Petőfi Népe, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-11 / 292. szám

1958, december 11, esüiSrtöll «9. oldal * | r Őszintén szembenézve IMiért húzódik a MEK-ügy nagyüzemi baromfitenyésztésünk problémáival! tárgyalása? A termelőszövetkezeti barom­fitenyésztés elhanyagolásának egyik legfőbb oka a hozzáértő és lelkiismeretes gondozók hiá­nya, — hangoztatta számos hozzászóló. S ez elsősorban az­zal magyarázható, hogy a gon­dozó munkáját srzámos szövet­kezetben nem -értékelik s nem is díjazzák megfelelően. A nö­vénytermesztésben vagy az ál­lattenyésztés más ágában dol­gozók részére gyakran adnak prémiumot, — a baromfis mun- 1 iáját a legritkábban jutalmaz­zák hasonlóval. A helyi normák kialakítását a legsürgősebben meg kellene oldani a baromfi- tenyésztésben. A gondozók szakképzettségé­vel is sokhelyütt baj van. En­nek érdekében az állattenyész­tési csoport szakemberei bevo­násával januárban egyhetes tanfolyamot indít tsz-baromfi- gondozók részére, s tapasztalat­cseréket, bemutatókat szervez részükre. Az oktatásba bekap­csolódik a megye három keltető állomása is. Magasabb árat a. pulykáért! A vitában sok szó esett a pulyka-problémáról. Kevés a tojóállomány, nehezen lehet to­jáshoz jutni, s a baromfifeldol­gozó vállalatok igényeit még ma is döntően a kistenyésztők elégítik ki. Szűcs Sámuel, az állami gazdaságok igazgatóságá­nak képviselője ezzel kapcso­latban elmondotta, hogy a te­nyésztés lanyhulásának okát az alacsony felvásárlási árakban látja. A napospulyka ára elég magas, ennél a baromfinál kicsi korában nagy az elhullási szá­zalék, felnevelése igen sok gon­dot igényel, az árupulykáért viszont az idén is keveset fizet­nek a többi baromfiféléhez vi­szonyítva. Farkas elvtárs, a Baromfifel­dolgozó Vállalat igazgatója egy helyes kezdeményezésről szá­molt be. A felvásárolt pulyka­állományból mintegy 1000 da­rab tojót megtartanak, az így nyert tojást a halasi keltetöál- lomáson kikeltetik, s a napos­pulykát szerződéses alapon a termelőszövetkezetekbe s egyé­Októberben, a tanúk és a szakértők meghallgatása után, a beadott szakértői vélemények újabb átdolgozása és a vádlot­tak által okozott népgazdasági és vállalati kár végleges össze­gének megállapítása érdekében a megyei bíróság kiadta az ira­tokat a szakértőknek. Ezzel egy időben a vádlottak és védőik ál­tal, a büntető perrendtartásban biztosított joguknál fogva kért ellenőrző szakértőket is meg­bízta a bíróság szakvéleményük elkészítésére cs beterjesztésére. legnap„Talponálló“-ma „Mesevár“ Gyerekek és felnőttek álldo­gálnak néhány hete nagy cso­portokban a kiskunhalasi Kis­kereskedelmi Vállalat novem­ber t-án nyílt Játék-, Sportszer- és Bizsu- szakboltja előtt. Ai egyik kirakatban villamosvonal robog, a másikban körhinta fo­rog. Napról napra sűrűbben nyílik a bolt ajtaja, s még a nagyvárosi üzletek csillogásá­hoz szokott szemet is megle­petés fogadja. Bájosan kedves, ízléses a berendezés. A pulto- con rengeteg játék — 500 ezer forint értékű a raktárkészlet —, 1 polcok felett kivilágított me­sealakok sokasága... December 1-én, egy szürke létfői napon, 10 ezer forint 50000000000« értékű babát, építőkockát, tré­ningruhát és egyéb játékot, sportfelszerelést vásároltak itt. Nagyapáti Jánosné üzletvezető megfigyelései szerint az ipa­ros-, kereskedő- s a tisztviselő- réteg vesz inkább játékot, a földműveléssel foglalkozók saj­nálják ilyenre a pénzüket, s ha nem is tudnak ellenállni a gye­rek, az unoka kérleléseinek, egészen olcsó tárgyat választa­nak. Magyar Edit — akit ezúton is megdicsérünk, mert esténként a dolgozók gimnáziumában ta­nul — és özv. Kupferschmidt Jakabné eladók a szűk raktár- helyiség miatt