy idő óta a MÉH átvevőhelyek nem vásárolják meg a használt üvegeket. Ezzel kapcsolatban illetékes helyen az alábbiakat közölték:

A hazai üveggyártás fejlődése következtében most már automata gépekkel állítják elő a különböző üvegeket. Naponta többszázezer új típusú üveg készül el, az eddiginél sokkal gazdaságosabb módon. A töltőüzemekben, gyárakban is automatizálták a folyamatot, s így nem tudják felhasználni a régi

gek gyűjtését?

fajtájú üvegeket, mert más a nyílásuk, űrtartalmuk. Mivel a vegyszereknek nagyobb részét is ma már tetszetős műanyag- csomagolásban hozzák forgalomba, a régi üvegfajtákat csali részben tudjak felhasználni. — Ezért a MÉII atvevőhelyek csak azokat az üvegeket veszik át a lakosságtól, amelyet továbbra is értékesíteni tudnak. Ezek á korlátozások nem vonatkoznak a betétes üvegekre, amelyeket a népboltok továbbra is visszavásárolnak«

1958. december 19, péntek

U ^A^par^rafusok^közöti | §

— Jogi tanácsadó: Or. Koloasi R. Gyula ügyé» __

Sz

akszervezeti funkcionáriusok munkaviszonyának megszüntetése

A Területi Egyeztető Bizottság gyakorlatában többször találkoztunk olyan esettel, amikor szakszervezeti funkcionárius munkaviszonyát szabálytalanul szüntették meg.

Egyéb törvényi feltételek megléte esetén is (pl. átszervezés, a dolgozó munkájának ellátására nem alkalmas stb.) a szak- szervezet területi bizottsága, járási bizottsága, az üzemi bizottság és a műhelybizotlság megválasztott tagjának és póttagjának, valamint a ' :riileti, a vállalati és a műhelyi egyeztető bizottság szakszervezeti tagjának munkaviszonyát csak a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv hozzájárulásával lehet, — felmondással megszüntetni. A szakszervezeti bizalmiak munkaviszonyát pedig csak a műhely« bizottság, illetőleg a üzemi bizottság hozzájárulásával lehet felmondással megszüntetni.

Mindezekből következik: ha ilyen funkciót betöltő dolgozó munkaviszonyának megszüntetésére kerülne sor, úgy előbb ki kell kérni a felsőbb szakszervezeti szerv, illetőleg a műhely- bizottság, üzemi bizottság hozzájárulását a felmondáshoz és csak ezt követően lehet a felmondást a dolgozó részére megküldeni.

Amennyiben a hozzájárulás kikérése nem történik meg, úgy a felmondás — mégha az egyéb törvényi feltételek meg is vannak — eredményesen támadható.

Uj otthonba költözik Lóosz bácsi

'T’ompai Gábomé, akit újból ± megválasztottak Külső- Ballószög tanácstagjának, szoros kapcsolatot tart választóival. — Családlátogatás alkalmával eljutott Lóosz Józsefhez, aki elpanaszolta, hogy szociális otthonba szeretne kerülni, mivel senkije sincsen, s már beteges.

Tompái Gábomé a tanácsnál elmondotta tapasztalatait. A tanácselnök elvtárs engem, s a védőnőt bízott meg azzal, hogy a helyszínen nézzük meg, mi a helyzet. Kerékpárra ültünk, s nyomban kimentünk az öt kilométerre lakó Lóosz bácsit meglátogatni.

/Amikor benyitottunk a kam- ^ rácskának beillő hideg helyiségbe, Lóosz bácsi örömmel fogadott bennünket, mert már azt hitte, hogy a hidegből, a magánosságból a jó meleg otthonba visszük, ahol társakat talál.

— Hány éves Lóosz bácsi? — kérdeztük tőle.

— Nyolcvanhét éves vagyok, de eddig még mindig dolgoztam. Sajnos, most már nem tudok, nem bírnak el a lábaim.

— Hogy jutott ilyen szegénységbe?

— Egy lányom volt, aki húsz évig betegeskedett és meghalt.

— A feleségem meg én, amitw behordtunk a házba, az mind elment az orvosra. — Komoly megfontolással folytatja: —Milyen jó, hogy nincsenek már méltóságos urak. Ugyanis én 46 esztendeig öfrágkertész voltam s szépítgettem a báró úrék kertjét. Nagy alázattal kellett minden reggel a friss rózsa- csokrot a lépcső aljáig vinnem, de a lépcsőn már riem mehet-* tem fel, megártott volna a már« vá ynak. — öregesen elmoso- lyodik, aztán folytatja: — A mai fiatalok boldogok, mert biztosítva vak a jövőjük! A báró urak nem gondoltak rám, A felszabadulás után kaptam először öregségi segélyt.

— Mondja csak Lóosz bácsi, mit tudott dolgozni ilyen idős korban? — érdeklődtünk.

— Mit? Hát kosarakat kötőt« temt meg gyógyfüveket szed- tem. Csak a ,lábaim ne hagytak volna cl, mert dolgozni azt igen szeretek, meg ülve tudnék is.

lljegnyugtatjuk. Ahová most

1TJ- megy, ott dolgozhat. A

kosárfonó vesszőt ott készen kapja, s a jó melegben a töb- biekkel elbeszélgetve fonhatja a szebbnél szebb kosarakat. —• Ránk néz, látom, hiszi is, nem is az ígéretet.

A tanácsnál elkészített kér- vényt reszkető munkáskezével aláírja s mi búcsúzunk. Hálál- kodva fogja a kezünket, s öreg szemeiből megeredtek a hála csillogó könnyei.

Tárnái Pálné levelező

A legkisebbek kérése

Az elmúlt héten . meglátogattuk a kunszállási óvodát. A kis óvodások azt panaszolják, hogy szeretnének játszani — de nincsen mivel. A 20—25 gyerekre 5—6 játék jut, s bizony az óvónéni játékok nélkül nehezen tudja egész napon át lekötni a figyelmüket.

A szülői munkaközösség a

14-én rendezett összejövetel és láncmulatság bevételét igyekszik erre a célra is felhasználni, de kérik a tanács segítségét is a legkisebbek kívánságának teljesítéséhez.

A gyermekek kérését, közös összefogással, feltétlenül teljesíteni lehet.

Megoldást kell találni a jánoshalmi cukrászda kibővítésére!

A 20 000 lakost számláló Jánoshalmán egyre hangosabb a követelés egy megfelelő, korszerű cukrászda iránt. A meglevő sem elhelyezését, sem terjedelmét illetően nem elégíti ki a folyton növekvő igényeket. Mindössze hat apró asztalka fér el benne s vasárnaponként szinte az utcán állnak sorba a vendégek, lesve a felszabaduló asztalokat.

A földművesszövetkezet vezetőségének a tanáccsal közösen megoldást kell keresnie és találnia a cukrászda kibővítésére

vagy áthelyezésére. Legkézenfekvőbbnek kínálkoznék, ha a község szívében, üveges, tágas kirakathelyiségben dolgozó cipész ktsz elköltöznék s ide hoznák át a cukrászdát. A központi elhelyezéshez természetesen ők is ragaszkodnak, pc tény, hogy egy cukrászdát fiam lehet a falu szélére, vagy valami mellékutcába rakni.

Úgy gondoljuk, kölcsönös engedményekkel meg lehet oldani ezt a régen vájúdó problé- mát a község ncpa javára ás örömére.