Petőfi Népe, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-31 / 307. szám

2. oldal 1958. december 31; szerda Az 1958. év külpolitikai mérlege Milyer), jó is lenne egy-két ■évtizeddel feljebb hágni a vég­telen idő létráján, onnan a magasból milyen pompásan ki­rajzolódnának a búcsúzó 1958-as esztendő legjellegzetesebb voná­sai. Dehát ez a könnyebbség — hogy az idő szűrőjén váljék el a lényeges a lényegtelentől — csupán a történészeknek adatik meg. A világpolitikai esemé­nyek krónikásának « meg kell kísérelnie, hogy a történések sodrában érzékelje a fő áram­latokat. A rohanó, egymást kergető események közepette nehéz len­ne megmondani, hogy a majda­ni történelemkönyv az 1958-as év rubrikájában melyik ese­ménynek biztosítja a legelőke­lőbb helyet. Tálán az iraki for­radalom győzelmének és az amerikai flotta-zsarolás kudar­cának? Esetleg a fekete Afrika megmozdulása viszi el az 1958-as események pálmáját? Vagy De Gaulle sikere és a nyugatnémet atomfelfegyverzés megindulása szánt mélyebb nyo­mot a történelem lapjaira? Le­het, hogy a tajvani kérdés vagy a berlini helyzet napirendre tű­zését illeti majd a főhely? Re­mélhetjük-e, hogy a genfi tár­gyalásokon megfogan és alakot ölt az atomleszerelés és a nem­zetközi biztonság átfogó terve? Vagy tán a gigászi «utolérni és elhagyni!« szovjet program meghirdetése és Kína hatalmas ugrása nyomja majd rá bélye­gét a most távozó esztendőre? De meglehet az is, hogy az utánunk jövő nemzedék naptá­rában az 1958-as év az univer­zum első esztendejeként fog sze­repelni, hiszen a szputnyikok villámló útja új korszak határ- mezsgyéjét szabta meg. Egy esztendő torlódó esemé­nyei között kell válogatni. Ré­gebben, lassúbb folyású korok­ban egy egész nemzedéknek ele­gendő lett volna ennyi! S talán éppen ez a legjellegzetesebb vo­nása ennek az esztendőnek: a világpolitikai történések párat­lan felgyorsulása, ami a múlt­ban is az új korszakok előhír­nöke volt; Manapság valamiképpen ben­ne van á levegőben, az ideges, nyugtalan világhangulatban, hogy az emberiség a válaszúi­hoz közeledik. Ha a felszaba­dított gigantikus természeti erő­ket kezessé szelídíthetjük, ha nem engedjük, hogy az atom­erőt a népek ellen fordítsák — felvirradhat a régi megálmodott aranykor, a jólét, a határtalan virágzás kora. De ha ma vagy holnap elvétjük a helyes útat — és az imperializmus erői új­ra és újra megkísérlik, hogy tévútra sodorják a világot — ez a tévút az atomkatasztrófa felé vezet, Aranykor vagy' atomkatasztrófa... Aranykor vagy atomkataszt­rófa, a két társadalmi rendszer békés versengése vagy a há­ború peremén táncolás dullesi akrobatikája — ez napjaink nagy sorskérdése, erről kell a népeknek tevőlegesen dönteniük s ez volt a szocialista, illetve az imperialista világ diplomáciai mérkőzésének nagy tétje az 1958-as esztendőben is. A béke híveinek minden okuk megvan a bizakodásra, mert a dolgok menetét többé már nem áz idejétmúlta amerikai »erő­politika« szabja meg. Az év eseményei tapinthatóan érzékel­tették azt az új történelmi hely­zetet, amelyben a világrendszer­ré vált szocializmus döntően be­folyásolja a világ sorsának ala­kulását. Az