Petőfi Népe, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-12 / 267. szám

1938. novcmbv-Y 12, szerű» S. oldal Hogyan lábal! ki a kátyúból a Keleti Fény Tsz? A tavasszal írtunk róla, hogy gyökeres változás történt a páhi Keleti Fény Tsz-ben. A tagság új vezetőséget választott, mert a régivel nem boldogult. Vz azelőtti vezetéssel a szövet- íezés elve nem egy esetben csorbát szenvedett a gyakorlat­ban; úgy festett, hogy a Keleti Fény jóformán csak a nevében .ermelöszövetkezet, különben a ssélhúsás, as egyénicskedés rágta, kezdte ki, mint fát a szú. Jellemző például, hogy a tagok mindegyike kapott 600 négyszög- ól szőlőt, s az egyéni jövede­lemmel nem is volt baj, csak a közös nem gyarapodott. Énei­kül pedig rövid idő alatt úgy jártak volna, mint az egyszeri amber azzal a tehénnel, amelyi­ket csak fejt, de nem etetett. A tavaszi fordulat reményt szült, de a kívülállóknak némi aggodalmat is okozott. Hogy az 34 főnyi tagság nem akart a régi módon élni, ez jelentette a reményt, de hogy miképpen áll­ja meg a helyét a több mint felszáz ember élén egy huszon- kétesztendős fiatalember, ehhez mór szorongás társult. Mert ennyi idős Supka János, akit ci­pőknek választottak. S ráadásul a néhány hónappal később fel­vett agronómus, Dinya Tibor is csak húszéves. A két elsőszámú vezető tehát együttesen szám­lál annyi esztendőt, ahany álta­lában egyetlen vezetőnek dukál. Az azóta eltelt idő alatt azon­ban napról napra csökkent az aggodalom, s ugyanakkor való­ra vált, kiteljesedett a remény. Ennek titka pedig az összefo­gásban rejlik, amellyel a szö­vetkezet vezetői és tagsága — egymást támogatva a közgyű­léseken és a munkában — ke­resztül mentek az elmúlt fél esztendőn. Most ott tartanak, hogy 55—60 forintot számítanak osztani munkaegységenként a november közepe tájára tervezett zár­számadáskor. Szép fizetség, hi­szen egy-egy tagnak 300 körül van a munkaegysége, a legidő­sebbnek, a hetvenedik életévét tipró idős Csengődi István bá­csinak is 280, Dehát hogyan, miből? A közgyűlésen annak idején hozott határozat értelmében szőlőt senkinek nem adtak ház­táji földként, hanem helyette 800—1600 négyszögöl szántóte­rületet, a családok nagyságától függően. így a közös erő nem fecsérlődött el, s a tizenhathol­das szőlős területet jobban, nagyüzemi módon művelhették meg. (S mert két liter bort is osztanak munkaegységenként, még a borisszák sem bánkód­nak a közös szőlőtermelés miatt.) A jövedelem fő forrása azonban nem a szőlészet, ha­nem az almatermelés. Ebbe aztán minden szorgalmukat, tu­dományukat beleadták, s 1037 mázsa almát szedtek le a fákról, amelynek egyrészét a budapesti saját standjukon, a többit a koráb­ban kötött szerződésnek meg­felelően a MÉK-nek adják el. (Munkaegységenként is oszta­nak mindenkinek három kilót.) Innen a jövedelem, s már a jövő évi bevétel egy részét is biztosították azaltal, hogv no­vember 3-án megkezdték a szeszfőzést; 900—1000 mázsa törkölyt főznek ki (vásároltak az egyéniektől is), s ha 50 fo­kos pálinkát nyernek, literen­ként 40 forintot kapnak a íöld- művesszövetkezettől. Ä napokban beszélgettem né­hány tsz-taggal, s a két fiatal vezetővel. Egymást dicsérték. Az elnök a tagságot, hogy mi­lyen agilis, tíe ugyanezt mond­ták róla, meg Dinya Tiborról is. Supka János az agronómus- sal együtt