Petőfi Népe, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-14 / 269. szám
4. olta) 1958. november lf, péntek Képviselőjelöltjeink Jfláié Qános címzetes apátkanonok, a kecskeméti Szent Erzsébet templom igazgatója. 1911-ben született Kecskeméten, apja kőművessegéd, anyja varrónő volt. Szüleit már 11 éves korában elvesztette. Középiskolai tanulmányait a kecskeméti Piarista Gimnáziumban végezte, ahol mint mindenesgyerek tartotta fenn magát. A teológiát a váci szemi náriumban végezte. Pappá szentelése után Nézsán, Foton, Ti- szaújfalun mint káplán, Hetény- egyházán pedig mint plébános működött. 1950-ben megyei tanácstagnak választották. 1951-ben kinevezték a veszprémi egyházmegye altalános püspöki helytartójává. Ott volt a magyar bekemozga- lom bölcsőjénél. Mint ilyen 1950-ben a magyar küldöttség tagjaként részt vett Varsóban a 11. Béke-Világkongresszuson. 1952-ben elsőként szólalt fel Becsben a Népek Békekong-; resszusan. 1953-ban Veszprémi megyében országgyűlési képűt-! selönek, 195i-ben pedig megyeij tanácstagnak választották. Két-' szer kapott kormánykitüntetést^ az állam és az egyház közötti■ jóviszony megteremtéséért, va-\ lamint a békemozgalomban kifejtett tevékenységéért. j Kecskemét lakossága most ís-| mét országgyűlési képviselőnek> jelölte. A váci megyés püspök> ehhez megadta számára az elő-i írás szerinti kánoni engedélyt, i Látogatás a névadónál Tóth László, a Hazafias Népfront kecskeméti bizottságának elnöke, Fekete László, a KISZÖV elnöke és Bartha Mihály ügyvezető főtitkár, mint a Kecskeméti Kisipari Szövetkezetek Kodály-kórusának képviselői, kedden meglátogatták budapesti otthonában Kecskemét város szülöttjét, a kórus névadóját; A látogatás alkalmával került sor a Kodály-kórus jubileumi jelvényének és a zeneszerző hozzájárulásával Imre Gábor kecskeméti szobrászművész készítette Kodály emlékplakettnek az átadására. Kodály Zoltán ezután barátságosan elbeszélgetett a kórus képviselőivel a kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskola és a város zenei életének problémáiról, valamint a Kodály-kórus életéről és terveiről. §| A paragrahtsokjiözöti^ | § — Jogi tanácsadó: Pr. Kolosai It. Ilyula iigyésa — Az ügyész jogai a polgári perben Sokan fordulnak az ügyészséghez olyan irányú kérelemmel, hogy az általuk vagy ellenük indított perben lépjen fel, s teszik ezt azzal az elgondolással, hogy a per kimenetele így kedvezőbben alakul majd számukra. Az ügyésznek valóban joga van a polgári perben fellépni, azonban ezt, csak akkor teheti, meg, ha az állam, az állami, gazdasági és társadalmi szervezet, vagy a polgárok jogainak védelme megkívánja és egyben ez a törvényesség biztosításának érdekeit is szolgálja. Az ügyész tehát nem a fél érdekében lép fel, hanem a szocialista igazságszolgáltatás feladatai megvalósításának előmozdítása végett. Az ügyész a polgári eljárásban a felektől függetlenül jár el. Ez persze nem zárja ki azt, hogy — a fentiek figyelembe vétele mellett — az ügyész akkor is fellépjen, ha erre éppen egy jogaiban sértett állampolgár hívja fel a figyelmét. — A perben az az ügyész léphet fel, aki a perre WWVWWWW«íVWVWWV%A<W>AlWW — A városi tanács útmutatása alapján a Bajai Községgazdálkodási Vállalat műszaki csoportja felkutatta az olyan épületeket, melyekből aránylag rövid idő alatt lakást lehet építeni. Mintegy húszra tehető az ilyen lakások száma. A munkálatokat még ebben a hónapban elkezdik. illetékes bíróság területén működik. Továbbra is megvan annak a lehetősége, hogy panasz alapján az ügyész bármely polgári ügyben hozott jogerős határozatot vizsgálat alá vegyen és ha a határozat törvénysértő, vagy megalapozatlan, úgy törvényességi óvásra tehet előterjesztést. Ha tehát valaki úgy érzi, hogy a bíróság ítélete törvénysértő, panasszal fordulhat az ügyészséghez. Értetlenség és huzavona akadályozza az első kecskeméti társasház építését JlhUor adja át az építőipari. Szövetkezel a ti Lkel ? A közelmúltban hírül adtuk, hogy az Ütfenntartó Vállalat több dolgozója más vállalatok dolgozóival közösen társasház építő közösséget alakított egy 24 