arab-kelet izmosodó egy­sége, a Bagdad nélkül maradt bagdadi paktum messzemutató jelképe, a felszabadulásért küz­dő fekete Afrika hangjának erő­teljes felcsattanása, az indoné­ziai lázadás kudarca, Algéria és Ciprus népének meg nem al­kuvó harca — mindmegannyi bizonyítéka annak, hogy az új történelmi helyzetben új távla­tok nyíltak a gyarmati rend­szer viszonylag gyors felszámo­lására. A most záruló év tanúja volt annak, hogy a gyarmati uralom fenntartásának hagyományos módszerei sorra-rendre kudarcot vallottak. A »szputnyik-testvé- rek« fémjelezte tudományos technikai és katonai előretoló- dás következtében egyre ke­vésbé alkalmazható a flotta-zsa­rolás politikája is. »Az ameri­kai elsőbbség szakasza, amint ezt most már megállapíthatjuk, átmeneti időszak volt« — írta Walter Lippman, a New York Herald Tribune augusztus 16-i számában. »Az elsőbbség áb­rándjához való ragaszkodás minden bizonnyal hozzájárul külpolitikai baklövéseinkhez... ez a politika erős az ígéretek­ben, de gyenge a végrehajtás­ban ...« — eképpen vonta le a tanulságot Lippman az ameri­kai fegyveres erők libanoni be­avatkozásának kudarcából. A valóságérzékét vesztett hi­vatalos Amerika azonban ke­véssé okult a libanoni kudarc­ból. Alig csitult valamelyest a közép-keleti válság, máris új válság keletkezett a Távol-Ke­leten. Washington ismét nehéz hely­zetbe került, mert azzal kellett számolnia, hogy Tajvan és a partmenti szigetek kérdésében a kínai nép oldalán van nem­csak a világközvélemény ro- konszenve, hanem az egész szo­cialista tábor ereje is. Hrus­csov emlékezetes figyelmezteté­se — hogy a »támadás Kína el­len, támadás a Szovjetunió el­len is« — megtette hatását. A tajvani válság közepette Kína ENSZ-tagságáról lezajló köz­gyűlési vita egyszersmind azt is megmutatta, mennyire elszi­getelődött az Egyesült Államok irreális kínai politikája. Kérdés­sé vált, hogy a következő ülés­szakon sikerül-e ismét elgán­csolni Kína ENSZ-jogainak helyreállítását. . A bölcsesség mindenesetre azt diktálná, hogy annyi kudarc után Washington végre vegye tudomásul a való világ tényeit és ezek közül is a legnyilván­valóbbat: a nagy nemzetközi kérdéseket — különösen a távol­keletieket — nem lehet rendez­ni a Kínai Népköztársaság nél­kül, s mégkevésbé ellenére. Párizs - Bonn tengely Nyugtalanító események zaj­lottak a háború és béke erőinek európai küzdőterén is. De Gaulle s az őt támogató fran­cia szélsőjobboldal hatalomrake- rülése súlyos csapás Európa ka­pitalista részének demokratikus erőire. A francia demokratikus erők átmeneti veresége magá- banrejti ugyan a jövő győzel­mének jelentőségét, de máris megmutatkozik, hogy a gaullista győzelem nemzetközi hatása semmi jóval nem biztat. De Gaulle és Adenauer kézfogása — a Párizs—Bonn tengely ki­rajzolódása — csak aláhúzza azt a történelmi tapasztalatot, hogy a demokratikus erőkre mért csapások mindig a nem­zetközi helyzet súlyosbodását és a fokozódó háborús veszélyt jelzik. A tekintélyuralmi rendszer franciaországi hatalomrakerülé- se bátorítja a nyugatnémet re- vansista, fasiszta törekvéseket. Nyugat-Néihetországban ma már — amerikai segédlettel — nyíltan folyik a Bundeswehr atomfegyver-kiképzése. Az Elba túlsó oldalán mind fülsértőbb kijelentések hangzanak el a ha­tárok »revíziójáról«, s a »drang nach osten!