elmondta, hogy jövő­re őszibarackot is telepítenek, hogy még sokoldalúbb legyen a gazdaságuk, biztosabb a jöve­delmük. Ahogy szinte kiselőadást tar­tottak erről, nem tudtam mást válaszolni magamban: jó szeme van a Keleti Fény Tsz tagsá­gának, amiért vezetőiül ezt a két fiatalembert választotta', aki­ket nem rontott el az egyémes- kedéssel a múlt, hanem már rendszerünk nevelt a közössé­gért élni, munkálkodni tudókká. S ha ezt a szemet továbbra is nyitva hagyják, kétség nem fér hozzá: nem kerülnek többé olyan helyzetbe, mint voltak ta­valy, s még az év elején, és a mostani ősz eredményességét csak fokozzák majd az évek. Tarján István Munkában a tajszi úttörők FEKETE MIKLÓS 1916-ban született Kecskemé­ten. Gyermekkorában cselédes- kedett, majd 1933-ban kőfaragó mesterséget tanult. Dolgozott Budapesten is, mint kőfaragó, ahol részt vett a munkások sztrájkjaiban. Emiatt annak ide­jén elbocsátották. 19il-ben be­vonultatták katonának és kike­rült a frontra. Fogságba esett, ahol hathónapos antifasiszta is­kolát végzett. 1951 óta viint pártmunkás dolgozik a kecske­méti pártbizottságnál. 1953-ban pótképviselönelc választották., most országgyűlési képviselő­nek jelölték Kecskeméten. öúín khd (híkő p ú q (a ín ok c$JZ (ŰkoiVJ ráteríti köpe­nyét a városra, amikor Pajor Lajos és Mészáros Gábor abba­hagyja a munkát. Pár perccel később a Kőrösihegy felé irá­nyítják lépteiket. Mint népne­velők, egy kis eszmecserére lá­togatnak el a 101-es választó- Körzet polgáraihoz. Neveket nem jegyeztek fel, csak úgy emlékezetből sorolják, kivel, mit, s hogyan beszélget­tek. Az egyik munkáscsaládhoz éppen akkor toppantak be, ami­kor az asszonyka a főzéssel fog­lalatoskodott. így hát az ember fogadta a két vasutas barátot. Beszélgetni kezdtek, s közben a politikáról is szó esett. A ven­déglátó házigazda azt hajtogat­ta: ő nem politizál. Valóban nem politizál? O csak úgy gon­dolta! Talán az nem politika, amikor azt mondta: ketten 3000 forintot keresünk, s elégedettek vagyunk. Ugyanakkor rádiót hallgat, újságot is olvas, — de nem politizál? áráaaL később már egy kertész szavait hallgatták: — Szűk a piac, kocsival nem lehet bemenni, aztán a gyön­gébb minőségű gyümölcsöt egy­általán nem akarják átvenni. Az első kérést feljegyzik, az utóbbiról pedig vitáznak. A kertész bácsi nagy megrökönyö­désére igy szól Pajor Lajos: — Maga talán megveszi a rossz árut? Az egyik nap saját szememmel láttam, amikor a külföldi átvevő azt mondta az egyik vagon almára: Pajzste- tűs, nem kell. Hát ezért nem veszik át a rossz gyümölcsöt. S \ így van ez jól! Másnap este egy nyugdíjas otthonába léptek be. Az idős >< ember így kezdte a beszédet: ' — Fiaim, mondjátok már meg, hogy miért tesz a kormány a régi és új nyugdíjasok között különbséget? — Mihelyt több pénzünk lesz, s az tőlünk függ, akkor bá­tyámnak is több lesz a nyug­díja — adják vissza a szót Pa­jor és Mészáros elvtársak. cAztán. íjablx téma kerül szóba: a választás. Ismét az öreg kezdi a vitát. — Kire sza­vazzak? Nincs több párt? — Hát kire akar szavazni? Bankárra, grófra, kulákra, Héj- jas Iván ivadékaira? Ezekre nem lehet! Vagy talán ezekre kíván szavazni? ' — Azt nem. \ — Akkor nem marad más \ hátra, bátyám, mint olyan em­berekre szavazni, mint én,meg! maga, akik a közt szolgáljál?. Elmúlt már