Petőfi Népe, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-01 / 258. szám

1953, november 1. szombat

S. olda>

Uj gépekkel, jobb mwnkqleltételekkel

Kétszeres éiiizetn lett a Délmagyarországi Rostkikészítő dávod-piispökpusztai kenderüzeme

* KAPITALISTA örökségként maradt ez az üzem a község nyakában. Egy elhasznált törőgép, s egy házilag előállított síkrázós, 16 állásos tilológép képviselte a kapitalista üzemet. A korszerűsítés 1954—58 között valósult meg. Ez időben két nagy teljesítményű törőgép és négy egységből álló kóckiké- szítő gép került a kibővített üzembe.

A KORSZERŰSÍTÉS ez évben folytatódott. Több villanymotort kapott az üzem ebben az esztendőben és alkalmazásuk egyúttal azt is jelentette, hogy nem kell most már a kenderfeldolgozás sok porát lenyelni.

EZZEL EGYIDÖBEN a párt- szervezet, Forgó Géza vezetésével, olyan haditervet készített, amelynek végrehajtásával sikerült elérni a szálhozam és össz- rosthozam növelését, s az egy órára eső termelés emelését.

Ezért 1957 második félévben, s 1958 első félévében elnyerték az élüzemi címet. A szálhozam 1,45 százalékkal, az összrosthozam 2,22 százalékkal emelkedett. A harmadik negyedévben az elfekvő készletekből 19 ezer forintot értékesítettek, hulladékanyag eladásából pedig 6500 Ft jövedelmet szereztek.

AZ ÜZEM félkészáru előállításával is foglalkozik. Üzleti kapcsolatban áll a Szegedi Ken- derfonógyárral. Ide olyan félkészárut szállít, amelyből a gyár exportra és a belföldi piacra zsineget, fonalat, kötelet, zsákot, ponyvát, sátorlapot készít.

A MINTEGY 82 dolgozó közül özv. Kalinecs Mihályné, a könnyűipar kiválója 1000—1500 forintot keres havonta. Az ügyeskezűek között említik Le- lovics Jánost, Bényci Istvánt, Farkas Istvánt, Túri Ferencet.

Bereczkó Dénes főgépészt pedig úgy tartják számon, mint többszörös újítót, akinek újítása: nemcsak megkönnyítették ezt a munkát, hanem segítették a termelést, s csökkentették az ön költséget.

DE NEMCSAK a termelő rész bővül, egyre jobb a munkásság ellátása is. Fürdő, ebédlő, orvosi rendelő található az üzem területén. Kultúrtermük is van, ahova a szakmai és üzemi értekezleteken kívül táncolni és szórakozni is eljárnak. Említésre méltó az a tíz szoba, konyhás lakás is, amelyet az állam az itt dolgozók részére épített.

A KIS KOLLEKTÍVA vezetőjével, Horváth Jánossal az élen, most azon fáradozik, hogy elnyerje a Minisztertanács és SZOT Vörös Vándorzászlaját.

Molnár János Dúvod

|

\J/ítQ(j,énk O-nzággyiUíiL kéfuMid&jelölbjtL

Mészöly Gyula

1910-ben született Vöröspusztán. Apja gazdasági munkás , volt, anyja kisparaszti család- ♦ bál származott. Elvégezte a ba- I jai kertészképző iskolát, majd a Budapesti Kertészeti Tanintézetben szerzett oklevelet jeles eredet ménnyel. Mint tanár működött !ja bajai kertészképző iskolában, később pedig a Kecskeméti Gazdasági Szaktanító Intézetben.

Itt kezdett foglalkozni konyhakerti, növénytermesztési kísérletekkel. 1943-ban megbízást kapott a kecskeméti kertészeti kísérleti telep megszervezésére.

Tervszerű kísérleti és növény- nemesítést munkát csak a fel- szabadulás után végezhetett, amikor a telep kiépítéséhez megfelelő anyagi támogatást kapott. Ekkor hozzáfogott a konzervipari paradicsomfajták nemesítéséhez. 1951-ben előállította a »Kecskeméti 363« és a «Kecskeméti 364« paradicsom- fajtát, amelyek sűrítmény készítés szempontjából is a legjobb külföldi fajtákkal voltak egyenértékűek. 1956—1957-ben újabb két, exporttermesztésre alkalmas paradicsomfajtát állított elő: a »Kecskeméti 42« és a »Kecskeméti Törpe« fajtát. 1956- ban Európában először állította elő a paradicsom fajta hibridet, amely nemesítés szempontjából felbecsülhetetlen jelentőséggel bír.