« jelszava ismét di­vatozik. Az ilyesfajta törekvé­seknek az új világhelyzetben természetesen nincs semmiféle reális lehetőségük, de ez semmit sem von le veszélyességükből. A francia és a nyugatnémet militarizmus aktivizálódása — különösképpen a nyugatnémet atomfegyverkezés megindulása — parancsolóvá tette a béke erőinek átcsoportosítását az európai küzdőtérre. Amikor Hruscsov előterjesztette tervét, — hogy demilitarizálják Nyu- gat-Berlint és nyilvánítsák sza­bad várossá —, Európa legér­zékenyebb, legkényesebb pont­jára tapintott rá. A berlini »frontváros« átalakulása a két német állam közeledésének és békés együttélésének városává, kezdete lehetne a német kérdés békés, fokozatos megoldásának. S nöha a NATO tanácsának párizsi ülésszaka megint csak adós maradt a józan következ­tetések levonásával, a nyugat sokáig már nem halogathatja, hogy a katonai »rendezés« he­lyett maga is a német kérdés politikai megoldását keresse. A NATO elutasító válasza ellenére is okunk van remélni, hogy az elkövetkezendő félév folyamán ez meg fog történni. A világpolitikai év mérlegé­nek zárásakor tehát azt talál­juk, hogy a legfontosabb nem­zetközi tételeket át kell vinni a következő év tartozik oldalára. A tömegpusztító fegyverek el­tiltásával, az általános leszere­léssel, a nemzetközi biztonság hatékony rendszerével, a gyar­matosítás maradványainak fel­számolásával a nyugati felelő­sök továbbra is tartoznak a világnak; az emberiség pedig tartozik önmagának, hogy ki- kényszerítse ezek megoldását, A boldogság terve A Szovjetunió előterjesztette a békés versengés impozáns programját. »A boldogság hét­éves terve« — írta róla az Express című tekintélyes fran­cia hetilap. »Ezúttal az Egye­sült Államoknak szóló kihívás nem tekinthető pusztán jelké­pes gesztusnak. Hruscsov meg­dönthetetlen számadatokkal vá­zolta az elmúlt évek szovjet gazdasági eredményeit és el­mondotta, hogy a következő hét évben miképpen akarja tovább­fejleszteni a gigantikus szovjet ipari gépezetet — állapította meg a lap. A jövő számainak a ma ered­ményei adnak súlyt és nyoma­tékor A szocialista tervgazdál­kodás fölénye még soha nem volt ennyire nyilvánvaló, mint ebben az esztendőben. Míg az első félévben a szocialista or­szágok nyersvasból 9 százalék­kal, acélból 10 százalékkal, kő­olajból 15 százalékkal termel­tek többet, addig a kapitalista országokban nyersvasból 19,6 százalékkal, acélból 19,5 száza­lékkal, kőolajból 1,8 százalék­kal termeltek kevesebbet, A szocialista országok olyan magaslatra érkeztek, hogy már végig tekinthetik a nagy tör­ténelmi győzelemhez vivő cél­egyenes teljes hosszát. Ebben a finisben a Szovjetunió azért küzd, hogy az egy főre jutó termelésben túlszárnyalja az Egyesült Államokat, s a másik szocialista nagyhatalom, a Kínai Népköztársaság pedig Nagy- Britanniát akarja maga mögé utasítani. A két világ mérkőzésének súlypontja lassanként áttevődik arra a frontra, ahol a küzdelem végső soron eldől. »Valamikor a csatatéren hozták meg a tör­ténelmi