az az idő, amikor a nép a sok pártrendszer alap­ján csak abban határozott, hogy a következő négy évben melyik kulák, gróf, bankár vagy földbirtokos »képviselje« ügyét. Ez utóbbiról vagy másfél órán át vitatkoztak, míg végül is a házigazda azzal búcsúzott:! ha erre jártok és időtök engedi,; kukkantsatok be máskor is. ! cf többi elülöd oknál ti \ ?ok mindenről szó esett. Az: egyik helyen azt mondták el,< hogy sok az engedély nélküli j 'naszekíuvaros és a tanács jól < tenné, ha ellenőrizné őket. A< Körösihegy választói közül igen < sokan kérték, hogy utcáiknak) adjon most már nevet a városi) .anács. < Ezeket a kérelmeket, gondo-S rat, problémákat, amikor ha- 5 rátértek otthonukba a népne-< /élők, papírra vetették, s eljut-? :atták az illetékes vezetőkhöz, $ íogy ők is tudjanak erről, s a) ehetőségek birtokában intéz-* vcdjenek mielőbb. > • Y■ K. I Salamon József kecskeméti olvasónk az alábbiakat írja: —Ifj. Juhász Istvánná Hetényegyhá- zán, a 4. sz. földművesszövet­kezeti boltban egy kenyeret vá­sárolt. Az egész kenyér ehetet­len volt, sületlen, ragadós, do­hos szagú. Egy darabot be akar­tam mutatni az egészségügyi osztálynak, de betegségem meg­gátolt ebben.** Olvasónk pana­szát a kecskeméti Sütőipari Vállalathoz küldtük meg, ahon­nan az alábbiakat közölték ve­lünk: »A panaszos levélben felvetett bejelentés jogosságát utólag megállapítani nem tudjuk. Le­hetségesnek tartjuk azonban, hogy a valóságnak megfelel. Szi­gorú utasítást adtunk az üzem­vezetőknek, kenyérkiadóknak, hogy meg nem felelő minőségű kenyeret fegyelmi felelösségrc- vonás terhe mellett nem adhat­nak ki. Kértük a kereskedel­met, ha mégis ilyen áru kerül­ne a bolthálózatba, azt ne ve­gyék át, illetve ne szolgáltassák ki a fogyasztóknak. A szerkesz­tőség fáradozását köszönettel vesszük.« •-Az elmúlt hónap 20-án volt Pálam a baromfi védőoltás. 24-én és az utána való nap egy­másután pusztultak el a ba­íornüak. As állatorvos meg­BOROS ANTAL 1924-ben született Tompán, Szüleit 1945-ben földhöz juttatta a népi demokrácia. 1950-ig együtt gazdálkodott velük, mini egyéni paraszt, ekkor azonban belépett a tompái Szabadság Tsz-be. A szövetkezet tagsága a zsámbéki Mezőgazdasági Akadé­miára küldte, amelynek elvég­zése után megválasztották tsz- elnöknek. Vezetése alatt sokat fejlődött a tsz gazdasága, s az ellenforradalom idején is ö szervezte meg a közös vagyon védelmét. Érdemeit az égést községben elismerik, s ezért or­szággyűlési képviselőnek jelöl­ték. KKICSROVrCS JÓZSEF 1921-ben született Garán, déU lszláv nemzetiségű családból. A v felszabadulásig két hold föld­ijük volt, amelyhez még öt hol- ’\dat kaptak a földosztáskor. Szü- !< leivel együtt alapító tagja a ígarai Vörös Csillag Termelőszö­< vetkezetnek, amelynek tagsága 5 1952-ben Mezőgazdasági Aka- (démiára küldte. Az akadémíá- ) ról való visszatérése után a < termelőszövetkezet agronómusa \lett. Az ellenforradalom alatt, \mint volt partizán állt helyt., ikapcsolatot teremtett a párt­iszervezettel és segített a rend <fenntartásában. Községe lakos­sága országgyűlési képviselőnek (jelölte. >­uiuutítít nőnapban a Jajszi úttörőcsapat nagyszabású szü­reti bált rendezett 80 úttörő-' pajtás szereplésével. A mulat­ság már délután 4-kor kezdő-' dóit 35 pár felvonulásával. A felvonulás után a helyi műve­lődési