panaszkodnak. Könnyen lehetne a szép üzlet nyomasztó gondján segíteni, ha megkapnák a Vendéglátó Vál­lalat áltál bérelt, jelenleg nem használt lépcsőházi helyiséget — mondják. — Szívesen tolmá­csoljuk kérésüket, hiszen öröm­mel látjuk, milyen szorgalma­san, ügyesen, lelkiismeretesen dolgoznak az egykori hírhedt talponálló helyén létesített új szaküzletbpn. Vagy ahogyan a gyermekek nevezik: a Mese-! várban. ( H. N. \ A védelem alapja: nemiétező rendelet Erre a megyei bíróság a szak­értők részére 1958. december 1-ig adott határidőt, s ez idő alatt a büntetőtanács valameny- nyi tagja kivette évi rendes szabadságát, majd annak lejár­ta után folytatta a tárgyalást. A megyei ügyészség által előző­leg beadott pótvádirat alapján Lengyel Ferenc X. rendű s Ko­vács Béla XXII. rendű vádlot­tat hallgatták ki, aki az ellen­forradalmat követő — a keres­kedelmi életben is mutatkozó — rendkívüli helyzetet kihasz­nálva, annak ellenére hogy a Csongrád és Vidéké Körzeti Földművesszövetkezet budapesti elárusítóhelyének szoros szám­adásra kötelezett bolvezetője volt, felcsapott maszek keres­kedőnek. A MÉK által a buda­pesti dolgozók élelmezésének biztosítása végett felküldött vá- gott-baromfit ugyanis — vissza­élve a vásárlók szorylt helyze­tével — a kilogrammonként 20 —23 forintos ár helyett 30—32 forintért adta, s alig 10 nap alatt igen busás jövedelemre tett szert, amelyet »elfelejtett« muniiáltató földművesszövetke­zete részére befizetni. Arra hi­vatkozott, hogy »a forradalmi munkás-paraszt kormány min­denkit felhívott Budapest el­látásának biztosítására és még iparjogosítvány nélkül is módot nyújtott a kereskedésre«. Tavasz óta „felejtett..,* Meg kell jegyezni, hogy kor­mányunknak ilyen rendelete egyáltalán nem volt, de Kovács Béla még ma sem hajlandó el­ismerni, hogy munkáltatóját il­lette volna meg a vágottbarom- fiból származó kiskereskedelmi haszon, pedig bűncselekménye elkövetése idején munkaadójától is felvette havi fizetését. Emel lett Kovács Béla egy 53 ezer forintos baromfiszállítmány el­lenértékét is »»elfelejtette« a> MÉK részére megtéríteni — ki­használva az akkori idők bi­zonytalanságát. Akkoriban a szállítmány kísérője nem iga­zolta az átvételt, s Kovács Bé­la most öt ténytanú vallomásá­val szemben is kitartóan tagad. A baromfi szállítására használt ' 500 darab ládát is eltüntette. 15 800 forint értékben, ugyan­akkor az általa elismerten át­vett áruk ellenértékével is meg­károsította a MÉK-eí, mert a ténylegesen átvett és leszámlá­zott áru összegénél 20 ezer fo­rinttal kevesebb összeget fize­tett be, s ezzel a társadalmi tu­lajdonban kárt okozott.- Mind­össze csupán 8000 forint jöve­delem — maga részére való biztosítását ismeri el. A bíróság n szakértők kése­delme miatt nem tudja a tár­gyalást folyamatosan megtarta­ni, mert a védelem által kért és kirendelt szakértők — kü­lönféle akadályoztatásukra va­ló hivatkozással — nem terjesz­tették be időben szakvélemé­nyeiket. Dr. Baján László volt budapesti ügyvéd, mostani igazságügyi szakértő — akit a védelem kért alkalmazni — pél­dául október 14-én elküldött szakértői kirendelésére csak de­cember 3-án válaszolt, s akkor is azt, hogy elfogadja ugyan a megbízást, de az anyag nagy terjedelmére való hivatkozás­sal bejelenti a bíróságnak, hogy csupán január 1-e után terjeszt­heti elő szakvéleményét. Egyéb­ként ez a szakértő — mielőtt az ügy tárgyalása megkezdődött volna, tehát még a tavasszal — a védelem felkeresésére már adott be szakvéleményt, ame­lyet a bíróság akkor nem ve­hetett figyelembe. Azóta ő is. »elfelejtette« volna az-ügyet.:; ?.