döntéseket, ma viszont az iparban és a gyárakban fo­lyó harc dönti el a világban az elsőbbséget... Végül is abba kellene hagyni a struccpolitikát és a veszélyeket ott meglátni, ahol valóban felénk közeled­nek. A gazdasági hidegháború­ban nem zuhannak a bombák, de ennek ellenére a meghozott döntések a világpolitikai hely­zet forradalmi megváltozásához vezethetnek« — állapítja meg a szovjet hétéves tervhez fűzött kommentárjában a Süddeutsche Zeitung című nyugatnémet lap. Mfozik NAPTÁR 1958. december 31, szerda Névnap: Szilveszter Napkelte: 7 óra 32 perc Napnyugta: 16 óra 2 perc • — 1960: népszámlálási világ­év. Az ENSZ erre egyes elma­radt országokban máris meg­kezdte az előkészületeket. La- tin-Amerikában és számos ázsiai államban az ENSZ megbízottjai rövidesen tanfolyamokat ren­deznek az adatgyűjtés módjáról. — »A bugaci jelkép« címmel vezércikket közölt a Magyar Nemzet hétfői száma. — Boldog új évet kívánok minden kedves megrendelőm­nek, jó barátomnak és ismerő­sömnek, Kosa Antal szabómes­ter. ^ 6462 — Köszönetnyilvánítás. Mind­azon rokonnak, ismerősnek, akik szeretett férjem, Juhász Mihály temetésén megjelentek, ezúton is köszönetemet fejezem ki, özv. Juhász Mihályné. 6480 — Köszönetnyilvánítás. Mind­azon testvéreknek, rokonoknak, ismerősöknek, jó barátoknak, jó szomszédoknak, jó tanítványai­nak, akik felejthetetlen drága jó uramnak, Baracsi István má­zolómesternek a temetésén részt vettek, ravatalára koszorút vagy virágot helyeztek és nagy fáj­dalmamat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondok hálás köszönetét. Özv. Baracsi Istvánná, 6476 usora December 31-én, szerdán: Baja Központi: Szent Péter eser« nyője. — Baja Uránia: Szent Péter esernyője. — Kalocsa: Nővérek. — Kecskemét Árpád: Bum, a katona. — Kecskemét Városi: Robin Hood. — Kiskő­rös: Csendes Don I. r. — Kis­kunfélegyháza: Csempészek. — Kiskunhalas: Csendes Don II. r* NE TÜZELJÜK EL A PAPÍRHULLADÉKOT! Fontos nyersanyag! Gyűjtsük és adjuk át a MÉH VÁLLALATNAK. Pest-, Bács- é£ Nógrád me­gyében átveszik és kész­pénzzel fizetik a Pest-Bács-Nógrád megyei Vállalat telepei és átvevő­helyei: Bács megyében: Baja, Bácsalmás, Jánoshalma, Kalocsa, Kecskemét, Kis­kunhalas, Kiskőrös, Kis- Kunmajsa, Solt. A Kiskőrös és Vidéke Körzeti Fmsz. agronómusokat keres, mezőgazdasági üzemághoz. Fizetés kollektív szerint,„elsősorban azok jelentkezze­nek, akik a szőlő- és gyümölcstermelés területén szak­mai ismeretekkel rendelkeznek. Jelentkezési határidő: 1959. január 10. 3672 Halálos baleset vigyázatlan hajtás miatt December 29-én délben Kis­kunhalas és Jánoshalma kö­zötti műúton haladt Gáspár Jó­zsef, a Kecskeméti Autóközle­kedési Vállalat gépkocsivezető­je a taxijával. Amikor a ko- polyai megállónál levő vasút­kereszteződéshez ért, az éppen Halas felől jövő motorvonat a kocsi elejét elkapta és "azt 18 métert- maga előtt tolva le­vágta a vasúti pályáról. Gáspár József, aki kirepült a kocsiból, koponyaalapi törés és belső vérzés következtében a kórházba síállítás közben meghalt. A nyomozás megállapította* hogy a szerencsétlenség áldo­zata a közlekedési szabályokat nem tartotta be: a sorompó nélküli vasútkereszteződésnél nem állt meg. OOOOCOOOOOOOÖOOO CXXXXXXKX Rádióműsor. Kedd, december 31 KOSSUTH RÁDIÓ. 