lakásos bérház felépítésére a Bethlen körút 6-os számú telken. Az építkezést megelőző talajmunkákat már november 1-én szerették volna elkezdeni, de közbejött akadályok miatt ez nem volt lehetséges. Bár a kis közösség megsegítésére már több helyen történtek társadalmi munkafelajánlások, s az építés vezetését is társadalmi munkában vállalta Tschandl Tivadar, a Kiskunfélegyházi 5. számú Mélyépítő Vállalat kecskeméti főépítésvezetője, s önként ajánlkozott segítőtársának Kovács Tibor, a Magasépítő Vállalat egyik kiváló technikusa — az építkezés megkezdésére a közeli napokban még sincs lei Iá tás. Mi okozza a késedelmet, mikor már a tervek is elkészültek? Sajnos, nem mindenki áll olyan önzetlenül e kis közösifjúsági tüntetők Washington utcáin. A tízezernyi részvevő »a faji üldözés ellen, a demokráciáért, az emberi jogokért« — jelszavakkal tüntetett. Ez a kép azt is bizonyítja: a legutóbbi választásokon nem véletlenül ítélték el a szavazók Eisenhower és Dulles háborús politikáját. ség terveinek megvalósítása mellé, mint ahogy várható volna. A közeli napokban várják például a talajmechanikusokat — akik ugyancsak társadalmi munkában végzik majd az alapozáshoz szükséges talajpróbát —, de a telkeit, ahol jelenleg még az Építőipari Szövetkezet raktára var), szinte egy talpalatnyi szabád hely sincs, enél- kül pedig nem lehet elvégezni a fontos munkát. Bár a szövetkezet vezetősége egy korábbi megbeszélésen jegyzőkönyvileg is kötelezettséget vállalt arra, hogy kiüríti a telket, a helyzet azonban még ma is az, hogy inkább újabb anyagszállitmá■* nyokat raktároznak ott el, minU sem, hogy a kiürítésre gondol- janak. Általában i egész magatartásul« nem az a megértő, szolgálat- kész, mint ahogy azt egy szocialista szektor vezetőitől várni lehetne, pedig szó sincs arról, hogy őket bárminemű anyagi károsodás érné a telek átadása miatt, hiszen a Szegedi út mentén létesítendő telephely bekerítésére már korábbi időben, a Eocskay utca 5. szóm alól való leiköltözésükkor — itt épül majd jfel az Ütfenntartó Vállalat közipontja — kifizetett az Útfenntartó 12 000 forintot és 30 természetbeni fuvart ajánlott fel az ottani építkezés meggyorsítására. A segítség azonban nagyon egyoldalúnak látszik, hiszen a szövetkezet nem akarja viszonozni még csak megértéssel sem az Ütfenntartó Vállalat jóindulatát. így miattuk késik még mindig — s ki tudja meddig?! — a társasház-építők szándékának valóra váltása! — Somogy megyében a Lábo- di Állami Gazdaság határának nagyrésze futóhomokos terület, ahol emberemlékezet óta, még a csapadékos esztendőkben sem terem holdanként 25—30 mázsánál több burgonya. A gazdaság ez év tavaszán humuszos tőzegmeszezéssel javította a talajt, s holdanként 140 mázsa burgonyát szedtek fel az egykori futóhomokról, G átér község tanyavilágában, a központtól három kilométernyire eső házában fogad. Autóval érkeztem hozzá, s szélesre tárja a kaput, ahogy látja jövetelem a dűlőúton. Vendéglátó szívessége elárulja, hogy az autós ember nem idegen számára, mert tudja, hogy általában a hivatal dolgozója — annak sejthet, s végeredményben az is vagyok — egy és ugyanazon gyékényen árul mint ő. Hatvanegy esztendőt görgetett Bíró Anti bácsin keresztül az idő, több mint fél évszázad tapasztalata nála a mérleg, amelynek skáláján nem egyszer megnézte már, mikor volt híjával élete, azt is, hogy mikor nyújtott neki többet. Erről beszélgetünk; Földnélküli Jánosiak született, semmiembernek, a más lábakapcájának, amely ellen akkor kezdett lázadozni, amikor nyiladozott értelme, s ezzel együtt nőtt benne: az ember. Először huszonegy esztendős korában látta meg az igazságot. A fronton, Dél-Tirolban, az első világháború vérzivatarában. Koplaló, s akár az őszi légy. — hulló, vele hasonszőrű emberek, közkatonák az egyik oldalon, a másikon pedig dőzsölő, pöífeszkedó tisztek, urak, akik fennhéjázva üvöltözték a haza- szeretetet, ha hallgattak az ágyúk, de gyáva kukac módján bújtak hátra, biztos fedezékbe, öa $®febant a gránát. És loptak cA múltban: „MEGELŐZÖTT“ EMBER Ma: TANÁCSTAG-JELÖLT mint a szarka. Elcsenték a