< Amit a bíró nem tud magáról Ezzel kapcsolatban a közhan­gulatban egyesek — nyilván sa­ját érdekükben — olyan valót­lan híreket terjesztenek, hogy a M£K ügy tárgyalását a megyei bíróság csak januárban folytat­ja. Maga a tanácsvezető bíró is — szabadságáról november^ vé­gén hazaérkezve — meglepődve értesült a városban arról, hogy ő csak »januárban fogja ismét- tárgyalni az ügyet« — holott a valóságban megérkezése után másnap már ki is tűzte a tár­fan benne „fantázia“ 0 A megyei bíróság mindezekre való tekintettel felhívta a szak­értőket a szakvélemények sür­gős beadására, hogy amennyi­ben záros határidőn belül en­nek nem tesznek eleget, a bí­róság a büntető perrendtartás értelmében mellőzni fogja a mú- lasztó szakértők véleményeinek figyelembevételét. Jelenleg a lapunkban már is­mertetett pótvádirattal kapcso­latos bűncselekmények ügyében Lengyel Ferenc I. rendű vádlott, Kovács Béla XXII. rendű vád­lott és a tanúk kihallgatása fo­lyik. A tárgyalás folytatásáról két hét múlva közlünk tudósí­tást. (—ng-».) Üj szovjet hőerőművek 1965-ben több mint 20 egy- és kétmillió kilowatt kapacitású szovjet hőerőmű termel majd energiát. A hőerőművek által termelt elektromos energia önköltsége mintegy 50 százalékkal keve­sebb mint a gázzal működő erőműveké. Jelenleg a szovjet szakemberek egy 2 400 000 kilo- wattos hőerőmű létrehozásán , fáradoznak. Ebben 600 000 kilo- 1 watt teljesítményű turbo-agre« [Sátorok működnek majd. a megyei lanacs mezőgazda­sági osztályának állattenyész­tési csoportja nemrégiben neves szakemberek összehívásával ta­nácskozást tartott megyénk nagyüzemi baromfitenyésztésé­nek helyzetéről és problémáiról. Tudvalevő például, hogy ter­melőszövetkezeteinknek csak egészen kis hányada foglalkozik baromfitartással. Pulykatenyész­tésünk az exportális lehetőségek ellenére is megrekedt, sőt több állami gazdaság fel is számolta állatállományát stb. A tanács­kozás igyekezett e jelenségek okát megtalálni, s értékes ja­vaslatok hangzottak el a hely­zet megváltoztatására. Hozzáértő és jólfizetett gondozókat a tsz-ekbe!- ni tenyésztőkhöz helyezik ki. í Ugyanezen az értekezleten 5 résztvevők megalakították 4 megyei baromfitenyésztési szak- bizottságot, amely a jövőben a : állattenyésztési csoport mellet működik. Fő feladata lesz, hog; a tenyésztéssel kapcsolatos prob ‘ lémák megoldásához javaslato kát és segítséget adjon, szer , vezze és ellenőrizze az oktatást tervekkel, jó elgondolásokká segítse a megyei baromfitenyész­tés fellendítését, A bizottság tagjait a termelés és értékesítés területéről válasz­tották ki. Részt vesz benne Né­meth András, a MtíK dolgo­zója, Nagy Antal kerekegyházi, Horváth János géderlaki tsz- elnök, Jávor József, a kecske­méti Baromfifeldolgozó Válla­lat osztályvezetője, Farkas elv­társ, a kiskunhalasi vállalat igazgatója, Szűcs Sámuel az állami gazdaságok részéről, Csányi József, a bajai keltető­állomás vezetője és Martin La­jos, az Élelmiszeripari Minisz­térium mezőgazdasági vállala­tának igazgatóhelyettese. A fiatalok is jól kerestek brigád, amely községi vezetők­ből fog állni, fizikai segítségei is ad a közös gazdaságnak. Ez­zel közelebb kerülnek egymás­ához emberileg is a község ve­zetői, valamint a szövetkezet tagsága. D. L. >oooooo-íKKK>aoooooQO<K>o<x A NAPOKBAN volt a duna- vecsei Virágzó Termelőszövet­kezet zárszámadási közgyűlése. Ezen bebizonyosodott, hogy so­kat változott az élet a közös­ben az utóbbi időben. Meg­szűnt a tagok között a vesze­kedés, az összeférhetetlenség. Ügy viselkedtek mint egy nagy család tagjai. Semmi sem tör­tént másképpen mint bárme­lyik gazda családjánál, amikor az őszi munkálatokat elvégez­ték, minden terményt betaka-, rítottak és utána . összejöttek,1 megbeszélték, milyen volt az\ idei esztendő. 