1953-ban megkapta a mezőgazdasági tudományok kandidál tusi fokozatát. 1954-ben a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa Munkaérdemrenddel tüntette ki. Ugyanebben az évben növény- nemesítési munkájáért »Micsu- rin« oklevelet kapott a Magyar Tudományos Akadémia elnökségétől. 1955-ben az újonnan létesült Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet vezetésére kapott megbízást. Ettől kezdve kutatómunkájának feltételei lényegesen javultak. Pa- radicsomnemesitési munkája elismeréséül 1956-ban a Kossuth- díj II. fokozatával tüntették ki- 1954-ben országgyűlési képviselőnek választották. Most az új választások alkalmával dolgozó népünk bizalma újra a nagyszerű tudós felé fordult, Helvécián és Tiszakétskén országgyűlési képviselőnek jelölték.

Tyepoezgtth a prés mtUetá

SOKAT VITATKOZTAK már

az izsáki Petőfi Termelőszövetkezet tagjaival az egyoldalú szőlőtermelés előnyéről és hátrányáról. Elismerik a vitatkozók igazát, azonban mégis kitartottak a kizárólagos szőlőtermelés mellett. Legtöbbjük kicsi gyermekkora óta szőlővel foglalkozik. Megszokták, megszerették s hagy szakértelemmel folytatják ezt a mesterséget. Szorgalmuk, hozzáértésük most saját hasznukat gyarapítja, nem úgy mint régen, amikor a szövetkezet földjein Varga Imre nagybirtokos volt a teljhatalmú úr, kinek telhetetlensége közismert volt az egész vidéken.

EZEKRŐL BESZÉLGETÜNK

itt a szövetkezet présházában a sajtolást figyelve Bíró József elnökkel, ifj. Farkas István párttitkárral, azonkívül az idős Farkas bácsival és másokkal. A jelenlevők közül senki sem emlékszik arra, hogy a szövetkezet fennállása óta 50 forintnál ke vesebbet osztottak volna mun-: kaegységenként. Ez évben is leg-' kevesebb 60 forintra számítanak. A rizling 40 hektót adott holdanként, a sárfehérből pedig ennél is több csurog.

Á jó író ismeri a múltat,

együtt ét a jelennel és a jövőbe lát

!i

kiadási lehetőség van, ott ki kell alakítani a legjobb tollfor- gatólc, irodalmárok és kritikusok köréből egy olyan lektorátust, amely hivatott dönteni a megjelenő művek sorsa felett.

Minden író akkor tud fejlődni, ha nyilvánosságot kap. A mi rendszerünkben nem lehet jellemző mint a múltban, hogy a tehetségűket a haláluk után fedezik fel, hanem éppen ellenkezőleg, minden tehetségnek lehetőséget kell adni a teljes kibontakozáshoz. Az olvasóközönség a legjobb kritikus, talán jobb is mint néhány hivatásos kritikus.

Ha több lehetőségük lesz a

feltörekvő vidéki névtelen írók* nak nyilvánosság elé lépniök —« akár tájjellegű, akár társadalmi jellegű munkájukkal — akko* majd az országosan ismert íré-* ink is kényszerítve érzik ma-» ijúkat több és jobb mű meg* írására. Van verseny most is a a írók között, de addig ez a ver* seny formális, amíg kiadóikon keresztül a vidéki írókkal szemben egyeduralmat élvez* nek.

A párt irányelvei a művelő4 dési munkáról akkor fognak gyű*

mölcsözően valósággá válni, hce a többi szép mellett a fentietí is megvalósulnak.

Monori F. Dezső I

— Mi a titka annak, hogy a szövetkezet ilyen jó termést ért el az idén? — kérdem a párt- titkárhoz fordulva.

Hazánk történetében Kecskeméten zajlott le az egyik legbecstelenebb képviselőválasztás,

— 1926-ban. Ha valaki közelről akarja látni a Bethlen-uralom sötét erkölcsét, e választás történetéből megismerheti.'

Bethlen új választási törvénye alapján azokban a nagyobb városokban, ahol egynél több országgyűlési képviselőt választottak, úgynevezett lajstromos és »titkos« választást vezettek be. A többi kerületben nyílt szavazás volt! A kecskeméti listára négy — 2 rendes és 2 póttag — jelöltet kellett felvenni. Ahhoz, hogy mind a két képviselő egy listáról (pártból) kerüljön be, a szavazatok 76 százaléka volt szükséges, tehát mér eleve lehetetlenségnek látszott, hogy két Bethlen-párti jelölt futhasson be ebben az ellenzéki többségű városban.

„Titkos" szavazás — névaláírással

A választás az 1925-ben ösz- szeállított névjegyzék alapján Zajlott le. Ebből — miután az ellenzéknek nem volt a városi közgyűlésben még képviselete

— 6000 választó nevét — főleg munkásokat^ szegényembereket, parasztokat — egyszerűen kihagyták. Ezek a biztos ellenzékiek tehát már nem szavazA clkksprezat első közleményében a kecskeméti törvényhatóság hlvatalbóí való tagjai között nem „főpapi tag”, hanem tJíölL&nitánv’i érUuxdü*

— Csupán az. sajnáljuk a munkát, sem a tápanyagot a földtől. Az idén 200 mázsa kálisót, 70 mázsa szuperfoszfátot és 30 mázsa nitrogén műtrágyát szórunk ki a 47 holdra, Egyénileg ezt nem tudnánk megadni a szőlőnek, de a/ összefogásban nagy erő van.

— Természetesen a szakérte lemnek is nagy szerepe van — egészíti ki az elnök, aki hosszú ideig ugyancsak párttitkára volt a szövetkezetnek és nagy szerepe volt abban, hogy az ellenforradalom alatti napokban a szövetkezetét megvédték. — Nagyra becsüljük a tudományt — folytatja — és nem szégyell jük elővenni a szakkönyvekei sem esetenként.

EZUTÁN A TERVEK kerülnek szóba. A nyáron 20 ezer vá-: lyogot készítettek. Kultúrházat: és pártirodát akarnák belőle: építeni. Televíziót is vásárolnak,: ugyanakkor gondolnák a szőlőre; is. A közelmúltban 41 ezer szőlőkarót szereztek be.

— Ezen a vidéken csak szőlőt érdemes termelni — magyarázza az elnök. — Buckás futóhomok: uküJ el körülöttünk. Itt van:

IV.

Régi választások

Dr. Bodócs Gyula cikksorozata i

Képviselő -„választás" 1926-ban

G. Kovács József nyugdíjas városi rendőrtisztviselőt, ezt a nagy családú, szerencsétlen embert sikerült is levenniük a lábáról. A főispán Barna Tibor ny. rendőrfőparancsnokot bízta meg, hogy bírja rá a visszalépésre, minden eszközzel. Barna megfenyegette G. Kovácsot; hogy ha nem írja alá közjegyzőnél a jelöltségtől való visszalépést, előveszi valami régi ügyét és elveszti nyugdíját.

Egyesül az ellenzék

G. Kovácsot a nyugdíjelvesztés réme letörte. Három napi vergődés után elment Barna Tiborral a közjegyzőhöz és aláírta a jelöltségtől való visszalépését. Ezzel a listám érvénytelenné vált. KI voltam fűrészelve! Két nap volt hátra az ajánlás beadásához és technikai lehetetlenség volt új íveket aláíratni. i

En a visszalépést — bármily titok is volt — f«ég aznap megtudtam. Mint becsületes ellenzéki embernek, nem volt más választásom, mint azonnal csatlakozni a 43-as párt jelöltjéhez} Aznap este felkerestem Horváth Mihály bátyámat és Sándor István nyugalmazott polgármestert, a 43-as párt elnökét és közöltem velük, hogy minden hívünkkel csatlakozunk hozzájuk. örömmel fogadtak! Nem összefogásunkon, s nem a népet* múlt, hogy mégsem győztünkj De erről már a következő folytatásban írunk...