legénység menázsiját, ellopták a zsoldját. Neki 300 koronáját vágták zsebre, pedig úristen, a pergőtűzben is csak az járt az eszében, hogy ha egyszer béke lesz, idehaza vesz rajta egy hold földet. Nem bírta szótlanul, követelte igazát. Hadbíróság elé citálták, de az ítéletet, — az ítéletet már itthon mondta ki az őszirózsás forradalom. r hVs ennc'í> meg a Tanács- köztársaságnak három és fél hónapig tartó fényében látta meg az igazságok igazságát. Azt, hogy akkor élhet felemelt fővel, meg nem alázottan és nem korgó bendővel az emberiség, ha a legszilárdabb erő, a munkásosztály vezetésével a dolgozók irányítják a világ sorsát. Oh, hogy szeretett volna gyári munkás lenni! Tízegynéhány évig — míg hol itt, hol ott napszámoskodott — remélte: hasztalan, hiába, s bele kellene most üvölteni néhány süket fülbe, hogy Bíró Antalnak azért nem teljesülhetett ez a vágya, mert nem volt protekciója! Protekciója a gyári munkához! Mert a gazdasági válság tízezrével lökte Isi a gyárkapukon a régi szakmunkásokat is! — Hun töltöm cl az életem? — sírt fel nem egyszer már a harmincon túl járó férfiben a kétségbeesés. És ekkor a véletlen a paraszti élet útjára sodorta. Megismerkedett egy fiatal özvegygyei, feleségül vette, s mint 16 holdas középparaszt, túrta a földet a gátéri határban. De a talu hivatali és módosabb parasztjai közül kikerülő vezetőivel szemben lázadó maradt így is. S érezte a saját bőrén is, hogy a dolgozó parasztot tartják az urak annak a rókának, akiről hét bőrt lehet lehúzni. — 1933-ban, amikor átvettem a gazdaságot, jó búza termett — mondja — de negyven mázsát kellett elvinnem a szérűről, hogy az adóhátralékot ki tudjam fizetni. A z egyházi adót, évi 17 « “ pengőt is kétszer szedték be tőlem egyazon esztendőben. Kovács László főjegyző úgy gondolta: özvegy asszony volt a feleségem, hadd fizessen. Pontosan kiegyenlítettem az cb- adót is mindig, de egyszer valahogy egy pengővel adós maradtam, hát nem kiküldte hozzám a főjegyző úr a végrehajtót, hogy foglaljon?! S hiába emelte fel a szavát ez és hasonlók miatt, egyből rásütötték, hogy kommunista. Aztán, már 44 éves fejjel bevonultatták katonának. Kérte, mert tudta, hogy 40—50 holdas zsírosparasztok is kapnak, megfolyamodta: adjanak neki is családi segélyt, öt iskolás gyermeke maradt itthon az asszony nyakán. Nem kapott. Helyette a hadnagy úr odavágta neki: — Nézze, Bíró, maga egy -»megelőzött« ember, hát ne számítson támogatásra! W gen, a jog gyakorlásában, -*• a segítség élvezetében mindig elibe vágtak, megelőzték, csak ha az adóról, a katonáskodásról volt szó, akkor nem hagyták hátul. Amíg beszél, nézem az arcát, s megértem, hogy mi szántotta rá a barázdát. De sejtem, tudom azt is, hogy a szeme miért mosolyog. — Fenn voltam az ősszel Pesten, a mezőgazdasági kiállításon — újságolja szinte gyermekes örömmel —, és hőt levontam most is, akár csak az előzi* évekhci* a konzekvenciát* Már nincs meg a Valéria-, meg a többi nyomortelep, aztán hogy beültem egy előkelő étterembe, hát nem néztek ki onnan, amiért paraszt vagyok;;; Szeretném járomban felvinni a kételkedőkei, hogy lássák, mit fejlődött a fővárosunk. Beleszí a cigarettába, kaccant egyet, s folytatja: — Meg a mi falunk is. Kérem, most közülünk való a község vezötője, a tanácselnök, aztán hét esztendeje ártézi kú- tat fúrtak a tanácsháza mellett, két és fél éve bevezették a villanyt, most nyáron járdát építettek a faluban. Aztán nem messze innen tanyai iskola is van már, aztán; — s keresi, hogy mii mondjon, ami még nincs, de ami lesz. Mert miért ne lehetne például gondozott park a faluban, meg más, hiszen ő és a vele egyívású iársai akarják, a tanácstagok, akiket viszont a lakosság ösztökél, hogy hány- ják-vessék meg: legyen! Mert iavaly március óta tanácstag Bíró Antal, s éppen a beszélgetésünk előtti nap ismét annak jelölték a körzet lakói. __^jízívesen vállalja, Anti bá^ esi — búcsúzom tőle, amire panaszra fordítja: »Nem mondom, sokszor be kell kutyagolni a tanácsházára,- találhattak voln^ fiatalabbat is« —-, de a szeme úgy nevet, akár egy húszéves le3ényé. I'aijáa István