1 A VIRÁGZÓ Termelőszövet-( kezeinek nemcsak a neve ez, j hanem valóban virágzik is at közös gazdaság. 2 900 000 forint < az összvagyonuk. 120 650 forin-c tot ruháztak be az elmúlt gaz-s dasági évben saját erőből. A £ munkaegység értéke az idént 45,20 forint. 5 Boros Péterek négyen dol-c. goztak a közösben. Á háztáji £ gazdaságon kívül 58 524 forint c jövedelme volt a családnak. A$ Tizenöt fiatal tag is jól kere-c sett. Tizenöt évtől húszéves lá-í nyok és fiúk ezek, akik 11, 15, o 17 ezer forint jövedelmei szc- ‘5 r eztek. ó MAJOR MIHÁLY elvtárs, oX szövetkezet párttitkára hangoz- O tatta a közgyűlésen, hogy bí-X tik benne, jövőre még föbbo jövedelme lesz a tagoknak, ne- $ kezebb zsebbel hagyják el ao zárszámadási közgyűlést. Déri László elvtárs, a községi párt-ip bizottság titkára egy kommú- 9 it ista munkabrigád szervezését 6 vállalta, s megígérte a szövet-v 'eszet tagságának, hogy ez a 2 X A petőfiszállási ta­x’ nyavilágban nagyon ? kedvelik a jószágte- ? nyésztést. Bármelyik S udvarba betekint az > ember, mindenütt ta- 5 Iái néhány sertést, egy- ) két tehenet. Ez sajá­tossága ennek a köz­ségnek. Az elmúlt fél­évben 104 hízót adtak át az államnak, de a következő év első fe­lére, annak ellenére, hogy csökkentek az árak, 346 hízó átadá­sára kötöttek megálla­podást az állatforgalmi vállalat alkalmazottjá­val. Abból a célból jár­juk a határt, hogy fel­keressünk néhány ál­lattartó^ mondják el maguk: érdemes-e a csökkent árak mellett is szerződni. Több helyről ugyanis olyan hang jött, amely kifo­gásolja az új árakat. Rádí Sándor fiatal­embert nemcsak a lá­nyok érdeklik, hanem a jószág is. Szerinte van abban »fantázia«, ha az ember leszerző­dik az állammal. Ta­valy öt darabot adott le, 17 ezer forintot ka­pott értük. Az idén hét darabot kötött le, de már van utánpót­lása a következő évi szerződésre. — Az új feltételek szerint 106 kilón felül 14,50 forinttól 14,80 fo­rintig ad egy kiló hí­zóért az állam. Sze­rintem így is Kifizető­dő a hizlalás. Tettem egy számítást. Eszerint az én kis gazdaságom­ban, annak ellenére hogy a takarmány egy- részét kénytelen va­gyok megvenni, 10 fo­rintba kerül egy kiló hízottsertés előállítása. A kukorica mellett ugyanis a háztáji hul­ladékból összegyűlt, a jószág számára ízletes moslékkal is etetek. Egy hízón tehát 6—700 forintot vagy ennél is többet keresek — ma­gyarázza, Ugyanez a vélemé­nye Volentér Imrének is, aki régi jószágte­nyésztő. — Nekem is 8—10 forintba kerül egy kiló hízottsertés előállítása, de ha ügyesen csiná­lom, még ennyibe se. Sajnos, nem valami jó takarmánytermő vidék a miénk, kénytelenek vagyunk máshonnan' hozni a kukoricát, ez drágítja a jószágtar­tást. — Ezek szerint még ilyen körülmények kö­zött is érdemes hizlal­ni? — Természetesen. Tavaly öt gyönyörű hízót adtam el, három most hízik. Volentér né kiengedi a kisebb-nagyob'o disz­nók falkáját az ud­varra. Az egyik turcsi- orrút az ölébe veszi, nem törődve azzal, hogy piszkos lesz a köténye. — Ezt a kis csúnyát dudlin neveltem. Azt hittem, már nem ma­rad meg. A gazda megmagya­rázza, hogy vettek egy hízót a piacon. Nem tudták, hogy hasas, s egy szép napon világ­ra hozott két nyam­vadt malacot.' A turcsiorrúnak azonban nem tetszik a becézgetés, visít, rug- kapál, míg vissza nem kerül a földre. A gazda csillogó szemmel, szeretettel nézi a kukoricát ro­pogtató falkát. — A mi környékün­kön mindenki szereti a jószágokat, szívesen foglalkoznak velük, annál is inkább, mert nagyon érdemes — mondja búcsúzóul. Ügy látszik, Petőfi- szállúson mindenkinek ugyanaz a véleménye, mint Rádi Sándornak, vagyis azt vallják, hogy van »fantázia« a szerződéses hizlalás­ban. F, b.

Next

/
Oldalképek
Tartalom