7.00: Hírek, időjárás jelentés. — 8.10: Operarész­letek. — 9.00: Rádiöegyetém. — 9.30: Népi muzsika. — 10.00: Hírek, lap­szemle. Időjárás jelentés. — 10.10: A gyermekrádió műsora, — 10.30: Operettmelódiák. — íl.OO: Gyári szi­réna. —- 11.20: A román rádió aján- dékfelvételeiből. — 11.10: Dalok. — 12.00: Déli harangszó. Hírek. Jdő- járásjelentés. — 12.10: Tánczene. — 13.15: Kettecskén. Operettrészletek. — 13.45: Az álmos zongorista. El­beszélés. — 14.00: Magyar nóták. — 14.40: A gyennokrádiö műsora. — 15.00: Az ifjúsági rádió vidám mű­sora. — 15.25: Hacsaturján: Álar­cosbál — szvit. — 15.45: Válaszo­lunk hallgatóinknak. — 16.00: Hírek. • 16.10: Napirenden. — 16.15: Szív küldi. — 16.50: Egy székely falu­tól a bukaresti operáig. Vértes Éva zenés riportja. — 17.00: Élőszó vaJ, muzsikával. — 18.00: Hírek. — 19.30; A cinege Szilvesztere. Mese. — 20.30J Népzene rádió Budapest. A nép­zenei rovat vidám műsora. — 21.00: BUÉK — 1958: Vidám Szilveszter­est. — 24.00: Himnusz, utána Dob) István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke újév) köszöntőt mond. Tánczene. PETŐFI RÁDIÓ. 14.20: Orosa nyelvlecke az általános iskolások­nak. — 14,40: Zenekari hangver­seny. — 16.00: Benjamino Gigli éne­kel. — 16.30: Esti pohárköszöntő. Versek az új évre. — 16.45: Vidám operakettösök. — 17.20: 400 éves a magyar elektra. — 17.50: Hangver­senynaptár. — 18.05: Tánczene. — 18.40; Százesztendős magyar jöven­dőmondó. Előadás. — 19.00: A de­nevér. Operett. — 22.20: Tánczene. A kapitalista világ tehát kez­di felismerni, hogy a két rend­szer versenye már régóta nem­csak — s nem is elsősorban — a fegyvergyárakban folyik, ha­nem az üzemekben, a szántó­földeken, a tudomány fellegvá­raiban, a laboratóriumokban, az iskolákban és az egyetemeken is. Ebben a versengésben pedig mind határozottabb vonásokkal rajzolódik fel a holnap hori­zontjára, hogy a szocializmus gazdasági, technikai és tudomá­nyos téren is képes maga mögé utasítani és végső soron le­győzni a kapitalizmust. A béke hívei tehát bízhatnak erejükben. A világot időről- időre megrázkódtató nemzetközi válságok nem az imperializmus erejének, hanem hanyatlásának, térvesztésének kísérő jelenségei. Az 1958-as év eseményéinek fej­lődési iránya azt mutatta. h.ógy a világpolitikai legválságosabb pontjain döntés felé terelődik a helyzet. Ezzel pedig elkerül­hetetlenül velejár, hogy időn­ként kiéleződik a háború és a béke erőinek küzdelme. A béke hívei nem engedhetnek, mert csak a teljes készenlét biztosít­hatja, hogy a csataterek helyett a tárgyaló teremben rendezzék a vitás nemzetközi kérdéseket. És végtére iá a kemény lec­kéből okulva előbb-utóbb talán Washington is ráébred arra, hogyha fenn, a legmagasabb szinten, a világűr peremén, egy­más köreit nem zavarva béké­sen keringhet a szovjet szput- nyi és amerikjai öccse, akkor alant, itt lent, Földön is talál­hatnak a kormányfők egy ke­rékasztalt, amély mellett lcül- hétnek tárgyalni. Talán éppen ez lesz az 1959-es új év nagy eseményé?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom