Petőfi Népe, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-11 / 266. szám
. , . ...... --------—----;---------------1 V I--------------------------------------—----—-----------r M A<3Y7VR_ SZOCIÁUSJA MUNkA'Sf^RTr:$AC$ - KISKUN MEGYEI LAPJA Világ proletár fai, egyesüljetek! III. ÉVFOLYAM, 266. SZÄM Ara SO fillér 1958. NOV. 1J, KEDD Ä magyar nép munkájával és szavcizcitávdl t@ss hitet a népi hatalom mellett Marosán György elvtárs beszélt a kecskeméti nagygyűlésen r ~7~\izet ütött a nagytemplom toronyórája. A szemerkélő eső- ben többezer ember áll az új autóbuszmegálló elé ácsolt emelvény körül. Bizonytalanság, várakozás tükröződik az arcokon: lesz itt ma gyűlés? S mintha csak olvasna a gondolatokban, az elnökséggel együtt emelvényre lépő Marosán Györgynek pontosan erről szólnak első mondatai. Tóth Lászlónak, a Hazafias Népfront városi elnökének megnyitó beszéde után rögtön az esőről szól: »A parasztember most azt mondja — kezdte beszédét —, hogy ez a szép csendes eső olyan jól esik a szántóföldnek, mint a szépasszony símogatása a fáradt férfinek. Azért bocsátom ezt előre, hogyha netán közben még jobban esne is az eső, maradjanak a helyükön, én is it( maradok, mert szeretném elmondani mondanivalómat. Különben azt mondhatná a reakciós, hogy odafenn nem szeretnek bennünket, mivel a gyűlésünket elmosta az eső. De a reakciósnak nagyon nehéz lenne bizonyítani az állítását, mert minket sem az eső, sem a vihar el nem mosott — pedig sok, nagy történelmi vihar járt felettünk — sok másokat azonban elmosott.« E bevezető után rögtön felcsattan a taps és ez nemcsupán a szellemes szónokot dicséri, hanem egyben előreveti, tükrözi a lelkes hangulatú nagygyűlés sikerét is. Nem választói gyűlést sze- etnék én most itt tartani — ért rá a bevezető szavak után mondanivalójára Marosán elv- árs —, hanem szeretném meg- isztani önökkel gondjainkat, >roblémáinkat. Az egyik dolog, imiről most beszélni kívánok: togy mi demokratikus ország va- gjuuk*e vagy sem? V külföldi imperialista rádiók :s újságírók általában ezt két- ;égbe vonják. Hadd említsek el ennek cáfolására egy bizo- íyitékot, azon kívül, hogy ma- ;uk most nagyon rendesen ki- jltöztek, jól tápláltak, nem )lyan sápadtak és rongyosak, nint húsz évvel ezelőtt, sőt, nézetni is tudnak egyik-másik :mber bosszankodására: októ- jer 22-étől 107 000 jelölőgyűlés zajlott le az országban. Ezen a .07 000 jelölőgyűlésen 3 millió zmber vett részt és közel há- omszázezer ember szólalt fel. \ jelölőgyűléseken körülbelül jt és fél százalékát nem fogad- ák el az eredeti jelölteknek, de 60 százalékuk helyett' sókkaT jobbat jelöltek. Nos, kedves reakciós, aki nem szereted a népi demokráciát, de mégis eljöttél meghallgatni, hogy mit mond egy pesti vezető, mutass nekem egyetlen olyan kapitaiista országot, amelyiknek van bátorsága 107 000 jelölőgyűlésen eldönteni, hogy ki kerüljön az országgyűlésbe! Ilyen kapitalista országot nem tudnak mutatni, mert ilyen széleskörű demokrácia nincs egyetlen kapitalista országban sem. (Nagy taps, derültség.) — A szavazás egyébként nemcsak most lesz 16-án, mert a munkás, a paraszt, az értelmiségi, a kispolgár már két esztendő óta szavaz ebben az országban, azóta támogatja munkájával is, politikai kiállásával is a pártot és a forradalmi munkásparaszt kormányt. Most volt az évfordulója a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulásának és hivatalba lépésének. Emlékeznek rá, hogy két esztendővel ezelőtt miket prédikáltak róla a külföldi újságírók, a volt csendőrök, földbirtokosok, reakciósok7 Egy hetet, nyolc-tíz napot jósoltak nekünk. Azt mondták, hogy a kommunistákat, a munkásokat, a büdös parasztot, aki elvette az urak földjét, egy-kettőre elscpri Mindszenty. Nos, kedves hallgatóim, két esztendő után számadást tehetünk. Mindszenty az amerikai követségen nem valami jól érezheti magát, a reakciós hangadók, akik akkor kiabáltak, vagy külföldön vagy itthon lapulnak. Mi pedig itt voltunk, itt vagyunk és itt leszünk! (Nagy taps.) — Ezek az urak elszámították magukat, mert mi nem tegnap jöttünk a magyar történelembe. Mi vagyunk az államalkotók és nem az arisztokrácia és nem a nemesség. Miértünk emelt szót Táncsics Mihály, a mi nevünkben A ro£££ idő ellenére is nagy (times hallgatja marosán dvíápat. beszélt Petőfi Sándor a vi- Iágszabadságról. És itt voltunk 1919-ben cs 1956-ban is, itt maradunk végérvényesen, mert a történelem a dolgozók hatalmát, a munkásosztály hatalmát törvényszerűen a napirendre tűzte. — Egyesek még ma is vitatkoznak azon, hogy forradalom vagy ellenforradalom zajlott-e le 1956-ban. A munkások és parasztok, a kisemberek a mi véleményünket osztják, hogy nem nemzeti forradalom, hanem a leggyalázatosanbb ellen- forradalom zajlott le két esztendeje. Ezt igazolják a sok más mellett a statisztikák is. — Marosán elvtárs itt felsorolta, hogy az 1939-es felsőháznak és parlamentnek ki voltak a tagjai. A felsőház 244 tagja közül egy sem volt munkás vagy paraszt, dolgozó értelmiségi. Valamennyi főherceg, báró, gróf, gyáros, bankái- és földbirtokos volt. A gazdag keresztények jól megfértek a gazdag zsidókkal, ugyanakkor a szegény keresztényeket és a szegény zsidókat kegyetlenül üldözték. A földbirtokok megoszlását tükröző statisztika ugyanilyen állapotokra mutat. A művelhető földek 55 százalékát 23 ezer földbirtokos bitorolta. 1956-ban éppen ezek a legnagyobb földbirtokosok, Mindszenty hercegprímás, Eszterházy herceg, meg a Goldberger ivadékai követelték vissza a földet, vissza a gyáyat, a baaktU oaiaWHIUHIUMMWHWUt.imotiHW I I f S f pAlfordulAs í A T1SZAKÉCSKET í TERMETEZÖ- i GÉPGYÁRBAN t : | GYORSASÁG * \ t ÉS RUGALMASSÁG X ■* l KÖZÖS gazdasagaink : : ÉLETÉBŐL | (3. oldal) j •* ♦-*■ ♦ | GYERMEKEKNEK — 1 ŰTTÖRÖKNEK l : : családtól — | l CSALÁDIG 1 jí (1. oldal) l X * t ♦ í SPORT * | (5. oldal) í ♦ MI ÉPÜLT AZ ELMŰLT ♦ HÉTEN ♦ X I TASSTÓL HARTÄIG í ÜNNEP BALOTA- | t SZÁLLÁSON (6. oldat) t dent. Mondhatjuk-e ezek utáni ezekkel az urakkal együtt, hogy itt dicsőséges nemzeti forradalom volt? A továbbiakban azt bizonyította statisztikai adatokkal, hogyan tárta ki a közép- és felsőiskolák kapuit népi demokráciánk a munkások, parasztok, kisemberek gyereke) előtt, akik a múltban nem juthattak be oda. Majd az életszínvonalról szólt- — Állítom — mondotta —, hogy soha nem élt olyan jól a magyar nép, mint most. Nézzék meg, hogy milyen ele- gánsan öltöznek a mi asszonyaink, milyen gyerck-kultusa van ebben az országban. Márpedig ehhez az anyai szeretet kevés, ehhez pénz is kell! Nincs nálunk mezítlábas gyerek, éhező ember. Igaz, vannak gondjaink is, például a lakáskérdés. Soha annyi lakás nem épült ebben az országban, mint most, mégis van lakáskérdés. A Központi Vezetőség most 15 éves tervet dolgoz ki megoldására. Most folyik róla a vita. A szakemberek azt mondják, hogy 1975-re 800 000 lakást tudunk építeni. Mi azt mondjuk: egymillió lakás kell addigra, mert csak az oldja meg végleg ezt a kérdést. Persze, ennyi lakást csak állami pénzből nem tudnánk építeni. Ehhez az is kell, hogy a lakosság is takarékoskodjon és a lakásépítő szövetkezetek keretében maga is járuljon hozzá az egymillió új lakás építéséhez. Hiszen futja erre, mert egy kicsit talán túl sokat is eszünk, ás keveset költöttünk a lakásra- Igaz, túl sokat is éheztünk a múltban, még kenyérre sem tellett mindig. Én is három évig jártam az inségkonyhára. A hárommillió koldus országa azonban már végleg a múlté, most már arra is futja erőnkből, hogy legnagyobb gondunkat, a lakáskérdést is megoldjuk közös összefogás sah- Ufiíli tatás a S. oíjUioMj. _