(Folytatjuk.)

va. Kitöltöttem a saját nevemre, s azonnal utaztam Budapestre a kormánypárt központjába, ahol műfelháboiodást színlelve mondtam, hogy nem küldtek elég ívet, s a Zsitvay-féle kormánypártnak alig jutott. Rögtön kaptam annyit, hogy két jelöltnek is elég lett volna. Mikor másnap vittük hitelesíteni az íveket, majd leestek a székről csodálkozásukban, hogy honnan vettem azokat

A „szegénypárt*

Kivégzése

Programbeszédct nekem nem engedélyeztek tn-ég hétköznapra sem. — Pár nap alatt több mint kétezren írták alá ajánlási íveinket. Különösen az iparosság, a munkások és a tanyák népe állott ki nyíltan mellém.

Fáy főispán és a kormánypárt vezérkara kétségbeesve hallották az effajta híreket. Attól tartottak, hogy nem két kormánypárti, hanem két ellenzéki képviselője lesz Kecskemétnek!

Ezért azt határozták el, hogy a mi listánkat- nem engedik szavazásra. Más út már nem volt e céljuk, elérésére, mint mefikörnvékeznj jelölttársaimat.

hattak. Ezenkívül rengeteg nevet, életkort, lakásszámot, foglalkozást rosszul írtak, s ezek sem szavazhattak.

A -titkosság« is csak világcsalás volt. Minden pártnak a szavazók 70 százalékával kellett képviselőjének ajánlását aláíratni, s mivel minden párt igyekezett biztonságból minél több ajánlást biztosítani, így a választók nagy része nyíltan, írásban, már előre le kellett, hogy szavazzon.

A választáson három párt indult,: a kormányé és két ellenzéki. Én > 48-as paraszt- és tnUn_ kóspórt« címmel Indítottam pártomat, amelyet a nép »szegény- párt«-nak hívott.

November közepén kiírták a választásokat. A -síma lefolyású« választás már az első pillanatban igen göröngyössé vált. A két ellenzéki párt meghatalmazottjai megjelentek a járás- bíróságon az ajánló ívekért, de azt a választ kapták, hogy már nincsen. Elfogyott! Ugyanakkor a kormánypárt korteshada ellepte a várost és tanyákat, — aláíratni a jelölőívet, hogy megelőzzenek bennünket.

Én hamar kifogtam rajtuk. Egyik kormánypárti barátom azonnal szerzett egy üres bizalmi igazolványt, pecséttel ellátOriilök a párt kulturális téziseinek, mert olyan irányelveket, feladatokat határoz meg, amelyekkel a legmesszebbmenőkig egyet lehet érteni.

Az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani a vidéki tájjellegű irodalmi központok kialakítására és semmiféle áldozat nem sok, ha annak jótékony hatására gondolunk. Irodalmi életünk fejlődése megkívánja, hogy azok a vidéki városaink, amelyek könyvkiadói joggal rendelkeznek, felsőbb intézményeinktől kapjanak meg minden támogatást. Gondolok itt elsősorban a papírszükséglet biztosítására. Ahol önálló könyvmellettünk egy 60 holdas parlagterület, szeretnénk ázt megkapni és szőlővel betelepíteni, j Igaz, a szőlő nem minden évben sikerül, de azért van a biztosi-] tás. Jég- és fagykár ellen mi] minden évben biztosítjuk a ter-| mást, így azután nem ér ben-? nünket meglepetés.

VAN MÉG EGY TERVÜNK;

— veszi át a szót a párttitkár.—• Itt van ez a Kolontó, nádas, tő-] zeges legelőterület. Ha a homok-! buckákból dózerrel legyalul-}

nánk valamennyit és azt 20] centiméter vastagon elteríte-]

nénk rajta, nagyon jó kerté-]

szetet lehetne ott létesíteni. Jó] kukorica, burgonya teremne!

azon. !

— Csináljuk meg — ajánlják!

többen is — most jó a termé-] sünk, a költséget is elbírnánk! Beszéljünk a tanáccsal. ]

— Ebben maradunk — szól!

az elnök —, de most már] igyunk is.

Nagy József i