ház szépen feldíszített' udvarán kezdték meg az úttö-' rők hangulatos zene mellett a1 táncot. A bíró és a bíróné, va- i lamint a csőszlegények szerep-' léseikkel nagyban hozzájárultak< a bál jó hangulatához. Az út-< törők és a szülök hangulatát) még jobban fokozta, amikor a ] lepényevés, majd az óriáskifli,) torták cs egy nagy szölőkoszorúl sorsolása megkezdődött. ) A járási úttörő elnökség kö-\ szönetet mond azoknak a pe-> dagógusoknak és a szülőknek,j akik munkájukkal hozzá járultak < az úttörő szüreti bál rendezésé-) hez. I A NYÁRI táborozás biztosi-) tása érdekében a helyi Vöröse Csillag Tsz-ben 30 pajtás két) délután répát szedett. Munka-} egység szerint dolgoztak és több, mint 500 forintot kaptak ezért') a munkáért. A helyi tanács sem l feledkezett meg az úttörőkről,) mert 2000 forintot ajándékozott< a csapatnak. A csapat ezt az) összeget ugyancsak a nyári tá-l borozásokra fordítja. ) VÁLASZ SALAMON JÓZSEFNEK — KÁRTALANÍTÁSRA NINCSEN MÓD — INTÉZKEDTEK KABÓK SÁNDOR ÜGYÉBEN — ELADHATJÄK-E A JUTTATOTT INGATLANT? kell tennie. 1958. március hó 14-én a kecskeméti közlekedés- rendészeti osztályra beadta ké­relmét, azóta erre nem kapott választ. Arra kért bennünket, hogy segítsük elintézni régóta vajúdó ügyét. A levelet a Me­gyei Rendőrfőkapitányság vizs­gáztató hivatalának küldtük meg. A rendőrfökapitányság vizs­gáztató hivatala értesítette a szerkesztőséget, hogy a panasz- levélben foglaltakat kivizsgál­tak és megállapították, az ügy­ben szeptember 4-én érdemle­ges intézkedés történt. Úgy véljük, ez nem tartozik a gyors intézkedések közé. • Móczár Imre , Nagybugac, Deszkás-dűlő 110. sz. alatti la­kos azt kérdezi szerkesztősé­günktől, hogy a juttatott ingat­lanok (föld) osztatlan tulajdont képeznek-e. Azonkívül, azt sze­retné megtudni, hogy a földet el lehet-e adni. Olvasónk kér­désére a megyei tanács mező- gazdasági osztálya válaszolt: »A juttatott ingatlanok a há­zastársak osztatlan tulajdonát képezik. A juttatott ingatlant csak akkor lehet eladni, ha a megváltási árat már kifizették. Az esetleges haszonbérlőtől a bérlet lejártával az ingatlant visszakérhetik.«. ígérte, hogy kijön, de nem vál­totta be ígéretét. Hozzá kell tennem, hogy az oltást két is­kolásgyerek végezte, akik nem rendelkeznek szakértelemmel« — írja Somodi József né levele­zőnk. A panaszt a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályára juttattuk el, ahonnan dr. Mezei Miklós helyettes megyei íöál- latorvos válaszolt: »A baromfipcstis elleni védő­oltások a jó oltóanyag és helyes oltás mellett is okozhatnak meg­betegedéseket, elhullásokat. Az oltások titán bekövetkezett el­hullásokért az ailam kártalanítja az állattulajdonosokat, abban az esetben, ha a/, elhullások rom­lott oltóanyag miatt következ­tek be. Somodi Józsefné eseté­ben visszamenőleg néni áll mó­dunkban az elhullásokat elbí­rálni és így öt kártalanítani. So­modi Józsefné kérelmére a kö­zeljövőben az állatorvos szemé­lyesen fogja a baromfiakat be­oltani.« * Kábák Sándor lakiteleki ol­vasónk panaszos levelében el­mondja, hogy a néphadsereg kötelékében elvégezte a teher­gépjármű-vezetői vizsgát. Le­szerelése után a vezetői igazol­ványát nem szakmásította, így a polgári élettár« újból vizsgál \ Országgyűlési c képviselőjelöltjeink

Next

/
Oldalképek
Tartalom